Kecskeméti Ujság, 1911. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1911-01-01 / 1. szám

2. oldal. Mintatos, de mégis erélyes és határozott kor­mány áll, mely nem varázsol ugyan a nem­zet elé délibábokat, de a realitás elemeiből összealkotott programmjáért aztán helyt áll minden körülmények között. Ha van még valami, ami némi aggo­dalmat kelthet, akkor az egy csekély ellen­zéki csoport magatartása, mely azonban an­nál kevésbé lehet a konszolidáció tartóssá­gára nézve veszedelmes, mert sem a többi ellenzéki pártok támogatására, sem a saját belső egyetértésére nem számíthat. Az ország bízik a többségben, a több­ség a kormányban és hogy az alkotmányos­ságokat garantáló bizalmi láncolat teljes le­gyen, az uralkodó is feltétlen bizalommal viseltetik a kormány iránt. A nyugalomnak, a csendnek, az alkotmányosságnak és a gaz­dasági egyensúlynak ez a nagy bizalma az az értékes szaldó, melyet a mérleg elkészí­tése után a Héderváry-kormány rendszeré­nek javára írhatunk. A konszolidációnak ezt a tudatát vihetjük át az új számlára, az új esztendőbe, mint kedvező befektetést, mely kellő munka mellett elmaradhatatlanul meg fogja hozni a nemzet javára a maga gyü­mölcseit. A bűnügyi nyomozások. A királyi ügyészeknek a nyomozó hatóságokkal úgy mint a községi elöljáróságokra bízott bűn­ügyi nyomozásokat rendszerint foganatosító községi jegyzőkkel való sűrűbb és behatóbb közvetlen érintkezése kívánatosnak mutatko­zott, miért is a belügyminiszter az igazság­ügyminiszter megkeresésére úgy intézkedett, hogy a kir. ügyész a jegyzői napon, helye­sebben járási tiszti értekezletők megtartásá­ról hivatalosan értesíttessék oly célból, hogy azokon megjelenhessék és a jegyzőkkel bűn­ügyi nyomozási ügyekről megbeszéléseket folytathasson. E réren módjukban áll ezen­túl az ügyészeknek, hogy észrevételeiket és kívánságaikat a nyomozó közegekkel szó­belileg közöljék, megértessék és viszont a felvilágosításért hozzájuk fordulóknak a kellő útbaigazítást rövid úton megadják. Végleges kiárusítás. Tisztelettel tudatjuk a vevőközönsé­günkkel, hogy tekintettel a tavaszi üzlet­áthelyezésre, teljes áruraktárunkat kiárusítjuk és minden raktáron lévő cikket a női divat­szakmából, valamint vászon-, szőnyeg- és függöny árukat a lehető legmérsékeltebb ára­kon bocsájtjuk a te. vevőközönség rendel­kezésére, miután az új üzletben teljesen új friss árukat akarunk eladásra hozni. Mindenki szerezzen meggyőződést olcsó áraink valódi­ságáról. 4O°0 árkülönbség. Egyébként kirakatainkban az eddigi megállapodások megszűntével az árak láthatók. Sipos Mikós és Ferenc: LEGOLCSÓBB bevásárlási forrás az összes tüzelőanyagokban, porosz szenekben (kocka cementáruk, mészáruk szárított fekáltárgyakban, szuperfoszfát és az összes műtrágyákban. Budapesti elsőrendű légszesz diókok az állandó nagy raktáron. Szives pártfogást kér tisztelettel Fischer József az Országos Gazdasági Bank, valamint a Budapest—Kőbányai sertéstrágyaszáritó­­gyár, Schistromph és Tsa. képviselője. Széchenyi-tér 14 sz. — Telefon 195. sz. KECSKEMÉTI ÚJSÁG 1. (492.) szám. Az éjjeli Kecskemét. o­r—-—to Riport egy régi szombati éjszakáról. A szerkesztőség ablakából egész esz­tendőn át minden este kiragyog a vaksötétbe a villamos lámpa. Sárgás-veres fénynyalábja áthasít az utcán, szemébe tűz az éjszakában botorkálónak. Amikor ott ülök mellette, úgy érzem, hogy ez a sugárköve keresztül vágja a téglafalakat, végig száguld a házsorokon, látja, nézi, figyeli, lesi, fürkészi ennek az alvó városnak az életét. Kevés életet és sok álmot. Kecskeméten éjjel leginkább még alusznak. A nyugati világvárosok már féléjszakán át is élő, dolgozó embertanyák. Ez a munka­láz még Budapestre sem csapott el, hogyan jutna el hát ide az alföldi városba. A mi éjszakánk igazi álmos éjszaka. Kilenc óra után már be is köszönt. Egyetlen óra alatt — esti nyolctól kilencig — kitisztul, meg­ürül az elevenen lüktető főér: a Kőrösi­ utca álomra bénul, elnéptelenedik. A többi utcák­­ban még halottibb a csönd. Még a színház kiönti pár percre hazasiető közönségét, még a pályaudvar felől bekerül az üres utca­erekbe egy-két embervércsepp, de jobbára csak megkésettek visszhangos léptei toppan­nak meg a kávéházi, korcsmai lámpák fénye alatt. Ilyen az éjszaka még akkor is, amikor a legzajosabb: szombaton. Valami