Kelet-Magyarország, 1970. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-16 / 217. szám
. oldal KELET-MAGYARORSZÁG Befejeződtek a tervtárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) erőfeszítéseinek és eszközeinek egyesítése útján — elő fogja mozdítani az integrációs folyamatok további fejlődését a szocialista közösség keretében. Példaként szolgálhat a most aláírt együttműködési egyezmény, a karton, az azbeszt és a foszfor tartalmú nyersanyagk termeléséről. A tervkoordináció során az eddiginél nagyobb mértékben sikerült átfognunk a termelési-műszaki együttműködés kérdéseit, ami elsősorban annak az eredménye, hogy ebben a munkában aktívan részt vett országaink csaknem összes ágazati minisztériuma és főhatósága. A tervkoordináció sikeres lefolytatásához hozzájárult a szovjet—magyar gazdasági, műszaki és tudományos együttműködési kormányközi bizottság. Jelentősen fejlődik az együttműködés a gépipar területein, elsősorban annak leghaladottabb ágazataiban, így a májusban kötött egyezménnyel összhangban a szovjet és a magyar fél megszervezi az együttműködést az elektronikus számítástechnikai eszközök egységes rendszerének létrehozásában. Ennek érdekében a KGST más érdekelt tagállamaival is egyesítjük erőfeszítéseinket. Eredményesen fejlődik a Szovjetunió és Magyarországközött a termelési-műszaki együttműködés az autóipar területén is. Jelentősen növekednek az autóbuszszállítások a Magyar Népköztársaságból a Szovjetunióba, valamint a személy- és tehergépkocsik szállítása a Szovjetunióból Magyarországra. Bajtakov végezetül kifejezte azt a meggyőződését, hogy a két ország között kialakult gazdasági, kereskedelmi, tudományos és műszaki együttműködésnek a továbbiakban erősödnie és még jobban bővülnie kell a szocialista gazdasági integráció fejlődése alapján, amiben a KGST összes tagállamai megállapodtak a KGST 23. (rendkívüli) ülésszakán. Válaszbeszédében Párdi Imre egyebek között kijelentette: A mostani tárgyalásaink során közel háromévi munka errő-í,ényét foglaltuk össze és rögzítettük az általunk aláírt okmányban. Örömmel és megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy az elvégzett munka, amelyet a nagyfokú igényesség, a gazdasági realitások számbavétele jellemzett és mindvégig áthatott a proletár internacionalizmus, a testvéri megértés és őszinteség szelleme, igen jelentős eredményeket hozott. A továbbiakban rámutatott: A Szovjetunió szállításai az 1971—1975-ös évekre biztosítják a magyar ipar és mezőgazdaság fejlesztéséhez szükséges energia, és energiahordozók importjának döntő részét. Jelentős mértékben elősegítik a magyar vaskohászat fejlesztését, mezőgazdaságunk műtrágyával való ellátását. Fafeldolgozó iparunk, papíriparunk, színesfémkohászatunk ugyancsak jelentős mértékű szovjet nyersanyagszállításokra alapozhatja a termelés bővítését. A következő 5 évben nagymértékben bővülnek a gépipar területén kialakult hagyományos kapcsolataink. Az 1970-es évhez képest, 1975-re a kölcsönös gépipari szállítások több mint 80 százalékos növekedését irányozzuk elő. 1975-ben a Magyarországon forgalomban lévő személy- és tehergépkocsi több mint fele származik majd a Szovjetunióból. De úgy gondolom, hogy a Szovjetunióban sem lesz csekély azoknak száma, akik napról napra magyar autóbuszokon jutnak el munkahelyükre, otthonukba. Mezőgazdaságunkban túlsúlyra jutnak a szovjet gyártmányú traktorok, újabb kőolajfeldolgozó, kohászati, vegyipari üzemeket fogunk szovjet berendezésekkel felszerelni. A most befejezett tervkonzultációk