Kecskeméti Ujság, 1913. április (6. évfolyam, 72-97. szám)
1913-04-01 / 72. szám
2. oldal._______________________ __ A tiszaughi komp. A tiszaughi komplejáró áthelyezése és új szádfal építése iránt a városi tanács jelentését a közgyűlés annyival inkább is elfogadta, mert sok érdekelt bizottsági tag érezte, hogy 2000 néhány kor.-ért nem volna érdemes a Tiszában fürödni. A zöldségtermelőtelep. A zöldségtermelőtelep létesítése tárgyában érkezett földmivelésügyi minisztériumi leiratra vonatkozó tanácsi javaslatot Szegedi György tanácsnok beterjeszti és részletesen kitér ismét a zöldségtelep már unottan ismert részleteire. A törvényhatósági bizottság elhatározza, hogy köszönő feliratot intéz a földmivelésügyi kormányhoz a megajánlott kedvezményekért. Segéderdőmérnöki állás. Az 1911. évi erdőszámadásokat a városi tanács átvizsgálta, a főszámvevőnek az a véleménye, hogy most már annyi kezelési és számadási anyag van, hogy egy embernek azt ellátni képtelenség és épen ezért egy segéd erdőmérnöki állás szervezésére vonatkozó javaslatot beterjeszti a tanács. A javaslatot a közgyűlés elfogadta. A tél folyamán tartott erdőárverések eredményéről a városi tanács jelentését a közgyűlés elfogadta. A monostori lakosság 418 négyzögölnyi területnek imaház építési célokra való átengedését kérte. A közgyűlés a kérelemnek helyt adott. A sporttelep. A sportelep ügyéről már sokat írtunk, most ismét a közgyűlés előtt volt ez a kérdés, — elvileg újból elfogadták a tanács javaslatát. Ezután elnöklő főispán elrendeli a választást. Az előlépés folytán megüresedett irnoki állásra a közgyűlés Kovács Ferencet választotta meg. A választás után a közgyűlés apróbb kisajátítási és segélyezési ügyeket tárgyalt. A városok hitele. A konjunktúrától függetlenül, állandóan kedvezőtlen a magyar város helyzete, amikor kölcsönre szorul. Pénzintézeteink csak korlátolt mértékben foglalkozhatnak a városok kölcsönügyével jó időkben is, amenynyire egyéb, fontosabb üzletágak és a külföldi piac megengedik. Amely város pénzszükségletét nagyobb intézeteinknél kielégíteni nem tudja, nyakába veheti a fél világot, hogy pénzt hajszoljon föl, vagy ügynökök kalandos ajánlatával kell foglalkoznia. Régen érzett szükség, hogy ezen az állapoton változtatni kell.Sokan azt hiszik, a városokat kötvénykibocsátó joggal kell felruházni, hogy segítve legyen rajtuk. Ekként azonban annyiféle papírral árasztjuk el a piacot, ahány város kötvényt bocsát ki, az áttekintés nehézzé válik és az elhelyezés a legnagyobb nehézségekbe ütközik. Különösen nálunk, ahol a város kibocsátásának helyi piacot teremteni egyelőre bajos s arra vagyunk utalva, hogy kisebb részben a fővárosnak, nagyobb részben a külföldnek kellene eligazodni a számtalan papírtípuson, mely forgalomba kerülne. Ez magában elég volna ahhoz, hogy csak nagyon rossz árfolyamon lehetne elhelyezni a városok papírjait. A magyar városok hitelének koncentrálása az egyetlen mód, mellyel a fölsorolt bajokon segíteni lehet. Hogy miként vitessék keresztül ez a koncentráció, erről különbözők lehetnek a vélemények. Oroszországban, Moszkva polgármesterének kezdésére a városokat egy városi bankban óhajtják egyesíteni, amely a hitelszükséglet kielégítésére egységes típusú városi papírt bocsát ki. Angliában teljes évszázada egy állami bizottság működik, mely a községeknek a megszavazott kölcsönt vagy az állam eszközeiből bocsátja rendelkezésre, vagy az állam közvetítésével teremti elő. Ez a hitel centralizációjának legnagyobb foka, amely nálunk a városok függését fokozná a kormányhatalomtól. Franciaországban és Olaszországban pedig a kormánytól támogatott