Kecskeméti Ujság, 1913. január (6. évfolyam, 1-23. szám)

1913-01-01 / 1. szám

Kecskemét, 1913. január 1. Ara 4 fillér. Szerda, VI. évf., 1. sz. (1069.) TOKEMETIUjSAG # w Politikai napilap. Felelős szerk.sitó és laptulajdonos: DR. RÉTI GYULA Előfizetési ár helyben . 8 korona Vidékre.........................14 korona Telefon­szám 176. A választójogi reform. Magyarország állami és politikai fejlődésének korszakos eseménye ját­szódott le ma a képviselőházban. Lukács László miniszterelnök általá­nos feszült figyelem közt ma nyújtotta be a választójogi reformról szóló tör­vényjavaslatot. A törvényjavaslat ismertetése. A magyar választói jogrendszer mélyre­ható reformálását általánosan ismert okok teszik elkerülhetetlenné. Választói jogunk egészben véve ma is az 1848. évben lefek­tetett alapokon nyugszik, mert az 1874. évi választói törvényünk lényegileg megtartotta azt a vagyoni és értelmi cenzust, amelyet az 1848. évi törvényhozás megállapított. A parlamenti reform szükségét ennek a nagyon is elavult választói jognak szűkkörű és igaz­ságtalan rendszere érlelte meg, különösen pedig az a két viszásság, hogy egyfelől a ma uralkodó választói jogcím, a földbirtok, illetőleg a földadóminimum egyes országré­szek, vármegyék, sőt egyes választókerüle­tek területei szerint is kirívó aránytalansá­gokat mutat s hogy másfelől az ipari mun­kásság a választói jogból jóformán ki van zárva. A választójogi visszáságokat fokozza a választókerületek aránytalansága és a vá­lasztókerületek székhelyén végbemenő cent­ralizált választási eljárás tarthatatlan volta. Mindezeknek a visszásságoknak orvos­lására törekszik a kormány választójogi re­formjavaslata és az azzal kapcsolatos további törvényhozási intézkedés. A törvényjavaslat az értelmi cenzus alapján épül fel. A politikai jogok gyakor­lásához az értelmiségnek, vagy iskolavégzés útján közvetlenül, vagy ennek hiányában más módon közvetve igazolt bizonyos mér­tékét követeli meg. Az értelmiség különböző fokához képest különbözőképp állapítja meg a javaslat a választói jog feltételeit. A javaslat négy értelmiségi fokozatot különböztet meg és e fokozatok szerint a választóknak négy csoportját. Az első csoportba tartoznak a közép­iskola nyolc osztályát végzettek, ezek hu­­szonnégyéves kor elérése után minden kü­lönös feltétel nélkül választók. A második csoportba tartoznak az elemi iskola hat osztályát, vagy az ennek megfelelő kereskedelmi, vagy ipari tanfolya­mot végzettek: ezek a harminc éves kor elérése után bírnak választójoggal, ha a gazdasági önállóság vagy egyéni megbízha­tóság minimális mértékét megütik, aminek ismertető jele vagy az, hogy az illető adót fizet és pedig bármilyen csekély összegűt, vagy bármilyen foglalkozás, vagy alkalma­zás a kereskedelem, vagy ipar körében, vagy jobbfajta munkakör (munkavezető, kertész, vincellér stb.) az őste­rmelés körében, vagy a katonaságnál­­ ért altiszti fokozat, stb. A harmadik csoportba a csak írni­­olvasni tudók tartoznak, szintén harmincéves korhatárral. Ezeknél az előző csoportnál fel­állított feltételek némelyikét hosszabb (2—5 évi) szolgálat megkövetelése csekély mér­tékben szigorítja, aki pedig ebben a cso­portban minimális vagyon alapján választó, annál 20 korona adóminimumot vagy nyolc holdnyi ingatlant követel meg a javaslat. Végül a negyedik csoportba az analfa­béták tartoznak, szintén harmincéves kor­határral. Ez az egyetlen csoport, amely csak vagyoni cenzus — 40 korona adóminimum, vagy 16 holdnyi ingatlan alapján szerzi a választójogot. A jelenlegi törvény alapján választó­joggal bíró egyének e jogukat a személyekre vonatkozólag megtartják. A javaslat rendszerében tehát minden feltétel nem korlátozás, hanem ellenkezőleg, a választók egy-egy kategóriáját a közéleti megbízhatóság valamely ismertető jele alap­ján meghatározó kellék, tehát a jogkiterjesz­tés egy-egy mértföldjelzője. A jelen javaslat nem elvileg, hanem csak annyiban tér el az előző tervezetektől, amennyiben a többi ismeretes javaslat egy csapásra majdnem 50 százalékkal szaporí­taná, vagyis közel 3 millióra emelné a vá­lasztók számát, amivel egyszerre felidézné a radikális választói jog minden veszélyét; míg a mostani javaslat egyelőre a mi vi­szonyainknak megfelelő olyan arányú jog­kiterjesztést tervez, amely már