jelentőségét növelik azok a termelési-együttműködési kormányegyezmények, amelyeket kidolgoztunk és megkötöttünk. Ma a vegyiparunk fejlődésében új szakaszt megnyitó olefin-kémiai együttműködési egyezményt írtunk alá. Befejezésül Párdi Imre hangsúlyozta: Az 1971—1975 évi tervkonzultációk záró jegyzőkönyvének aláírásával a magyar— szovjet tervkonzultáció fontos szakaszát zártuk le. Ugyanakkor kifejeztük kölcsönös egyetértésünket, hogy 1971-ben megkezdjük országaink 1975 utáni gazdasági együttműködése főbb kérdéseinek kidolgozását, egyeztetését. A jegyzőkönyvek és megállapodáso aláírása után Nyikkoláj Bajbakov a Szpiridonov-palotában fogadást adott a magyar delegáció tiszteletére. A tervegyeztetési tárgyalásokon részt vett magyar küldöttség különrepülőgépen szerdán utazik haza Moszkvából. Katonák búcsúztatása (Folytatás az 1. oldalról) szervezettségükkel nagy hatást gyakoroltak a lakosságra, az építésben részt vevő vállalatok, szövetkezetek dolgozóira. Munkájukkal hozzá’ járultak az újjáépítéshez, a legfontosabb időszakban az újjáépítés ütemének jelentős meggyorsításához. Beszédének befejező részében átadta a megyei pártok köszöntését és elismerését, s az árvíz sújtotta terület lakóinak nevében is köszönetet mondott az áldozatkész munkáért. Köszöntötte a katonákat, parancsnokokat a honvédelmi miniszterhelyettes is. Kiemelte az újjáépítésben részt vevő katonák példás fegyelmét, s a fegyelmezett munka eredményét: nem maradt kirakatlan vagon munkaterületükön. Külön szólt az építőmunkában részt vevő 1200 tartalékos állományú katona lelkes, odaadó munkájáról; példájuk magával ragadta a sorállományú fiatalokat is, a velük együtt dolgozó polgári építőket. Hangsúlyozta: jelentős volt a X. pártkongresszus tiszteletére tett felajánlásuk is. Szabad idejükben segítették a ház- és útépítést, aktívan vettek részt valamenynyi, újjáépítéssel kapcsolatos feladat megoldásában. Az ünnepségen felolvasták az újjáépítésben részt vett katonák munkáját értékelő parancsot, majd dicséretek és jutalmak átadása következett. Kedden délután ünnepségek voltak azoknál az elegységeknél is, amelyek befejezték munkájukat az árvíz sújtotta területen, s hamarosan visszatérnek állomáshyüfőre, illetve leszerelnek. Megnyílt az ENSZ-közgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) előtt a helyzet az erőszak kirobbanásáig fajulna — jelentette ki Hambro. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének az elmúlt 25 évben kifejtett tevékenységére visszatekintve a közgyűlés 25. ülésszakának újonnan megválasztott elnöke mindenekelőtt a leszerelés, a közel-keleti probléma rendezése és az európai biztonság megteremtése terén az utóbbi időben elért biztató eredményeket emelte ki. Az ENSZ „ezüstjubileumáról” szólva a norvég diplomata emlékeztetett arra, hogy az évforduló jelszavai „a béke, az igazságosság és a haladás”. Hangoztatta, hogy nincs béke, amíg a fegyverkezés háttérbe szorítja annak szükségességét, hogy minden ember számára méltányos életszínvonalat biztosítsanak. „Tudjuk, hogy a tudományos felfedezések és a műszaki haladás jótéteményeket hoztak számunkra” — jelentette ki Hambro, de hozzáfűzte: „a rombolás erői azonban borzalmasabbak, mint bármikor korábban, hiszen a nukleáris megsemmisülés veszélyét testesítik meg” — mondotta egyebek közt az ENSZ-közgyűlés 25. ülésszakának elnöke. Az ülésszak előreláthatólag december 15-ig tart. Nixon Európába utazik Kedden a Fehér Ház bejelentette, hogy Nixon elnök hivatalos látogatásra Londonba, Madridba, Rómába