Kecskeméti Ujság, 1911. november (4. évfolyam, 252-276. szám)
1911-11-01 / 252. szám
Kecskemét, 1911 november 1. Ara 4 fiHÉr. Szerda, IV. évf, 252. sz. (743.) KECSKEMÉTI ÚJSÁG Politikai napilap, a Kecskeméti Nemzeti Felelős szerkesztő és laptulajdonos, Munkapárt és Párt-Kör hivatalos lapja. DR. RÉTI GYULA Társszerkesztő: DR. VIRÁNYI LAJOS Előfizetési ár helyben : 8 korona Vidékre...........................14 korona Telefonszám 176. A vasutas árvaház. Akik elfe ejtkeztek rólunk. A vasutas árvaház. A magyar sztkorona országainak vasutas szövetsége vasutas árvaházat akar létesíteni az ország egyik városában. A szövetség központi vezetősége kérdést intézett a városhoz, adna-e telket az épület részére és egyébb kedvezményt. A város tanácsa ma tárgyalta az ügyet s értesíti a szövetséget, hogy a szükséges telket rendelkezésre bocsátja, ad továbbá homokot az építkezéshez és az épület terveit elkészítteti a mérnökséggel. Ezeket a sorokat olvassuk a szegedi, czeglédi és egy sereg környékbeli lapban, s valószínűnek tartjuk, hogy a helyi újságokban is ezt lehetne olvasni, ha ide is érkezett volna a Vasutas Szövetségtől átirat. Pedig, aki vissza tud emlékezni 8—10 esztendőre, a Vasutas Szövetség erősen ostromolta a városi tanácsot hasonló jók miatt, s ha jól tudjuk, a város tanácsa hajlandónak nyilatkozott a támogatásra. Most azután újból felütötte fejét a szövetség és kiváncsi arccal kérdi a szomszédokat, várjon ki ad többet, ki mennyivel áll be a licitálók nemes seregébe, ki épít nekünk tornyos házat, égbenyúló palotát, vagy ki tudja mit. Kecskemét városa, erősen gyanakszunk, szintén kapott a napokban a szövetségtől ilyenfajta átiratot, hiszen ha Szeged után Czeglédet is megkeresték, lehetetlennek tartjuk, hogy Kecskemétet átugorták volna. Ha egy mód van rá: csípje meg a város az alkalmat, s most, amidőn a város nagy jövőnek néz elé, most amidőn óriási arányokban, szemben a múlt mulasztásaival, — fejlődik és pedig rohamosan ez a város — keresse meg a város a Vasutas Szövetséget s adja meg azt a kedvezményt, amely arányban áll áldozatkészségével s egyúttal azzal, amit a Vasutas Szövetség esetleges idetelepítésével nyerhetünk. Mert, ne felejtsük el, több száz gyermek részére szükséges internátusról van szó, az ország különböző vidékéről való szerencsétleneknek, akik a szülői melegséget nélkülözvén, idejönnek hozzánk, mint pl. a tanítóárvaház szerencsétlen árvái, hogy tőlünk családi meleget, szeretetet, hazafiságot és buzdítást nyerjenek. Ha van egy mód, ismételjük, tegyük meg a lépéseket az internátus felépítésére, s adjuk meg a lehető kedvezményt, hogy ismét néhány száz szegény árvát öleljünk keblünkre, melegséggel és a kecskeméti néphez illő szeretettel. Eszért nem lehet Kecskemét azzá, amivé lehetne. I X. A természetes fejlődésnek egyik fő sajátossága, hogy a fejlődő élet bizonyos ideig, mig erőre kap, lassan, alig láthatólag gyarapszik, növekedik; de amint alapját megvetette, megizmosodott, rohamos lendülettel tör előre s hatványozott mértékben emelkedik. Hónapokba kerül, mig a pálma csortásos magjából kibújik a csira s minden esztendőben egy-két, legfölebb három levelet hajt, egy hosszú negyedszázadon át; de amikor gyökerei már szétágaztak s a törzse megvastagodott, százával hajtja hatalmas leveleit, s a duzzadó életerő egész teljességével virul és pompázik. A városok fejlődése is hasonló, csak éppen ez a mi városunk, Kecskemét képez kivételt. Az ország történetében állandóan szerepvivő, nagynevezetességű hely, mely kulturális, ipari, kereskedelmi, közgazdasági jelentőséggel birt s mint ilyen volt nevezetes; tehát már rég megerősödött, rég megizmosodott, szóval régesrégen túl van a pálma negyedszázados korán s még mindig csak egy-két, legföljebb három levelet hajt — évenként. Nem szép az irigység s bár örömmel látjuk hazánk provinciális nagy városainak rohamos és nagyméretű