Kecskeméti Ujság, 1913. december (6. évfolyam, 281-307. szám)
1913-12-01 / 281. szám
Kecskemét, 1913. december 1-2. Azad fillér. Hétfő-Kedd, Vilévf. 281-2. (1375-6.) szám. KECSKEMÉTI ÚJSÁG 1 ■■■■ 1 ■ — '' . ■ — Szenzációs kedvezmény lapunk előfizetőinek!! Nem kímélve a rendkívül nagy anyagi áldozatot, sikerült szerződéses viszonyt létesítenünk a 20 év óta fennálló, népszerű és az egész országban elterjedt „H Á Z TA R T Á S“ (Magyar Asszonyok Lapja) kiadóhivatalával, melynek értelmében lapunk minden olvasója a „HÁZTARTÁS“a évi 12 kor. előfizetési ár helyett 10 kor.-ért, félévi 6 kor. előfizetési ár helyett 5 kor.-ért, negyedévi 3 kor. előfiz. ár helyett 250 kor. kapja. Külön kedvezményül: mindazon olvasóink,akik legalább félévre fizetnek elő a „HÁZTARTÁS“-ra, minden ráfizetés nélkül, ingyen és bérmentve megkapják a „HÁZTARTÁS KÖNYVTÁRA“ most megjelent, pompás húsz kötetét. A „Háztartás“ mindent felölel, ami az aszszonyt érdekli. Divat, Kézimunka, Hasznos tudnivalók, Gyermekszoba, Kertészet, Egészség, Szépség, Falusi major stb. stb. rovatai megfigyelésre méltó ezernyi tanácsokkal szolgálnak. Konyha rovata pedig rendkívül sok kipróbált ételreceptet tartalmaz. A Kürthy Emilné szerkesztésében kiváló gonddal összeállított hustartalmú illusztrált folyóirat havonta háromszor jelenik meg. — Ingyenes mutatványszámokat kívánatra készséggel küld a „Háztartás“ kiadóhivatala, Budapest, II., Margit-körút 5/B. — Az előfizetések lapunk kiadóhivatalába küldendők. Gyermekotthon — írta: B. S. — Nagyvárosban lakunk. Számtalan azon szegényebb sorsú szülőknek száma, kiknél nemcsak a családfő, hanem az anya is egész napon keresztül távol van a családi hajléktól, kenyérkereset után szaladgál. És ez természetes is, mert az élet nehézsége, a drága lakás és sok más társadalmi teher nagyon is igénybe veszik a házfő kereső képessége mellett az anyáét is. Az apa kocsis, gyári munkás, alkalmazott, napszámos, az anya pedig takarítónő, mosónő vagy gyári munkásnő. De nemcsak az élet nehézsége, hanem a nagy város társadalmi berendezése, a nőknek a különböző foglalkozásnemeknél való térfoglattsága is hozzájárulnak ahhoz, hogy a családi hajléktól a napnak többkevesebb óráját távol töltsék. És ilyenkor a gyermek, a jövő nemzet ifjú sarja, városunk jövő honpolgárai nélkülözik a szülői felügyeletet, az anyai meleget, a nevelést. Ott, hol van a hajlékban egy nagyobb testvér, rokon, még tűrhető a helyzet, de ott, hol a gyermekek egész napon keresztül nem látják apjukat, anyjukat, igen gyakran megtörténik, hogy a gyermek züllésnek indul. A vasúti sétatér, a piac, a vásáros bódék, a kirakatok tudnak beszélni ezen exisztenciákról. Pénz- és bicskajáték, apróbb, majd nagyobb csínytevések ezeknek a legkedvesebb szórakozásuk. Az iskola nevelőértéke itt megbénul, mert van nekik egy társadalmuk, egy állandó gyermektársadalmuk, melyben összes szabadidejüket eltöltve, nem a legépületesebb példák bizonyítják a gyermekeknek a rosszra való hajlamukat. Ez eleinte a kofák meglopásában, ízléstelen gyermekjátékokban, utcai kószálásokban nyilvánul meg, melyeknek természetes következménye, hogy megszokják a tétlenséget, felnőnek anélkül, hogy valamelyes életpályán hasznos tagjává lennének a társadalomnak. Mily más helyzet volna, ha Budapest, Kassa példájára az iskolákkal kapcsolatban gyermekotthonok is volnának, mely a szülői felügyeletet nélkülöző gyermekeket szabad idejükben befogadnák. Természetesnek találom, hogy már kezdenek egyes városok vezzetői is az eszme megvalósításával