most válasz­tói joghoz juttatja minden társadalmi réteg­nek — ezek közt a politikai nemzet köré­ből jelenleg jóformán teljesen kizárt mun­kásosztálynak is — minden arra érdemes tagját és emellett törvénymódosítás nélkül évről-évre közelebb visz bennünket az álta­lános választójog felé. Céltalan korlátozások. A megbízhatóság biztosítékául a jelen javaslat kidolgozását megelőző tárgyalások során az egy évnél hosszabb domiciliumot — egy helyben lakást — a lakás bizonyos minőségét és a betegpénztári tagságot em­legették, de ezek egyike sem alkalmas fok­mérője annak, hogy valaki megérett-e a vá­lasztójogra. Ezért a javaslat e kellékek fel­vételét mellőzte. A lakáscenzus mellett felhozott érvek­kel szemben az indokolás kimutatja, hogy a lakáscenzusnak falun nincs gyakorlati je­lentősége, a városokban és Budapesten pe­dig a lakásnyomor következtében a legsze­gényebb lakáscenzus is a választójogra meg­értett elemek nagy tömegét zárná ki. Az ipari munkásság a reformban. A törvényjavaslat egyik fő törekvése az, hogy minél több jogcím felállításával, minél több kapu feltárásával nyitott utat az ipari munkásoknak a választói joghoz, hogy ez osztálynak minden értékesebb tagja egy vagy más módon érvényesüléshez juthasson ! Amíg másoktól, tehát az összes mező­­gazdasági elemektől is, általában véve az elemi iskola teljes elvégzését kivánja meg: az ipari munkásoknál vagylagosan megelég­­az ipari tanonciskolával is, amelynek elvég­zését az iparostanoncokra nézve már az 1884. évi ipartörvény kötelezővé tette.­­ Ugyancsak minősíteni fog a választói jogra az államilag szervezett különböző iparszak­tanfolyamok elvégzése minden előzetes is­kolai képzettség kimutatása nélkül is. Különböző címek alapján az ipari munkásság szakképzett része a maga egé­szében jut választói joghoz, de azonfelül egyszerre politikai jogokhoz jut a többi jog­címen egyáltalában az ipari munkásosztály­nak minden számottevő eleme, mondhatjuk, a választói korban levő ipari munkásoknak olyan tekintélyes százaléka, hogy az ered­mény minden méltányos érdeket és tárgyilagg.­l jo­gos kívánságot kielégíthet. (Folyt. köv.) Közgyűlés. Kecskemét város törvényhatósági­­ bizottsága ma délelőtt 9 órakor és folytatólag tartotta e havi rendes ülését. A teremben még negyed 10 óra­kor is csak gyér számú bizottsági ta­gok lézengenek, a látogatottság akkor sem nagyobb, mikor Ráday Gedeon gróf főispán a közgyűlést megnyitja. A polgármesteri jelentés. Dr. Dömötör Lajos első aljegyző be­terjeszti a polgármesteri jelentést a közigaz­gatás november havi állapotáról. A fiatalkorúak fegyverviselése. A város annak idején szabályrendele­­tileg rendezte a fiatalkorúak fegyverviselé­sének korlátozását. A belügyminiszter elvi indok alapján ezt a szabályrendeletet jóvá nem hagyta, a közgyűlés kimondja, hogy az ideiglenesen életbeléptetett szabályrendelet hatályát vesztette, a miniszteri leirattal szem­ben ellenben régi álláspontján marad. Dékány Károly indítványa. Dékány Károly bizottsági tag általunk már több ízben ismertetett indítványát a földrengési törvény módosítására Sándor István főjegyző terjeszti elő. Az indítvány lényege, hogy minden sérült ház részesül­hessen államsegélyben, akkor, amikor a ház mindenkori tulajdonosa jogosult a segély felvételére. Indítványát hosszasan indokolja. Sándor István főjegyző részletesen ki­fejti, hogy a város vezetősége minden lehe­tőt elkövetett, hogy e törvény kiterjesztő magyarázatával segítsen ezen az állapoton, de a miniszter úr semmiféle irányban nem enged a törvényből, tehát céltalan volna minden próbálgatás, éppen ezért a városi tanács azt javasolja, hogy ebben az irány­ban a törvényhatóság semminemű lépést ne tegyen. A közgyűlés már-már elfogadja Sán­dor István főjegyző álláspontját, mikor Dékány ismét felszólal és ragaszkodik indít­ványához, melynek elbírálására név szerinti szavazatkérő ívet nyújt be. Bagi László h. polgármester a tanács álláspontját fejtegeti s arra kéri a törvény­­hatóságot, hogy adják ki az indítványt a tanácsnak, mely a jövő közgyűlésen jelen­tést tesz az ügy állásáról. Bizottsági tagsági hely. A IV. választókerületben Nóta János halálával megüresedett bizottsági tagsági hely betöltése iránt a városi tanács már intézkedett. Ezt az intézkedést a közgyűlés jóváhagyta.

Next