Kecskeméti Ujság, 1911. február (4. évfolyam, 27-49. szám)
1911-02-01 / 27. szám
Kecskemét, 1911 február 1. Ára 2 fillér. Szerda, IV. évf., 27. (518.) sz. KECSKEMÉTI ÚJSÁG POLITIKAI NAPILAP Előfizetési ár helyben . . 8 korona Vidékre ....................... 14 korona Telefonszám........................176 Felelős szerkesztő: DR. RÉTI GYULA Telefon 176. szám. Helyettes szerkesztő: VIRÁNYI GYULA. Szerkesztőség és kiadóhk. Csongrádi utca 2-ik szám. A Katona-Kör akciója. Kecskemét, január 29. Ha valaha helyes és céltudatos munkát végzett a Katona-Kör, úgy azt ma még inkább elmondhatjuk róluk, amidőn felismerte a városfejlődés nagy horderejét, felismerte azt a fordulópontot, amely előtt a mi szép metropolisunk áll, olyan témákat és olyan kiváló erőkkel dobott bele az érdeklődés forrongó tengerébe, amely a mi városi politikánkat új irányba, új csapásba terelni alkalmas, — mondjuk, a Katona Kör igazi hivatása magaslatához e kérdésekkel nemcsak előrenyomult, de valósággal el is jutott. A mi ezelőtt falusias nagyvárosunk sárgára és fehérre meszelt nádfedelű, alacsony házikói egy csapásra eltűntek már a város kellő közepéből, új, merész útvonalak tolták széjjel a girbegörbe, itt-ott zsákutcákat s városunk belső, eruptális erővel előrenyomuló rohamos feltartózhatatlan fejlődése, ime, megszólaltatja a halhatatlan katona méltó nevét viselő kiváló egyesületünket, hogy felnyissa a polgárság szemét a jövő teendői felől, hogy utat szabjon, irányt mutasson a mai és a jövő nemzedéknek, miképen kell okosan, céltudatosan alkotni és a meglevő erőket miképen kell helyesen kihasználni a legközelebbi jövő teendőinél. Ezért tartjuk mi olyan nagy horderejűnek és rendkívüli fontosságúnak a „Városfejlődési kérdések“ titulusa alatt megindult eme mozgalmat és ezért tartjuk felette fontosnak, hogy Pirovics Aladár kiváló cikkét is napnap után — teljes részletességgel ismerje meg városunk közönsége. II. „Történeti visszapillantásként elmondjuk, hogy a hagyományok adatai szerint őseink az általuk elfoglalt területen több várat találnak és azokat birtokukba veszik. Úgy ezek az elfoglalt, mint pedig a honfoglalás ideje körül létesített városok kizáróan hadászati szempontok szerint alakultak, melyeket maguk a vezérek és azok családtagjai foglaltak le lakóhelyül; a várak körüli területen pedig a föld népe nyert elhelyezést, melynek feladata volt a vezér, a fejedelmek és azok környezetét mindennemű szükséglettel ellátni. A vár tehát a közvetlen körülötte levő területtel és annak lakóival együtt alkották a mai városok alapját. Azonban a létfentartásnak kezdetleges eszközei, a nomád életmód, a sátrakban, nádfedelű házakban való tartózkodás, bár kezdetben a letelepedés ideje körül meg nem magyarázhatók voltak, de sem alkalmasak, sem kielégítők nem lehettek abból a szempontból, hogy a népek maguknak állandó otthont berendezve, a békés tűzhely körül megvethessék maradandó tartózkodásuk helyének alapjait, hogy aztán hozzáfoghassanak az országalapítás nagy munkájához. Az elfoglalt nagy területhez aránylag csekély létszám folytán csakhamar felmerült a szükséglet a népességnek idegenekkel való szaporítása. Az elfoglalt és alapított városok a legkülönbözőbb nemzetiségű bevándorlókkal számbelileg megerősödnek és ezek aztán a nyugati államokban fejlődésnek indult kultúra átültetésével letolják a kereskedelem és ipar alapját. Bölcs fejedelmeinknek célja tehát akkor, amikor az idegen elemek letelepítésének munkáit foganatba vették, nemcsak az volt, hogy a létszámot szaporítsák, hanem az is, hogy meghonosítsák, a különböző szükségleteket kielégíteni hivatott kézműipart a mesterségeket, a kalmárságot. Ezek az idegenek épen azért, mert a kultúrának alapozó munkáiban részt vettek, szereplésükért többféle előnyben részesülnek. A várak és városok kivétel nélkül a fejedelmek, illetve a királyok kizárólagos tulajdona voltak, ahonnan aztán a királyi város elnevezés származik. Az egyes városok elajándékozásával keletkeztek a püspöki városok, amelyeket tudniillik az egyházaknak ajándékoztak oda. A kézműipar terén kifejtett verseny fellendülésével a hazai kereskedés mindinkább intenzívebb mérvet ölt. Ennek hatását pedig nagyban előmozdítják a várakat és városokat összekötő, azokhoz vezető és hadászati szempontból jó karbantartott utak, melyek most már a gazdasági érdekek szempontjából is kezdenek nagyobb jelentőséget nyerni. Királyaink azonban más tekintetben is lényeges befolyást gyakoroltak a hazai ipar és kereskedelem fejlődésére azáltal, hogy a városok és várak számát szaporítva, azokat várfallal és sáncokkal kerítették körül, ezeket megerősítették és ily módon azután a lakosságnak a külső háborgatás ellen biztos oltalmat