Kelet-Magyarország, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-09 / 234. szám
XXVI Évfolyam, 334. szám ÁRA 80 FILLÉR Verhovina 25 éve szabad írta: Jurij Ilnyickij, az Ukrán KP Kárpátontúli területi pártbizottságának első titkára ÉVSZÁZADOK MÉLYSÉGÉBŐL az 1941-es év nevezetes októberéig, súlyos sóhajtásként nehezedett területünk munkás népére a leigázás, elnyomatás. Minden nap, minden esztendő — egy-egy fekete oldala életrajzunknak. Az elnyomók a nép könnyeivel és vérével írták ezeket az oldalakat Századunk elején a Kárpátontúlt „megszemlélni” érkezett hozzánk egy magas rangú állami hivatalnok, Egan. A látvány még őt is borzadásra késztette. Az uralkodó osztály képviselője így szólt: „Ezek az emberek fokozatos elhalásra vannak ítélve.” A magyar uraktól a csehszlovák burzsoázia fennhatósága alá került Kárpátalja. Az egész világ burzsoá propagandája a csehszlovák állam missziójáról kiabált. Négy és fél ezer állami hivatalnok — jegyzők, büntetőbírák, börtönőrök és százhatvan csendőrkapitányság, hivatal. Ezekről a „misszionáriusokról” kifejezően beszélt Dmitrij Vakárov, a kárpátaljai költő-forradalmár: „Egy faluban két rendőr van, írástudó — nincs egy sem.” Fábri Zoltán, a haladó magyar publicista 1932-ben a következőket jegyezte „Legenda az éhségről” című könyvébe: „Ma már nem kell Indiába utazni ahhoz, hogy megismerjük a páriák életét. Az éhség vidéke itt van nem messze a szomszédban, Kárpátalján.” A 30-as években a terület gazdasági életében az ipar csupán 2,2 százalékot képviselt, a települések négyötödében foglalkoztak gazdálkodással és az itt élők 90 százaléka föld nélküli volt, vagy nyomorúságos telkecskével rendelkezett. A szántóföldek hetvenhét százaléka, s a legelők nyolcvanhét százaléka a nemeseké és kulákoké volt. A gazdasági, politikai, szociális és nemzeti elnyomás, a végszükség és éhség, a börtönök és gyűjtőtáborok alkották az elnyomók fegyvertárát. De Kárpátalja dolgozói nem tűntek békésen tirannusaiknak. Parasztfelkelések és zsellérlázadások újabb, meg újabb tüzei lángoltak fel. A harc különösen megerősödött a Nagy Októberi Szocialista Forradalom oroszországi győzelme után, s e győzelem nyomán gyökeret vert Kárpátalja dolgozói között a rendíthetetlen hit, a boldogabb jövőben. A HELYI PÁRTSZERVEZET, élén a nép olyan odaadó fiaival, mint I. Mondok, E. Szajdler, I. Lokota, N. Szidorjak, I. Demko, E. Klima, A. Borkanyuk, P. Tyerek, I. Ebert, I. Turjanyica, J. Havelka, I. Vas és más férfias harcosok — a burzsoá rezsim, a kegyetlen megtorlások és a fasiszta terror nehéz körülményei között tántoríthatatlanul és következetesen törte a szabadsághoz vezető utat. A Kárpátontúl történetében új fejezet kezdődött 1944 őszén. A szovjet testvérnépek egyetlen családjában, a Kárpátontúlon is gyorsan megszüntették az elnyomó gazdálkodás évszázados örökségeit: 25 esztendő alatt kilépett a XIX. századból — ilyennek tartották régebben e terület fejlettségi színvonalát — s belépett a korszerű ipar és mezőgazdaság, a magas szintű kultúra és haladó tudomány korába. A Szovjetunió kitüntetett területe lett Kárpátontúl. Vessük össze a két számot: 2,2 és 66 százalék. Ilyen arányban vette ki részét a nemzetgazdaságból az ipar a háború előtt és ma. A területen, ahol a favágás számított a fő foglalkozásnak, ma fémfeldolgozó munkagépeket gyártanak, gázfelszereléseket, elektromos műszereket, automatizációs és mechanizációs