Kecskeméti Ujság, 1911. november (4. évfolyam, 252-276. szám)

1911-11-01 / 252. szám

Kecskemét, 1911 november 1. Ara 4 fiHÉr. Szerda, IV. évf, 252. sz. (743.) KECSKEMÉTI ÚJSÁG Politikai napilap, a Kecskeméti Nemzeti Felelős szerkesztő és laptulajdonos, Munkapárt és Párt-Kör hivatalos lapja. DR. RÉTI GYULA Társszerkesztő: DR. VIRÁNYI LAJOS Előfizetési ár helyben : 8 korona Vidékre...........................14 korona Telefon­szám 176.­ A vasutas árvaház. Akik elfe ejtkeztek rólunk. A vasutas árvaház. A magyar szt­­korona országainak vasutas szövetsége vasutas árvaházat akar létesíteni az ország egyik városában. A szövetség központi vezetősége kérdést intézett a városhoz, adna-e telket az épület ré­szére és egyébb kedvezményt. A város tanácsa ma tárgyalta az ügyet s érte­síti a szövetséget, hogy a szükséges telket rendelkezésre bocsátja, ad to­vábbá homokot az építkezéshez és az épület terveit elkészítteti a mérnökséggel. Ezeket a sorokat olvassuk a sze­gedi, czeglédi és egy sereg környék­beli lapban, s valószínűnek tartjuk, hogy a helyi újságokban is ezt lehetne olvasni, ha ide is érkezett volna a Vasutas Szövetségtől átirat. Pedig, aki vissza tud emlékezni 8—10 esztendőre, a Vasutas Szövet­ség erősen ostromolta a városi taná­csot hasonló jók miatt, s ha jól tud­juk, a város tanácsa hajlandónak nyi­latkozott a támogatásra. Most azután újból felütötte fejét a szövetség és kiváncsi arccal kérdi a szomszédokat, várjon ki ad többet, ki mennyivel áll be a licitálók nemes seregébe, ki épít nekünk tornyos házat, égbenyúló palotát, vagy ki tudja mit. Kecskemét városa, erősen gya­nakszunk, szintén kapott a napokban a szövetségtől ilyenfajta átiratot, hiszen ha Szeged után Czeglédet is megke­resték, lehetetlennek tartjuk, hogy Kecskemétet átugorták volna. Ha egy mód van rá: csípje meg a város az alkalmat, s most, amidőn a város nagy jövőnek néz elé, most amidőn óriási arányokban, szemben a múlt mulasztásaival, — fejlődik és pedig rohamosan ez a város — ke­resse meg a város a Vasutas Szövet­séget s adja meg azt a kedvezményt, amely arányban áll áldozatkészségével s egyúttal azzal, amit a Vasutas Szö­vetség esetleges idetelepítésével nyer­hetünk. Mert, ne felejtsük el, több száz gyermek részére szükséges internátus­­ról van szó, az ország különböző vi­dékéről való szerencsétleneknek, akik a szülői melegséget nélkülözvén, idejön­nek hozzánk, mint pl. a tanítóárvaház szerencsétlen árvái, hogy tőlünk csa­ládi meleget, szeretetet, hazafiságot és buzdítást nyerjenek. Ha van egy mód, ismételjük, te­gyük meg a lépéseket az internátus felépítésére, s adjuk meg a lehető ked­vezményt, hogy ismét néhány száz szegény árvát öleljünk keblünkre, me­legséggel és a kecskeméti néphez illő szeretettel. Eszért nem lehet Kecskemét azzá, amivé lehetne. I X. A természetes fejlődésnek egyik fő sajátossága, hogy a fejlődő élet bizonyos ideig, mig erőre kap, lassan, alig láthatólag gyarapszik, növekedik; de amint alapját megvetette, megizmosodott, rohamos len­dülettel tör előre s hatványozott mértékben emelkedik. Hónapokba kerül, mig a pálma csortásos magjából kibújik a csira s min­den esztendőben egy-két, legfölebb három levelet hajt, egy hosszú negyedszázadon át; de amikor gyökerei már szétágaztak s a törzse megvastagodott, százával hajtja hatal­mas leveleit, s a duzzadó életerő egész tel­jességével virul és pompázik. A városok fejlődése is hasonló, csak éppen ez a mi városunk, Kecskemét képez kivételt. Az ország történetében állandóan szerepvivő, nagynevezetességű hely, mely kulturális, ipari, kereskedelmi, közgazdasági jelentőséggel birt s mint ilyen volt nevezetes; tehát már rég megerősödött, rég megizmo­sodott, szóval régesrégen túl van a pálma negyedszázados korán s még mindig csak egy-két, legföljebb három levelet hajt — évenként. Nem szép az irigység s bár örömmel látjuk hazánk provinciális nagy városainak rohamos és nagyméretű fejlődését, a