Kecskeméti Ujság, 1918. június (11. évfolyam, 115-139. szám)

1918-06-01 / 115. szám

_XI. évfolyam, 115 (3716) szám.______________Ára­­ 10 fillér. Szombat, 1918 junius l. Előfizetési ár _ » w _ - - ^ Megjelenik minden nap Egész évre^^^^^^ \| F A\ FTj | l | Fél évre . 12 K | |JLA>OI iLi I |iL I I U I AlapittatoJtJOOT-ben, ^dekret postán kerdve: A lap szellemi és anyagi Félév,fre : " 14 k FÜGGETLEN POLITIKA! NAPILAP ben a szerkesztőség és ki­• ‘ •­­ _______ adóhivatal ad felvilágosítást Felelős szerkesztő: Dr. RÉTI GYULA Telefonszám : 176. Lapvezér: FEKETE JÓZSEF l! li HunfUl Műveltebb, szociális intézményekben gazdagabb államokban az anya- és csecsemővédelem modern szervezetét már a háború előtt kiépítették. Nálunk a gyermekvédelmi intézkedések eddigi hiánya megdöbbentően mutatkozott a gyermekhalandósági statisztikában. A háború most itt is parancsoló köteles­séggé tette az állam és a társadalom részére az anya- és csecsemővédelem nagy ügyének fokozottabb felkarolását. A mai generáció erősen megritkult — és még tovább fogyatkozó — sorait az új nemzedék csak akkor tudja pótolni, ha annyi mulasztás és tehe­tetlenség után az anya- és csecsemő­védelmet az állam és társadalom min­den áldozatra hajlandó oltalma alá helyezzük. A gyermekhalandóságnak két leg-­­­főbb oka kulturális és szociális jelen­ség. Az anyák felvilágosítása, kiokta­tása a csecsemővédelemre, csecsemő­védelemre, csecsemőkórházak létesítése és a szegény anyák támogatása, a legelsőrendű feladatok, amik nélkül a csecsemővédelmet sikeresen megszer­vezni nem lehet. Az organizáció fejei az országos kormánybiztosok lesznek, akiket a törvényhatósági biztosok támogatnak. Természetes, hogy ezeknek a helyi szerveknek a legalkalmasabb erőkből kell összeverődniük. Igen fontos a védőnői intézmény szerepe, ezért helyes, hogy az állam hivatásos védőnőket fog megbízni a felvilágosítás és ellenőrzés teendőivel. A csecsemővédelem ügye nem maradhat tovább a társadalom áldozatkészségének és nagylelkűségé­nek ingadozó alapján. A műveit középosztály leányai és hölgyei ne csak szép hivatást, hanem szép meg­élhetést is nyerjenek a csecsemővéde­lem szolgálatában. A szociális munkát minden kulturállamban a legjobban díjazzák, úgy látszik, az állam pénz­ügyi ereje még most csak a kisebb községekben tud gondoskodni a vé­dőnők ellátásáról, a városokban nem. De már ez is haladás a múlthoz képest és talán ezt az anyagi terhet később az állam leveszi a városok vállairól. Addig is azonban a városok­nak természetesen vállalniok kell ezt az áldozatot, ami nem mondható jelentékenynek, mert az állam — szerintünk nem helyesen — igen szűkre szabta a védőnők fizetését. Ezzel kapcsolatosan a gyermekkór­házat fel kell állítani a kibővített csecsemőkórházzal. Sokat és idejében kell tenni, ha boldoggá akarjuk tenni a jövendőt. Miért éhezik Kecskemét? A város kaphatna olcsó húst. — Saját tudósítónktól — A hús-ügynél égetőbb kérdés nincs ma Kecskeméten. A város közönsége a legna­gyobb elkeseredéssel tárgyalja, hogy a 18 K-ás marhahúsnak fele csont s ami ehető rész van benne, abban a legminimálisabb a táperő. Hogy mért drága a marhahús, azt tegnapi számunkban mutattuk ki. A marhá­val valóságos lánckereskedést űznek s a rendőrség kiderített egy esetet, amelynél két gyönge tinón három lánckereskedő huszon­négy óra leforgása alatt nem kevesebb, mint 1800 %-át akart keresni. Persze, hogy ezt a közönségnek kell megfizetni s termé­szetes, hogy ha a mészárosok ily módon vásárolnak, nem adhatják 18 K-nál olcsób­ban a sok csonttal kimért, ványadt húst. Azonban a mészárosok azzal fenyegetőznek, hogy igen rövid idő alatt 30 K lesz a hús, mert ők — a saját állításuk szerint — a húsra ráfizetnek. A mészárosok