Kecskeméti Ujság, 1911. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1911-01-01 / 1. szám

Kecskemét, 1911 január 1. Ára 4 fillér. Vasárnap, IV. évf., 1. (492.) sz. Előfizetési ár helyben Vidékre ...................... Telefon­szám . . . 8 korona 14 korona . . 176 POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő * 1 i c 1 y c ti­los szerkesz.tü . DR. RÉTI GYULA Telefon 176. szám. VIRÁNYI GYULA. Szerkesztőség és kiadóhiv. Csongrádi­ utca 2-ik szám. Újév napján. (H.) Az újév alkalmával, akárcsak a gondos kereskedő az üzleti év után, visszapillantást vetünk, hogy tulajdon­kép mik is azok a nagyobb esemé­nyek, melyek városunk falai között az elmúlt esztendő folyamán előfordultak. Örömmel állapítjuk meg, hogy ismét a haladás jegyében jártunk, ami bizonysága annak, hogy városunk ügyeinek irányítása tapasztalt, biztos kezekre van bízva. Ha ez a haladás nem is olyan gyors tempójú, mint a­hogy igazán kellene és ahogy Kecs­kemét városnak a többi nagyobb vá­rosok között elfoglalt szerepénél fogva mindenesetre kívánatos volna, ez nem a vezetőség hibája, ebben úgy a tb. bizottsági közgyűlés maradiságra valló hajlama, mint a múlt idők sok-sok mulasztása a hibás. De hibás a város közönsége is, vagy hibásak azok a politikai szélső­ségek, melyek nem tudják az elfogult politikai párttekinteteket a város hala­dásának elsőrendű érdekeiket aláren­delni. Bizonyság erre a nyáron lefolyt országgyűlési képviselőválasztások helyi eredménye. A megalakult munkapárt nagy fáradsággal nyerte meg jelöltnek Nemeskéri Kiss Pált, a volt állam­titkárt, a gazdag földbirtokost, ki egy­ben arra is vállalkozott, hogy széles tapasztalatait és összeköttetéseit váro­sunk javára értékesíteni fogja. Nem szólunk azokról a tiszteletreméltó po­litikai elvekről, melyeket a volt jelölt becsülettel vallott, de gondolunk azokra a városi érdekekre, melyeik Hock Já­nos megválasztásával örökre porba szálltak. Mert ar­ig Hock a csillogó, de üres beszéd embere, addig Nemes­kéri Kiss a becsületes, komoly cselek­vés hive. Tartozunk a volt jelöltnek annyi elégtétellel, de Hocknak is annyi igazsággal, hogy a választási ered­ménytől maguk a Hock-pártiak ijedtek meg legjobban. Ennyiben tehát a legsúlyosabb mulasztás terheli a város alsó kerüle­tének közönségét. Kárpótlásul azonban a kormány bölcsessége olyan főispánt ültetett a közgyűlés élére, aki nagy és széles tudását őszinte szívvel bocsájtja köz­ügyeink szolgálatába. — Gróf Ráday Gedeon a legnagyobb szeretettel, igaz­sággal és tárgyilagossággal vigyáz mindenre, ami ember előtt becses, szent lehet. A közvagyonra épugy vigyáz, mint annak egyik oszlopára, a sajtószabadságra, a becsületes mun­kásságot jutalmazza, a hitványságot kíméletlenül irtja. A haladás zászló­jával kezében áll közgyűlési termünk ajtajánál, hová csak az igazságnak van belépése. Az ő vezetése alatt jutottunk any­­nyira előre, hogy immár részesülni fogunk a várva várt vízvezeték áldá­saiban, mely után hosszú évek óta közegészségügyi és köztisztasági szem­pontból hiába sóvárogtunk. Már vég­leges határozat van benne, sőt már fúrják is a kutakat, melyek a vizet fogják szolgáltatni. Ugyancsak határozatba ment a városi közönség egy régi vágya s a mindinkább előre törő ipari és keres­kedelmi élet fölötte kívánatos szük­séglete, a nappali áram. Holnaptól kezdve megmozdulhatnak az ipari vállalatok nappal eddig pihenő motor­jai s a kereskedelmi élet sem fog bé­nulást szenvedni a nappali sötétség miatt. Örvendetesen előre veti árnyékát a jövő közlekedési eszköze, a közúti villamos, mely ugyan még messze késik, de létesítésének alapjai már le vannak rakva. S mit szóljunk azokról a nagy­arányú építkezésekről, melyek ma is folyamatban vannak és melyek a jövő évre már elhatároztattak? Amint ezek mind készen lesznek, Kecskemét