nyújtanak, hogy nagyobb nyugalommal adhassák magukat a gazdaság fejlesztésének. Az iparnak és kereskedelemnek mind nagyobb mértékben való fellendülése eredményezi az egyes emporiumok kifejlődését, melyek jelentőségükben még inkább nyernek azáltal, hogy az egyes királyaink nagylelkűségéből különös kiváltságokkal ruháztatnak fel. Az ilyen kiváltságokkal járó előnyök mintegy felszabadították a polgárság anyagi és erkölcsi erőit és ezzel fokozottabb mértékben folytathatták a békés otthon megteremtésével kulturális irányú tevékenységüket. A nyert kiváltságokhoz képest létesültek szabadkirályi, szabadbánya és szabadkorona városok. A régi városok külső formájának a fentiekben vázolt képét a szűk területre öszszezsúfolt házak tömege jellemzi. Utcáik többnyire keskenyek, az épületek leginkább emeletesek és mindez azért volt úgy, hogy kis területen sok személy befogadására és állandó tartózkodására legyen a hely alkalmas. Az elhelyezkedésnek és az építkezésnek ez a rendszere természetes volt és megérthetővé tette a védelmi szempontból foganatosított körülzárulás. A városoknak későbbi terjedése, majd az ipartelepek és gyárak létesítése, továbbá a mindjobban kifejlett közlekedési eszközök, a különböző gazdasági intézmények keletkezése, kapcsolatban a kultúrintézmények számának szaporításával mindinkább közrehatottak a városi jelleg kialakulásához, amely típusnak nyomait városainknak majd mindegyikében napjainkban is megtalálhatjuk. Magyar városaink stratégiai kulturális közgazdasági jelentősége tehát nem mai keletű, hanem eredetét visszavezethetjük a honalapítás időszakáig. Hogy azonban egy évezred lezajlása dacára a magyar nemzet a most jelzett vonatkozásaiban erejét jobban ki nem fejthette és városaink nem emelkedhettek a nyugateurópai városokéval azonos színvonalra, annak okait jól ismerjük, évszázadokra menő harcok és ezek politikai nyomása hehezedett az országra, amely állapot egész gazdasági életét megzsibbasztotta. A nemzet összes erőit folyton alkotmányáért, életéért vívott küzdelmek kötötték le és nem volt sem ideje, sem módja, hogy magát gazdaságilag szervezze. És habár a városok voltak is mindenkoron a kulturális és közgazdasági életnek zászlóvivői, azoknak polgárai sem fejthették ki tevékenységüket a közállapotok nyomása alatt, valamint alkotó erejüket sem, olyan mértékben, mint aminőben pedig hivatásuknál fogva arra alkalmasak lettek volna. Hazai városaink polgárai a királyi szabadalmak folytán nyert nagyon is szűk korlátok közt mozgó és csak helyi értékű jogok birtokában, a rendi alkotmány nagy jogai mellett nem érvényesülhettek a kellő mértékben. Akkor tehát, mikor a kiváltságos osztály tevékenységét egyedül osztályérdekeinek megvédésében, biztosításában fejtette ki és amidőn a városok polgárai, mint a kulturális és közgazdasági életnek zászlóvivői meg voltak fosztva annak lehetőségétől, hogy a nemzet összességének érdekében munkálkodjanak, várjon lehet-e azon csodálkozni, hogy a rendi alkotmány megszűntének időpontjáig a városok maguk sem voltak képesek kibontakozni szánalmas, elernyedt helyzetükből. Ilyen körülmények között következik el a jogfolytonosság elvén felépített 1867-iki kiegyezés, amelyből mintegy üde forrásból volt a magyar nemzet és így a magyar városok felvirágozásának reménye merítendő. És mit hoznak e kiegyezés utáni idők az ország városainak? A felelet az, hogy a városok minden tartalmi jelentőség nélkül a vármegyékben a községek tömege között tűnnek el. Ez időkörül a „polgár“ szó nem is jól hangzik, az ipari vagy kereskedői foglalkozás nem is úri munkakör. A kiváltságos nemzeti osztály pedig részint a parlament, részint pedig a kormány gyámsága alá helyezett vármegyei szolgálatban szerez magának megfelelő működési teret. Ilyen viszonyok között tehát nem létesülhetett az intellektuális erők összesítéséből kialakult hatalmas középosztály, mely, mint a magyar társadalom gerince, a kiterjesztett önkormányzati jogok gondos kezelésével számottevő tényezőjévé lett volna a konsolidált magyar nemzeti állam kiépítésének és megszilárdításának. Minő más helyzet lenne ma, ha az ország városainak évszázadokon át sorvadt kulturális és közgazdasági állapotából való fellendítés nagy munkája kerül megoldásra és a városok szervezetének anyagát tartalmazó külön törvény alkotásával kezdik meg a kibontakozás munkáját és ha az alkotmány visszaállításának mindjárt a kezdeti idejében történik intézkedés az iránt, hogy gondos és avatott hírek a magyar géniusz útmutatása mellett vessék meg a magyar városok alapját. Égjen tehát a vágy minden hazafias lélekben a már tovább nem halasztható reformalkotások iránt, hogy a múltakban elkövetett mulasztások pótoltassanak.