Kecskeméti Ujság, 1914. február (7. évfolyam, 26-48. szám)

1914-02-01 / 26. szám

Kecskemét, 1914. február 1. Ara­b fillér. Vasárnap, VII. évf. 26. (1428.) sz. Tükördarabok a hétről Ne essen rosszul, de a héten, hóna­pokkal előre megjósoltuk, izraelita atyám­fiai közül a legjámborabbak élénken tilta­kozni fognak az orgona hangversenyek el­len. Pedig vagy egy esztendeje törtük a reklámot s mégis csak most határoztak, a­mikor körmükre égett az idő. Arról volt ugyanis szó, hogy emberbaráti célok erősí­tésére orgonahangversenyt ad a templom kitűnő orgonaművésze, olyant, amilyent minden kulturvárosban rendeztek minden templomban, anélkül hogy profanizálnák a helyet, ahol ezt tartják. S miért éppen Kecs­keméten féltik a jámbor hitet a buzgó hí­vek, hiszen nem hacacárét orgonáznak és danáznak, hanem szent, áhitatos énekeket, olyant, amitől megindul még az istentelen ember kőkemény szíve is! Mikor két ilyen alkalom van, elsőrangú hangversenyhez, orgona és orgonaművész, csak nem gondolják, hogy akkor a református templomba menjenek át hangversenyezni, mert ott is van orgona, de nem olyan, mint a zsidóké! Úgy látszik, még élénk emlékezetében van egynéhány hívőnek a negyedszázaddal előbb történt eset, amikor a híres Sohr orgonaművész hangversenyt akart adni a nagytemplomban , egy fanatikus káplán annyira fellázította a népet, hogy csendőrökkel és katonákkal kel­lett őriztetnie a templomot. De azért később mégis megtartották! De ez 25 év előtt tör­tént, s a zsidó eklézsia sem haladt vissza, hanem rohamlépésekben előre! S ez­­az »előre“ mindenesetre a kultúrát jelzi, s nem a­­ sötétséget! * Az új városatyák érdekében, már t. i. akiket a márciusi tavaszi választás szele be­söpör a fórumra, dolgozik minden párt, minden frakció. Titkos és nem titkos ön­jelöltek egész légiója vonul most fel, s mint eső után a gombák, úgy nőnek ki a föld­ből, a semmiből, a semmibe való üres fejű stréberek, akik más vállán akarnak demagóg alapon föltolakodni. S a városnak szavazat­tal megáldott polgársága okosan cselekszik, ha a stréberek orrára koppint s elősegíti, hogy érdem és arra valóság legyen a döntő momentum s ne a gégecimboraság, amely sajnos, hamarább döntő, mint a tu­dás és az igazi kiválóság. A pártkörök me­leg szobáiból pedig söpörjétek ki a strébe­reket, hogy adandó alkalommal benneteket ne faljanak föl!* Színház és mozi indítja az embere­ket mostanában Kecskeméten, a culturának letagadhatatlanul értékes két faktora. S ve­télkedve csábítaná a közönséget, de kevés sikerrel, mert a hurka és kolbászrágás sze­­zonja van most s legtöbb embernek kisebb gondja is nagyobb annál, hogy a cultura áldásain rágódjon! Pedig amit a mozi meg a színház ma producálnak, az ő igazán tökéle­tes és drága eszközeikkel, megérdemelnék a legmesszebbmenő pártfogást és támogatást. Hiába azonban Kecskeméten minden sopán­­kodás, amíg Kecskeméten a culturemberek­­nek csúfolt egyedek, individiumok legtöbbje nem reformnadrágot hord a pantallója alatt, hanem bőszájú lobogót, amit annak jötte a pantalló helyett húztak föl, addig a cultura szája is be van kötve, s a culturát is csak az szabja meg minálunk is, ki mennyi fod­rot vágatott már le a készülő reformnadrág­jából­­ ... A választókerületek. Sándor János belügyminiszter ma nyújtotta be a­ képviselőházban a választó­­kerületek számának és székhelyeinek meg­állapításáról szóló törvényjavaslatot, mely junkuimban van a választójogról szóló, a múlt évben szentesített törvénnyel, amennyi­ben ez a törvény a kerületi beosztás életbe­léptetése után lép hatályba. A ma benyújtott törvényjavaslat a magyar országgyűlés számára (a horvát képviselők csoportján kívül) 435 választó­­kerületet állapít meg, amely szám 22-vel nagyobb az eddiginél. A többlet különösen a városok és a gazdasági és kulturális fej­lődés szempontjából előrehaladottabb vidé­kek javára esik. A városi jellegű kerületek száma 85-ről 105-re emelkedik s ez az emelkedés annál teljesebben érvényesül a fejlődő városok javára, mert míg a javaslat egyfelől szapo­rítja a fejlődő városi élet gócpontjain a ke­rületeket, több olyan kis városnak eddigi képviselőküldési jogát szünteti meg, amely­nek sem városi jellege, sem gazdasági, sem kulturális, vagy nemzetfentartó jelentősége nem olyan, hogy a külön képviseletet indo­kolttá tenné. De másfelől arról is gondoskodik a javaslat, amikor Budapestnek csak huszon­két kerületet ad, noha a javaslatban alkal­mazott kulcs szerint a fővárosnak ennél több kerület