Kecskeméti Ujság, 1918. október (11. évfolyam, 215-241. szám)

1918-10-01 / 215. szám

XI. évfolyam, 215 (3816) szám. Ára: 12 fillér. _______Kedd, 1918 októbber l._ _ __ w Megjelenik minden nap “ t KFIWMFTI I IISAfi Félévre __ . 16 K j[ H­­ 1,1 .1 f iJL* K 1 I íjilVJ Alapittatott 1907-ben. Vidékre, postán küldve: A lap szellemi és anyagi ! .. .. ...mii un részét illető összes ügyek-Egész évre . . 36 K FÜGGETLEN POLITIKAI NAP LAP ben a szerkesztőség és ki-Félévre . . . 18 K­­­UUULILLI1 IVJLIimMI » » _______________adóhivatal ad felvilágositást Felelős szerkesztő: Dr. RÉTI GYULA Telefonszám : 176.­­ Lapvezér: FEKETE JÓZSEF Ruhajegyek is lesznek immár a kereskedelemügyi miniszter jóvoltából s ha még eddig nem volt, most igazán boldog lesz a magyar. Csak legalább jó nagy legyen az a ruhajegy, hogy a lerongyolódott gyerekeket be lehessen vele takarni, mert hogy ruhát vagy posztót nem kapunk rá, az egyszer bizonyos. El­késett ez is, mint annyi más. Nem idézzük a cipőjegyek már-már egészen banális példáját, csak éppen arra a különös jelenségre mutatunk rá, Szte­­rényi még akkor beígérte az ipari cikkek maximálását, amikor sem báró, sem miniszter nem volt; időközben Szterényi mindent megkapott, amit kívánt, de a szegény fogyasztó még mindig csak álmaiban kergeti az ipari cikkek maximálását. Amikor ez a kormány elfoglalta hivatalát s az ország joggal várhatta az új kereskedelemügyi minisztertől, hogy szakember létére nyakon fogja ragadni az áruuzsorát, még elég tisz­tességes áron lehetett hozzájutni egy­­egy öltözet ruhához. Azóta mintegy 150 százalékkal emelkedett a ruha­nemű ára, ha ugyan egyáltalán hozzá lehet jutni valamiféle kelméhez. És az új ruharendeletben sem látunk semmiféle garanciát arra nézve, hogy a kiadandó jegyek többet érnek a jancsibankónál. Tessék a kereskedők­nél elrejtett készleteket felkutatni, le­foglalni és a polgári fogyasztás ré­szére biztosítani oly módon, hogy minden utalványon egyúttal meg le­gyen nevezve az a kereskedő vagy iparos, aki az ő készletének terhére kiállított ruhajegyet köteles beváltani. A cipőjegyek komikus kálváriáját nem szabad a lakossággal még egyszer végigjáratni. — Felfüggesztik az árdrágítók politi­kai jogait. Jelentettük, hogy az árdrágítók visszaéléseit ezentúl nem kihágásnak, hanem vétségnek és bűntettnek minősítik és ennek alapján börtönnel és fegyházzal sújtják. Az erre vonatkozó törvényjavaslat már elkészült ,s azt nemsokára a képviselőház elé ter­esztik. Árdrágítási ügyekben ezentúl nem r­endőrség dönt, hanem a királyi bíróságok vélkeznek. Az elítélt árdrágító politikai jo­­gait is felfüggesztik és iparigazolványát el­eszik. Az eljárás gyorsított lesz. Fölkérjük a hivatalokat, egyesü­leteket, köröket és mindazokat, akik a ,,Kecskeméti újság “-gal összeköttetésben álla­nak, hogy közleményeiket délelőtt 10 óráig küldjék be szerkesztőségünkbe. A később ér­kező kéziratok, vagy tudósítások csak kivé­telesen jelenhetnek meg lapunk aznapi szá­mában. imiiii »iiViVTili üké V á i ■ NolllnúrHnnepélyek. Szombaton és vasárnap zajott le a 38-as kecskeméti gyalogezred özvegyei és árvái javára rendezett ünnepség, amely ha nem is érte el a várakozást, de mégis jelentékeny anyagiakkal zárta le az ünnepi nap mérlegét. Szombat este előkelő közönség részvéte­lével zajlott le zsúfolt nézőtér előtt a szín­házi hangverseny a következő műsorral: 1. Erkel: Ünnepi nyitány, előadta az ezred­­zenekar precízen és nagy hatással. 2. Prolog. Irta és elmondta Bán Zoltán. 3. Halévi : Zsidónő, ária. Löwe: Die Uhr, Mehlesleuchten. Énekelte Wencell Béla a m. kir. Opera tagja az ő hatalmas ba­ritonján, amely elragadta a közönséget. 4.