Kecskeméti Ujság, 1914. június (7. évfolyam, 124-145. szám)

1914-06-02 / 124. szám

Kecskemét, 1914. junius 2—3. Ara 2 fillér. Kedd—Szer£Ia, VII. évf. 124 (1526.) sz KECSKEMETI UJLAfi VárOSI bajok fentartó és gyógyító tevékenysége elé. piaci rendszabály föltétlenül szükséges " * A sok uj meg uj alakban jelentkező már ahhoz, hogy városaink népe drága (B. H.) Magyarország lakossága baj azonban alapjában két gyűjtőnévvé pénzen ne koplaljon, vagy betegséget most kezdi sínyleni azokat a bajokat, fajult szóban foglalható össze: lakás- ne vásároljon magának. Hol késtek amelyek a már régebben elvárosiaso- szükség és drágaság. Vagyis, hogy a máig ezek az intézkedések, holott öl­­dott nyugati népeknél valóságos sor- városi lakosság legnagyobb része, a hat esztendeje zeng az ország a városi rasztó s mind erősebben ható lázzá szegényebb néposztályok drága pénz- élet bajainak fölpanaszolásától, főleg fajultak. Mind hirtelen és csak a leg­­ért sem kapnak lakást, drága pénzért pedig a drágasság miatt való jajga­­utóbbi harminc év alatt ugyan, de sem tudnak emberileg táplálkozni. Mástól? erősebben elvárosiasodtunk, mint véges Ez a két baj okozza azt a nagy A mostani parlamenti többség­ű emberi elmével bárki is föltételezhette háborúságát is, amely egyszer-egyszer nemzeti munkát választotta az érvé­­volna a mi századokon át szabadabb kitörve, véres nyomokat készül ütni nyesülő politika jelszavául. Nem a falusi és tanyai hajlamokban nőtt nőp­városunk közgazdasági és társadalmi közjogi, de az anyagi és szociális ter­­­ünkről. Mi az az elvárosiasodás­? életében. Bonyodalmat pedig már ed­­lődés terén akar babérokat aratni. Nos Nemcsak az, hogy városaink a termé­­dig olyan sokat okozott, hogy szinte hát, itt van előtte egy nagy munkater, szetes szaporodás folytán nagyra nőt­ a Nagy Sándor kardját kívánjuk meg A nemzet városokba szorult harmad­­fok, hanem az is, hogy a falu és a kettévágásukhoz. részének kimentése a városi bajok tanya már felnőtt népsége vajonkint Mindenekelőtt szükség van nálunk polipkarjai közül. A közgazdasági mi­tódus a városokba, melyeknek boltjai­ egységesen és öntudatosan vezetett niszteri székekben tapasztalt és első­­ban, műhelyeiben, gyáraiban, cseléd- városi politikára, Budapesttől Pancso- rangú szakértők ülnek, akiknek a szó­tartó házaiban, városi nagy munkái­­váig, Pozsonytól Marosvásárhelyig, ban lévő bajok terén van sok tudásuk­ban jobb keresetet, főleg pedig szóra- aminthogy az elvárosiasodás okozta és tapasztalatuk,­koztatóbb, színesebb életviszonyokat bajok is országosak. Szervezni kell a Előre hát ebben e munkában, remél föltalálni. Egészen mellékes, lakásépítés, a hajlékszaporítás munka- Mert városainkban a nemzet életereje­­hogy e remény kilenc-tizedrésze csa­­ját éppen úgy, mint a városok napi és nek, gazdasági és kulturális életének pán az aszfalt, gáz- és villany által heti élelmező piacait. Nem azt értjük tudvalévően főtényezői vannak. Amíg fölidézett káprázatnak bizonyul. Mert természetesen, hogy a városi hatóság pedig városainkat a szóban lévő bajok az emberek nagy része a falusi sze­­építsen és kofálkodjék, hanem azt, emésztik, addig a nemzet anyagi és ténységből a városban igazán kínos hogy segítse, támogassa pénzzel, in­­szociális fejlődését célzó munka kilenc­­nyomoruságra jut s amellett az egész­­tézményekkel és intézkedésekkel a szó­ tizedrészében szizifuszi munka, mert vége is elvész, amit a falun a legkor­­ban lévő fejlődést. Hiszen például egy áldását és hasznát elsepri egy-egy dúsabb kenyéren is meg tudott tar­ jól kiépített közúti vasúti hálózat, na­ olyan szociális kavarodás, mint ami­­t a ni­­gyon megkönnyíti és sokkal olcsóbb. Iyen nemrég volt a fővárosban a hatóság Ez a hamis illúzió a művelődő teszi a városi munkából élő nép­lakó- és vállalkozók, a munkások, lakók és nemzetek társadalmának legerősebben ját. A városon kívüli házak kis kertei háztulajdonosok között. Az efféle ka­­ható ereje ma. És az