Kecskeméti Ujság, 1911. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1911-03-01 / 50. szám

Kecskemét, 1911 március 1. Ára 2 fillér. Szerda, IV. évf., 50. (541.) sz. KECSKEMÉTI ÚJSÁG POLITIKAI NAPILAP. A Kecskeméti Nemzeti Munkapárt és Munkapárt- Kör hivatalos lapja. Társszerkesztő: NÉMETH ERNŐ a Kecskeméti Nemzeti Munkapárt titkára._________ Felelős szerkesztő: Helyettes szerkesztő : DR. RÉTI GYULA VIRÁNYI GYULA.­­ Előfizetési ár helyben . . 8 korona I Vidékre........................ . 14 korona j Telefon­szám ....... 176 Gonosz játék. Kecskemét, 1911. február 25. (a.) Mit akar a Kossuth-párt ? Mi a célja? Miért akar technikai ob­­strukciót rendezni? Azt akarja talán, hogy a nemzeti munkapárt megvaló­sítsa a Kossuth-programot? Melyiket? A Kossuth Lajosét? Azt, a­melyiket Kossuth Ferenc sem tudott megvaló­sítani? Ha ezt akarja, ennek nagyon is furcsa következményei lehetnek még, mert eddig azt hitte a nemzet, azt gondolta a függetlenségi érzelmű pol­gár, hogy amikor az ő vezérei kor­mányon voltak, nem tudták megvaló­sítani a programot, mert lehetetlen volt megvalósítani; de ha most azt követelik a nemzeti munkapárttól, hogy valósítsa meg,­­ akkor abból a negyvennyolcas érzelmű polgárság jog­gal fogja azt következtetni, hogy igenis megvalósíthatták volna a programot, de nem akarták megvalósítani, hanem a hatalomért akkor elárulták a pro­gramot. Pedig nem így áll a dolog, ők szívesen teremtettek volna független Magyarországot önálló vámterülettel és önálló hadsereggel, de nem tudtak, mert nem lehetett, mert meggyőződtek róla, hogy Magyarországot csak hat­vanhetes alapon lehet kormányozni. Kész őrültség, sőt a legmagasabb nemzetellenes cselekedet volna, ha most olyant követelnének a kormány­tól, aminőnek a lehetetlenségéről meg­győződtek és ha az ilyen követelés kedvéért technikai obstrukcióval igye­keznének megakadályozni az alkotmá­nyos rendet. Lehetetlen, hogy ezt a gonosz játékot a nemzet ne venné észre, le­hetetlen, hogy a negyvennyolcas ér­zelmű polgárság az ilyen bajkeverést mély felháborodással ne fogadná; lehetetlen, hogy az ilyen nyakatekert politikának súlyos következményei ne lennének. Világos, hogy ha a Kossuth-párt most egyszerre csak a technikai obstruk­cióval kezd harcolni, ezt csak a poli­tikai bosszúvágy sugalhatja neki. — Semmi egyéb, csak az elvakultság, a tehetetlenség érzete az, ami egy kis parlamenti csoport vezéreit erre a lé­pésre kényszerítheti és mi alig hisz­­szük, hogy a magyar parlamentariz­­mussal ilyen okokból is lehessen já­tékot űzni. Ha pedig csakugyan a technikai obstrukció eszközeihez folyamodik és csakugyan meg akarja akadályozni a parlamenti működést, ez annál rosz­­szabb­­lesz neki, mert ha még vannak komoly hívei az országban, bizonyos, hogy ezek is elfordulnak tőle. A nemzeti munkapártnak abban a törekvésében, hogy Magyarországon a magyarság uralmát kell fenntartani, a Kossuth-párt hűséges fegyvertársa volna. Bizony Isten nem szándéka a nemzeti munkapártnak, hogy azoknak népszerűségét gyengítse, akikre a vá­lasztójog kérdésében számítania lehet, hiszen a választási reform volna a po­litikai kibontakozás sarkpontja; csak sajnálattal látjuk, hogy a függetlenségi párt saját vesztébe rohan, de semmi kedvünk nincs arra, hogy a nemzeti munkapárt iránt megnyilatkozott bizal­mat kockára vessük éppen csak azért, hogy az ő politikai baklövéseik követ­kezményeit elhárítsuk. Nem. Tessék csak teknikázni, egyszer majd csak vége lesz ennek is. Egyszer majd csak megérti a nemzet, hogy a politikai felelősség is valami és hogy a felelős­­ségrevonásban a nemzetnek is kell szerepének lenni. Kecskemét közlekedésü­gye. Irta és a Katona­ Körben felolvasta Sándor István főjegyző. II. A város és a közlekedés. A városnak felolvasásom elején jelzett szerepéből természetszerűleg következik, hogy a városnak minél több és alkalmasabb köz­lekedési útvonallal kell bekapcsolva lennie az ország — közvetve a világ — forgalmi hálózatába s minél tökéletesebb és fejlettebb útvonal-hálózattal, azon minél gyorsabban s olcsóbban közlekedő járművekkel kell ma­gához kapcsolnia saját területének egyes részeit és