Kecskeméti Ujság, 1913. július (6. évfolyam, 147-172. szám)

1913-07-01 / 147. szám

Kecskemét, 1913. julius 1. Ara 2 fillér. Kedd.?l. évf. 147. (1259.) sz. KECSKEMÉTI ÚJSÁG Fel• ›‹...Kispt-idonos Előfizetési ár helyben . . 8 korona. Politikai napilap. m. rStt avat.. vi dékre Esi késő tanulságai. Tisza Istvánt, Magyarország minisz- terelnökét Arad városa imponáló többséggel választotta meg képviselőjévé. A választásban semmi meglepő nincsen, mert a választás igazán nem nehéz ott, ahol egy Tisza István és egy Széchenyi Aladár között kellett válaszjtani. Az egyik európai nevű és súlyú képzett politikus, mintaképe és tökélye az államférfinak, a másik viszont egészen jelentéktelen ember, aki elfelejtett magának értékes múltat szerezni, abból pedig már kivonült, hogy jövője iránt lehessünk bizalommal. A választás eredménye tehát, is-mételjük, nem meglepetés, így kellett annak történnie, mert ha nem így történt volna, igazán azt mondhatnók, hogy megfordult minden a világon, s feje tetejére állott az emberekben a logika, az ítélőképesség, a józan bejlátás, az értelem s mindaz, ami szük-séges ahhoz, hogy az ember igazán helyesen, okosan választani legyen képes az ebibe tett dió és színarany között. Arad — semmi kétségünk nem volt soha ebben, — helyesen, igazán józanul, okosan választott. Ezzel pontot is lehetne tenni cik künkre, befejezhetnők, ha csak magáról a választás eredményéről lenne szó. De ennek a választásnak tanulságai is vannak. Soha ilyen mértékben az ellenzék még nem fejtette ki ismert terrorját, mint most Aradon. Mint éhes kopók hangosan, lármásan vetették magukat a város választó közönségére. Összeszövetkeztek a szocialistákkal s a felelősség nélküli csőcselékkel, a zászlókat letépő, ablakokat beverő suhancokkal. Az ellenzék mondta, hogy az aradi választás erőpróba. Jól van. Mi nem tiltakoztunk eddig sem ez ellen, fogadjuk el most is ezt a megállapiítást. Igenis erőpróba volt, de nem egyenlő eszközökkel. Nem, mert a munkapárt nem ve vetett be ablakokat és kirakatokat, nem használt programmbeszédében útszéli kifejezéseket, nem csinált ott országos skandalumot. A munkapárt nem tépette le az ellenzéki zászlókat, nem terrorizált, szóval nem tette meg mindazt az ellenzékkel, amit ezek vele szemben elkövettek. De azért, hiszen a gyermek is tudta előre, ők jajgatnak kormánypárti terrorról. Pedig saját lapjaik írják, hogy az aradi vasutasok közül egy csomó szavazott le Széchenyire, az állami hivatalnokok közül szintén. Hát hol volt itt a kormányterror ? Arról hallgatnak, hogy ők terrorizáltatták a szocialisták révén az iparosokat általános sztrájkkal s hogy ellenzékiek voltak azok, akik békésen vacsorázó munkapárti iparosokat meg akartak verni. Etetés ? Itatás ? Hát nem Károlyi és társai voltak azok, akikről ellenzéki lapok írták, hogy hány korcsmában fordultak meg egy éjszaka, ettek és ittak boldog-boldogtalannal. Felí tesszük, hogy nem az aradi korcsmaközönség fizette Károlyiék cechjét, hanem megfordítva. Vesztegetés? Ócska butaság ez. . Meg lehet vásárolni 100, 200, esetleg 300 embert is, de olyan tömeget, amely Tiszára szavazott, azt nem. S az a tömeg csupa intelligens emberből áll, aki a megvásároltatáson éppúgy felül van, mint kétségtelen az, hogy ilyen eszközöket nem kellett Aradon használni. Maradjunk csak annál, hogy ez a választás erőpróba. Hogy siralmasan végződött az ellenzékre ? Hát ezt mi előre tudtuk ! Most talán már az ellenzék is tisztábban fog látni. Ennyi energiát még soha nem fejtett ki, ilyen erőszakos még sohasem volt s ilyen csúfosan sem igen bukott még meg. Tisztán láthatja maga előtt a helyzetet. A nemzetnek nem kell, a nemzet nem akar tudni róla, hiába tolakszik a legerőszakosabb, a legkellemetlenebb módon a nemzet színe elé. Ezt, hacsak teljesen