Kecskeméti Ujság, 1913. június (6. évfolyam, 122-146. szám)

1913-06-01 / 122. szám

Kecskemét, 1913. junius 1. Ara 4 fillér. Vasárnap, VI. évf., 122. (1214.) sz. KECSKEMÉTI ÚJSÁG n —ISASIFelelős :t" «calto di »t­ulajdonos I ít!51*,Ze^SI' r 'le^v^en ® korona Politikai napilap. nn pp­r. rvisi a Vidékre ... . . 14 Korona UK. Ktll OYuLh Telefon­szám 171 Purifikáció! Irja: dr. Kováts Andor. A budapesti büntetőtörvényszék nagytermében napokig folyó büntető­perről szóló referádák kapcsán az el­lenzéki lapok önáltató örömmel fújják már régóta az évek hosszú során átali szakadatlan trombitálás miatt bizony már csak repedten szortyogó koalíciós harsonákat s bizonyára csodálkoznak, hogy Jericho falai a teljes szufflábeli dudálás dacára is ismét csak nem akarnak ledőlni. Aki a közvélemény hangulatát figyelemmel kiséri, azt állapíthatja meg, hogy a kormány lehetetlenné tételére törő silány manőverek megérdemelt sorsára jut ez a koalíciós államtitkári berkekből feleresztett kísérleti ballon is, amelynek ilyenformán mihamar le kell tenni a magas egeket büszkén szelő léghajó hivatásáról, hogy meg­elégedjék a közönséges hólyag dics­telen szerepével. Mily nemes jelenség volt pedig a levitézlett koalíció a purifikáció nemes köntösében, piedesztálján az azóta a Máv­ mentén szerte szétrohadt talp­fáknak. S mennyire növelte ennek a póznak megejtő fenségét, hogy a sa­ját maguk kijelentése szerint is szíve­sen lemondtak volna a tisztogatás mű­véről, ha a munkapártnak nem tiltotta volna meg a jóízlése, hogy velük egy tálból cseresznyézzék, amit tavaly ilye­­téntájt még óhajtva sejtettek a titkon érző koalíciós kebelek. Hiszen érthető a pandúrból lett betyár keserve, ha régi bajtársaival találkozva azok ba­ráti kézszorítás helyett békét raknak rája, de hogy ennek a jelenetnek ap­­ropos­jából a kósza szegénylegénynek joga nyílnék erkölcsi itélőszéket tar­tani a csendőri szervezet fölött, ezt csak kevesen fogják elhinni Még maga a betyár se. Nem igy vala azonban ez Désy Zoltánék portáján. Harc tüze lángi­á az ő viadalra kikeltük. Panama! A kormánynak még pártkasszája is volt a választásoknál !! Hallatlan moral insanity: pártkasszát csinálni, mikor tudvalevőleg az egész világon minde­nütt úgy van, hogy a választások pénzbe nem kerülnek. Tessék csak Anglia legújabb napjain végigszem­lélődni, — igaz, hogy itt mást látunk, de hol a muszáj, hogy azt tudomásul is vegyük. Sohase volt Magyarország­nak ilyen galád kormánya, hogy még pártkasszája is volt neki ! No de még ilyet! Rúgja meg a kakas ezt a Désy Zoltánt a fülbajával együtt, hogy ez a munkapárti regime-ig még sohasem hallott pártkasszáról s csak most esz­mél föl, hogy ilyen csoda is van. Hisz ezzel rajta kívül mindnyájan úgy vol­tunk, hogy gyerekkorunk óta egyebet se hallunk, mint többé-kevésbbé pozi­tív regéket, amelyek mind a kormány pártkasszájáról szólanak. Erről külö­nösen azok mesélhetnének, ha már megnőttek volna, akiknek gyermekkora ama bizonyos nemzetiszín kormány vegyes emlékezetű országlása ide­jébe esik. A Désy Zoltán-féle nagy pörnek, amelyre azonban legkevésbbé lehet a jó Eötvös Károly jelzőjét rámondani, hogy t. i. ezer évig is tart majd, mert egy-kettőre belefulladt az üresség pos­ványába, a hólyag elérte sorsát, nagyot pukkant , elhallgatott. Szűk vola egy ország a panamát bizonyítani akaró­nak, aki miatt még Translattánia k. k. Richterjeit és Geheim- és Hofratjait is meg kellett mozgatni. Tisza István gróf ráolvasása óta azonban tároga­tója megszűnt s rozsda emészti vasát. Meg kell állapítani, hogy ebből a perből Lukács László a magán- és politikai becsület teljes tisztaságával, a vádlott pedig a szószátyár szajkó billogával ékesen került ki. Ami pedig a Magyar Bank által a pártkassza cél­jaira állítólagos juttatásokat illeti, el­tekintve attól, hogy ez