Kecskeméti Ujság, 1911. szeptember (4. évfolyam, 201-225. szám)

1911-09-01 / 201. szám

Kecskemét, 1911 szeptember 1. Ara­b fillér. Péntek, IV. évf., 201. sz. (692.) iffirmm­uis AG Politikai napilap, a Kecskeméti Nemzeti Felelős szerkesztő és laptulajdonos. í Társszerkesztő:­­ Előfizetési ár helyben . A korona Munkapárt és Párt-Kör hivatalos lapja. DR. RÉTI GYULA DR. VIRÁNYI LAJOS | Üld tékre Telefon-szám m* k°r°na U] hangok az obstrukc­ió ellen. A törvényhatóságok hatalmas sza­vához ma újabb hangok társulnak az obstrukció elitélésében. Ezek az újabb hangok nem a közjogi és alkotmányos jelentőségüknél fogva esnek súlyosan a mérlegbe, hanem különleges hely­zetük az, amely nekik a mai politikai állapotban rendkívüli szimptomatikus fontosságot kölcsönöz. Nem kisebb dologról van szó, mint arról, hogy maga a függetlenségi párt intelligen­ciája mozdul meg az obstrukciónak nevezett parlamenti visszaélés ellen. Egyszerre két előkelő független­ségi férfiú tesz nyilvánosan olyan lé­pést és nyilatkozatot, amely kétségte­lenül nagy visszhangot fog kelteni szerte az országban mindenütt, ahol van intelligencia, ahol nem a jelsza­vak pórázán, a hangzatos ámítások és erőszakos ferdítés útján formulázott jelszavak után indulnak műveletlen és félművelt emberek. Egy Kossuth-párti képviselő, Győr város követe, kilépett a Kossuth-pártból, azzal a megokolás­­sal, hogy nem maradhat abban, a­mely a Justh-párti obstrukcióval együtt­működni hajlandó. A másik nyilatko­zat jásznagykunszolnok-vármegyei füg­getlenségi párt elnökétől ered. Ez az előkelő földbirtokos lemondott a vár­megyei pártelnökségről, mert a régi függetlenségi és negyvennyolcas létére nem érthet egyet a párt parlamenti harcmodorával, azt helyeselni és tá­mogatni nem hajlandó. E két nyilatkozat s a bennük megokolt elhatározás döntő tünete annak a kórnak, melyet az obstrukció mérge magukban az ellenzéki pártok­nak szervezetében létrehozott s mu­tatja az utat, amelyen ez a betegség fejlődni és lefolyni fog. A kormány és a munkapárt két­ségtelenül szívesebben látták volna, ha a véderőjavaslatok simábban men­nek rala keresztül. Vagy legalább annyit óhajtottak volna, hogy az ob­strukció, s kivált a technikai obstruk­ció fegyvere, mint a kisebbség részé­ről való erőszak és törvénytelenség, ne forgassa fel az ország fejlődésének rendjét. De ha már megtörtént, s a nagy harc helyett, melyre mindenki el volt készülve, a terméketlen csínyte­­vések végeláthatatlan sorozatához fo­lyamodtak, akkor a kormány a maga túlnyomó és egységes, a végcélokban is egyetértő többségének tudatában nyugodtan állhatja az obstrukciót is, bevárhatja, míg magának az ország­nak általános tiltakozása vet véget a parlamenti csínytevésnek. E tekintetben a maga igazán, el­járásának törvényességén s a nemzet­nek a választásokon kifejezett obstruk­­cióellenes akaratán felül is előnyös helyzetben van az ellenzékkel szem­ben. Mert az ellenzék még ad hoc céljaiban sem egységes és egyetértő. Végcéljaiban pedig nemcsak teljesen széjjelágazó, hanem egymással a leg­élesebb ellentétben van. Objektív té­nyek alapján, minden pártszempont mellőzésével, mutattuk ki több ízben a Kossuth-pártnak és a Justh­­pártnak felfogásban, temperamentum­ban, taktikában és végcélokban való teljes divergenciáját. Hiába akarják ezt az eltérést és ellentétetet áthidalni — az ország és saját maguk által is elítélt, sőt a kisebbség egy kis töre­dékének erőszaka által oktrojált ob­strukciót az ellenzéki blokk egysége­sen fogadott módszerévé oktrojálni: ez az erőszak nem győzi le a munka­pártot, ellenben széjjel fogja robban­tani magát az ellenzéket, blokkostól, pártostól, töredékestől együtt. Az ország nem akarta az ob­strukciót és nem is akarja. Ezt semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy még a függetlenségi tábor nagy része sem akarja az obstrukciót igazán. Áll ez a központra és vidékre egyaránt. Mihelyt néhány, a mai kettőhöz hasonló megnyilatkozás által felszaba­dulnak a függetlenségi lelkek a terror alól, olyan kép tárul majd az obstruk­ció vezérei és helyeslői elé, amely későn bár, okulást fog nekik adni arról, hogy sem valódi, sem vélt