Kecskeméti Ujság, 1912. július (5. évfolyam, 146-171. szám)
1912-07-02 / 146. szám
Kecskemét, 1912. julius 2. Arab fillér. Kedd, V. évf., 146. sz. (937.) fl^i MN sag ~ „ ...... .. Felelős é. laptujdonos. “ Előfizetési ár helyben . 8 korona Politikai napilap. dr. réti gyula Vll létre T.ie..n.„to hl4 kor°” Abszurd jelszó. Azt fejtegeti Apponyi egy hírlapi cikkben, hogy alaki szabálytalanságok miatt érvénytelen mindaz, amit a képviselőház június 4 óta elhatározott és megszavazott és hogy a békés parlamenti állapotok helyreállításának egyedüli módja az in integrum restitució. Csodálatos tévedés, vagy inkább megdöbbentő fogalomzavar ez az ellenzék egyik vezéralakja részéről. Egyáltalában már megint nincs igaza Apponyinak, már csak azért sem, mert a június 4-én és azóta hozott határozatokban a képviselőház túlnyomó többségének valódi és komoly törvényhozói akarata nyilvánult meg; e határozatok érvényességét nem dönti meg az, hogy az ellenzék nagy része önként távolmaradt az ülésekről, néhány képviselő pedig botrányos magaviseletével a tárgyalásokból való kizáratását provokálta. Különösen gyakorlatiatlan és semmi módon nem érvényesíthető az in integrum restitució követelése. Sajnálatos, szinte érthetetlen, hogy Apponyi harminc éves pályafutásán még mindig nem tudott praktikusabb gondolkodást elsajátítani. Mert hogyan képzeli ő azt a restitúciót, hogy a képviselőház maga semmisnek mondja ki azt, amit abszolút többséggel megszavazott és elölről kezdje a nácskozásokat, ismét átvegye bironát az obstrukció? Debrecen és (■ v)ny nagy örömmel fogadták az \ 'j. vezemek felállításának törvényi ív 'sát; belenyugodnának-e abba, h a törvényhozási intézkedés történtnek tekintessék? Az «igazgatási alkalmazottakat ,-e megkárosítani a csalódó törvény visszaélés rétegeit min tem azzal a frizis csak három fás szolgálatv ilgálati időt Verselőházról magáéváadott-e, nem akar egyebet, mint mesterséges és gonosz zavarkeltést, tökéletesen céltalan izgatását a közvéleménynek oly időben, amikor minden jó érzésű magyar embernek az ellentétek elsimításán és normális békés politikai viszonyok létrehozásán kellene fáradoznia. Néhány szó a piaci tejről. Valami sok szót épen nem lehet róla szólni, tekintve, hogy oly minimális mennyiségben fordul elő, hogy szóra is alig érdemes. Mert nagyon csalódik az, aki azt hiszi, hogy az a fehér folyadék, amelyet kslünböző rendű és rangú kofaasszonyok csürölnek a nem épen kifogástalan tisztaságú zománcos kék zsétárokban, mind csupa jó, tiszta tej. De korántsem ez a csodálatos fehér kotyvalék, igen messze esett a jó tehenek duzzadó tőgyétől és az a szerény kis tejmenynyiség, amely oly félve húzódik meg benne, igazán csak ízelítőnek van benne. A legfőbb alkotórésze a víz. Egyébként nem csodáljuk, hogy a tejnek ebben a melegben fürödni van kedve. Egy csöppet sem tréfa az az eset, amelyet egy fiatal háziasszony mesélt el nekünk. Szeretjük az aludt tejet, különösen nyári meleg időben, kitűnő hüsítő, mondotta a fiatal menyecske — hozattam hát azon a tejen kívül, amelyet rendesen faluról hoznak be nekünk — még a piacról egy literrel. Ezt a piaci tejet aztán letettem aludni. De bizony hiába vártam én, hogy a tejem aludjék, nem aludt az, hanem ébren volt, akár egy megrögzött lump, végre aztán estefelé különös változás állott be az én tejemben. Az történt tudnillik, hogy a tej vizet eresztett. Fölül elhelyezkedett valami sürüs, savós folyadék, amely a tejet lett volna hivatva reprezentálni, alul pedig egy jó fél literre való víz ülepedett le. Tiszta jó, hamisítatlan, félreismerhetetlenül valódi jó ivóvíz. Egy másik esetet szintén egy nő ismerősünktől halottuk. Ez a hölgy azt mesélte, hogy egy reggel, mert a falusi asszonya