sem tekinthető feltétlenül bizonyítottnak,­­ még ha igaz volna is, sem a miniszterelnökre, sem a bankra árnyat nem vet. Bizo­nyos ugyanis annyi, hogy a koalíciós kormányzástól az ország annyira meg­­csömörlött, hogy minden helyesen gondolkozó ember a maga tehetségé­hez képest szívesen áldozott és áldo­zott volna annak a társaságnak az odébbitásáért. És mert az csak a par­lamenti többség megszerzése, ez pe­dig csak választások árán történhetett, már­pedig a választáshoz nemcsak Magyarországon, de mindenütt a vilá­gon, pénz is kell: az áldozathozatal anyagi hozzájárulás alakjában kellett, hogy történjék. De nemcsak gazdag bankok, amelyeknek üzleti érdeke az állami élet konszolidáltsága, hanem szegény magánemberek is, akik iga­zán távol esnek a politika kohóitól, de akik, és ki nem volt így akkor széles ez országban, megundorodtak az újra ébredt Bach-korszak kacagányos csepű­­rágóitól, szívesen elhozták s ha föl­­szólíttattak volna, még sokkal többen elhozták volna a maguk obulusait. Magyarországon soha semmiféle gyűj­tés olyan fényesen nem záródott, mintha annak idején a koalíció kinyeregbőlítése céljaira adóztatták volna meg az or­szág tisztességes embereit. A híres per mérlege tehát a hon­mentőkre nem jól ütött ki.­­­y osztozhatik a csúfság koncain a vádlottal a védő is,­­ a liberaliz­­mus kegyéből felemelkedett külső­terézvárosi tribün. — Az­ ébredő ma­gyar polgárság, amely a magyar tör­ténelmi középosztály, a köznemesség államfentartó szerepének továbbvite­lére van hivatva, le fogja rázni ma­gáról az olyan érvényes ülnököket, akik az ő hátán csak azért emelkedtek fel, hogy hol a feudális arisztokráciával, holl a szociáldemokráciával kacsálód­­janak s ettől a sorstól nem menti meg őt még az az ildomtalanság sem, amely a magyar bíróság termében a magyar képviselőház elnökével szemben való tiszteletlen magatartásra vitte. Így jön a budapesti büntetőtör­vényszék főtárgyalási terme a paten­­tirozott hazamentők váratlan csatavesz­tésének helye, valóságos koalíciós— feudális—klerikális—fúziós—szocialista Kumanovo­­s . . . ! csacsikon mély borulattal ballag n alas. Elgondolva mind kétes az emberi sors . . . ... Igy hamvadtak el ők alacsony mohseptt gödörben S a feledékenység éje borítja nevek. il kolbásznemű­est készítésének vágóhídi ellenőrzéséről. Irta : Kellermann Arnold városi állatorvos. „Kolbászt csak a jó Isten ehetik, mert egyedül ő tudja, mi van benne“, mondja Jean Paul, a híres francia élelmiszervizsgáló. Ebben a kiválóan találó mondásban kifejezésre jut a kolbászneműek iránt való jogos közbizalomhiány és az, hogy a kol­bászneműek elkészítési módját, tisztaságát, hamisítatlanságát csak az iparos lelkiisme­rete szabályozza és egyedül csak ebbe he­lyezhetjük jelenleg bizalmunkat, mikor egy­­egy tetszetősebb kolbászáru fogyasztásába kezdünk. Nyilvánvaló, hogy a már elkészített kolbászáru alig képezheti komoly forgalmi ellenőrzés tárgyát, mert a kolbászneműek tartalmának, összetételének, tisztátalanságai­­nak és hamisításainak kimutatása olyan komplikált és hosszantartó vizsgálatokat igényelnek, amelyeknek a mindennapi gya­korlati húsvizsgálat alig veheti hasznukat. Az iparosság tisztességébe vetett hit tehát az egyedüli bázis, amelyre manapság a kolbászárukba vetett bizalmunkat alapít­hatjuk. Nem kicsinylendő bázis ez, magá­ban véve azonban semmi esetre sem lehet garantia arra nézve, hogy a közönség az HU I • f f I I f eredeti 500 drb Ju­lech­anic Francais flerraorel permetezőgép 500 drb Hehord permetezőgép, nmnmr TnlUT£ll1 mt^ s°ka nem olcsó árban eladó. Kettős légáraim! Kénporfuvók, Kochillin Kirr Hill/fl­­V fl szőlőmolyirtószer és ehhez kétliteres önműködő kézi permetezők kaphatók. IvIUyillLUll IllIl llill Telefon 169. ....................— Szigeti Upot gépraktárában (Régi ItCéS-pilC).

Next