elvárosiasodás rendkívül könnyebben elviselhetővé varúdásból élő gyújtogatók pedig a napról-napra súlyosabb, ismeretlenül teszik, sőt egyenesen is mesékelik a markukba nevetnek s a háború cimén uj föladatokat tár a kormány, a vá-­piaci drágaságot. Egy-egy jó élelmi- gyűjtött pénzzel a külföldi fürdőke­­zési igazgatás és a társadalom ön- raktár, egy-egy hűtőház, egy-egy okos ívekre mennek üdülni és urat játszani. M niszter, Metternich herceg gyűlöletét. Egész zárgondnoksággal, Ragályi a kormányhoz t Pt­t . Magyarország forrongásban volt ekkor, az pártolt dacból, Kölcsei művészi beszédeket ====s======s,x==——=——^=——= alkotmánytalan állapot harmincöt éve, mely tartott, de mindig a sima illem hideg hatá­idő alatt országgyűlés nem hivatott egybe,­rain belül, Deák és Kossuth pedig még csak Párdai tüsztélletek hanem csak rendeletekkel és katonasággal megyéjükben voltak ösmeretesek. Egy csa-i ai vaj­­ui­g kormányoztak, megérlelte a nemzetben az­tás tehát két táblát rombolt volna meg ve-írta: Kacziány Géza, elkeseredés gyümölcseit, s bajos lenne el­­zérétől, az ellenzék fej nélkül marad tel­.. dönteni, melyiket gyűlölték jobban a kor­­jesen. „ . . . . . . .­mányzó két elem közül: a teljhatalmú mi- Wesselényi a kihívást nem utasíthatta A Wesselényi-Wurmbrand-párbaj.­nisztert­e, ki távol Bécsben ült, vagy az vissza, de nem is volt szándékában. Mint A politikai párviadaloknak nálunk egész osztrák katonaságot, mely nyakukon garáz- vívó és lövő szintén elsőrangú volt, habár története van, ami oly politikus nemzetnél, dálkodott, nem is virtuóz, de mindenesetre félelmes amilyen a magyar, teljességgel nem csodál­ Az elkeseredésnek megleplezetlenül adott ellenfél. Óriási testi ereje, melyet a zsenge ható. A politikai véleménykülömbségnek a hangot dr. Wesselényi, különösen az újonc gyermekkorától folytatott fárasztó testgyakor­­választásoknál ezernyi betört fej, a zöld asz­­cozásról és a katonai kihágásokról tartott latok edzettek oly magas fokúvá, nagy ön­­talnál régebben ugyanannyi nyelvvágás, a ta­­két beszédében, melyekben a hadseregnek bizalomra jogositá, s igy bátran ment a vi­­nácstermen kivül pedig emberélet is szép a keserű igazságokat oly kíméletlenül vág­­adal elé. Fegyverül kard jön választva, a számmal esett áldozatul, dalta a fejéhez, a­hogy sem azelőtt, sem viadal véghatárául a teljes harcképtelenség. A legnevezetesebb politikai párbaj­t azóta senki nem merte. A párharc, mely egész Pozsonyt lázas harmincas években történt és hőse a nagy , ez jó alkalom volt arra, hogy Wurm- izgatottságban tartó, a lehető leghelyesebb Wesselényi volt, kinek édes atyja, az idősebb brand gróf, az osztrák lovaskapitány, kinek lefolyása volt. Méltó ellenfelek mérkőztek, s Wesselényi Miklós egyik patvarkodó szám­­a neje külömben egy Teleki grófnő volt, a mi az egyiknek erőben túlsúlyt adott, a szédját ágyúval, puskával, s egész kis had- felsőbb parancsra belekössön az ellenzék­be- másiknak ügyességében biztositá a fölényt, sereggel támadta még meg a múlt század térébe. Wurmbrand gróf arra törekedett, hogy a végén A gróf a hadsereg egyik legkitűnőbb súlyos csapásokat osztogató Wesselényit ki-Báró Wesselényi Miklós, az ifjabbik a vívója volt, valódi művész a kard forgatás­ fárassza, s azután adja meg neki a halálos zsibói olygarchák közt, mint az 1830—2-iki ban s igy a választás nem volt éppen rossz, vágást, a hatalmas csapásoktól azonban kö­­pozsonyi országgyűlésen a főrendi tábla Ha sikerül Wesselényit a másvilágra,küldeni. fel sem jutott az athlétához. Végre azonban ellenzékének vezére, méltán vonta magára a a kormánynak nyert ügye van, mert az egy szerencsés vágása átszelte Wesselényi kényuralomra törekvő s a régi alkotmány- alsó tábla ellenzéki vezérei közül Felsőbüki izmos bika-nyakán az eret, s a viadalt be­gyűlölő nézetekben felnőtt mindenható mi­ Nagy Pál már meg volt nyerve egy zsíros kellett szüntetni. 7/MODIANO' ISS Pl N­RSPFrtAI ITF­ULUUUI UUIHWi I U

Next