elmaradt, kénytelen volt a piacról hozatni tejfölt. A szakácsnő hozott is egy pár bádoggal, azután tett belőle a mártásba, a főzelékbe, a csirke alá. Az ebédet azonban nem lehetett meg- pi, mert a tejföl oly büdös volt, hogy Vak az ételeket tette ehetetelnné, de a még az asztaltól is mindenkit elul piaci rendtartás természtesen és resen megszüntette azt az ízléstelen égtelen szokást, hogy a tej és vajboldog-boldogtalan sorba kóstolómban arról elfelejtett gondoskodni, tán az áruk élvezhető voltát kellőn őrizze. Ezek az állapotok így tényleg tarthatatlanok, különösen a kétségbeejtően magas piaci árak mellett. A rendőrség Kecskeméten igen sok fölösleges dologra pazarolja az erőit, nagyon jó volna, ha a piac közegészségügyi viszonyait kezelné a legnagyobb energiával és ha különösen a tej és vajárusokat venné egy kicsit jobban szemügyre. A tasferdő és a pénzintézetei. Magyarország par excellence mezőgazdasági ország lévén, természetes, hogy a hitelélet elsősorban abban az irányban tudott kifejlődni, hogy a mezőgazdasági hitel a kereskedelem és ipar rovására előtérbe került. Nem is említve azokat az állami, támogatással létesült, gazdaságilag mindenütt nagyon figyelemreméltó intézményeket, mint pl. az orsz. központi hitelszövetkezet, mely főképen a mezőgazdasági hiteligények kielégítésére alakult, a tekintélyes számú vidéki pénzintézetek között is alig találunk, a nagyobb kereskedelmi gócpontoktól eltekintve olyat, mely a kereskedelemnek tenne szolgálatot azáltal, hogy a tőkéjét annak bocsátaná rendelkezésre. A vidéki pénzintézetek váltóanyagát tekintve, csak elvétve találunk kereskedelmi tárcaváltókat, annál gyakoribbak természetesen az ú. n. gazdaváltók, melyeknek értéke a harmadik, sőt negyedik helyre történt bekeblezés folytán sok ízben kétes. Tisztán áruelőlegeket kezelő folyószámlahitelt, melyet a kereskedő külföldön oly gyakran vesz igénybe, a vidék alig ismer. Mi ezeket a tényeket sajnálattal konstatáljuk, anélkül, hogy az okokat kutatnók, melyek a meglevő állapotot előidézték. Nem hagyhatjuk azonban megemlítetlenül, hogy ezeknek a hibáknak nemcsak a vidéki intézetek tartózkodása a kereskedelemmel szemben az oka; részesek abban a mi kereskedőink is, kik közül ma még igen sokan vannak, kik magával a banküzlettel, annak a kereskedelem rendelkezésére álló egész tervezetével tisztában nincsenek. Sajnos, kereskedelmi szakoktatásunk a gyakorlati hiteléletet illetőleg csak igen hiányos ismeretet szolgáltat. A fővárosban a helyzet természetesen egészen más, itt a bankjaink főüzletágát a kereskedelem alimentálása képezi. A kereskedő és pénzintézet itt egymásra vannak utalva és a nagy tőkekoncentráció következtében jelentkező erős verseny, különösen kedvező pénzviszonyok idején a hitelösszeköttetés feltételeit annyira leszorítja, hogy itt a jobb bonitású kereskedő könnyen tehet kedvező bankösszeköttetésre szert. Rendelkezésre áll egy nagyszerű organisatio, mely nemcsak hiteligényét elégíti ki, hanem a csekkátutalási forgalom, rembours és egyébb eszközök révén, melyek részletezésére még fejtegetéseink során kitérünk, megkönnyíti az ügyletek lebonyolítását és a fizetést olcsóbbá teszi. Olykor a bank öszszeköttetései révén alapos informatív hírszolgálatot is teljesít felei részére. Bármenynyire fejlett azonban a banktechnikának a a szorosabb értelemben vett árukereskedelmet érintő része, mégis nagy különbségeket találunk, ha a mi viszonyainkat a külföldi de különösen a németországi viszonyokkal egybevetjük. Nálunk egy kereskedő rendszerint több intézettel dolgozik. Folyószámláját igyekszik ugyan az egyszerűség kedvéért csak egy vagy kevés helyre összpontosítani, leszámítolási hitelt azonban sok helyen vesz igénybe. Ezáltal természetesen