nem vak, be kell, hogy lássa. Ne szépítse, ne mentse ezt a vereséget, mert ez teljesen menthetetlen, csúfos kudarc. • Arad lesújtó szava az egész ellenzéknek s az ellenzéki politikának, felemelő ítélete pedig Magyarország miniszterelnökének, a munkapárt politikájának. Ezt tagadni annyi, mint lehazudni a tényeket. Ezért olyan nagyon tanulságos ennek a történelmi fontosságú választásnak a tanulsága. Városi közgyűlés. Nagy számban gyülekeztek ma a törvényhatósági bizottsági tagok, hogy abban a teremben, hol néhány nappal előbb még kiváló polgármesterünk ravatala állott, hogy mégegyszer Ráda Elek emlékének áldozzanak. A közgyűlést 9 órakor nyitotta meg Ráday Gedeon gróf főispán, aki az elnöki székből csodaszép beszédben emlékezett Kada Elek polgármesterről. A törvényhatósági bizottság a könnyekig megindító beszédet állva hallgatta végig: Tekintetes törvényhatósági Bizottság! Mély megilletődés vesz rajtam erőt, szívem elszorul, midőn szomorú és nehéz kötelességet teljesítek — megemlékezve azon legújabb súlyos csapásról, mely városunkat érte akkor, amidőn a Mindenhatóság kifürkészhetetlen bölcseségében elhatározta, hogy elhívja az élők sorából városunk szülöttjét, polgármesterét, büszkeségét, Kada Eleket. Kétszeresen nehezemre esik ezt megtennem, itt, ebben a teremben, melynek falai annyiszor visszhangzottak erős, bölcs s mindenkor meggyőző szavától, ebben a teremben, melyben úgyszólván testet öltöttek magas szárnyalású eszméi és tervei. Hogy ki volt Kada Elek s mi volt ő Kecskemétnek, azt igazán nem kell itt mondanom, hiszen az ő nevének hite messze túlszárnyalta e város határait és nem hiszem, hogy volna ebben a teremben, volna városunk széles nagy határában csak egy ember is, ki ne részesedett volna ismételten atyai jóakaratának, jóságos szigorának áldásaiban. Nagy qualifikációval a tökéletes ember fogalmát közelítette meg. Egyesülve láttuk ő benne a vezető szerepre hivatott nagy ember bölcsességét, a rendíthetetlen, színtiszta magyar ember hazafiságát, az igaz ember szivjóságát. Amíg lelkének és testének teljes erejében volt, ez a pezsgő, lüktető erő éltette és vezette városunkat, — amikor azután a sors egy szomorú csapása megfosztotta őt legnagyobb ékességeitől — minket pedig ő tőle, akkor ott abból a szemben levő ablakból, melyre nap-nap mellett ezren tekintettek fel aggódó szívvel — abból az ablakból itt ezen városházának falain járatta okos, jóságos tekintetét, féltve, aggódva szemlélve, mi lesz, hogy fejlődik az elhagyott gyermek. Elválaszthatatlanul szülővárosától, most pedig ott kint alussza örök álmát, abban a földben, melyet a fiú imádatával, az apa gondosságával szeretett. Ha volnának álomképei az örök pihenésnek, én tudom miről álmodnék Kada Elek ! Egy nagy, egy magyarságban, erkölcsiekben, anyagiakban egyaránt nagy, hatalmas, híres alföldi városról, mely soha meg nem feledkezhetik arról, hogy erejét, nagyságát legnagyobb részben Kada Eleknek köszöni. Elválaszthatatlan volt tőlünk életében, — elválaszthatatlan marad szivünktől, emlékünktől halálában! Az ő álma legyen nyugodt és boldogító álomképei pedig valósuljanak meg városunkon, úgy segítsen a Mindenható Isten! Ráday Gedeon gróf főispán beszéde után Sándor István főjegyző a városi tanács jelentését olvasta fel Kada Elek elhalálozásáról. A magas színvonalú jelentést holnap egész terjedelmében közöljük. A polgármesteri jelentés után dr. Horváth Mihály szólalt fel, aki a közgyűlés nevében köszönetet mondott a városi tanácsnak intézkedéseiért, jelentéséért és a törvényhatósági bizottsági tagok nevében a jelentést elfogadja. A városi tanács jelentéséhez csupán két megjegyzést fűz: A síremlék, melyet a város közönsége állíttat, művészi legyen s Kada Elek műveit a Katona József Kör közbenjöttével adja ki a város.