Kecskeméti Ujság, 1913. március (6. évfolyam, 48-71. szám)

1913-03-01 / 48. szám

Kecskemét, 1943. március 1. Ara 2 fillér. Szombat, VI. évf., 42. (040.) sz. KECSKEMET! UJLAti Politikai napilap. ; dTreti ovS j­VIJétre haM ■ < wy .■■■■<■ ■ ■ ' - ■■■■■■— - - ■■■ ■ ■ p­­.• ....... . . . . Előfizetési ár helyben . 8 korona A gyalogvásártér ügye. Tegnap szóba került újból ez a téma is, amely már annyira agyon­csépelt, hogy szinte unalmas dolog róla csevegni. De a vásárrendezés ügye küszö­bön áll, — mondotta tegnap B­a­g­i László h. polgármester egy interpel­­látióra válaszolóan, — s ez a nyilat­kozat föltétlenül kívánatossá teszi, hogy ez ügyben újból és újból fölemeljük szavunkat s ne csak a nagyközönség, de maguk az iparosok és kereskedők érdekében néhány szót intézzünk az illetékesekhez. Hogy mily óriási haszonnal jár a gyalogvásártérnek a piactérre leendő behelyezése, erről már sokat, nagyon sokat csevegtünk, éppen eleget, amikor elmondottuk, hogy egész kis városok, mint pl. a szomszéd Csongrád is a piacon tartja meg országos vásárjait,­­ pedig vásártere ugyancsak le­hetne elég. Most csak arra mutatunk rá, hogy a behelyezés mely utakon lenne lehetséges. Felhasználandó lesz elsősorban az egész Rákóczi-út mindkét oldalon, valamennyi kocsiút részbeni megha­gyásával, az egész piactér. Szükség esetén a színház környéke és a Halasi­utca eleje, de azonkívül a Csongrádi­­utca eleje, esetleg a Folyóka-utca, amelyen át pl.: a faárú-piac elhelye­zésére legalkalmasabb Kistemplom-tér is felhasználható lenne. De erre leg­kevésbé lesz szükség, mert az elég széles Aradi­ utca is egészben felhasz­nálható. Csak az a fő, hogy benn legyen már a városban és az, hogy azok a helyek, ahol a piacok elhelyeztetnek, összefüggésben legyenek egymással, ne legyenek szétszaggatva. De egyúttal e pár sor keretében felhívást óhajtottunk intézni városunk iparosaihoz, kereskedőihez, akiket leg­elsősorban érdekel ennek az ügynek sürgős elintézése, hogy saját érdekük­ben fogjanak mielőbb össze, hogy a rövidesen meginduló vásár- és piac­rendezés ügye ne érje őket váratlanul, hanem egyesült erővel azon töreked­jenek, hogy ez a zsebüket érzékenyen érintő kérdés mielőbb sikeresen elin­­téztessék és hogy ezután ne vacogva, unalmasan várják a vásárokat, hanem ezek igazán céljuknak és rendelteté­süknek megfelelően valósággal várva­­várt napjaik legyenek, amikor ha nem is egész évi kiadásaikat nyerhetik, de bizonyára jórészét, mert más városban, ahol a vásár benn van a városban, az a kereskedőkre és ipa­rosokra a legnagyobb napok egyike, valósággal ünnepnap. Il tuberkulózisról, vagyis a töd­ötte­s agyi gumis Mtgstgert. A tüdővész ellen védekező egyesület alakuló gyűlésén előadta: dr. Csabay Géza fíoorvos. V­­ ifile in­yinyek­ h­ajlamositan­ak alltíviszre? Kik kapják el könnyen a tüdűvészt? Az öröklékenységről ma már csak any­­nyiban lehet szó, hogy egyes családokban a gyermekek gyengébb szervezettel jönnek a világra és ezek a tüdőbaj iránt, miként egyéb más baj iránt is fogékonyabbak, így Laitinien finn tudós kimutatta, hogy az iszá­kos szülők gyermekei különösen hajlamosak a tü­dővészben való megbetegedésre. Vannak még többen, akik beszélnek és imák öröklött gümőkóros testalkatról, így az úgynevezett vékonydongájúság, a fi­nom sima bársonyszerű áttetsző arcbőr, az eperajkak, a nagy fénylő szemek stb. képez­nek tünetét az öröklési terheltségnek. Ezen állításokkal szemben az igazság ma már olyformán kezd kialakulni, hogy mivel az újszülötteken egyáltalában ilyen alkatot nem fedezhetünk fel és a tuberculó­­zis megtámadja sokszor az athléta termetűe­­ket is és sokszor megkíméli a vékonydon­­gájunkat és hogy az imént vázolt és régeb­ben grím­ős alkatra mutató jelenségek csak a későbbi, serdülő kórral lépnek előtérbe, Pirquet és Naegen­ óta inkább azt kell fel­tételeznünk, hogy az élet első éveitől kezdve elszenvedett gümőkóros fertőzéseknek folyo­mányai ezek a külső jelek, úgy mint néha a rózsás arc, az ideges alkat, a fékezhetet­­len ambíció stb. a betegséggel járó és már kezdődő minimális kis lázacskáknak folyo­mányai inkább, mint veleszületettek. Köny­­nyebb a hajlamosságot az életkörülmények befolyásából kimagyarázni, mint egy vele­­szülöttségből. S így az öröklékenység helyett helyesebb tehát, ha a hajlamosító körülmé­nyekről beszélünk, vagyis arról, hogy miféle körülmények mozdítják elő a tüdővész iránti fogékonyságot. Azt már tudjuk, hogy mindnyájunkkal közös levegő