haza­fias öröm és büszkeség édes érzetébe mégis belevegyül az irigység kesernyés­ére, mely kellemes közérzületünket megrontja. Ön­kéntelenül felmerül lelkünkben a kérdés, miért is nem lehet Kecskemét azzá, amivé lehetne ? Debrecen, Szeged, Nagyvárad, Arad, Temesvár, Pozsony, Győr, Kolozsvár, Pécs s a többi városok szembeszökő hatal­mas fejlődése bámulatos. Míg Kecskemét csak csigabiga lassúsággal képes előbbre jutni a haladás utján. Nálunk minden re­form, minden intézmény hosszas és keser­ves vajúdások között születik meg s mint az idétlen korcsszülött, sántán, vagy vakon biceg tovább. Alig van egy-két olyan alko­tásunk, amelyre azt mondhatnék, hogy semmi kifogás nem érheti, tökéletes, élet­erős, hatalmas. Így vagyunk a villamos vasutunkkal is. Tizenöt évvel ezelőtt tárgyalta már a város közönsége a régi városház közgyűlési termé­ben. Azóta megépült az új városház, amely­ben a villamos illetve közúti vasút építését elhatározták, de az építkezésre talán majd csak öt év múlva kerül a sor. Mindennel így vagyunk. A hosszas és nehézkes készü­lődés átka nehezedik városunk fejlődésére s nem vagyunk képesek a haladó kor szelle­mével, a sebesreptü idő gyors szárnyalásával lépést tartani. Bátortalanok, ingadozók, kételkedők, aggodalmaskodók vagyunk és nagyon sokan vannak közöttünk olyanok is, akik a hala­dásnak nem előmozdítói, hanem kerékkötői. A vállalkozási kedv, tőkebefektetés, iparfej­lesztés, építkezés, alkotás Kecskeméten csak­nem elenyésző. A sok közül egy példát em­lítünk föl. Temesváron ez évben negyven kétemeletes és tiz négyemeletes ház épült s a gyári kémények úgy törnek elő a gyárvá­ros területén, mint a berekben a nádszálak. Szegény Kecskemét hol marad Temesvártól, pedig ott se cyklopsok, mesebeli óriások laknak, hanem magunk féle városi polgárok ; csakhogy azok az alkotások terén összefoly­nak, egyetértenek s közakarattal, egyesült erővel, mint egy szív és lélek mozdítják elő a város jól fölfogott érdekeit. Ad vocem : érdek. Álljunk meg e szó­nál. Ez a mi városunk haladásának meg­­ölője. Nálunk is nagy szerepet, sőt igen sok­szor döntő szerepet játszik az érdek, de nem a köz-, hanem a magánérdek. Sok üdvös és hasznos intézmény létesült volna már Kecs­keméten és jönne létre ezután, ha egyesek, egyes csoportok magánérdeke útját nem állná a közérdek térfoglalásának. És még csodál­­kozik valaki azon, hogy míg más városban egymás után jelentkeznek a vállalkozók ipar­telepek, gyárak létesítésének tervével, Kecs­kemétre senki se jön! Ugyan, kinek volna kedve idejönni, pénzét, munkaerejét idehozni, amikor itt a legridegebb fogadtatásra talál s az első kérdés, melyet hozzáintéznek, akkép­pen hangzik, hogy kinek mennyi­­hasznot biztosít s mit hoz a város közpénztárába a jövedelméből évről-évre fokozódó osztalék gyanánt? Így nem lehet ipart,­­kereskedel­met fejleszteni, közgazdasági forgalmat te­remteni. Eddig a vasúti hálózat hiányossá­gát hozták föl akul. Most már ez is elesik. Kiépült a sok vicinális vasút s még mindig nem érdeklődnek a nagy vállalkozók Kecs­kemét iránt, hogy idejönnének ipartelepeket, gyárakat alapítani. Pedig ez emelné városunk fejlődését, gazdagságát, életerejét, pláne ilyen szomorú földrengéses időben. A város veze­tőségének, törvényhatóságának, képviselőtes­tületének, összpolgárságának nemcsak előzé­kenységgel kell fogadni a vállalkozókat, ha­nem a legmesszebb menő áldozatkészséggel támogatva az alapítás lehetőségére, a válla­lat prosperálásának biztosítására minden le­hető módot és eszközt meg kellene adni, mert csak így lehet a haladás, a fejlődés terén eredményeket elérni. A magánérdek­nek teljesen vissza kell vonulnia s csupán a város közérdeke lehet irányt adó. De mit látunk? Még a meglevő vál­lalataink is folytonos lidércnyomás alatt mmmmmmmmmmmmmmmmm- „ A hygienik­us I csak a , PALMA I Palma kaucsuK I [ minőség f Ä“ ® V wNnHMMHH# HfijSí^ltí;' £■!■■«*■*■*■■«■■■■&■■ elsőrangú mmw

Next