Kecskeméti Ujság, 1912. december (5. évfolyam, 274-297. szám)

1912-12-01 / 274. szám

Kecskemét, 1912. december 1. Ara 4 fillér. Vasárnap, V. évf., 274. sz. (1065.) KECSKEMÉTI ÚJSÁG r.i.ia. i. . Előfizetési ár helyben . 8 korona Politikai napilap. Ú­stlavila­­ Vidékre • • • • • 14­­­1 DK- HETI GYULA Telefon­szám 176. -n.. v T J,- ‘ finn- - || -------------------------------------------------------~^Tr:~ V­isszapillantások. Városunk kitűnő vezetője, K­a­d­a Elek polgármester, a héten vissza­tért szabadságáról és nyomban átvette hivatalát. Nagyok és kicsinyek feszült érdeklődéssel várták, hogy a kínos szenzációról a polgármester mit véle­ményez. A polgármester úr áttanul­mányozta a Baktay-ügyet és már más­nap kijelentette, hogy mindenben azo­nosítja magát a tanács intézkedéseivel, határozataival. Jól tudom, hogy sokan a bizottsági tag urak közül, akik a városi vezetőségben szerettek volna bűnbakot keresni , mást vártak, no de hiába, úgy van az, hogy a pol­gármester és az ő szellemétől vezé­relt városi tanácsnak minden egyes tagja hegyiről-tövire ismerik a város ügyeit-bajait, a bizottsági tag urak ellenben jó részben azt sem tudják, hogy miért is bizottsági tag urak! Erről különben talán a mai közgyűlés fog bizonysággal szolgálni ? . . . * Az ember társas lény. Miként a a tisztességes elemek, nem szeretnek egyedül bandukolni az élet útjain, a bűnös is társat szeret maga mellé, akivel megoszthatná a bűnös cselek­mény ódiumát. A Baktay-ügyben is durva rágalmakkal, vakmerő gyanúsí­tásokkal igyekeztek egy kiváló tisztvi­selő, talpig becsületes ember jó hítét megtépázni. A bujkáló rágalom ellen lehetetlen védekezni és a rágalom úgy terjed, mint a futó­tűz. Véleményünk szerint gyalázatos dolog a titokban való gyanúsítás, mert ha valaki biz­ton tudja valakiről, hogy bűnös, az a bűnt nyíltan kikiabálja. Aki leplezve terjeszti rágalmait, az gonosz szán­dékú, csak megvetést érdemel! * Egy lap, két lap, három lap, minden napra újabb lap van alakuló­­félben. Kecskemét rekordot fog érni a lapok terén. Miként Szabadkán min­den ember bankigazgató, úgy leszen itt minden ember szerkesztő és új­­ságíró. Attól félek csak, hogy úgy já­runk, mint a szabadkaiak. Meglesz­nek az igazgatók és nem maradnak felek! Ugyan ki fogja azt a rengeteg lapot elolvasni Kecskeméten ? * A „katolikus lap“ — mely kará­csonykor fog napvilágot látni — nem lesz katolikus lap. Tegnap félig hiva­talos helyről közölték velünk, hogy a szerkesztő-bizottságban lesz egy refor­mátus és egy izraelita vezető férfiú is. Örülünk neki és gratulálunk ehhez az eszméhez. Most már bizonyos, hogy a katholikus lap liberális lesz, egyben áthidalója az eddig felmerült vallási ellentéteknek. Csak azt nem tudjuk akkor, minek volt a nagy hüh­­hód semmiért! Pont. T­ÁRCA. Egy cseléd levelei. Irta: Alfred of Hedenstjerna. I. (Egy héttel szolgálatba lépése után, Klára barátnőjéhez.) Uj gazdámat kérdezed ? Nos igen, te, azok rendkívül finom emberek! Nem bizo­nyos, hogy nem külföldiek-e, mert az úr oly komikusan ejti ki a szavakat, vagy ta­lán csak hebeg egy kissé. A svéd bagáz­­­zsal pedig torkig vagyok, mióta Svensson asszony Kungsholmenben elzárta előlem a puncsot és a sört. Mikor az asszony — Vallumnét gon­dolom, — kiment a konyhába, míg én a szobában takarítottam, az úr — az inzsel­lért értem — odalépett hozzám és finomul megcsípte az államat, miközben így szólt: — Csak attól tartok, hogy ezzel az arccal itt, Jenny, nagyon sok barátot szerez magának a legények közül. Az asszony nagyon csinos, de a férfi­hoz képest talált már kissé öreg és nagyon komoly. Tegnap este unalomból felpróbáltam uj köpenyét s abban kimentem friss levegőt szivni, miután az uraság már lefeküdt ; — mondhatom, úgy szült rajtam, mintha rám szabták volna. Az asszony nem csenget minduntalan s nem veszekedik velem, mint Svenssonék tették Kungsholmenben, hanem I mindig így szólt: — Kedves Jenny, kérem nézze meg, s van-e valami a levélszekrényben. Lovisa, a szakácsnő jó pajtás, de ke­­­­vés