is folyton fertőz és hajlamo­sít a bajra és különösen nagyon hajlamosít a tü­dővészes betegekkel való együttélés, a közös és fertőzött porral teli levegő be­szi­vása. Hajlamosítanak a gümőkórra a rosszul szellőztethető, sötét, nedves, egészségtelen lakások. Ezekben a gümőbacillus igen sokáig megtartja életképességét s így nagyobb e lakásokban a fertőzésre való alkalom. Az ilyen egészségtelen lakások bérlete olcsó és így ezeket leginkább is a szegény ember lakja. A rossz levegőt elősegíti az is, hogy sokadmagával húzódnak meg a sze­gények egy-egy ily rossz lakásban. Kiélik a levegőt. Napokon, heteken, éveken át meg­sínyli ezt a szervezet. A vér nem elengül­­het. Kifejlődik a senyves véralkat, mely minden betegségre könnyebben hajlamosít. A szegénységnek a második nyomo­rúsága a célszerűtlen és elégtelen táplálko­zás, melyet szintén a test senyvedése követ. Tapasztalás szerint főleg a gyengébb ellen­állási képesség folytán minden fertőző bajt könnyebben megkapnak az ily gyenge szer­­vezetnek. Hogy a levegő élőnytartalma mily fon­tos, kitűnik Kőrösynek és Thiringnek Buda­pestre vonatkozó adataiból és abból, hogy az állandóan szobában bent dolgozók, az iparosok, pincérek, bányászok között arány­talanul többen esnek gümőkórba, mint a szabad levegőn dolgozó mezei munkások. A bezárt rabok közül nagyon sokan esnek tüdővészbe. Ezek a bennök lappangva ten­gődő csirákat a szabad levegőn élve le­győzték volna, de a zárt és rossz levegőre jutva képtelenekké váltak. Hogy a rossz táplálkozás is nagyfok­ban hajlamosít a bajra, bizonyítják ezt a rossz termésű évek. Az 1904-iki év rossz termését követő ínséges 1905-ik évre vonat­kozólag kimutattam már Kecskemétre nézve is, hogy a halálozási arányszám 25,8-ról 32,5-re felszökött, az előző évi 269-ről 306-ra szállott fel a gümőkórban való el­halálozás. Hogy a megjavult levegő és a meg­javított táplálkozás mint javítja meg a bete­gei­ állapotát és mint tünteti el a bajt, erre nézve frappáns példát szolgáltat a berlini régi­módi Charité kórház. Ebben a kórház­ban zsúfoltan voltak az ágyak elhelyezve régebben. Ezeknek a fontos egészségügyi követelményeknek ismerete után azonban egy-egy kórteremben kevesebb ágyat hagy­tak meg, hogy több levegő jusson egy be­tegre és emellett a gümőkóros betegek táp­lálékát is megjavították. Schapper dr. szerint nem változott a kórház beteganyaga sem, mégis a kórház tüdővészes betegeinek halálozási száma 10 év alatt 59 százalékról 34 százalékra szál­lott alá. Ezt az eredményt csakis a megja­vult levegőnek és megjavult táplálkozásnak lehet betudni. Hiszen, mint majd később látni fogjuk, éppen ily megfigyelések alap­ján jött létre a szanatóriumi gyógyítási rend­szer és ily tapasztaláson alapult az orvo­soktól ősidőktől fogva ajánlott levegő vál­toztatás is. Hajlamosít a gümőkóros megbetege­désekre a rossz időjárás is. A betegségek közül főleg a tüdőgyul­ladás, a kanyaró és a szamárhurut olyan, melyek után gyakran lép fel tüdővész. Ezt a tapasztalást elbírálva, rájöttek a tudósok, hogy ezeknél a bajoknál főleg elő­fordulnak a légzőszervek belső hártyáján, a túrok, a gége, a légcső és a hörgők nyálka­hártyáján apró kis sebecskék megannyi kis kikopásai a nyálkahártyáknak s az igy kép­ződött kis sebecskék képezik többnyire a tapadási pontot, a kaput, amelyen át a ba­­cillusok a különben is az említett baj által elcsigázott szervezetbe jutnak. " Nagymértékben hajlamosít a tüdővészre az iszákosság is. Ez szintén a szegény nép nyomorúságai közé tartozik. Kimutatta ezt a már említett finn tudós, Laitinien, a buda­pesti nemzetközi orvosi kongresszuson. Lai­­tinien 600 tengeri malacot állandóan külön­féle mérvben pálinkával kevert étellel táp­lált s rájött arra, hogy minél többet fogyasz­tottak el az állatok a pálinkából, annál könnyebben rájuk olthatta a tüdővészt. A tüdővészben történő elhalálozások és valamely népesség alkoholfogyasztása között bizonyos összefüggés van, így emlí­tik, hogy Toulousban, hol évenként átlag fejenként 2 liter alkoholfogyasztás van, min­den 10.000 lakosból csak 19 egyén hal el gümőkórban. Azokban a városokban, hol 12 liter az évi és fejenkénti fogyasztás, el­hal minden tízezer lélekből 30—40 ember; hol 13 liter a fogyasztás, már 40—50; hol 14 liter, 50—60; ott, hol már 16 litert fo­gyasztanak, elhal 70—80; 17 liter fogyasz­tás mellett 80—90; 18 liter fejenkénti évi fogyasztásnál pedig már minden 10.000 emberből 90-nél többen halnak el évenként.

Next