és értekezleteken — a jótékony egyesületekkel karöltve — foglalkozni a teendők megbeszélésével, mert azon gyermekek, kik az otthont igénybe veendik, nagyon is rászorulnak a jótékonyságra És ha az egyletek bármi tekintetben is kiveszik az otthon támogatásában részüket, nagy jótékonyságot fognak gyakorolni, mert segédkezet nyújtanak ahhoz, hogy a biztos lejtő felé eső, a züllésnek induló gyermekeket visszaadják a társadalomnak. A jótékonyság gyakorlása nem mindig ott kezdődik, mikor a felnőtt korban kenyeret, meleg ruhát nyújtanak az éhezőknek és fázóknak, hanem ott, midőn megmentésről van szó. De nézzük meg közelebbről, hogyan nézne ki egy oly gyermekotthon közelebbről, mely ne csak névleg, hanem valóban is szolgálja a megmentő célt. A gyermekotthonnak mindenesetre az iskolával kapcsolatban kell megvalósulnia, iskolai óra után az otthonba beírt tanulók bevonulnak termeikbe. Ezen termek berendezése, felszerelése lehetővé teszik, hogy a tanulók elvégezhetik házi feladataikat, készülhetnek leckéikre. De ezzel az otthon még nem nyújt nevelői irányítást, pedig az a fő cél, hogy a gyermek szabadidejét az otthonban oly, a gyermek lelkivilágának megfelelő játékkal és foglalkozással töltse el, mely nemesítse lelkét, felkeltse munkavágyát, megkedveltesse vele az állandó foglalkozást, hogy ne vonzza őket az a bizonyos gyermektársadalom. Ilyen erkölcsnemesítő, kedélyt képző és munkára való nevelést biztosító eszközei vannak nemcsak a kül-, hanem a belföldi gyermekotthonoknak is. Ott van az Otthon szekrényében az életkor megfelelő kedves és vonzó gyermekjátékai, meséskönyvei, elbeszélései. Ott vannak a szlöjd felszerelések és anyagok. Úgy, hogy a gyermek az Otthonban választhat magának játékot, azzal játszhat, választhat magának könyvet és abból olvashat. De gyúrhat agyagból várat, falut, plasztikai képet. Készíthet fából gyermekjátékot, ki is festheti. Szóval itt a gyermek állandóan tesz-vesz. Kedélyét nemesíti, munkavágyát akár játékeszközeivel, akár a nevelő szlöjddel kielégítheti. Az az otthon, mely ezen feltételeket nem nyújtja, nem is szolgálhatja szociális feladatát. Legyen a gyermekotthon humánus intézmény. Értem alatta, hogy a szegény, nélkülöző tanulóknak ne csak szórakozóhelyet, meleg szobát nyújtson, hanem az éhezőknek egy kis — bár a legszükségesebb táplálékot is. Ha jól emlékszem, a kassai gyermekotthon felállításának első évében mindenik tanuló félliter tejet és egy jó karéj kenyeret kapott. Azonkívül mindenki elfogyasztotta a magával hozott elemózsiát is. Bár a kassai gyermekotthon csak hajlékot, szórakozást nyújtott, teret adott, mégis a következő szeptemberi beiratáskor a munkásnők, a takarítónők, a mosónők nem tudtak eléggé hálálkodni és még nagyobb számban vették igénybe az otthont úgy is, mint melegedő és szórakozó helyet, úgy is, mint humánus intézményt. Természetes, a gyermekotthon, mint humánus intézmény, jótékonyságait csak a saját hajlékában gyakorolhatja, mert a különböző adományok szétforgácsolásával szétforgácsolódik a gyermek lelkében a hála érzete. Mily magasztos ünnep például a gyermekotthon karácsonya. Mely hajlékban ő tanul, szórakozik, hol figyelemmel kisérik minden lépését, mely hajlékban megdolgozott a napi kenyérért, mily ízlésesen, élvezettel és hálatelt érzéssel fogyasztja el a jótékonyság adományait. Ha a gyermekotthonnak bizonyos mennyiségű ételneműt ajánl fel valamely jótékonyegylet (a népkonyha), azt az otthonban fogyaszszák el a tanulók. Idehozzák el a tejkimérésből a tejet, a