benne a vidámság, a kedély és tréfa. I Tagja az üdv hadseregének s éjjelenkint ki­­j­­ár a hadsereg gyűléseire, de minden vasár­nap kizárólag nekem engedi át a cseléd­szobát. És a puncshoz és konyakhoz nem nyúl, csupán a pizenihez és likőrhöz, ami amúgy sem kell a tűzoltómnak, aki a ko­nyakot kedveli, úgy, hogy a fogyasztásban meg van a kellő arány s nem támadhat gyanú, vagy hasonló ostobaság. Két fiúgyermekük van, de az egyik, Istennek hála, idióta, úgy, hogy valami in­tézetben tartják, a másik pedig distriában­­ szenved s húsvét előtt aligha engedik haza s a járgánykórházból. Azt hiszem igen előkelő népek, mert­­ az asszony nem vette észre, hogy szekré­nyéből két finom ing hiányzik, mikor má­sodnapja voltam náluk, az urnak pedig oly rossz a gyomra, hogy néhanapján úgyszól- I­ván csak főzeléken él. Pénteken este csak­­ akkor jött haza, mikor az asszony már aludt­­ és csakugyan beteg volt a szegény inzsellér, úgy, hogy kénytelen volt átkarolni, csak­­­­ hogy megállhasson, miközben oly barátsá­­­­gosan suttogta : — Legyen támaszom, kis Jenny! Hogy tulajdonképen mivel foglalkozik, azt nem tudom , de hogy tudós, az bizo­nyos. A múltkor este még zongorázott is és nem lehetetlen, hogy a színházban van va­lami dolga, vagy könyveket ir, mert a múlt­kor a könyves­boltba kellett mennem valami paksamétával. Igenis, nagyon kedves népek s nekem nagyon tetszik náluk. És ma az asszony még egy pár harisnyát is ajándékozott ne­kem, melyben alig volt két három kicsiny lyuk, aztán már előzőleg odakölcsönzött nekem egy másik párt, mikor elment meg­látogatni a diszr­ás fiát. II. (Két héttel később, Storm szabadságolt állományú tűzoltóhoz.) Nos,most a tiéd vagyok életre-halálra, kedves Storm, mert ezeknél az embereknél a Kommendőr­ utcában már nem lehetett maradása tisztességes leányzónak. Képzeld csak, a múlt hét ugyanazon napján, mikor szabadnapos voltál, kijelenti nekem az üdv hadseregének szakácsnéja, hogy egész este magáénak követeli a cse­lédszobát, mert egyik bajtársa, aki káplár az üdv hadseregében, eljön és kioktatja, hogy húsvétkor letehesse a kadétvizsgát ! Ha netalán még egyszer szolgálatba kell állnom, a világért sem megyek többé má­sokhoz, csak egy magasabb tisztviselőcsa­ládhoz, vagy főkonzoli emberekhez, vagy A Kecskeméti Gyorsírók Egyesü­letének választmánya december hó 2-án, hétfőn d. u. 6 órakor a főreáliskola tanári termében ülést tart. Tárgy: Folyó ügyek, részvétel a jövő évben Budapesten tartandó nemzetközi gyorsíró kongresszuson. POLITIKAI SZEMLE. Ellenzék a Házban. J­u­s­­­h Gyula, a külföldi üdüléséből hazatért ellenzéki vezér azzal köszöntött be­­ csütörtökön, hogy a politikai harc folytatá­sának szükségességét hirdette és győzelmet jósolt az ellenzék számára, mert a tagokat elvhűség és összetartás fűzi egymáshoz. Ugyanakkor pedig az ellenzék egy része megjelent a képviselőház­­ülésén és részt is vett a költségvetés vitájában. Ott voltak a horvátokon kívül a nemzetiségi képviselők, továbbá a pártonkívüli függetlenségi Bartha Ödön és a keresztény szocialista Giesswein Sándor, aki hozzá is szólt a költségvetéshez. Az ellenzék eddig azt hitte, vagy leg­alább azt vitatta, hogy az ő közreműködése nélkül a parlament csonka és nem egyéb a munkapárt házi tanácskozásánál. Ez képte­len fölfogás volt, mert az ellenzék köteles­ségellenes távolmaradása nyilván nem hoz­hatta meg a törvényhozás közjogi jelentősé­gétől. De most már egyáltalában nem lehet többé föntartani ezt a helytelen állítást, mert igenis van hivatását teljesítő ellenzék a Házban és senki sem mondhatja, hogy a többség a maga zárt körében, ellenvélemény felhangzása nélkül hoz határozatokat. Azok az ellenzéki képviselők, akik a képviselőházban elfoglalták az őket megillető helyet, megérdemelt leckében részesítik a kívülmaradottakat. Giesswein kanonok ki­jelenti, hogy szolidáris ugyan az ellenzék­kel, de azért mégis teljesíteni akarja tör­vényhozási kötelességét. Íme ellenzéki kép­viselő mondja ki az országgyűlés nyilván

Next