készülékeket, vegyipari termékeket készítenek. Nemrég eljutottam a tjacsevszki kerület Tyernovo községének falumúzeumába. Magam láttam, amint az ide érkező iskolások meglepetten nézegetik a faekét, a vetéshez használt háncskosarat, a csépet, a kézi magtisztítót. Igen, ők most csak a múzeumból, elbeszélésekből ismerik e tárgyak rendeltetését. Pedig egyáltalán nem is olyan régen a kárpátaljai paraszt gazdaságának ezek voltak a legfőbb felszerelései. A felszabadulás előtt négy gazdaságra jutott egy faeke, 98- ra egy talajlazító eke, 88 gazdaságra egy vetőgép. Ma a mezőgazdasági dolgozók rendelkezésére áll 4 és fél ezer traktor, több mint 500 kombájn, 1800 tehergépkocsi, valamint 7 és fél ezer villamos erőgép. Befejeződött a mezőgazdaság teljes villamosítása. Minőségileg is megváltozott a paraszti munka: ma a termés, a gazdálkodás sikerét a szakemberek és a gépesítés határozza meg. AZ IPAR ÉS A MEZŐGAZDASÁG meggyorsult fejlődése olyan fundamentumnak bizonyult, amelyre a nép jólétének, a települések kulturális színvonalának fejlődése épülhet. Az emberekhez gazdagság köszöntött be, s kulturált élet. Ma már csak a múzeumban látható a kémény nélküli parasztház makettje, csaknem minden ház újjáépült. Ezen a vidéken, ahol a munkásnak egy csipet sóra való garasa sem volt, ma évente minden egyes lakos több mint 400 rubel értékben vásárol különböző árucikkeket. A példák sorában említeném a felszabadulás előtt végtelen nyomoráról nevezetes Jásziny falucskát. Tavaly a helybeli boltok mintegy 4,5 millió rubel értékű árut adtak el. A jászinyiak egy év alatt három személygépkocsit, 28 motorkerékpárt, 57 hűtőszekrényt, 110 mosógépet, 125 televíziós készüléket, 300 rádiót és sok egyéb olyan cikkeket vásároltak meg, amelyekről huszonöt évvel korábban még fogalmuk sem volt az embereknek. Negyedszázada a kárpátaljaiaknak több, mint fele írástudatlan volt, s a területen mindössze 16 orvos működött. Jelenleg a 10 ezer lakosra jutó főiskolások, egyetemisták aránya magasabb, mint Európa bármelyik kapitalista országában. Az orvosok számában felülmúlják Angliát, Franciaországot és az NSZK-t. A Kárpátontúl az ország egyik legjelentősebb gyógyhelye lett. ÖNFELÁLDOZÓ munkÁJUKÉRT a Kárpátontúl 35 legkiválóbb fiát és leányát tüntették ki a haza magas kitüntetésével — kiérdemelték a szocialista munka hőse címet. Csaknem 5 ezren viselnek érdemérmeket és kitüntetéseket. A Kárpátontúli területen a népgazdaság különböző ágainak, a kulturális élet, a népoktatás, egészségvédelem nemzetiségi vezető- és szakembergárdája fejlődött ki. Az alkotó értelmiség hatalmas seregét mondhatjuk magunkénak. A Kárpátontúli területen írók, művészek és újságírók szövetségeinek csoportjai tevékenykednek. Ukrán, orosz és magyar nyelven 3 újság jelenik meg, ukrán, magyar és moldva nyelven televízió- és rádióstúdiók működnek. Ugyanezeken a nyelveken 17 millió példány könyvet jelentetett meg eddig az ungvári „Kárpátok” Kiadó. Ez csupán néhány tollvonás mai szovjet valóságunkról. Bizakodva tekintünk a jövőbe. Tudjuk, hogy a holnapunk még jobb lesz a mánál, s ez lelkesít bennünket. Lám, ezért tevékenykedik ilyen lendülettel, buzgalommal Kárpátontúl dolgozó népe. Külföldön sok jó barátunk van. Gyakran megfordulnak a Kárpátontúlon, s meleg szavakat hagynak emlékül. „Kedves barátaim! — írta a vendégkönyvbe Rockwell Cant, a híres amerikai művész. — Mi szeretjük önöket! Sohasem feledjük el mindazt, amit