Kecskeméti Ujság, 1911. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1911-03-01 / 50. szám
Kecskemét, 1911 március 1. Ára 2 fillér. Szerda, IV. évf., 50. (541.) sz. KECSKEMÉTI ÚJSÁG POLITIKAI NAPILAP. A Kecskeméti Nemzeti Munkapárt és Munkapárt- Kör hivatalos lapja. Társszerkesztő: NÉMETH ERNŐ a Kecskeméti Nemzeti Munkapárt titkára._________ Felelős szerkesztő: Helyettes szerkesztő : DR. RÉTI GYULA VIRÁNYI GYULA. Előfizetési ár helyben . . 8 korona I Vidékre........................ . 14 korona j Telefonszám ....... 176 Gonosz játék. Kecskemét, 1911. február 25. (a.) Mit akar a Kossuth-párt ? Mi a célja? Miért akar technikai obstrukciót rendezni? Azt akarja talán, hogy a nemzeti munkapárt megvalósítsa a Kossuth-programot? Melyiket? A Kossuth Lajosét? Azt, amelyiket Kossuth Ferenc sem tudott megvalósítani? Ha ezt akarja, ennek nagyon is furcsa következményei lehetnek még, mert eddig azt hitte a nemzet, azt gondolta a függetlenségi érzelmű polgár, hogy amikor az ő vezérei kormányon voltak, nem tudták megvalósítani a programot, mert lehetetlen volt megvalósítani; de ha most azt követelik a nemzeti munkapárttól, hogy valósítsa meg, akkor abból a negyvennyolcas érzelmű polgárság joggal fogja azt következtetni, hogy igenis megvalósíthatták volna a programot, de nem akarták megvalósítani, hanem a hatalomért akkor elárulták a programot. Pedig nem így áll a dolog, ők szívesen teremtettek volna független Magyarországot önálló vámterülettel és önálló hadsereggel, de nem tudtak, mert nem lehetett, mert meggyőződtek róla, hogy Magyarországot csak hatvanhetes alapon lehet kormányozni. Kész őrültség, sőt a legmagasabb nemzetellenes cselekedet volna, ha most olyant követelnének a kormánytól, aminőnek a lehetetlenségéről meggyőződtek és ha az ilyen követelés kedvéért technikai obstrukcióval igyekeznének megakadályozni az alkotmányos rendet. Lehetetlen, hogy ezt a gonosz játékot a nemzet ne venné észre, lehetetlen, hogy a negyvennyolcas érzelmű polgárság az ilyen bajkeverést mély felháborodással ne fogadná; lehetetlen, hogy az ilyen nyakatekert politikának súlyos következményei ne lennének. Világos, hogy ha a Kossuth-párt most egyszerre csak a technikai obstrukcióval kezd harcolni, ezt csak a politikai bosszúvágy sugalhatja neki. — Semmi egyéb, csak az elvakultság, a tehetetlenség érzete az, ami egy kis parlamenti csoport vezéreit erre a lépésre kényszerítheti és mi alig hiszszük, hogy a magyar parlamentarizmussal ilyen okokból is lehessen játékot űzni. Ha pedig csakugyan a technikai obstrukció eszközeihez folyamodik és csakugyan meg akarja akadályozni a parlamenti működést, ez annál roszszabblesz neki, mert ha még vannak komoly hívei az országban, bizonyos, hogy ezek is elfordulnak tőle. A nemzeti munkapártnak abban a törekvésében, hogy Magyarországon a magyarság uralmát kell fenntartani, a Kossuth-párt hűséges fegyvertársa volna. Bizony Isten nem szándéka a nemzeti munkapártnak, hogy azoknak népszerűségét gyengítse, akikre a választójog kérdésében számítania lehet, hiszen a választási reform volna a politikai kibontakozás sarkpontja; csak sajnálattal látjuk, hogy a függetlenségi párt saját vesztébe rohan, de semmi kedvünk nincs arra, hogy a nemzeti munkapárt iránt megnyilatkozott bizalmat kockára vessük éppen csak azért, hogy az ő politikai baklövéseik következményeit elhárítsuk. Nem. Tessék csak teknikázni, egyszer majd csak vége lesz ennek is. Egyszer majd csak megérti a nemzet, hogy a politikai felelősség is valami és hogy a felelősségrevonásban a nemzetnek is kell szerepének lenni. Kecskemét közlekedésügye. Irta és a Katona Körben felolvasta Sándor István főjegyző. II. A város és a közlekedés. A városnak felolvasásom elején jelzett szerepéből természetszerűleg következik, hogy a városnak minél több és alkalmasabb közlekedési útvonallal kell bekapcsolva lennie az ország — közvetve a világ — forgalmi hálózatába s minél tökéletesebb és fejlettebb útvonal-hálózattal, azon minél gyorsabban s olcsóbban közlekedő járművekkel kell magához kapcsolnia saját területének egyes részeit és