Kecskeméti Ujság, 1911. január (4. évfolyam, 1-26. szám)
1911-01-01 / 1. szám
Kecskemét, 1911 január 1. Ára 4 fillér. Vasárnap, IV. évf., 1. (492.) sz. Előfizetési ár helyben Vidékre ...................... Telefonszám . . . 8 korona 14 korona . . 176 POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő * 1 i c 1 y c tilos szerkesz.tü . DR. RÉTI GYULA Telefon 176. szám. VIRÁNYI GYULA. Szerkesztőség és kiadóhiv. Csongrádi utca 2-ik szám. Újév napján. (H.) Az újév alkalmával, akárcsak a gondos kereskedő az üzleti év után, visszapillantást vetünk, hogy tulajdonkép mik is azok a nagyobb események, melyek városunk falai között az elmúlt esztendő folyamán előfordultak. Örömmel állapítjuk meg, hogy ismét a haladás jegyében jártunk, ami bizonysága annak, hogy városunk ügyeinek irányítása tapasztalt, biztos kezekre van bízva. Ha ez a haladás nem is olyan gyors tempójú, mint ahogy igazán kellene és ahogy Kecskemét városnak a többi nagyobb városok között elfoglalt szerepénél fogva mindenesetre kívánatos volna, ez nem a vezetőség hibája, ebben úgy a tb. bizottsági közgyűlés maradiságra valló hajlama, mint a múlt idők sok-sok mulasztása a hibás. De hibás a város közönsége is, vagy hibásak azok a politikai szélsőségek, melyek nem tudják az elfogult politikai párttekinteteket a város haladásának elsőrendű érdekeiket alárendelni. Bizonyság erre a nyáron lefolyt országgyűlési képviselőválasztások helyi eredménye. A megalakult munkapárt nagy fáradsággal nyerte meg jelöltnek Nemeskéri Kiss Pált, a volt államtitkárt, a gazdag földbirtokost, ki egyben arra is vállalkozott, hogy széles tapasztalatait és összeköttetéseit városunk javára értékesíteni fogja. Nem szólunk azokról a tiszteletreméltó politikai elvekről, melyeket a volt jelölt becsülettel vallott, de gondolunk azokra a városi érdekekre, melyeik Hock János megválasztásával örökre porba szálltak. Mert arig Hock a csillogó, de üres beszéd embere, addig Nemeskéri Kiss a becsületes, komoly cselekvés hive. Tartozunk a volt jelöltnek annyi elégtétellel, de Hocknak is annyi igazsággal, hogy a választási eredménytől maguk a Hock-pártiak ijedtek meg legjobban. Ennyiben tehát a legsúlyosabb mulasztás terheli a város alsó kerületének közönségét. Kárpótlásul azonban a kormány bölcsessége olyan főispánt ültetett a közgyűlés élére, aki nagy és széles tudását őszinte szívvel bocsájtja közügyeink szolgálatába. — Gróf Ráday Gedeon a legnagyobb szeretettel, igazsággal és tárgyilagossággal vigyáz mindenre, ami ember előtt becses, szent lehet. A közvagyonra épugy vigyáz, mint annak egyik oszlopára, a sajtószabadságra, a becsületes munkásságot jutalmazza, a hitványságot kíméletlenül irtja. A haladás zászlójával kezében áll közgyűlési termünk ajtajánál, hová csak az igazságnak van belépése. Az ő vezetése alatt jutottunk anynyira előre, hogy immár részesülni fogunk a várva várt vízvezeték áldásaiban, mely után hosszú évek óta közegészségügyi és köztisztasági szempontból hiába sóvárogtunk. Már végleges határozat van benne, sőt már fúrják is a kutakat, melyek a vizet fogják szolgáltatni. Ugyancsak határozatba ment a városi közönség egy régi vágya s a mindinkább előre törő ipari és kereskedelmi élet fölötte kívánatos szükséglete, a nappali áram. Holnaptól kezdve megmozdulhatnak az ipari vállalatok nappal eddig pihenő motorjai s a kereskedelmi élet sem fog bénulást szenvedni a nappali sötétség miatt. Örvendetesen előre veti árnyékát a jövő közlekedési eszköze, a közúti villamos, mely ugyan még messze késik, de létesítésének alapjai már le vannak rakva. S mit szóljunk azokról a nagyarányú építkezésekről, melyek ma is folyamatban vannak és melyek a jövő évre már elhatároztattak? Amint ezek mind készen lesznek, Kecskemét város