népkonyhából a kész ételt. Ennek célszerűségét bővebben fejtegetni szinte fölösleges. Az volna azonban ideális állapot, ha az iskolával kapcsolatban háztartási iskola szerveztetnék, illetve, ha a napközi otthon részére magában az iskolában főznének. A gyermekotthon eszméjével, ha erre meg tudnék nyerni Sándor István polgármester úr jóakaratát, a polgármester úr ismét tanújelét adná a nagyváros tanügypolitikájáért harcoló készségének, mely készség egyszersmind a jövőbe is jósol: onnan, hol az elemi népoktatás felosztése a város jó- indulatát tételezi fel, igen sok áldozat várható ily célokra. Vajha jelen esetben esetleg a jótékony egyletek lelkesedésénél még nagyobb jóindulatuk valóra váltanák a gyermekotthon eszméjét, a társadalomnak mily hasznos honpolgárokat nevelhetne ezzel Kecskemét érdemes tanítógárdája ! Igozi és társadalom. Nem kell magyaráznunk, hogy a magyar sajtótermékek olvasottsága az utolsó húsz esztendő alatt, több mint negyvenszeresére emelkedett. Körülbelül 50 százaléka az ország lakosságának újságot olvas s abból sok olyant tud meg, amiből azután a gondolkodó különféle tapasztalatokat szerezhet. Ha szorgalmasan olvastuk a legutóbbi idők rendőrségi krónikáját, feltűnhetett előttünk, hogy újabban oly sok gaztettet oly nagy körültekintéssel, mondhatnék körmönfontsággal visznek véghez, hogy szinte keresve keressük azokat az okokat, amelyek azokra a bűnöző individuumokra, akik a bűncselekményt elkövetik hatással lehetnek. Volt idő, amikor a bűnügyi regények s füzetes kiadások annyira elszaporodtak, hogy szinte hatósági beavatkozásra volt szükség, hogy a társadalom gyengébb jellemű embereit visszatartsa attól, hogy az olvasmányok behatása alatt ne próbálkozzanak hasonló cselekmények elkövetésével, mint amineket az illető regényírók fantáziája oly élénk színekkel igyekezett elfogadhatóvá s hihetővé tenni. Most a moziszínházak, az általában nagy kedveltségnek örvendő mozgófényképelőadások filmjei nagyrészt oly események reprodukcióival szolgálnak, melyeknél a regényíró fantáziája, a művészmesteremberek tehetségével párosul. Ilyetén módon a leghihetetlenebb s legkalandosabb rablótörténetek elevenednek meg a nézőközönség szemei előtt, úgy hogy szinte szemléltető oktatást nyújt azoknak, akik természetüknél, velük született hajlandóságuknál fogva, amúgy is inklinálnak a bűnözésre. S valóban nap-nap után olyan bűnös cselekedetekről számol be a napisajtó, mely egyenest felhívja figyelmünket, már analógiájánál fogva, azokra az eseményekre, amelyek a sötét teremben, a mozi vásznán zajlanak le. Mintha egyenesen onnan vették volna a mintát a bűnös egyedek s ott nyertek volna jó kioktatást, miképen kell egy gaztettet oly körmöncfontsággal véghezvinni, hogy a társadalom büntető karja utól ne érje. Mindezek előrebocsátása mellett szükségtelennek tartjuk mindazon szaktudósok véleményével előhozakodni, akik valamenynyien egyértelműleg azt magyarázzák, hogy minél kisebb a társadalom tagjainak intelligenciája s mennél nagyobb a veleszületett bűnözési hajlandóság, annál nagyobb hatást gyakorolnak az illetők lelkületére azok az olvasmányok és szemléltető mutatványok, melyek összhangzásban állanak beteges vágyakozásaikkal. Mindezekhez járul a létért való küzdelem megnehezülése. Hogy ma már nehezebben tud az egyes társadalmi egyed megélni, mint azelőtt. A nagyobb intelligencia az igényeket is megnövesztette s igy a szerény keresetű társadalmi alany ma már nem elégszik meg azzal, amit keresetéből kielégíthet, hanem előre tör s el -