fejlődését, a hazafias öröm és büszkeség édes érzetébe mégis belevegyül az irigység kesernyésére, mely kellemes közérzületünket megrontja. Önkéntelenül felmerül lelkünkben a kérdés, miért is nem lehet Kecskemét azzá, amivé lehetne ? Debrecen, Szeged, Nagyvárad, Arad, Temesvár, Pozsony, Győr, Kolozsvár, Pécs s a többi városok szembeszökő hatalmas fejlődése bámulatos. Míg Kecskemét csak csigabiga lassúsággal képes előbbre jutni a haladás utján. Nálunk minden reform, minden intézmény hosszas és keserves vajúdások között születik meg s mint az idétlen korcsszülött, sántán, vagy vakon biceg tovább. Alig van egy-két olyan alkotásunk, amelyre azt mondhatnék, hogy semmi kifogás nem érheti, tökéletes, életerős, hatalmas. Így vagyunk a villamos vasutunkkal is. Tizenöt évvel ezelőtt tárgyalta már a város közönsége a régi városház közgyűlési termében. Azóta megépült az új városház, amelyben a villamos illetve közúti vasút építését elhatározták, de az építkezésre talán majd csak öt év múlva kerül a sor. Mindennel így vagyunk. A hosszas és nehézkes készülődés átka nehezedik városunk fejlődésére s nem vagyunk képesek a haladó kor szellemével, a sebesreptü idő gyors szárnyalásával lépést tartani. Bátortalanok, ingadozók, kételkedők, aggodalmaskodók vagyunk és nagyon sokan vannak közöttünk olyanok is, akik a haladásnak nem előmozdítói, hanem kerékkötői. A vállalkozási kedv, tőkebefektetés, iparfejlesztés, építkezés, alkotás Kecskeméten csaknem elenyésző. A sok közül egy példát említünk föl. Temesváron ez évben negyven kétemeletes és tiz négyemeletes ház épült s a gyári kémények úgy törnek elő a gyárváros területén, mint a berekben a nádszálak. Szegény Kecskemét hol marad Temesvártól, pedig ott se cyklopsok, mesebeli óriások laknak, hanem magunk féle városi polgárok ; csakhogy azok az alkotások terén összefolynak, egyetértenek s közakarattal, egyesült erővel, mint egy szív és lélek mozdítják elő a város jól fölfogott érdekeit. Ad vocem : érdek. Álljunk meg e szónál. Ez a mi városunk haladásának megölője. Nálunk is nagy szerepet, sőt igen sokszor döntő szerepet játszik az érdek, de nem a köz-, hanem a magánérdek. Sok üdvös és hasznos intézmény létesült volna már Kecskeméten és jönne létre ezután, ha egyesek, egyes csoportok magánérdeke útját nem állná a közérdek térfoglalásának. És még csodálkozik valaki azon, hogy míg más városban egymás után jelentkeznek a vállalkozók ipartelepek, gyárak létesítésének tervével, Kecskemétre senki se jön! Ugyan, kinek volna kedve idejönni, pénzét, munkaerejét idehozni, amikor itt a legridegebb fogadtatásra talál s az első kérdés, melyet hozzáintéznek, akképpen hangzik, hogy kinek mennyihasznot biztosít s mit hoz a város közpénztárába a jövedelméből évről-évre fokozódó osztalék gyanánt? Így nem lehet ipart,kereskedelmet fejleszteni, közgazdasági forgalmat teremteni. Eddig a vasúti hálózat hiányosságát hozták föl akul. Most már ez is elesik. Kiépült a sok vicinális vasút s még mindig nem érdeklődnek a nagy vállalkozók Kecskemét iránt, hogy idejönnének ipartelepeket, gyárakat alapítani. Pedig ez emelné városunk fejlődését, gazdagságát, életerejét, pláne ilyen szomorú földrengéses időben. A város vezetőségének, törvényhatóságának, képviselőtestületének, összpolgárságának nemcsak előzékenységgel kell fogadni a vállalkozókat, hanem a legmesszebb menő áldozatkészséggel támogatva az alapítás lehetőségére, a vállalat prosperálásának biztosítására minden lehető módot és eszközt meg kellene adni, mert csak így lehet a haladás, a fejlődés terén eredményeket elérni. A magánérdeknek teljesen vissza kell vonulnia s csupán a város közérdeke lehet irányt adó. De mit látunk? Még a meglevő vállalataink is folytonos lidércnyomás alatt mmmmmmmmmmmmmmmmm- „ A hygienikus I csak a , PALMA I Palma kaucsuK I [ minőség f Ä“ ® V wNnHMMHH# HfijSí^ltí;' £■!■■«*■*■*■■«■■■■&■■ elsőrangú mmw