Kecskeméti Ujság, 1913. szeptember (6. évfolyam, 197-220. szám)

1913-09-02 / 197. szám

Kecskemét, 1913. szeptember 2. Ara 2 fillér. Kedd, VI. évf. 197. (1290.) sz. KECSKEMÉTI U­JSÁG Polgármester és tisztviselők. A polgármestert ünnepük, meg­választása óta ünnepük minden ol­dalról és mindenfelől, ünnepük nagy tisztelettel, meleg szeretettel, kitüntető szívességgel és örömmel. Jól esik látni, hogy rövid néhány nap alatt is mennyi szeretettel halmozták el az új polgár­­mestert. De hát könnyű is Sándor Istvánt ünnepelni, a szeretetet szemé­lye és egyénisége iránt, a bizalmat működése iránt nem kell előlegezni, mindazt, amivel most polgártársai, ba­rátai és jóakarói elhalmozzák, több évtizedes közszereplésével — kiér­demelte. Az ünnepeltetések során legköz­vetlenebbül érintett bennünket Kecs­kemét város törvényhatósági tisztvi­selő­ karának tisztelgése a polgármes­ter előtt. Tegnap délelőtt 10 órakor Sze­­gedy György tanácsnok vezetésével az egész tisztviselői kar megjelent Sán­dor István polgármester előtt és a küldöttséget vezető tanácsnok gyö­nyörű, szívet és­ lelket megindító sza­vakban köszöntötte fel azt a polgár­­mestert, kit egyedül kiváló tehetsége és rendíthetetlen szorgalma emelt fel rövid húsz év alatt az egyszerű fogal­mazói állásból a polgármesteri méltó­ságba. Az ősz tanácsnok, ki kenyere javát a város szolgálatában ette meg, s kit méltán sorozhatunk azon régi­­vágású tisztviselők közé, akik „tisz­tességéből és nem anyagi javakért szolgálnak, könnyekig volt meghatva, mikor a „mai kor“ emberei közül köszönthetett fél olyan tisztviselőt, aki amellett, hogy anyagilag sohasem volt független, s hivatalát kenyérke­reső pályának volt kénytelen tekinteni, mégis mindig olyan nemesen és olyan önzetlenül tudott­ dolgozni, hogy mun­kája mindenkinek hasznot hajtott, leg­többet a városnak és legkevesebbet önmagának. Megható volt, mikor a régi és a mai kor két szép véglete került egymással szemben. Sándor István polgármestert a tisztviselők szeretete, hálája és ragasz­kodása mélyen megindította. A tisztviselők gyönyörűséggel hall­gatták szavait, melyekből mi csak egyetlenegy gondolatot ragadunk ki. — Arra kérem tisztviselőtársaimat — úgymond — hogy sohase annyit dolgozzanak, amennyit a hivatali kö­telesség ír elő, hanem mindig annyit, amennyit a város és a polgárság ér­dekei megkívánnak! Ez Sándor István! ez volt az az elv, amely eddig is vezérelte, amely ezentúl vezércsillaga, amely felé összes tisztviselő társainak tekintetét irányítani kívánja. Ez az, ami Kecskemét haladásá­nak biztos jövendőjét alapozza meg, s ezért kellett nekünk ez a széles látókörű, mély tudású, példás szor­galmú és tevékeny alkotó erőtől duz­zadó fiatal polgármester. A modern kultur­élet ezernyi szükségletet ró a polgárságra, s a szükségletek kielégítése a város tiszt­viselői karára van bízva. Ebben a tisztviselői karban meg kell lenni a modern szellemnek, a hivatal iránti önzetlen szeretetnek, a munkabírásnak és a munka iránti akaratnak. Városunk élén Sándor István polgármester személyében a tisztvise­lők mintaképe áll, adja az Isten, hogy az összes tisztviselők kövessék lelkes ügyszeretetében, nemes ambícióban, törhetlen munkaszeretetében. Nem félünk, hogy nem így lesz! Az a lelkesültség, mellyel Kecskemét város tisztviselői kara Sándor István polgármestert ünnepelte, arra enged következtetni, hogy a tisztviselők az eddiginél is fokozottabb mértékben, minden tudásukkal, minden szerete­­tükkel azon lesznek, hogy szép Kecs­kemét város Sándor István vezetésé­vel a boldog városok sorába léphessen! Utánozzuk tehát a franciákat és nevel­jünk csipergombát, mely kitűnő tápértékénél fogva a húst is pótolja és egyben a nálunk oly gyakran előforduló gombamérgezést is teljesen kizárja. A közérdekre tekintettel, útbaigazítás­sal is bővebb felvilágosítással bárkinek is