egészen új, modern képet fog nyerni külsejében. S akik mind egyenként, mint a közkatonák a város ügyeinek javán dolgoznak, a város derék tisztviselői gárdája is végre-valahára megkapta a jól megérdemelt és becsülettel megszolgált fizetésjavítást, hogy még nagyobb kedvvel és fokozott ambícióval végezzék felelősségteljes munkájukat. Sajnos, eme eredmények mellett veszteségek is érték a várost. Több jeles harcosa a közéletnek szállt sírba lelkesedéssel, szeretettel végzett munkálkodásuk közepette. Nem volt célunk kronológiai sorrendben fölsorolni az összes eseményeket, terünk sincs hozzá. Csak épen rá akartunk mutatni a főbb eseményekre s most, midőn az ó év koporsójából az új év bölcsőjéhez lépünk, csak azt kívánjuk, adjon az Ég ennek a városnak elég kitartást a további haladáshoz, vezetőinek pedig munkakedvet és munkakészséget a további lelkes, önzetlen működéshez! POLITIKAI SZEMLE. Budapest, 1910. dec. 31. Mérleg. Mióta a Héderváry-kormány Magyarország állami ügyeinek élére állt, először fordul az esztendő. A kormány maga még nem töltött ki hivatalában egy egész évet, de mindegy, akár megvárjuk a hátralévő néhány napot, akár nem , a mérleg most is lezárható. Ha a kormány és a párt mégse lett méltatlan arra a névre, melyet visel, akkor akkor ebben a tényben kétszeresen nyilatkozik meg az ő érdeme. Ha igazságos mérleget akarunk vonni a munkapárti kormány első évéből, akkor össze kell hasonlítanunk azokat az állapotokat, melyek ma várják az új esztendőt, azokkal, melyeket a kormány tavaly ilyenkor itt talált. Mi volt itt a múlt év végén ? Egy parlament, mely nemcsak munkaképtelen volt, de amelynek jövőbeni munkaképességére sem volt semmi remény. Nem volt benne se többség, se olyan párt, mely terjedelménél és politikai kvalifikációjánál fogva alkalmas lett volna a vezető szerepet magához ragadni. A kormány lemondott állapotban volt, s a züllött parlamenti állapotok mellett sem kedve, sem képessége nem volt a képviselőház irányítására. A király bizalma a kormányban és a törvényhozás faktorában megrendült, a választópolgárság körében p pedig az akkori vezető pártalakulás, a koalíció teljesen lejárta magát. Ezek a közállapotok természetesen hasonló anarchisztikus hatást gyakoroltak a közügyek alakulására. Ex-lex volt a magyar állam háztartásában és a közös pénzügyekben egyaránt. Két évről körülbelül 200 millióra rugó deficit várta fedezetét. És az állam néhány száz milliónyi rövid lejáratú kölcsön visszafizetésének kötelezettsége előtt állt — három és félmilliónyi pénzkészlettel a kaszszájában. Az állam politikai s pénzügyi válsága pedig múlhatatlanul éreztette hatását egy deprimáló gazdasági pangás és egy mindinkább elharapózó társadalmi elégületlenség alakjában. Nem vádaskodunk. Nem mondjuk, hogy mindez kizárólag csak az előző kormány bűne volt. Sok része volt benne a körülményeknek is. De annyi kétségtelen és le nem tagadható, hogy azok az állapotok, melyeket a Héderváry-kormány talált, úgy festettek, amint őket megrajzoltuk és mérlegünk csak akkor lesz igazságos, ha ezeket az állapotokkal helyezzük szembe a mai évforduló közhelyzetét. Hogyan állunk ma. A parlament dolgozik. Ex-lex nincs. A lejárt adósságok kifizetve. A deficitet eltüntette egy bölcs gazdálkodási rendszer, mely takarékoskodni tud és mégsem vonja el a nemzet életfejlődésétől a szükséges erőket. A közgazdasági élet is felszabadult a nyomás alól, a forgó tőkék megszaporodtak, a vállalkozási kedv egyre nő, az élet lüktet és ezzel együtt a társadalom nyugalma és reménye is visszatért. A parlamentet egy óriási kompakt, egységes párt dominálja, melynek győzelmét minden egyes időközi és minden egyes törvényhatósági választás is nyomatékosan megerősíti. A többségi párt élén céltudatos, ta-