és Belgrádba utazik. Az amerikai elnök európai körútja során ellátogat a földközitengeri kikötőkben állomásozó amerikai 6. flotta parancsnoki hajójára is. Washingtoni megfigyelők szerint a látogatás legfontosabb célja az Egyesült Államok politikai és katonai jelenlétének hangsúlyozása a Földközi-tenger és a Közel- Kelet térségében. (Folytatás az 1. oldalról) ben eléri majd a másfé milliárd forintot. Ehhez az is szükséges, hogy öt év alatt 2500 új munkahelyet tudjanak létesíteni. A terv megvalósításához a feltételei biztosítottak, s az a cél hogy a szövetkezetek egy része korszerű, magas műszakszínvonalon dolgozó középüzemmé váljék. A vita során sok szó esett az árvíz okozta károkról Ezek — az eddigi felmérések szerint — a ktsz-ekben elérik a 10 millió forintot. Kardos Géza felszólalásában megemlítette, hogy a káröszszeget az OKISZ a szövetkezetek összefogásából ki fogja utalni az érintett üzemeknek. A küldöttgyűlésen Sándor József árvízvédelmi emléklapot adott át az árvédekezésben különösen kitűnt négy dolgozónak: Toldi Miklósnak, a KISZÖV főkönyvelőjének, Garai Istvánnak, a KISZÖV gépkocsivezetőjének, Kékesi Bélának és Oláh Gézának, a KISZÖV osztályvezetőinek. A küldöttgyűlés megválasztotta a megyei szövetkezeti főbizottság tisztségviselőit és tagjait is. A bizottság elnöke Száraz Istvánné, a Nagykállói ÉPSZER Ktsz főkönyvelője, titkára Czihály Lajosné, a KISZÖV előadója lett. k. i. 2500 új munkahely Közöljük kedves olvasóinkkal, hogy Gerencsér Miklós: Fekete tél című regényének folytatása mai lapszámunkból anyagtorlódás miatt kimaradt. 1970. szeptember 1. KOMMENTÁR Az amerikai autósztrájk és a háttere Türelmetlenséggel igazán nem vádolhatják a General Motors dolgozóit. Az autómunkások szakszervezete és a GM — a világ egyik leghatalmasabb autógyárának — vezetősége kerek két hónapon át tanácskozott, s csak ezután döntöttek a sztrájk mellett. Most tehát 344 ezer GM-dolgozó szüntette be a munkát. Ez talán nem tűnik nagy számnak egy 200 millió lakosú hatalmas országban — matematikailag. Politikai és erkölcsi súlyát illetően azonban óriási jelentőségű sztrájk ez. És a lehető legrosszabb időpontban tört ki — a Nixon-adminisztráció szempontjából. Ha kevés különbség van is a két nagy amerikai párt, a demokraták és a republikánusok között, mégis, hosszú évtizedek hagyományai alapján a republikánusok számítanak — összességükben — jobboldalibbnak. Egyebek közt azért is, mert a munkásság zöme tradicionálisan a demokrata pártra szavaz. S noha jelenleg Nixon személyében republikánus elnöke van az USA-nak, ez a párt ma sincs többségben a szenátusban és a képviselőházban. Novemberben pedig, tehát alig két hónap múlva, részleges választások lesznek: szenátorokat, képviselőket, egyes államok kormányzóit választják meg és a republikánusok persze nagyon szeretnék, ha ezúttal minden szinten ők szereznék meg a többséget. Lehetőleg úgy, hogy a munkásszavazatok jó részét hódítsák el a demokratáktól. Ezekre a reményeikre is súlyos csapást mért most a General Motors sztrájkja. És nem is csupán a GM dolgozóinak munkabeszüntetéséről van szó. Sztrájkfelhívást adott ki négy vasutas-szakszervezet is — bár ezt szeptember 23-ig felfüggesztették — több más iparágban pedig ugyancsak sztrájkhangulat uralkodik. Három fő területen indított offenzívát hatalomra kerülése előtt Nixon. 