­­Régi és uj költemények (Arany, Kom­­játi, Kisfaludy, Szép Ernő). Szavalta Beregi Oszkár a Nemzeti Színház tagja, a mi ked­ves régi ismerősünk kiváló, fenséges ha­tással, utolérhetetlen művészettel. 5. Puccini: Tosca imája. Lányi: Szere­nádok. Dienzi: Kikelet. Énekelte M. Medek Anna, a m. kir. Opera tagja. Gyönyörű szopránja zugó tapsokat váltott ki s ének­­művészetét egyhamar nem felejti el a kecs­keméti közönség. 6. Wienowsky: Faust. Sarasate : Zigeu­nerweisen. Brahms: Magyar tánsok. Ját­szotta Pilischer István hegedűművész nagy megértéssel és művészettel. 7. Wagner: Tannheuser, ária. Schubert: Der Tod des Medchens. Lord Zink: Fegy­verkovács. Énekelte Wencell Béla a m. kir. Opera tagja. 8. Erkel: Bánk bán. Előadta az ezred­­zenekar. A művészeket Kósa György zongoramű­vész, a m. kir. Opera tagja kisérte kiváló művészettel és tudással. Vasárnap délelőtt hatalmas eső mosta el a délelőttre tervezett ünnepségeket, ellenben délután a lezárt piactéren népmulatság, confetti s minden jó és kellemes volt ka­tona és cigányzenével fűszerezve. Volt virs­­tli, sósku­li, sör, marhapörkölt és jókedv­­bőségesen. Délután kabaré volt a Beretvásban, este 8 órakor a Casino nagytermében a város közönsége díszes ebéddel vendégelte meg az ezred tiszti küldöttségét, amely a késő éjféli órákba kihúzódott. Az anyagi siker még igy is szép volt s a 38-asok árvái és özvegyei jelentékeny ösz­­­­szeghez jutottak, mnd ig csak ígéret. Ha az ellátatlanok gabonáért simák, ha sürgetik a már elkésett búzát, burgonyát, megjelenik egy hirdetmény, vagy pár vi­gasztaló és türelemre intő sor a lapokban : a földm.­miniszter, vagy a Haditermény még nem utalta ki, de a jelentkezőket még egyszer összeírják, megijedni nem kell, mindenki megkapja a maga részét. Ha a köztisztviselők fizetésük siralmas voltát pa­naszolják, tűrhető és emberséges megélhe­tést követelnek, megjelenik a kormány hivatalos megnyugtatása : a kormány tudni fogja kötelességét hivatalnokaival szemben. A hadügyi kormányzat szintén jóakarattal és belátással munkálkodik a tiszti fizetések emelésén. S a búza, burgonya, a tisztek és tisztviselők fizetése egyre késik, a jóakarat szándék marad egyedül, amiben pedig mos­tanában is csalódnunk kellett. Az illetékesek nem akarják elhinni, hogy az éhezők ígé­rettel nem laknak jól s hogy a biztatást is meg lehet unni. Ezek az urak nem olvasták Jókai jellemzi sorait az elégtelen jóindulatról. Ez úgy szól, hogy XIV. Lajos udvarában volt egy szegény nemes ember, aki örökké sirt a fejedelemnek azért, hogy nagy uraktól el­foglalt jószágaiba helyezze vissza, mire a király mindannyiszor azt válaszolta neki : — Biztosítalak jóakaratom felöl! Egyszer aztán a szegény nemes fogta a macskáját, bezárta egy üres szekrénybe s nem adott neki enni. A macska ordított, kaparta az ajtót, a gazdája pedig mindig azt mondta mondta neki: — Biztositalak jóakaratom felől ! A macska egyszer csak megsokalta a tréfát és megdöglött. A szegény ügyes-bajos ember ekkor újra fölment a királyhoz s a midőn az megint azzal nyugtatta meg, hogy biztosítja jóakarata felől, szomorúan mondta neki : — Jaj uram, ettől döglött meg a macs­kám ! A mostani jóakaratoktól, amellyel a kor­mányok és hivatalok biztatják az országot s a szegény embert, nemcsak a macskák, de a malacok, sőt jómaguk a szegény em­berek is éhen veszhetnek. A rokkantakat földdal hitegetik, a háztartásokat olcsó hol­mikkal, a lerongyolódottakét olcsó szövettel, a mezítlábosokat olcsó cipővel és igy min­denkinek és mindennek jóakarattal viselik mondjuk. Csak a malacok nem híznak föl a grácián s a szegény embernek kopik föl az álla­t­a sok ígérettől. Rikkancsokat fi­zeti fizetés mellett és ma­gas jutalékra fölvesz a­­ Kecskeméti Újság Új­kiadóhivatala *­*

Next