város egészen új, modern képet fog nyerni külsejében. S akik mind egyenként, mint a közkatonák a város ügyeinek javán dolgoznak, a város derék tisztviselői gárdája is végre-valahára megkapta a jól megérdemelt és becsülettel meg­szolgált fizetésjavítást, hogy még na­gyobb kedvvel és fokozott ambícióval végezzék felelősségteljes munkájukat. Sajnos, eme eredmények mellett veszteségek is érték a várost. Több jeles harcosa a közéletnek szállt sírba lelkesedéssel, szeretettel végzett mun­kálkodásuk közepette. Nem volt célunk kronológiai sor­rendben fölsorolni az összes esemé­nyeket, terünk sincs hozzá. Csak épen rá akartunk mutatni a főbb esemé­nyekre s most, midőn az ó év ko­porsójából az új év bölcsőjéhez lépünk, csak azt kívánjuk, adjon az Ég ennek a városnak elég kitartást a további haladáshoz, vezetőinek pedig munka­kedvet és munkakészséget a további lelkes, önzetlen működéshez! POLITIKAI SZEMLE. Budapest, 1910. dec. 31. Mérleg. Mióta a Héderváry-kormány Magyar­­ország állami ügyeinek élére állt, először fordul az esztendő. A kormány maga még nem töltött ki hivatalában egy egész évet, de mindegy, akár megvárjuk a hátralévő néhány napot, akár nem , a mérleg most is lezárható. Ha a kormány és a párt még­se lett méltatlan arra a névre, melyet visel, akkor akkor ebben a tényben kétszeresen nyilat­kozik meg az ő érdeme. Ha igazságos mérleget akarunk vonni a munkapárti kormány első évéből, akkor össze kell hasonlítanunk azokat az állapo­tokat, melyek ma várják az új esztendőt, azokkal, melyeket a kormány tavaly ilyenkor itt talált. Mi volt itt a múlt év végén ? Egy parlament, mely nemcsak munkaképtelen volt, de amelynek jövőbeni munkaképessé­gére sem volt semmi remény. Nem volt benne se többség, se olyan párt, mely ter­jedelménél és politikai kvalifikációjánál fogva alkalmas lett volna a vezető szerepet magá­hoz ragadni. A kormány lemondott állapot­ban volt, s a züllött parlamenti állapotok mellett sem kedve, sem képessége nem volt a képviselőház irányítására. A király bizalma a kormányban és a törvényhozás faktorában megrendült, a választó­polgárság körében p pedig az akkori vezető pártalakulás, a koa­líció teljesen lejárta magát. Ezek a közállapotok természetesen hasonló anarchisztikus hatást gyakoroltak a közügyek alakulására. Ex-lex volt a magyar állam háztartásában és a közös pénzügyek­ben egyaránt. Két évről körülbelül 200 mil­lióra rugó deficit várta fedezetét. És az állam néhány száz milliónyi rövid lejáratú kölcsön visszafizetésének kötelezettsége előtt állt — három és félmilliónyi pénzkészlettel a kasz­­szájában. Az állam politikai s pénzügyi vál­sága pedig múlhatatlanul éreztette hatását egy deprimáló gazdasági pangás és egy mindinkább elharapózó társadalmi elégület­­lenség alakjában. Nem vádaskodunk. Nem mondjuk, hogy mindez kizárólag csak az előző kormány bűne volt. Sok része volt benne a körülmé­nyeknek is. De annyi kétségtelen és le nem tagadható, hogy azok az állapotok, melyeket a Héderváry-kormány talált, úgy festettek, amint őket megrajzoltuk és mérlegünk csak akkor lesz igazságos, ha ezeket az állapo­tokkal helyezzük szembe a mai évforduló közhelyzetét. Hogyan állunk ma. A parlament dol­gozik. Ex-lex nincs. A lejárt adósságok ki­fizetve. A deficitet eltüntette egy bölcs gaz­dálkodási rendszer, mely takarékoskodni tud és még­sem vonja el a nemzet életfejlődé­­sétől a szükséges erőket. A közgazdasági élet is felszabadult a nyomás alól, a forgó tőkék megszaporodtak, a vállalkozási kedv egyre nő, az élet lüktet és ezzel együtt a társadalom nyugalma és reménye is visszatért. A parlamentet egy óriási kompakt, egységes párt dominálja, melynek győzelmét minden egyes időközi és minden egyes tör­vényhatósági választás is nyomatékosan meg­erősíti. A többségi párt élén céltudatos, ta-

Next