1. „Törvényt és rendet” ígért, de amióta elnök lett, a bűnhullám nemhogy csökkent volna, hanem nőtt, a közbiztonság egyre rosszabb, a belső nyugtalanság nőttön nő. 2. »Megoldást ígért a vietnami háborúra — de ismeretes, hogy béke helyett az ellenkezője következett be, a háború indokínai méretűvé szélesedett. S most a harmadik fő területen is kiütköznek a csőd jelei: a gazdasági fronton. Nixon teljes foglalkoztatottságot, az infláció megfékezését, növekvő jólétet ígért. Ehelyett ijesztő arányokban nőtt az infláció, jelei vannak a munkanélküliség növekedésének is, s miközben a profitok csakugyan nőnek, a bérszínvonal stagnál. Hiszen elsősorban ezek a gazdasági okok váltották ki most a sztrájkot is. Kincskereső búvár Hónapokig kutatott Robert Sténuit belga búvár régi archívumokban. Azután lemerült a mélybe és mindjárt az első kísérletnél aranyat talált. Gyűrűt tiszta aranyból, amely szépen csillog az írországi nap sápadt fényében. A gyűrűn kő helyett egy apró kis kéz, amely egy szívet nyújt át. A gyűrű négy évszázadon át feküdt az Atlanti-óceán mélyén. A tenger azonban nem tudta tönkretenni a feliratot, amelyet annak idején rávéstek: „No tengo más que darte — Ez minden, amit adhatok neked.” Sténait véghezvitt valamit, ami eddig még egyetlen búvárnak sem sikerült. Első próbálkozásra rábukkant a roncsra, amelyet keresett. A Girona spanyol gyorsgálya roncsaira. A hajó fedélzetén 1300 emberrel, 1588-ban zúzódott össze Észak-Írország partjainál. A gyűrű egyedül nem lett volna elegendő bizonyíték. De talált ott egy nápolyi ezüstpiasztert is. A Girona ugyanis Nápolyból származott. (Nápoly abban az időben a spanyol koronához tartozott.) Ott voltak az ágyúgolyók, a horgony, a tizenhat fontos ágyúk, a mérőónok, mindaz, amit Sténuit első serülési kísérlete alkalmával a tenger fenekén felfedezett. Egyetlen órára volt szüksége, hogy a Girona maradványait felfedezze, de öt ország archívumaiban eltöltött 800 munkaóra kellett ahhoz, hogy ennek a hajónak a sorsát az utolsó szörnyű részletekig rekonstruálhassa. Maria Dolores gyűrűje Mit érezhetett Szénait, amikor óvatosan felhúzta a gyűrűt bal kezének gyűrűsujjára. Bizonyára újra és újra elolvasta a feliratot: „Ez minden, amit adhatok neked.” Valószínű megborzongott. Sejthette, hogy ezzel a gyűrűvel kezdődött minden, amikor 1588-ban, a legnagyobb flotta, amely valaha is behajózta a tengereket, elhagyta az észak-spanyolországi La Coruna kikötőjét. Nem érdektelen visszatekinteni mi is történt azon a 382 évvel ezelőtti napokban. II. Fülöp, Spanyolország királya 130 hajójával az Armada Invenciblevel, a Legyőzhetetlen Flottával térdre akarta kényszeríteni Angliát, amely letért az „igazi hitről”. Királynője, I. Erzsébet, eretneknő, Fülöp tehát istentől kapott feladatának tekintette, hogy a „szerencsétlen országot” visszavezesse az egyedül üdvözítő egyház kebelébe. Az armadával a Girona gyorsgálya is elhagyja La Coruna kikötőjét. A hajófal mellvédjén egy spanyol grande áll: Don Fernandez. Ujján a gyűrű, amelyet menyasszonyától, Maria Dolorestől kapott. „Az angolok támadnak!” — hangzik a hajókosárból. A kapitány szemével a viharos tengert kutatja. A Girona mintegy 1000 tonnás hajó. Vitorlái és 40 hosszú evezője van, amelyet hoszszú fegyházbüntetésre ítélt rabok kezelnek. „Tűz!” — csattan fel a vezényszó — s a Girona tizenhat fontos ágyúi eldördülnek. A becsapódások nagyon rövidek. A gyorsgálya az angol hajók felé fut. Újabb rövid parancsszót ismételnek a tisztek: „Felkészülni csáklyázásra!” Erre azonban nem kerül sor. Az angolok elfordulnak. Jól tudják, hogy a spanyolok csáklyázásban és a hajók meglékelésében jobbak náluk. Ezért gyorsaságukat és messzehordó tüzérségüket játszák ki a