Kecskeméti Ujság, 1918. szeptember (11. évfolyam, 191-214. szám)

1918-09-01 / 191. szám

XI. évfolyam, 191 (3792) szám.____________Ara­d 10 fillér,______________Vasárnap, 1918 szeptember 1. Előfizetési ár _ w 1 A Megjelenik minden hbd ^r^e11!1".^’« 1 ! ISlAfi 't**^*** félévre • 12 K |­HA/jJ! iLl I IJLk I 1 U A.apittato^QOT-ben. Vidékre, postin küldve. A lap szellemi és anyagi TMvTe: : 14 k ' FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP ben a szerkesztőség és ki­resevre ...!*** v adóhivatal ad felvilágosítást Felelős szerkesztő: Dr. RÉTI GYULA Telefonszám : 176. Lapvezér: FEKETE JÓZSEF Alakítsuk meg a várospolitikai pártot! Néhány nappal ezelőtt megírtuk, hogy a kormány az új megyebeosz­tást keresztül akarja vinni és ennek keretében kifejeztük azon vélemé­nyünket, hogy a város polgárságának minden lehetőt el kellene követni avégett, hogy Kecskemét város megye­­székhely legyen és el kell kezdeni azon nagyszabású program megálla­pítását is, melyből kisarjadni fog Kecskemét város közgazdasági és kulturális nagysága. Vagy most lesz ebből a megye­­székhely kérdésből komoly cselekedet, vagy később, de nekünk kecskemé­tieknek, lelkiismeretbeli kötelességünk, hogy ezen nagy munkát a jövő gene­rációnak előkészítsük és hogy e célból alapítsuk meg Kecskeméten a város­­politikai pártot. A békeidő várható nagy eseményei, új alkotásai szükségessé teszik azt, hogy már most, a háború utolsó pe­riódusában csoportosuljanak a város legjobbjai, hogy megalakítsuk nemcsak a várospolitikai pártot, hanem számos város példájára a „Kecskeméti Város­­fejlesztő R.-T.-ot“, melynek célja lenne Kecskemét városában és közeli környékén közegészségügyi intézmé­nyek létesítése, kapcsolatban a város rendezésével, ingatlanok vétele és eladása, idegenforgalmi intézmények (szálloda, penzió stb.), vízvezeték, csatornák létesítése és az ehhez szük­séges munkák elvégzése saját üzemben, vagy bérbeadás útján, városi üzemek létesítése, közúti és gazdasági vasutak kiépítése, végre mindennemű kultu­rális intézmény létesítése és ezekkel kapcsolatos közgazdasági tevékenység. Ezen dolgok megvalósításához nem­csak a sajtó zászlóbontása, támoga­tása szükséges, de kell, hogy váro­sunk minden szereplő és irányadó férfia, tekintet nélkül politikai pártál­lására egy csoportba tömörüljön és megkezdjék az alapítás nagy mun­­káját. Mindenekelőtt előre kell bocsájta­­nunk, hogy a várospolitikai párt, pártoktól, frakcióktól függetlenül kell, hogy megalkotva legyen, felekezetektől, intézményektől befolyásmentes legyen, ha célját önzetlenül és függetlenül megvalósítani akarja. De hangsúlyoz­­nuk szükséges, hogy a várospolitikai párt mielőbb megalakíttassék és tevékeny­ségét minél gyorsabban megkezdje. Mi a magunk részéről már régen megkezdettük az ezen irányban való munkálkodást, s lapunkat szívesen ajánljuk fel a létesítendő várospolitikai párt önzetlen szolgálatába. Különben is lapunknak ez irányban való áten­gedése tárgyában már több ízben, több csoporttal beható tárgyalásokban állottunk s ha tisztán és kizárólag ebben az irányban haladna a meg­indítandó mozgalom, bennünket min­dig a támogatók sorában fog találni! Úgy a várospolitikai pártnak, mint az ezzel kapcsolatban működő „Vá­rosfejlesztési Részvény­ Társaságnak“ programmját a következőkben véljük nagy vonásokban megállapítani : 1. Közgazdasági programjába fel­veendő : Gazdasági szakoktatás, gazdasági felsőiskola létesítése, magvizsgáló ál­lomás felállítása, gazdasági akadémia létesítése, borközraktár, hordógyár, pezsgőgyár, takarmány- és műtrágya­gyár felállítása stb­­. Népjóléti intézmények közül megvalósítandó: a köz- és népfürdő, közkórház, csemőkórház, napközi ott­hon, árvaház stb. 3. Közlekedési és forgalmi szem­pontból létesítendő: a közúti vasút, gazdasági körvasút, a vidéknek intenzívebb módon való bekapcsolása vicinális, lehetőleg villamos üzemű vasutakkal, szállodák, penziók építése, sőt idevehetnek még: több internátus felállítását az ide özönlő ifjúság be­fogadására. 