iga­zakat igaztalan fegyverekkel büntetle­nül szolgálni nem lehet. A tanfelügyelő, dr. Künsztler Károly, hatheti szabadságot kapott, amelyről a mi­niszter értesíti a bizottságot. Helyettessé az egyik tollnok, felügyeletet a közigazgatási bi­zottság gyakorol. K­árpáti Ferenc borbási tanító elleni fe­gyelmi eljárást megelőző vizsgálatot elren­delték. Kárpáti e­közben azonban nyugdíja­zását kérte, amit a miniszter teljesített is. A­z iskolaszék tagjaiul tudvalevőleg 3 tagot választottak meg: Gömöry Sándort, Tormássy Sándort és Révay Lászlót. Ez ellen a választás ellen egyik tanító felebbe­­zést adott be a tanfelügyelőséghez, aki nem erősítette meg a választást, mert a törvény előírja, hogy maguk közül választhatnak. (76, 28 §.) Kerekes József tanító ez ellen előterjesztéssel élt a minisztériumhoz, amely most a közigazgatási bizottsághoz küldte azt se határozathozatal végett. A bizottság azonban mellőzi a határozathozatalt. A­­ se védta­nfel­ügyelőre lévén szükség, a közigazgatási bizottság e tárgyban felír a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. N­agy Imre ügyvéd, akinek aradi utcai házát megrongálta a földrengés, s aki a falakat és tetőzetet lerombolta, kérte a ro­mokon való újraépítést, de sem a tanács, sem a közigazgatási bizottság ehhez hozzá nem járult, mert az épület nem a szabályo­zási vonalon van, de az építkezési szabály­­rendelet sem engedi meg. N­yúl Pál a Liptai háznál építkezni akar. Ámde a közigazgatási bizottság a ta­nács javaslatához hasonlóan nem járult az építési engedély megadásához, mert az épí­tendő ház egy része városi ingatlant (utcát) kíván megszerezni, amelyre vonatkozólag mindeddig semmiféle lépés nem történt. Több apró tárgy elintézése után az ülés véget ért. A közigazgatási bizottságból :: :: Kada Elek polgármester elnökletével szerdán d. u. 3 órakor tartotta a közigazga­tási bizottság havi rendes ü­lését. A pénzügyigazgató és műszaki főtaná­csos jelentései után dr. Gyalokay Sándor kir. ügyész jelentette, hogy a fogház átlagos napi létszáma 162, ebből 52 vizsgálati fogoly és 110 elítért van. Dr. Csabay Géza főorvos teszi meg szomorú jelentését, amely szerint­­ az egészségügyi állapot úgy a bel-, mint a­­ külterületen kedvezőtlen volt. Diftéria 2 eset­ben 1 halálozással, vörheny 4, 1 halálozás­sal, szamárhurutban 2, 1 halálozással. A föld­rengés idegbajt nem okozott a lakosságban, semmiféle szellemi zavart. Szomorúan jelenti, továbbá, hogy a múlt hóban elhalt 158 egyén közül 88 csecsemő hunyt el, vagyis 56 százaléka a halálozásnak, ezek közül 62 bélhurutban. A lakosság orvost nem hivat, csak akkor, amikor már úgy sem segíthet rajta. Megdöbbentő, szomorú jelentés. A tisztiorvosi hivatalt viszont 237-en keresték fel a múlt hóban, míg máskor 7—800-an szoktak ott megfordulni.­ fi város parlamentjéből. Csendes hangulatban nyitotta meg gróf Ráday Gedeon főispán a mai rendes havi közgyűlést. A polgármesteri jelentést a közigazga­tás múlt havi állapotáról ismertette dr. Dö­mötör Lajos jegyző. Dékány Károly bizottsági tag ismerteti a m­ár lapunkban is közölt indítványát, amely szerint a kárbejelentési határnap meghosszabbítását kéri, különösen a pusz­tai lakosság részére, amely nem tudta kellő időben bejelenteni kárát. Kéri, hogy ez a póthatáridő­t szeptember végéig tolas­sák ki. Kada Elek polgármester válaszol erre : Jelentést adtam be arról, hogy úgy én, mint a tanács, miképen jár el ebben az ügyben. Ez a kérdés már meg van alaposan rágva, újabb ideákkal kár előjönni. Elfogadjuk a segélyezési kérvényeket ma is, de kérdés, van e között és a között különbség, hogy ver­buváljunk erre híveket és házról-házra jár­nak. Kérem a közgyűlést, hogy az indít­ványokat mellőzze, amihez a közgyűlés hozzá is járult. A földrengéssújtottak segélyezésére megalakult egy segély­bizottság, amelynek kiegészítése vált szükségessé. Tagjai a vá­rosi tanács, továbbá ifj. Dömötör Pál, Fuchs Samu, Keresztes Imre, Kovács Sándor, Gy. Papp József, Mayerfi Zoltán, Szél János, Halasi Gyula, Móczár Gábor, Pacsu Mihály és Sikari Kovács Gábor. A felső kereskedelmi iskola felügyelő bizottságába Fispán Mór elhalálozásával meg­

Next