a környéket. Ez az úthálózat — vízi-út, vasút, közút, utca — az a gyökérzet, melynek fejlődésétől függ a város fejlődésé­nek foka és aránya. E tekintetben ép olyan törvényszerűség mutatkozik, mint a terebé­lyes fák növésében, melyek gyökérhálózatá­nak vége a törzsétől épen annyira van, mint amennyire a korona ágai a törzsből kinyúl­­nak. De amint egészséges, sűrű korona nem­csak a gyökérhálózat terjedelmétől, de a hajszálgyökerek számától is függ: a város igazán egészséges és erőteljes fejlődéséhez a főútvonalak, vasutak és víziutak mellett szükséges a főútvonalakhoz vezető kisebb utak kellő számának és forgalmának bizto­sítása is. A jó közlekedés hatásának bizonyítá­sára előttünk áll a félreérthetetlen példa: Budapestnek a múlt évszázad második felé­ben észlelt meseszerű fejlődése. A drága intézmények és épületek, melyeket ott a nemzet és egyesek áldozatkészsége létesített, csak üresen tátongó drága keret maradt volna, ha a dunai hajózás kifejlesztése, a fő vasúti vonalaknak a fővárosban egyesülő csillag alakjában való kiépítése, majd Baross Gábor zóna-tarifarendszere Budapestet az ország gazdasági központjává nem teszi. Viszont az ország minden részéből odaveze­tett gazdasági erő hatalmassá tette a fő­várost s a városok érdekeivel szemben leg­alább is közömbös, de sokszor kárt tevő újabb pár évtized munkája fejlődését csak csökkenteni tudja, megakasztani nem. S ha a vidéki városok fejlődése fellendül, ha azok is képesek lesznek a maguk kisebb kör­nyékére nézve azt a hatást kifejteni, melyet a főváros az egész országra gyakorol . Budapest fejlődése még akadályozó körül­mények mellett is újra a régi, vagy még rohamosabb lesz, Kecskemét közlekedésügyi érdekei. Ezeknek az általános szempontoknak megjelölése után azokból kiindulva vizsgál­juk Kecskemét közlekedésügyét s e téren fennálló szükségleteit. Vízi utak. Az ország forgalmába s közvetve a világforgalomba egy város az azt érintő első­rendű vasutak és a vizi utak segélyével kapcsolódik be, különösen nagy a vizi utak jelentősége, melyek a tömegáruk mozgósí­tására különösen alkalmasak s ezzel a vá­ros iparának, kereskedelmének kifejlődésére s a megnövekedett építő- és tüzelő­anyag szükségletének ellátására és élelmezésének olcsóbbá tételére legnagyobb hatással van­nak. Ez a magyarázata annak, hogy a nagy­városok úgy a régebbi, mint az újabb kor­ban rendszerint víz mellett fejlődtek ki. A magyar városok fejlődésében is meglehető­sen érvényesül ez a szabály, amint ezt Budapest, Szeged, Pozsony, Temesvár stb. példájából láthatjuk. Hogy ezt a törvényt városaink fejlődésének megfigyelése nem állítja világosan a szemünk elé, azt részben hazánk, részben egyes városaink különleges viszonyainak tulajdoníthatjuk. Az említett törvény érvényesülésének akadályát országos szempontból elmaradott gazdasági állapota­inkban, iparunk és kereskedelmünk fejlődé­sének gazdasági önállóságunk hiányából és elmaradottságunkból folyó lassú fejlődésében, vízi úthálózatunk hézagosságában és kihasz­nálatlan voltában, helyi akadályát pedig abban látom, hogy egyes városainknak igen nagy, néptelen határa volt, melynek fokoza­tos mivelés alá vétele a lakosságnak évtize­deken át jelentékeny mérvű szaporodását vonta maga után. Ez a helyzete Debrecen­nek, Szabadkának, Hódmezővásárhelynek, Kecskemétnek stb. Az így előálló nagyobb szaporaság azonban csak kezdetleges viszo­nyok mellett mutatkozik s a puszta területek benépesülése után, fokozatosan csökkenik. S ha a dolgok mélyére tekintünk, nem alkal­mas arra, hogy az említet törvényszerűség fennállása iránt bennünk kételyeket támasszon. Folyóink. Ha e tekintetben Kecskemét helyzetét vizsgáljuk, azt a térképről nézve elég ked­vezőnek találjuk. Városunk két hatalmas ter­mészetes víziút között, mindkettőhöz elég közel fekszik, melyek közül az egyik, a Duna, nemzetközi, a másik, a Tisza országos út­vonal, az utóbbi mellékfolyói segélyével vá­rosunknak az ország nagy részével való olcsó közlekedését biztosíthatná és pedig azon vidékekkel, ahonnan olcsó követ, építő­anyagot, tűzifát, kőszenet, stb. tehát olyan árukat kaphatnánk, melyekkel városunk ki-

Next