jutna, hogy bár érvényre jut­tatja a főváros nagy jelentőségét, ne szál­lítsa le túlságosan a vidék politikai súlyát. És e tekintetben a belügyminiszter a javas­lat indokolásában rámutat arra, hogy a vi­dékkel szemben annál kevésbé szabad mél­tánytalannak lenni, mert Budapest mai nagy­ságát, hatalmas fellendülését nemcsak saját magának, hanem a vidéknek is köszönheti: onnan vonzotta magához, onnan szitta ma­gába erejének, népességének legnagyobb részét. A javaslat tehát ezt a Budapestnek juttatott erőtöbbletet most politikai jogok alakjában részben visszaadja a vidéknek. Különben annál inkább lehet Budapest ke­rületeinek számát csak tizenhárommal sza­porítani, mert a főváros l­akosságának a saj­tóban, népgyűléseken és különféle szerve­zetekben amúgy is több alkalma nyílik arra, hogy a közügyek viteléhez hozzászóljon, mint a vidéken lakóknak. A törvényjavaslat a kerületek összes számán kívül csak azt határozza meg, hogy az egyes törvényhatóságokra hány választó­­kerület jut s azok székhelye hol lesz. Rész­leteiben a kerületi beosztást a belügyminisz­ter rendelettel fogja megállapítani s azt jö­vőben csak a törvényhozás módosíthatja. Ezt a törvényi felhatalmazást, amelyet a bel­ügyminiszter a javaslat szerint, nyer, az in­dokolás azzal okolja meg, hogy a kerületek beosztásánál annyiféle fontos szempontra, adatra és körülményre kell figyelemmel lenni, hogy mindezeknek az adatoknak felkutatá­sára és feldolgozására, egyáltalában mind­ezeknek a legapróbb részletekig szakszerű mérlegelést igénylő kérdéseknek tárgyilagos elbírálására olyan nagyobb számú tagból álló testületek, mint aminek a törvényható­sági bizottságok, nem alkalmasak, vagy a munkájuk beláthatatlan ideig tartana. A tör­vényhozás azonban azzal, hogy az egyes törvényhatóságokat megillető kerületek szá­mát és székhelyét megállapítja, a kerületek részletes beosztásánál érvényesíthető szem­pontokat lényegesen prejudikál. A javaslat megalkotói csak az egyes területek gazdasági és kulturális jelentősé­gét, szociális viszonyait, néhol mint méltá­nyossági szempontot, a történelmi fejlődést vették figyelembe s a belügyminiszter a javaslat indokolásában kijelenti, hogy a részletes beosztás elkészítésénél is ugyanez a szempont lesz mérvadó. Arra is fog igye­kezni a belügyminiszter, hogy a választó­­kerületek területileg összefüggő egészet al­kossanak. Ez ugyan a szavazás decentrali­zálása mellett kevésbé fontos, mint a múlt­ban, de mindenesetre helyes arra törekedni, hogy egy-egy választókerületben minél in­kább homogén elemek kerüljenek össze, le­hetőleg olyanok, akik részben eddig is együtt gyakorolták választójogukat. Már előbb is említtetett, hogy a városi kerületek kisebbek, a vidékiek népesebbek. A kizárólagos városi érdek minél több kü­lön városi kerület alakítását követelné meg, viszont jelentős közérdek az is, hogy a falusi községek ne maradjanak egészen el­szigetelve , hogy a nagyobb kulturális és gazdasági fejlettséggel rendelkező városok vezető hatását ne nélkülözzék egészen. A javaslat indokolása kiemeli, hogy ebből a szempontból akkor haladunk a kö­­zépúton, ha a törvényhatósági városok kerü­leteinek számát jelentékenyen szaporítjuk, a nagyobb rendezett tanácsú városokat — tekintet nélkül a statusquóra — külön vá­rosi kerületekké tesszük, vagy ilyeneküt meghagyjuk, kivételesen ugyanazon vár­megye területén fekvő kisebb r. t. városo­kat külön városi kerületekké egyesítjük, vé­gül ahol vegyes (városi, faktori) kerületeket alkotunk, lehetőleg ügyelünk arra, hogy a városhoz csak annyi falusi község csatoltas­­sék, amennyi a városi elem uralkodó hely­zetét nem veszélyezteti. Az idegen ajkú állampolgárok által lakott vidékeknek is az igazság mértékével mérve, minden megkülönböztetés nélkül ad a javaslat annyi kerületet, amennyi az illető területet a gazdasági és kulturális fejlődés mértéke szerint megilleti. Az erdélyi részek­nek a javaslat aránylag több kerületet jut­tat, mint amennyi a javaslat kulcsa szerint esnék azokra a törvényhatóságokra, de ezt I — szemben a számtani miveletekből levezet- I hető rideg következtetésekkel — Erdély tér- Sensitizes sííitfélprctár , , M .l, L A . 0 m 55TAS SchmidthauerlEli I fii i iRTiTi li K 0101 01II11 ..........."1Z Ifflfiiti Tilédi Ildit ijmrlijitik- Fi|jtf Mi \i||iií|iiL ifflii i * i llSjllljI Ul II« 105 iit lükimiláskn snondtaik P IIWUW1 M I 1« Nagyüveg 60 HM* ' Kapható helyben és környéken minden gyógyszertárban és jobb fejszerüzletben.

Next