4. Kulturális programmjában legyen a kultúrház építése, közkönyvtár, mú­zeum felállítása és a színház és moziügy rendezése. Ezek volnának a várospolitikai párt részére a lényegesebb feladatok, amelyeknek megvalósítása a legfon­tosabb tennivalók közé tartozik és melynek kiépítése a várospolitikai párt elsőrendű feladata volna. Amikor olyan nagy a pénzbőség, mint ma Kecskeméten, ahol évente a közvagyonosodás több, mint száz­millióval szaporodik, s ahol a fenti intézmények hiánya kirívó és szembe­ötlő, a várospolitikai párt felállítása el nem halasztható, sőt életbevágóan sürgős és fontos. Nem kisebb jelentőségűnek tartjuk a fenti célok támogatására a „Kecske­méti Városfejlesztő Részvénytársaság“ megalapítását, amely 8—10 milllió korona alaptőkével alakulva, a fenti célok progresszív kiépítését venné tervbe. Ilyen részvénytársaságok az idén a vidéken több alakultak, több elő­kelő budapesti nagy bank égisze alatt. Ha egy ilyen intézmény megalakulna, a várospolitikai pártnak működése nagymértékben megkönnyítve lenne. Mi magunk részéről e tárgyban szívesen folytatunk eszmecserét, s vá­rosunk bármelyik polgárától készség­gel fogadunk el tárgyilagos, hozzá­szóló közleményeket. Látogatás a Széktóban. (Saját kiküldött tudósítónktól.) Kicsit furcsának hangzik a cím : „Látoga­tás a széktóban“, holott ott az emberek fürdeni szoktak. De bármilyen buzgó ripor­ter vagyok, nem mertem a szerkesztő úr kérésének más formában eleget tenni, mint úgy, hogy csak „külsőleg“ (használat előtt jól felrázandó) nézem meg Kecskemét városának ezen híres fürdőjét és a belsőleg való használását átengedem másoknak (akik például nem lesznek rosszul tőle.) Mint mondtam, kigyalogoltam a Széktóba. Erről az útról helyszűke miatt nem fogok megemlékezni, annál is inkább, mivel külön könyvben akarom megírni, csak annyit aka­rok megemlíteni, hogy Verne fantáziája kell ahhoz, hogy a portengeren való áthajózást elképzelje .,Ezen­ az után minden por, van portenger, porfelhő, porfürdő és poros levegő annyi és olyan, amilyet csak „kiválasztott" helyeken lehet találni, mint Kecskemét. Végre is megpillantottam a Széktó barna kupoláját. Előtte tehenek legelésztek, lovak lakmároztak, bárányok bégettek, kutyák ugat­tak, a bárányfelhők úsztak, a pénztár fel­­irású fülkében pedig a pénztáros úr érint­kezett a felekkel. Itt is háborús viszonyokat találtam. Mindent csak jegyre adnak ki. (A jegygyűjtők kedvéért megírom, hogy három­féle jegyek vannak, fürdő, lepedő, és nad­­rágjegyek). Mikor a jegyváltáson ezen a rossz társadalmi szokáson is túlestem, be­léptem a „férfiaknak“ felirású ajtón. Bent a mester fogadott. Megkérdezte, hogy mi tet­szik. Én mondtam, hogy maga tetszik tisz­telt mester."(T. i. úszómester volt.) Erre azt felelte, hogy kívül tágasabb, amiben neki volt igaza és a kapu előtti térségre mutatva megfordult, mondván, hogy majd, ha lesz hely szólni fog. Kint végig hallgattam egy fess zászlós és egy helyes kis bakfis közt lefolyt diszkrét beszélgetést, miközben 3—4 ember kisétál, végre a mester­mester meg­jelent és intett nekem. Levetkőztem, hogy kötelemről szemlélhes­sem meg a Széktói fürdőéletet, amely egy kerek pocsolyában játszódott le. Meg is kérdeztem biztonság kedvéért a mestert, hogy ez e a fürdőhely, mire ő udvariasan azt válaszolta, hogy „hát mi a fene lenne“. Erre aztán végig legelésztem a szememet a pocs ... akarom mondani fürdőhelyen. Em­berek sétáltak, felnőttek és fiatalok, fiúk és lányok. Néhányan feküdtek a vízben, de még így is alacsony volt a víz, nem takarta el őket. A tó tele van táblákkal. „Úszóknak“ „nem úszóknak“, „férfiaknak“, „nőknek“ felhívásokkal. Az úszóknak címe ott kezdő­dött, ahol a víz már az emberek bokáját is eltakarta a hölgyeknek szóló rész ott, ahol a legtöbb férfi úszik, a férfiaknak dedikált rész ott, ahol a legtöbb lány pacskolta a vizet. Közben a szél megsusogtatta a széktóban termelt nádast, a bárányfelhők még mindig úsztak az égen, a tehenek bőgtek, a gyere­kek meg lármáztak, és a böröm libabörös lett a hűvös szellőtől. Erre aztán bevégez­tem tanulmány­utamat és kivonultam a tó­ból. Lemosván magamról a rövid idő alatt szerzett, piszkot, sarat és békanyálat, eltet­tem a rajtam úszó szép szőke női hajszálat emlékbe, és felöltözés után távoztam. Aztán elolvastam a Kecskeméti Újság vezércikkét, amely Kecskemét városának kultúrközponttá való praedestináltságáról írt, és nevettem: Kun Imre.

Next