spanyolok ellen. Ágyúgolyóik szétroncsolják a spanyol hajók árbocait és vitorlarúdjait. Fél tucat hajó süllyed elégve a La Manche csatorna vizében. A szerencse elpártol Éjfél felé az armada félholdat képez, amelynek hossza egyik hegyétől a másikig 50 kilométer. Ebben a csatarendben ismét támad. A hajókon a nemesembereken kívül 8000 matróz, 16 000 katona és 2000 gályarab van. Hirtelen nyolc, lobogó lánggal égő hajó úszik az armada felé. Francis Drake, Anglia tengeri hőse gyújtotta meg őket, hogy megzavarja a spanyolokat. A trükk sikerül, a gyorsgályák felszedik a horgonyt, s a csatarend felbomlik. A hajnali derengésben ott teremnek a gyors angol hajók, minden ágyújuk tüzet okád, azonban visszafordulnak, majd ismét támadnak. A spanyolok olyan szörnyű veszteségeket szenvednek, hogy Don Alonso Pérez de Guzmán el Bueno, az armada főparancsnoka kiadja a parancsot a visszafordulásra: „Vissza La Corunába!” Ez azonban lehetetlennek bizonyul. Egy erős délnyugati szél kelet felé hajtja a gályákat. Elhatározzák hogy észak felé, Skóciát és Írországot megkerülve térnek vissza Spanyolországba. Az armadát azonban, amelyet „La Felicissima”-nak, a „Legszerencsésebbnek” is neveznek, elhagyja a szerencse. 72 gálya elsüllyed. Velük együtt több mint 10 000 ember leli halálát a hullámokban. Köztük az 1500 fiatal grande, akik Spanyolország színe-virágai. A Gironénak két másik hajóval együtt sikerült az észak-írországi Killybeg kikötőjébe menekülnie. Mind a három hajó erősen megsérült és inkább roncsokra hasonlít, mint tengerjárásra alkalmas hajóra. Don Fernandez is ott fekszik a sebesültek között az ütegfedélzeten. Martinez de Leiva, egy híres spanyol kapitány lesz a három hajó parancsnoka. De Leiva szétszedeti a másik két hajót. Az így nyert anyaggal összetoldozza-foldozza a Gironét. Az új kapitánynak most valamennyire használható hajója van, de túlságosan sok embere. Ezért a parton hagyja a beteg, vagy gyenge gályarabokat. A Girone kincsei Amikor a Girona 1588. október 25-én elhagyja a Donegal Bayt, az ütegfedélzet olyan mélyen fekszik a vízben, hogy a fenékvízszivattyúknak teljes erővel kell dolgozniok. A hajón 1300 ember. Ez háromszor annyi, mint amennyit tulajdonképpen elbír. De Leiva tudja, hogy túlterhelt hajójával soha sem juthat el Spanyolországig. Ezért Skócia nyugati partjai felé irányítja a hajót. A Girona azonban nem éri el célját. Vihar jön, eltöri a kormányt, s kormány nélkül sodródik a hajó Írország partjai felé. Október 26. reggelén a gyorsgálya megsemmisül. A vihar és a szikla egész munkát végzett. Az 1300 emberből öszszesen öt menekül meg. Lord James McDonnel, Dunluce Castle ura, védelmet és szállást ad nekik. Hálából elmondják neki, milyen kincsek voltak a Gironán. A kastélyt a következő hónapokban nagyszerűen újjáépítették, ami azt bizonyítja, hogy a lord nem eresztette el a füle mellett a nagyszerű tippet. De még így is elegendő kincs marad hátra a modern kincskereső búvárok számára. Az idő tájt a búvártechnika érthető okokból kezdetleges volt, s a mai egészen fejlett búvártechnikával és módszerekkel Robert Sténuit felszínre hozhatta a Gironán maradt nagy értékű aranyékszereket. A korszerű búváröltözék és a technika lehetővé teszi, hogy hosszabb ideig maradjanak a tengerben, a napfény erejű víz alatti fényszórók is megkönnyítik a nehéz munkát. Úgy hírlik, hogy a kincskereső az ékszerdarabokat, aranyérméket az elszürkült ezüstérméket pontosan katalogizálja és rendezi, hogy ezzel megkönnyítse a tudományos értékelés munkáját. (—sap)