bankintézetek működnek, melyeknek feladatává van téve a kommunális hitelszükséglet kielégítése és majdnem kizáróan ezzel foglalkoznak. Tehát mindenütt szükség volt valamilyen hitelorganizációra a városok részére, mert az képtelen állapot, hogy a hitelre utalt községek és városok magukra hagyva a legnagyobb versenyt fejtsék ki a hitelkérésben és akaratlanul rontsák egymás helyzetét, a szemben álló bankok pedig kényelmesen választhassák ki azokat, amelyek a legrosszabb feltételeket is elfogadják. Különösen a rövid lejáratú kölcsön esik nagyon drágán a megszorult városoknak, lord. Ha ön hónapos szoba, vagy szállodai lakás után vágyik, itt is megtalálhatja mind a kettőt. Miért utazik el tehát? — De itt nincs tenger — mondotta mr. Green kétségbeesve. — Én pedig imádom a tengert. — Ha ön imádja a tengert, mert nem tölti ott az év legnagyobb részét ? Miért nem rendezte be életét úgy, hogy ezt lehetővé tegye? Feltételezhető minden fiatal emberről, hogy szereti kedvesét ugye ? De ha ez nem keresné annak társaságát s megelégednék azzal, az év egy tizenketted részét tölti vele, mit szólna hozzá? — Nem is boldogtalan lenne, ha nem mennénk el. A visszaemlékezés borús árnya vonult végig e megjegyzésre Szokratésznek esetlen arcán. — Engedje őt egyedül menni. A nő, aki logikátlan lény, megteheti ezt. De ön, mivel belátja, hogy nincs különös ok arra, hogy innen elmenjen és azért is, mert ez nagy kiadásokkal járna, de még az ember legbensőbb lénye, az okoskodás is ellene mond, hozzá a . . . Mr. Green kétségbeesetten törülgette izzadt homlokát. Xantippere gondolt és teljesen igazat adott neki. Aztán hirtelen, erős, ellent nem mondható hangon így szólt: — Sajnálom, de sürgős találkám van. Bocsánat. És miközben elrohant a bölcsek bölcse mellől, teljesen megértette azokat, akik ezt az embert megölték, hosszú lejáratút pedig csak pénzbőség idején kapnak. A magyar városoknak is szüksége van valamilyen hitelorganizációra, hogy egységesen léphessenek föl. Nem gondolunk arra, hogy a városok egy bankszervezetben egyesüljenek, mert ennek nehézségei nagyok. Máról-holnapra nem is lehet életerős szervezetet létrehozni. Azonban a német városok példáját mi is követhetjük. Három esztendővel ezelőtt alkották meg több kongresszusi tárgyalás után a városok pénzközvetítő hivatalát rövid lejáratú kölcsön számára. Ezt a hivatalt öt tagú bizottság vezeti, melyet a városok kiküldötteiből választanak. Itt jelentik be az egyes városok, mekkora kölcsönre van szükségük. Ugyancsak itt jelentkezik az elhelyezést kereső tőke. A közvetítőhivatal összehozza az üzletfeleket és a többit rájuk bízza. Az első tizennyolc hónap eredménye a következő volt: hatvanvankilenc község keresett 78,610.000 márkát, amelyből 40,730.000 márkát kielégítettek. Ugyanebben az időben hatvannégy pénzajánlat érkezett, 65,280.000 márka összegben, amelyből 35,580.000 márkát helyeztek el. Azóta tovább fejlődött a közvetítőhivatal forgalma rövid lejáratú kölcsönben. A városoknak egy későbbi határozata alapján foglalkozni kezdett hosszú lejáratú kölcsönnel is, kisebb eredménynyel ugyan, de ennek az az oka, hogy a német városok maguk is meg tudják szerezni az ilyen kölcsönt. A közvetítő hivatal azonban rövid idő alatt önálló faktorrá nőtte ki magát. A nála jelentkező várost nemcsak összehozta a tőkével, de az adott viszonyok közt a legjobb kölcsönfeltételeket szerezte meg neki. Bankári gyakorlatra, a piac alapos ismeretére tett szert és a városok érdekét nagy erővel és sikerrel képviseli. Mantár centrális helyet foglal el a német városok hiteléletében és magvául szolgál a további koncentrációnak. A