üzelmeivel nem foglalkozunk tovább. Ráuntunk mi már az olyan kérdések föltételére, hogy miért adhatják a Magyarországból származó marha húsát Németországban 5 márkáért, Ausztriá­ban 8—10 K-áért, Horvátországban ugyan­ennyiért, a Kecskeméthez egészen közel eső helyeken 10—12 K­áért, de még Budapes­ten is olcsóbban, mint nálunk. A multkorában a Kecskeméti féktelen hus­­uzsora minden ódiumát a város hatóságára hárították át s ezen állításunkat ma is ren­dületlenül fenntartjuk. — Kecskemét város közönsége, mint más városoké, hetenkint legalább harminc olcsó marhát kaphatna a haditermény részvénytársaságtól — csak kérni kellene. Ezt a húst — ha a hatósági mészárszékben mérnék ki — kilónkint 10 —12 K-ért lehetne adni anélkül, hogy a város egyetlen fillért is ráfizetne az üzemre. — Azonban ezért a húsért Kecskemét eddig a kisujját sem mozdította meg, egyetlen tollvonást sem csinált érte, így persze a közönségnek továbbra is olyan húst kell enni, amin a termelő nyer, egy tucat lánckereskedő nyer s a mészáros nyer,­­ még­pedig nem is megvetendő summát.­ Ennek a városnak fegyelmezett, hazafias publikuma van, amely hajlandó minden áldozatokra, nélkülözésre. Ha hús egyáltalán nem volna,­­ nem hangzana itt el egyetlen panaszos hang sem s nem je­lentek volna meg eme keserű sorok. De hús van. Hiszen az ország jószágállománya na­gyobb, mint békében volt. A ruhajegy-rendszer életbeléptetése. Egy kecskeméti nagykereskedő nyilatkozata. Egyik számunkban hírt adtunk arról az értekezletről, melyet a ruhakérdés megoldás végett kereskedők, szaktestületek és fogyasz­tók bevonásával tartottak a kereskedelmi minisztériumban. Az értekezleten Maly mi­niszteri tanácsos elnökölt, aki tudvalevőleg kijelentette, hogy a polgári lakosság ruha­­szükségletéről nem csupán ármaximálással, de a ruhajegyek behozatalával is kíván gon­doskodni. Az ankéten elhangzottakról a következőket mondotta egy kecskeméti nagykereskedő, aki a részvételre szintén meghívást kapott.­­ A ruhajegyet okvetlenül behozzák és el fogják rendelni a magánháztartásokban levő ruhakészletek összeírását is. Az új ru­hák kiszolgáltatása jegyek ellenében fog történni és minden valószínűség szerint ugyanakkor az ócska ruhákat is be kell majd adni, az intenció egyébként az, hogy új ruhát csupán azok kapjanak, akik arra valóban rászorulnak. A rendelet különös gondot fog fordítani arra, hogy megszün­tesse a mostani nagy szövetpazarlást, ame­lyet hölgyeink olyan előszeretettel űztek a háború alatt. A ruhaösszeírásnak az a célja, hogy a jegyeket csak az ócska ruha beszol­gáltatása ellenében fognák kiállítani, amely ugyan nagy konsternációt fog a hölgyeknél előidézni, ezzel szemben azonban ruhához még azok is hozzá fognak jutni, akiknél eddig valóban gond volt az ezer, kétezer koronás ruhaszámla.­­ Szó volt még az ankéten a selyemről is. Ezt a cikket tudniillik némelyek szerették volna a kibocsátandó ruharendelet rendel­kezései alól kivenni azzal az indokolással, hogy az luxuscikk. Megállapították azonban, hogy miután a selyem ma jóval olcsóbb, mint a szövet és éppen ezért nagyobb ke­lendőségnek is örvend, mint a békében, szintén közfogyasztást szolgáló cikk, ame­lyet majd éppen úgy jegyre lehet vásárolni, mint a szövetet.­­ Az elosztás és a szövetek felett való rendelkezés hasonló módon történik, mint a cipőnél. A közélelmezési hivatal keretén belül fognak majd egy ruházati ügyosztályt felállítani, amely a rendeletnek megfelelően látja el a polgárság ruhaszükségletét. Az összeírást nyomban a rendelet kibocsátása után megkezdik, mert közegészségügyi szem­pontból is fontos, hogy még az őszi és a téli idő beállta előtt ruhához lehessen jut­tatni mindazokat, akik arra rászorultak

Next