itt láttunk — a boldogságot és az emberek barátságát!” Az igazat megvallva, mélyen meghatnak az elragadtatás szavai, melyeket az egykor jobb sorsot kereső, külföldre emigrált kárpátaljaiak ejtenek ki. Negyven esztendő múltán szülőfalujába, Nyizsneje Szolotvinóba látogatott Ivan Metyelesko, USA állampolgár, New Jersey államból. Sim a következőket mondta faluja láttán: „Nem hiszem, hát valóban ez a szülőföldem, a szülőfalum... Nagy érzés kerítette hatalmába a szívemet: tüzes elragadtatás, a földi öröm, gazdagság, boldogság köszöntött a kárpátaljaiakra!” EGY NEW YORKBAN LAKÓ asszony, az ungvári járásban született Maria Kvocska igen jellemzően mondta el benyomásait: „Sok csodálatosan szép és örömteli dalt hallottunk itt. És talán a legszebb ajándék, amit elviszünk az óceánon túlra, egy gyönyörű dal, melyet itt tanultunk. Arról szól ez a dal, mennyire megváltozott a vidék, mennyire szépek lettek a szovjet Kárpátontúl falvai és városai.” V/UB PRQLITÁRJAI, IQUISOÍ JZTIK! 1969. OKTÓBER 9. CSÜTÖRTÖK LAPPSQAmMMAs6%t Mikor indul tiszta lappal a nyírkátai tsz? 9. oldal) Vita a népművelésről Részletes beszámoló a szerdai sporteseményekről A tévében láttuk (5. oldal) (7. oldal) (8. oldal) Hazaérkezett az NDK-ból a magyar párt- és kormányküldöttség Szerda délelőtt hazaérkezett az NDK-ból a magyar pártés kormányküldöttség, amely a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának, az NDK államtanácsának ésnisztertanácsának meghívására részt vett a Német Demokratikus Köztársaság megalapításának 20. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken. A küldöttséget Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára vezette. Tagjai voltak: Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Erdélyi Károly, a KB tagja, külügyminiszter-helyettes és dr. Nagy Lajos, hazánk berlini nagykövete, aki Berlinben csatlakozott a küldöttséghez. A delegáció fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Fehér Lajos, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Komócsin Zoltán, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, Péter János külügyminiszter, Lenkei András belügyminiszter. Jelen volt dr. Herbert Plaschke, az NDK budapesti nagykövete és a nagykövetség több munkatársa. Brezsnyev üdvözlet*« az uzsgorodi nemzetközi találkozó részvevőihez Moszkva (TASZSZ): Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára üdvözöletet intézett az európai szocialista országok békeharcosainak uzsgorodi nemzetközi találkozójának részvevőihez. Brezsnyev üzenetében hangsúlyozta: „a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet nép, híven a nagy Lenin hagyatékához, a jövőben is minden tőle telhetőt elkövet a szocialista közösség minden irányú erősítéséért, az imperializmus és a reakció elleni küzdelem érdekében, a békéért és a nemzetközi biztonságért”. Mi sokra értékeljük az európai szocialista országok békeharcos szervezeteinek a béke és az európai biztonság megszilárdítása érdekében végzett gyümölcsöző munkáját, amely fontos tényező az egyetemes békéért és a népek biztonságáért vívott harcban — írja üzenetében Brezsnyev. Külpolitikai összefoglalónk • Az új brazil elnök beszéde • Jarring megszakítja misszióját A Las Vegasban folytatódnak a zavargások Medici tábornok, Brazília új elnöke hivatalosan ugyan csak november közepén váltja le Costa e Silva marsallt, gyakorlatilag azonban már az ország államfőjének tekinthető. Erre