Kecskeméti Ujság, 1913. április (6. évfolyam, 72-97. szám)

1913-04-01 / 72. szám

2. oldal._______________________ __ A tiszaughi komp. A tiszaughi komplejáró áthelyezése és új szádfal építése iránt a városi tanács je­lentését a közgyűlés annyival inkább is el­fogadta, mert sok érdekelt bizottsági tag érezte, hogy 2000 néhány kor.-ért nem volna érdemes a Tiszában fürödni. A zöldségtermelőtelep. A zöldségtermelőtelep létesítése tár­gyában érkezett földmivelésügyi miniszté­riumi leiratra vonatkozó tanácsi javaslatot Szegedi György tanácsnok beterjeszti és részletesen kitér ismét a zöldségtelep már unottan ismert részleteire. A törvényhatósági bizottság elhatározza, hogy köszönő felira­tot intéz a földmivelésügyi kormányhoz a megajánlott kedvezményekért. Segéderdőmérnöki állás.­ Az 1911. évi erdőszámadásokat a vá­rosi tanács átvizsgálta, a főszámvevőnek az a véleménye, hogy most már annyi kezelési és számadási anyag van, hogy egy ember­nek azt ellátni képtelenség és épen ezért egy segéd erdőmérnöki állás szervezésére vonatkozó javaslatot beterjeszti a tanács. A javaslatot a közgyűlés elfogadta. A tél folyamán tartott erdőárverések eredményéről a városi tanács jelentését a közgyűlés elfogadta. A monostori lakosság 418 négyzög­­ölnyi területnek imaház építési célokra való átengedését kérte. A közgyűlés a kérelem­nek helyt adott. A sporttelep. A sportelep ügyéről már sokat írtunk, most ismét a közgyűlés előtt volt ez a kér­dés, — elvileg újból elfogadták a tanács javaslatát. Ezután elnöklő főispán elrendeli a választást. Az előlépés folytán megüresedett irnoki állásra a közgyűlés Kovács Ferencet vá­lasztotta meg. A választás után a közgyűlés apróbb kisajátítási és segélyezési ügyeket tárgyalt. A városok hitele. A konjunktúrától függetlenül, állandóan kedvezőtlen a magyar város helyzete, ami­kor kölcsönre szorul. Pénzintézeteink csak korlátolt mértékben foglalkozhatnak a váro­sok kölcsönügyével jó időkben is, ameny­­nyire egyéb, fontosabb üzletágak és a kül­földi piac megengedik. Amely város pénz­szükségletét nagyobb intézeteinknél kielégí­teni nem tudja, nyakába veheti a fél világot, hogy pénzt hajszoljon föl, vagy ügynökök kalandos ajánlatával kell foglalkoznia. Régen érzett szükség, hogy ezen az állapoton vál­toztatni kell.­Sokan azt hiszik, a városokat kötvény­­kibocsátó joggal kell felruházni, hogy segítve legyen rajtuk. Ekként azonban annyiféle pa­pírral árasztjuk el a piacot, a­hány város kötvényt bocsát ki, az áttekintés nehézzé válik és az elhelyezés a legnagyobb nehéz­ségekbe ütközik. Különösen nálunk, ahol a város kibocsátásának helyi piacot teremteni egyelőre bajos s arra vagyunk utalva, hogy kisebb részben a fővárosnak, nagyobb rész­ben a külföldnek kellene eligazodni a szám­talan papírtípuson, mely forgalomba kerülne. Ez magában elég volna ahhoz, hogy csak nagyon rossz árfolyamon lehetne elhelyezni a városok papírjait. A magyar városok hitelének koncen­trálása az egyetlen mód, mellyel a fölsorolt bajokon segíteni lehet. Hogy miként vites­sék keresztül ez a koncentráció, erről kü­lönbözők lehetnek a vélemények. Orosz­országban, Moszkva polgármesterének kez­désére a városokat egy városi bankban óhajtják egyesíteni, amely a hitelszükséglet kielégítésére egységes típusú városi papírt bocsát ki. Angliában teljes évszázada egy állami bizottság működik, mely a községek­nek a megszavazott kölcsönt vagy az állam eszközeiből bocsátja rendelkezésre, vagy az állam közvetítésével teremti elő. Ez a hitel centralizációjának legnagyobb foka, amely nálunk a városok függését fokozná a kor­mányhatalomtól. Franciaországban és Olasz­országban pedig a kormánytól