a környéket. Ez az úthálózat — vízi-út, vasút, közút, utca — az a gyökérzet, melynek fejlődésétől függ a város fejlődésének foka és aránya. E tekintetben ép olyan törvényszerűség mutatkozik, mint a terebélyes fák növésében, melyek gyökérhálózatának vége a törzsétől épen annyira van, mint amennyire a korona ágai a törzsből kinyúlnak. De amint egészséges, sűrű korona nemcsak a gyökérhálózat terjedelmétől, de a hajszálgyökerek számától is függ: a város igazán egészséges és erőteljes fejlődéséhez a főútvonalak, vasutak és víziutak mellett szükséges a főútvonalakhoz vezető kisebb utak kellő számának és forgalmának biztosítása is. A jó közlekedés hatásának bizonyítására előttünk áll a félreérthetetlen példa: Budapestnek a múlt évszázad második felében észlelt meseszerű fejlődése. A drága intézmények és épületek, melyeket ott a nemzet és egyesek áldozatkészsége létesített, csak üresen tátongó drága keret maradt volna, ha a dunai hajózás kifejlesztése, a fő vasúti vonalaknak a fővárosban egyesülő csillag alakjában való kiépítése, majd Baross Gábor zóna-tarifarendszere Budapestet az ország gazdasági központjává nem teszi. Viszont az ország minden részéből odavezetett gazdasági erő hatalmassá tette a fővárost s a városok érdekeivel szemben legalább is közömbös, de sokszor kárt tevő újabb pár évtized munkája fejlődését csak csökkenteni tudja, megakasztani nem. S ha a vidéki városok fejlődése fellendül, ha azok is képesek lesznek a maguk kisebb környékére nézve azt a hatást kifejteni, melyet a főváros az egész országra gyakorol . Budapest fejlődése még akadályozó körülmények mellett is újra a régi, vagy még rohamosabb lesz, Kecskemét közlekedésügyi érdekei. Ezeknek az általános szempontoknak megjelölése után azokból kiindulva vizsgáljuk Kecskemét közlekedésügyét s e téren fennálló szükségleteit. Vízi utak. Az ország forgalmába s közvetve a világforgalomba egy város az azt érintő elsőrendű vasutak és a vizi utak segélyével kapcsolódik be, különösen nagy a vizi utak jelentősége, melyek a tömegáruk mozgósítására különösen alkalmasak s ezzel a város iparának, kereskedelmének kifejlődésére s a megnövekedett építő- és tüzelőanyag szükségletének ellátására és élelmezésének olcsóbbá tételére legnagyobb hatással vannak. Ez a magyarázata annak, hogy a nagyvárosok úgy a régebbi, mint az újabb korban rendszerint víz mellett fejlődtek ki. A magyar városok fejlődésében is meglehetősen érvényesül ez a szabály, amint ezt Budapest, Szeged, Pozsony, Temesvár stb. példájából láthatjuk. Hogy ezt a törvényt városaink fejlődésének megfigyelése nem állítja világosan a szemünk elé, azt részben hazánk, részben egyes városaink különleges viszonyainak tulajdoníthatjuk. Az említett törvény érvényesülésének akadályát országos szempontból elmaradott gazdasági állapotainkban, iparunk és kereskedelmünk fejlődésének gazdasági önállóságunk hiányából és elmaradottságunkból folyó lassú fejlődésében, vízi úthálózatunk hézagosságában és kihasználatlan voltában, helyi akadályát pedig abban látom, hogy egyes városainknak igen nagy, néptelen határa volt, melynek fokozatos mivelés alá vétele a lakosságnak évtizedeken át jelentékeny mérvű szaporodását vonta maga után. Ez a helyzete Debrecennek, Szabadkának, Hódmezővásárhelynek, Kecskemétnek stb. Az így előálló nagyobb szaporaság azonban csak kezdetleges viszonyok mellett mutatkozik s a puszta területek benépesülése után, fokozatosan csökkenik. S ha a dolgok mélyére tekintünk, nem alkalmas arra, hogy az említet törvényszerűség fennállása iránt bennünk kételyeket támasszon. Folyóink. Ha e tekintetben Kecskemét helyzetét vizsgáljuk, azt a térképről nézve elég kedvezőnek találjuk. Városunk két hatalmas természetes víziút között, mindkettőhöz elég közel fekszik, melyek közül az egyik, a Duna, nemzetközi, a másik, a Tisza országos útvonal, az utóbbi mellékfolyói segélyével városunknak az ország nagy részével való olcsó közlekedését biztosíthatná és pedig azon vidékekkel, ahonnan olcsó követ, építőanyagot, tűzifát, kőszenet, stb. tehát olyan árukat kaphatnánk, melyekkel városunk ki-