városok középponti bankja nőhet ki a közvetítő hivatalból. A német példa gondolkodóba ejtheti a magyar városok vezetőit. Valamit kell tenniök, ha azt akarják, hogy mint hitelkeresők, izolált helyzetükből kiemelkedhessenek. Ha azt tapasztaljuk, hogy a városokat csak azok emlegetik, a tömörülés szükségét azok hangoztatják, akik akarnak tőlük valamit. Ideje volna, hogy a városok maguk szabják meg tömörülésük célját. Kulturális és gazdasági szükségletük sürgetően inti őket arra, hogy a kommunális hitel problémájának a megoldásához közös erővel fogjanak hozzá. Ha egy nagy célra tudtak egyesülni, adódik egész sereg más kérdés, melyben együtt munkálkodhatnak és nem sejtett eredményt érhetnek el. Egy£ kart szé jutár fizu. C I. Batty A k ben nép kitt azo véte Címe A légi, lege házi és zsorabi saját legiui Dániel Halasi-Rákóc Terve van mindegyik magyar város tervvel, de megvalósulását halogatni kénytelen, mert pénzt szerezniük nehéz. Javulhat ugyan a súlyos gazdasági helyzet, sőt nagy a valószínűség, hogy a pénzfeszültség elérte már a tetőfokát, a városok számára azért a pénzszerzés nehézsége és a kölcsön aránylagos drágasága tovább is megmarad. — De kérem, miféle kérdés ez? Természetesen a jót. — Bocsánat. Ha tehát ez a levegő rossz és azért menekül innen, miért lakik itt tizenegy hónapon át és ott, ahol a levegő jó, csak egy hónapig. — Hiszen nem mondom, fővárosunk levegője elég jó, csak nem eléggé ózondús. A tenger felől jövő levegő egészen tiszta és felfrissíti az embernek elernyedt idegeit. — Újra bocsánatot kell kérnem, mert sajnálom, de újra nem értem, mit akart mondani. Ha az itteni levegő jó, miért azt változtatni. Ez esetleg hátrányos lehet. — De kérem, itt nem épen csak a levegőváltozásról van szó. Az embernek jól esik változtatni a helyet, az életmódot. — Miután ön nem egy dologról beszél, hanem kettőről, e szerint felelek. Ami a hely változtatását illeti, szerintem a bölcs már kezdettől fogva a lehető legalkalmasabb lakóhelyet választja magának. Ha pedig így cselekedett, azt a jó lakóhelyet soha többé nem fogja elhagyni, mert az onnan való elmenetelt ostobaságnak és istentelen cselekedetnek tartaná. Ami pedig az életmód megváltoztatását illeti, semmivel sem bizonyítja be, hogy ez kívánatos cselekedet lenne. De ezt nem fejtegethetem tovább, mert az idő rövid hozzá. De szíveskedjék tudomásul venni, hogy az ember megváltoztathatja életmódját anélkül, hogy elmenne szokott lakóhelyéről. Van sokféle életmód. Például ön nem él úgy, mint egy rendőr, a rendőr pedig nem úgy él, mint Kitchener KECSKEMÉTI ÚJSÁG 72. (1164.) szám. POLITIKAI_SZEMLE. A kormány helyzete szilárd ! Még soká marad a Lukács-minisztérium. Lukács László miniszterelnök a Pester Lloyd egy szerkesztője előtt fontos politikai nyilatkozatokat tett, melyek során a többi között a következőket mondotta: — Ha az ellenzék azt hiszi, hogy egy kormány, amelyik bevált, köteles átadni helyét ellenfeleinek, mivel sikerrel végezte feladatát, úgy ez egy teljesen helytelen felfelfogás, mellyel ellenfeleinknél sűrűn találkozunk. De azok a tényezők, melyeknek ítélete egy kormány helyzetének megítélésénél latba esik, az ellenzéknek ezt a felfogását nem osztják. Azok, akik a kormány bukását olyan türelmetlenül várták, kénytelenek lesznek hát még egy ideig türelemmel lenni. — A jelenlegi kormány — úgymond a miniszterelnök — sohasem volt határidőhöz kötött kormány és ma sem az. Az ellenzék ezen talán nem fog nagyon örvendezni, egy kormány sorsára azonban nem az ellenzéknek lehangoltsága, vagy türelmetlensége a döntő. Azok, akiknek fölfogása egy minisztérium fennállására nézve