utal az is, hogy a 64 éves generális rádió- és televízióbeszédében körvonalazta programját. Beszéde egyelőre tipikusan a katonai diktatúra hangja és ezen a rezsim liberalizálására tett ígéretek egy jottányit sem változtatnak. A tábornok „szabad sajtót, egyházi és egyetemi életet” ígért, de csak akkor, ha a felsorolt szektorokban az újságírók,a papok és egyetemisták „maguk teremtik meg szabadságuk feltételeit”. Vagyis magyarul: ha az elnök biztosítottnak látja, hogy a felsoroltak azt és csak azt mondják, amit jónak lát — akkor megszólalhatnak... A beszéd során elhangzottak a többi, ilyenkor már szinte kötelező elemek is. Medici hangsúlyozta, hogy „nem pályázott” az államfői méltóságra, de „nem is utasíthatta vissza” azt. Elismerte, hogy az országot irányító katonai vezetést „nem lehet teljesen demokratikusnak nevezni”, ugyanakkor elismerő szavakkal emlékezett meg elődje, Costa e Silva munkásságáról, összegezve: a beszéd semmilyen értelemben nem keltett meglepetést. Nem csak Medici tábornok gondolkodásmódját tükrözik, hanem azt a rendkívül bonyolult helyzetet is, amelyben elhangzott. Az új elnök szemmel láthatólag csak arra vigyázott, hogy egyetlen csoportot se bántson meg és ne is kötelezze el magát valamilyen irányban. Senki sem várhatta — nem is várta —, hogy ebből a beszédből megtudja Medici szándékait. És ha ez valamely csoda folytán meg is történt volna, még mindig ott van az ismeretlen mélységű, de feltétlenül létező szakadék bármelyik új brazil vezető szándékai és lehetőségei között. Medici jött — Gunnar Jarring, az ENSZ-főtitkár közelkeleti megbízottja pedig — legalábbis egyelőre megy. Jarring csaknem féléves szünet után szeptember közepén kísérletezett ismét azzal, hogy közelebb hozza a közelkeleti megegyezést. Erőfeszítései azonban teljesen eredménytelenek maradtak, így visszatért tulajdonképpeni állomáshelyére, Svédország moszkvai nagykövetségére. Küldetésének újabb sikertelensége jól érzékelteti annak a krízisnek a mélységét, amely a közel-keleti hidegháborút immár esztendők óta meleg háborúvá változtatta. Az amerikai kaszinó-fővárosban, Las Vegasban folytatódnak a néger negyed zavargásai. Eddig legalább 50 sebesülés és 100 letartóztatás történt. A Las Vegas-i események újra bebizonyították: illúzió a négerkérdésben gyökeres, pozitív fordulatot várni, amíg a kabinet Vietnamban, pusztításra költi el az otthon, a gettók felszámolásához égetően szükséges milliárdokat. Több napos tüntetéssorozat kezdődött szerdán Chicagóban. A diákok, a demokratikus társadalomért elnevezésű radikális szervezet tagjai, a tüntetéseken tiltakozni akarnak a vietnami háború, a chicagói rendőrség erőszakos fellépése és különösen a városban folyó „összeesküvési per” miatt. A per nyolc vádlottja ellen a tavaly augusztusi chicagói tüntetések szervezése miatt indítottak eljárást. A nyolc vádlottat „kormányellenes összeesküvés” címen akarják elítélni. A tüntetéssorozat előestéjén Chicagóban ismeretlen tettesek felrobbantottak egy rendőr-emlékművet, a Haymarket téren. Ezen a téren a rendőrség a múlt század végén sortüzet adott le sztrájkoló munkásokra és a véres összecsapásnak több halottja volt, a rendőrök soraiból is. Az amerikai parancsnokság az éjszaka eseményeiről kiadott közleményében csupán szórványos harci tevékenységről számolt be. A partizánok 14 ízben vettek tüzérségi tűz alá különböző amerikai, illetve dél-vietnami katonai célpontokat