támogatott bankintézetek működnek, melyeknek felada­tává van téve a kommunális hitelszükséglet kielégítése és majdnem kizáróan ezzel fog­lalkoznak. Tehát mindenütt szükség volt valami­lyen hitelorganizációra a városok részére, mert az képtelen állapot, hogy a hitelre utalt községek és városok magukra hagyva a legnagyobb versenyt fejtsék ki a hitel­kérésben és akaratlanul rontsák egymás helyzetét, a szemben álló bankok pedig ké­nyelmesen választhassák ki azokat, amelyek a legrosszabb feltételeket is elfogadják. Kü­lönösen a rövid lejáratú kölcsön esik na­gyon drágán a megszorult városoknak, lord. Ha ön hónapos szoba, vagy szállodai lakás után vágyik, itt is megtalálhatja mind a kettőt. Miért utazik el tehát? — De itt nincs tenger — mondotta mr. Green kétségbeesve. — Én pedig imá­dom a tengert. — Ha ön imádja a tengert, mert nem tölti ott az év legnagyobb részét ? Miért nem rendezte be életét úgy, hogy ezt lehe­tővé tegye? Feltételezhető minden fiatal emberről, hogy szereti kedvesét ugy­e ? De ha ez nem keresné annak társaságát s meg­elégednék azzal, az év egy tizenketted ré­szét tölti vele, mit szólna hozzá? — Nem is boldogtalan lenne, ha nem mennénk el. A visszaemlékezés borús árnya vonult végig e megjegyzésre Szokratésznek eset­len arcán. — Engedje őt egyedül menni. A nő, aki logikátlan lény, megteheti ezt. De ön, mivel belátja, hogy nincs különös ok arra, hogy innen elmenjen és azért is, mert ez nagy kiadásokkal járna, de még az ember legbensőbb lénye, az okoskodás is ellene mond, hozzá a . . . Mr. Green kétségbeesetten törülgette izzadt homlokát. Xantippere gondolt és tel­jesen igazat adott neki. Aztán hirtelen, erős, ellent nem mondható hangon így szólt: — Sajnálom, de sürgős találkám van. Bocsánat. És miközben elrohant a bölcsek bölcse mellől, teljesen megértette azokat, akik ezt az embert megölték, hosszú lejáratút pedig csak pénzbőség ide­jén kapnak. A magyar városoknak is szük­sége van valamilyen hitelorganizációra, hogy egységesen léphessenek föl. Nem gondolunk arra, hogy a városok egy bankszervezetben egyesüljenek, mert ennek nehézségei nagyok. Máról-holnapra nem is lehet életerős szer­vezetet létrehozni. Azonban a német városok példáját mi is követhetjük. Három esztendővel ezelőtt alkották meg több kongresszusi tárgyalás után a városok pénzközvetítő hivatalát rövid lejáratú kölcsön számára. Ezt a hivatalt öt tagú bizottság vezeti, melyet a városok kiküldötteiből választanak. Itt jelentik be az egyes városok, mekkora kölcsönre van szükségük. Ugyancsak itt je­lentkezik az elhelyezést kereső tőke. A köz­­vetítőhivatal összehozza az üzletfeleket és a többit rájuk bízza. Az első tizennyolc hó­nap eredménye a következő volt: hatvan­­vankilenc község keresett 78,610.000 már­kát, amelyből 40,730.000 márkát kielégítet­tek. Ugyanebben az időben hatvannégy pénz­ajánlat érkezett, 65,280.000 márka összeg­ben, amelyből 35,580.000 márkát helyeztek el. Azóta tovább fejlődött a közvetítőhivatal forgalma rövid lejáratú kölcsönben. A váro­soknak egy későbbi határozata alapján fog­lalkozni kezdett hosszú lejáratú kölcsönnel is, kisebb eredménynyel ugyan, de ennek az az oka, hogy a német városok maguk is meg tudják szerezni az ilyen kölcsönt. A közvetítő­ hivatal azonban rövid idő alatt önálló faktorrá nőtte ki magát. A nála je­lentkező várost nemcsak összehozta a tőké­vel, de az adott viszonyok közt a legjobb kölcsönfeltételeket szerezte meg neki. Ban­kári gyakorlatra, a piac alapos ismeretére tett szert és a városok érdekét nagy erővel és sikerrel képviseli. Ma­ntár centrális he­lyet foglal el a német városok hiteléletében és magvául szolgál a további koncentráció­nak. A