azonban mégis fennvirraszt: a mulató, mámort kereső szegénység és a dor­­bézoló jólét. Egyik a város végén, a másik a szívében. Egyik se nagyon népes, egyik se túlságosan hangos. A régi, hírhedt külvárosi éjszakáknak befellegzett. A város nyugati felén, ahol ál­talában véve elhelyezkedettebb emberek lak­nak, sohasem volt valami hangos világ, de a sokféle jövevénynyel, idegennel elárasztott külvárosokban még néhány év előtt is rossz­­hírűek voltak a szombatnapi éjszakák. A rendőrségen négy szál rendőr hordozó­ágy­­gyal, kötőszerrel állt készenlétben, hogy összeszedje a verekedések és bicskázások áldozatait. Az ideszakadt, kóbor jómadarakat ki­irtotta a szigorú üldözés, az idevalósiak elől pedig elvette a mámort adó italt a drága­ság. Nem telik ma annyi korcsmázásra, de még a bor is megdrágult és gyengébb is lett. Nehezebben jön meg az a részegség, mely duhajjá, garázdává tesz, vérbeborítja a világot. Lagymatagon iszogatnak csak a kül­városi korcsmákban is. Hangosabb, szaba­dabb, meg veszedelmesebb életet messzebb kell keresni. De rendőri kiséret nélkül nem ajánlatos a keresése. Én is illő fedezettel vágtam neki az útnak. Kocsin indultunk a kis körútra. Szálas rendőr a bakon, markos rendőr a kisülésen. A kis razziázó társaságot egyik rendőrkáplár kormányozza avval a járatossággal, mellyel sok évi rendőri tapasztalás után ismeri a külvárosi lebujok minden zegét-zugát, egész történetét. Útközben is tud minden helyről egyet-mást mondani. Jobbról is, balról is kis korcsmák cé­gérei ülnek a falon. Csöndesen vigadhatnak odabenn. Hang se hallszik a párás ablak­üvegek mögül. Olyik korcsma már be is zárta az ajtaját, pedig szombat este van és még csak kilenc óra. Itt ugyan nincs dolga a rendőrségnek most. De nincsen a sétatér kopasz fái alatt sem. Nyári meleg éjszakákon van a sétatéren élet, amikor a szerencsétle­nek, hajléktalanok és csavargók nem vetik meg a kínálkozó puha faágyat, sűrű lomb­takarót. Télen köszönik, de nem kérnek belőle. Inkább meleg odút keresnek a ron­gyokba burkolt testnek. Azért nagyritkán téli vendég is akad a sétatéren. Ép a múlt esztendőben csípett el itt egyik rendőr egy csizmatolvajt, aki a a csikorgó hideget megvetve, egy fa alatt ütött tanyát és az ellopott négy pár csizmát is faágakra aggatva raktározta el. De ilyen különc ma aligha akad. Messzebbre kell mennünk. Alacsony, hosszúkás épület áll az út szélén. A kocsilámpa halvány világításában is meglátszik, mennyire ideverte, megrokkant, düledező. Lekopott b­omba­­betűk hirdetik a faláról, hogy ez a X . . . csárda. Lezüllöttek, munkátalanok, szerencsétlenek és csavargók tanyája. Még gazdájának sem jó lenni, mert meglopják a tulajdon vendégei. Zavaros énekszó hangzik ki belülről, mely egyszerre elhallgat, amint az ajtó fölpattan és meg­látják a rendőrruhát. Kormos petróleum-lámpa sötétjénél hatan-nyolcan ülnek a gerendás ivóban, a­melynek minden levegő atomját átjárja, be­tölti valami maró, rettenetes illat, amely a konyhából beáradó füstből, elpipált kapa­dohányból, olcsó petróleum bűzéből, hagy­más ételpárákból, elöntözött pálinka és bor­szagból, de leginkább a félelmes, penetráns szegényszagból csapzott össze. Reszeli a torkot, fojtja a tüdőt. A bennlévőket nem bántja, mert hiszen melegít. Mogorván kortyantják az italt és szinte kimondják, amit beszédes, dacos szemük elárul: — Még inni, mulatni se hagyják a szegény embert! Még a korcsmában is zak­lat a rendőr! Nem érdekesek. Egy-két falusi atyafi, aki hazafelé menet­be tévedt, kocsislegények s a korcsmáros borzas, maszatos cselédje. Összebújnak, isznak, dalolnak és szeretnek, akarnák feledni a nyomorúságot. A rendőrség gyorsan végez velük. Egy-két kérdéssel ki­vallatják az embereket. Nincs közöttük bő­vebb bajlódásra érdemes. — Most lássuk a „szállodát!“ Ez már furább látványosság. A csárda partos helyen épült. Olyanformán, hogy ami az országútról földszint, az az udvarról emelet s ami az udvar felől földszint, az valójában pince. Ebben a pince-földszintben van a csárda szállodája. A nyomorúság nyo­morúságának megszálló helye. Nagy ügy­­gyel-bajjal oda jutunk az ajtóhoz. Hat lépés hosszú, hat lépés széles szobába vezet. Eb­ben a helyiségben megsűrűsödve, koncen­trálva fogad az ivószobában érzett illat. A félhomályban szinte még látszik is a füstös

Next