szívesen szolgál a kiadóhivatal. Olyan nagy a drágaság, olyan nehéz a megélhetés, hogy minden jó eszmét, min­den kisegítő lehetőséget meg kell ragadni arra, hogy a célszerű táplálkozás olcsó esz­közeit­­megtaláljuk, azért ismételten is fel­hívjuk a figyelmet a fenti sorokra, amelyek megszívlelendő tanácsot adnak arra nézve, hogy kis helyen, kis telepen kicsi költség­gel és fáradtsággal miként segíthetünk va­lamit magunkon. Létesítsünk gombatelepeket! Azért van legtöbb pénz Franciaország­ban, mert az egész ország okszerű gazdál­kodást folytat. Első helyen természetesen a kertgazdálkodás áll, mint amely az összter­melés összes ágazatai között a legjövedel­mezőbb. A kertgazdálkodás főjövedelme a csi­­pergomba tenyésztés, melyet oly nagyban űznek, hogy a párisi piacon évente 51 mil­lió frank forgalmat produkálnak, az egész országban pedig sok száz millió frank ér­tékű nemes gombát árusítanak. A csipergomba tenyésztése rendkívül egyszerű és gazdaságos. Termelhető minde­nütt, ahol csak egy kis fedett helyiség van , tehát üres szobában, konyhában, ahol főz­nek is, barlangban, színben, pincében és istállóban egyaránt, sőt még a padláson is. Egy 20 négyzetméter területen, tehát egy rendes szoba nagyságnak megfelelő gombatelep kb. 300 kg. terméseredményt produkálhat, ami pénzértékben 600 frank­nak, nálunk pedig mégegyszer annyinak fe­lel meg, miután itt két annyi árban lehet értékesíteni. Egy 20 méter területű gombatelep be­rendezése alig követel áldozatot, mert 2 sze­kér közönséges friss lótrágya és 3 kgr. gombacsk­a kell hozzá. Sántior István polgármester székfoglaló beszéde. 111. A mezőgazdasági szakoktatás terén első­rendű szükséglet a középfokú szakoktatás megteremtése, hogy gazdáinknak hozzájuk tartozó, velük együttérző, érdekeikben közös de általános és szakképzettségüknél fogva vezetésükre hivatott és alkalmas új generá­ciót nevelhessünk. De nem szabad a ma szükségleteit sem elhanyagolni, tehát gon­doskodnunk kell mindazoknak az ismere­teknek és eszközöknek gyors népszerűsíté­séről, amelyek gazdáinkat az állattenyésztés és földmivelés, a baromfi nevelés, a talaj­­i művelés stb. terén fokozott termelésre, na­gyobb haszon elérésére képesítik. A mező­­gazdaság fejlesztésével arányos mértékben gondoskodnunk kell arról is, hogy meg­felelő és alkalmas munkásaink legyenek. Itt említem föl, bár szorosan nem ide tartozik, hogy tanyai lakosságunk szellemi és anyagi boldogulása érdekében még na­gyon sok intézkedésre van szükség. A ta­nyai lakosság ugyanis általában mezőgazda­sággal foglalkozik, a város összes lakossá­gának majdnem felét teszi és mégis a ta­nyákon a folyton fejlesztett népoktatás még mindig nem kielégítő, az egészségügyi in­tézmények továbbfejlesztése még mindig szükséges, a közbiztonsági szolgálat még sok kívánni valót hagy hátra, népnek a közigazgatással való érintkezése még min­dig nagyon nehézkes s a várossal való köz­lekedés azokon a távolabbi területeken, me­lyeken vasút, vagy beút nem vezet, még mindig nagyon gyarló. Ezzel a néppel szemben, mely a vá­­ros közterheiben a bent élő lakossággal egyenlő mértékben osztozik, melynek a vá­ros vagyonához és közjövedelmeihez a vá­rosban élő lakossággal egyenlő jogai van­nak, még sok teljesítetlen kötelességünk van, melyeket fokozatosan, de mielőbb le kell rónunk. Az iparos osztály szakoktatásának fej­lesztése már megkezdődött, ezt kiterjedésben és tartalomban a fejlődő viszonyokhoz ké­pest folyton fokoznunk kell. Az eddiginél is nagyobb mértékben kell támogatnunk kisiparosaink termelő és értékesítő szövet­kezeteit és gondoskodnunk arról, hogy az ár és minőségbeli versenyképesség esetén nemcsak a városi, de az állami szükségle­tek szállítását is részükre biztosítsuk. “.KOBRÁK [SÍi RIÍAÍSN­ÍS! 25 ATS cipőraktárban, Nagykőrösi­ utca 17. szám, szerezheti be. Míg a készlet tart.

Next