városok középponti bankja nőhet ki a közvetítő hivatalból. A német példa gondolkodóba ejtheti a magyar városok vezetőit. Valamit kell ten­­niök, ha azt akarják, hogy mint hitelkere­­sők, izolált helyzetükből kiemelkedhessenek. Ha azt tapasztaljuk, hogy a városokat csak azok emlegetik, a tömörülés szükségét azok hangoztatják, akik akarnak tőlük valamit. Ideje volna, hogy a városok maguk szabják meg tömörülésük célját. Kulturális és gaz­dasági szükségletük sürgetően inti őket arra, hogy a kommunális hitel problémájának a megoldásához közös erővel fogjanak hozzá. Ha egy nagy célra tudtak egyesülni, adódik egész sereg más kérdés, melyben együtt munkálkodhatnak és nem sejtett eredményt érhetnek el. Egy£ kart szé jutár fizu. C I. Batty A k ben nép kitt azo véte Címe A légi, lege házi és zsorabi saját legiui Dániel Halasi-Rákóc Terve van mindegyik magyar város tervvel, de megvalósulását halogatni kény­telen, mert pénzt szerezniük nehéz. Javulhat ugyan a súlyos gazdasági helyzet, sőt nagy a valószínűség, hogy a pénzfeszültség el­érte már a tetőfokát, a városok számára azért a pénzszerzés nehézsége és a kölcsön aránylagos drágasága tovább is megmarad. — De kérem, miféle kérdés ez? Ter­mészetesen a jót. — Bocsánat. Ha tehát ez a levegő rossz és azért menekül innen, miért lakik itt tizenegy hónapon át és ott, ahol a levegő jó, csak egy hónapig. — Hiszen nem mondom, fővárosunk levegője elég jó, csak nem eléggé ózondús. A tenger felől jövő levegő egészen tiszta és felfrissíti az embernek elernyedt idegeit. — Újra bocsánatot kell kérnem, mert sajnálom, de újra nem értem, mit akart mondani. Ha az itteni levegő jó, miért azt változtatni. Ez esetleg hátrányos lehet. — De kérem, itt nem épen csak a levegőváltozásról van szó. Az embernek jól esik változtatni a helyet, az életmódot. — Miután ön nem egy dologról be­szél, hanem kettőről, e szerint felelek. Ami a hely változtatását illeti, szerintem a bölcs már kezdettől fogva a lehető legalkalmasabb lakóhelyet választja magának. Ha pedig így cselekedett, azt a jó lakóhelyet soha többé nem fogja elhagyni, mert az onnan való elmenetelt ostobaságnak és istentelen cselekedetnek tartaná. Ami pedig az élet­mód megváltoztatását illeti, semmivel sem bizonyítja be, hogy ez kívánatos cselekedet lenne. De ezt nem fejtegethetem tovább, mert az idő rövid hozzá. De szíveskedjék tudomásul venni, hogy az ember megvál­toztathatja életmódját anélkül, hogy elmenne szokott lakóhelyéről. Van sokféle életmód. Például ön nem él úgy, mint egy rendőr, a rendőr pedig nem úgy él, mint Kitchener KECSKEMÉTI ÚJSÁG 72. (1164.) szám. POLITIKAI_SZEMLE. A kormány helyzete szilárd ! Még soká marad a Lukács-minisztérium. Lukács László miniszterelnök a Pester Lloyd egy szerkesztője előtt fontos politikai nyilatkozatokat tett, melyek során a többi között a következőket mondotta: — Ha az ellenzék azt hiszi, hogy egy kormány, amelyik bevált, köteles átadni he­lyét ellenfeleinek, mivel sikerrel végezte feladatát, úgy ez egy teljesen helytelen fel­felfogás, mellyel ellenfeleinknél sűrűn talál­kozunk. De azok a tényezők, melyeknek íté­lete egy kormány helyzetének megítélésénél latba esik, az ellenzéknek ezt a felfogását nem osztják. Azok, akik a kormány bukását olyan türelmetlenül várták, kénytelenek lesz­nek hát még egy ideig türelemmel lenni. — A jelenlegi kormány — úgymond a miniszterelnök — sohasem volt határidő­höz kötött kormány és ma sem az. Az el­lenzék ezen talán nem fog nagyon örven­dezni, egy kormány sorsára azonban nem az ellenzéknek lehangoltsága, vagy türel­metlensége a döntő. Azok, akiknek fölfo­gása egy minisztérium fennállására nézve

Next