Keleti Ujság, 1919. október (2. évfolyam, 219-244. szám)

1919-10-05 / 222. szám

Mxlwuvátp 1919* * Vasárnap október 5. IL ivéotysm, * 222 ® mám. KEKETlUrSÁO íMM^ifési &takl Síi? Sáneasa • .. i 20­­ körme .Jajt sííwe 53'TM karca* • •tesra ...... 100 — scorens ilfVn­­ews , . .­ . 180 •­ fesrsa* jfess wa&sn­í?18­80 Övéf Politikai Fale/da smer.émstes SZENIffK­IKLUSá JÓZSEF rrfeKlelenife ciindfc£ réssé!* w23rke8£Sőaés éa slsáébiva Sa* *, Egyetem-utca 3. este Telsfonasáig 6S4? &ta2aBényeta& uiásutyeraé&a alt 9 Saint*Au­ra budapesti t tárgyalás­áb­ól B'-jdapeot, okt. 4­3 Peidl Gyula volt minis­terelnök,­­ aki­vel S . Aulaire Budapeat *a tár­­ gyalést folytatott, kö­vetkezőket mir­­­dotta a „Világ“ munkatársaa­k: — Saint-Aulairs marquis. első­sorban a munkásság várható ma­gatartása iránt érdeklőd­ött. Erre vonatkozóan, azt az információt adtam, hogy a munkásságnak az a része, melynek misváltó­lában szüksége volt a kiábrándulásra, a bolsevizmusból már teljesen ki­ábrándult és a vezetés újból tel­jes mértékben a munkásság ki­próbált elemeinek kezét­ől van. Hogy mi lesz a munkásság ma­gatartása a közelgő télen, arra vonatkozóan ma még semmi bi­zonyosat sem lehet megállapítani, minden attól függ, lesz-e munka­alkalom, nyersanyag, szén és élel­miszer. Bécs, aki 4 A­­Wiener Mittagsjournét jelenti Bukarestből. Bukareti lapok információja szerint S­-Aulalia párisi utazásá­nak n­a­gy jelentősége van. Azt hi­szik, hogy a Keletre vonatkozó közeli kibontakozási akcióban a követnek igen nagy szerepe lesz. A konferencia személyes jelentés­­tétel végett kérette Parisba. Nem­csak a román ügyekről, hanem a magyar kérdésről is jelentést fog tenni. Bukarestből való elutazása előtt hosszasabban tanácskozást a ki­rállyal, Bratianuval és Take Io­­nescuval. Bukaresti körök azt hi­szik, hogy St.­Aurelie a román kí­vánságok szószólója. A király a vele folytatott beszélgetés során sűrűn hangsúlyozta, hog­y Romá­niának nincs szándéka extraturákra és Románia nem tervezi a szövet­ségesekhez való viszony megvál­toztatását. • • Csehország külpolitikája Bukarest, okt. 4 A .Viharul" Írja Páriából: Benes ! külügyminiszter a prágai újságírók hétfői gyűésén beszéd­et tartott, melyben körvonalazta a köztársa­ság külügyi politikáját. Csehszlovákiának belső nyuga­lomra v­an szüksége — mondta, — hogy konszolid­ivódhassák. Német­országgal és többi szomszédaival, politkai és gazdasági igényeinek megfelelően, lojális viszonyban akar élni. • 9 Románia új külügyminisztere Bukarest, okt. 4 A „Viitorul" írja Lyonból: A Vaitoianu kormányban a külügyi tárca Románia londoni követének, a páriai békekonferencia román delegátusának, Miaunak jutott. A minisztériumban való részvétele alapján megállapítják, hogy ez biz­tosítéka egyszersmind a szövetsége­sek és Románia között való szö­vetség fennmaradásának. • • A diadalmp Clemenceau Befejezték a kamara békavitáját — A kor­mány elnök nagy beszéde-A legjobb szerződés Bukarest, okt. 4 ^ A „L'Orient" jelenti Párisból: Gemenceau miniszterelnök nagy beszédben foglalta össze annak a nagy vitának anyagát, mely a francia kamarában a békes­zerző­­déssül lefolyt. Beszédében ezeket mondotta: Átváltozik az ember Forradalmat emlegettek itt, amely­nek a háború nyitott utai. Enged­jék meg, hogy megragadjam ezt a szót és rajgmondj int, hogy véle­­ményem szerint valóban forrada­lom kezdődik, amelynek lehetetlen előrelátni fartjait és tartamát, mert ez a forradalom, a szó legtelje­sebb érte­mébe, az ember alapos etváltozását jelenti A Nóry-­ország által ránk kényszeritétt háború végén egy olyan szerződésnek a szövegét hoztuk ide, mely azzal dicsekszik, hogy be­eseti ezt a forradalm­at. A most véget ért tárgyalások eredménye olyan eseményt jelent, amelyet legkevésbbé lehetett előre­látni néhány évvel ezelőtt mind­abból, ami történt. Önök ismerik, hogy milyen volt Európa állapota abban az időben, amelyre utalok. Európa Is Vil­es sarka alatt nyögött és népik voltak igába hajtva, anélkül, hogy le kellett volna őket győzni. Az a szerződésszöveg azonban, amelynek legfontosabb részeit Viviani ismertette remek beszédé­ben, olyan tényeket akar előidézni, amilyenek eddig sose történtek. Elég már, hogy visszaadta nekünk elragadott tartományainkat. Ha a háború folyama alatt valaki azt mondta volna: ,g­y békeszerző­dést kötünk, mely minden további nélkül visszaadja nekünk Elszász- Lotharingiát," milyen örömmel fo­­gadtuk volna! Maxin mondott egy nagyon igaz szót: „Igen, de m­ár miénk a győzelem". Miénk, és ezért egészen más szerződést is hozunk. Fölhasználtuk ezt a győzel­met, hogy még oly népeket is fel­szabadítsunk, amelyek nem is har­coltak : visszaadjuk Schleswiget Dániának, szokálatokat tettünk Norvégiának a Spitzbergák kérdé­sében és szolgálatokat f­ogunk tenni Svédországnak az Aaland szige­tek ügyében, amely a balti vidé­keken okoz zavart. Ugyanakkor kis államokat teremtenünk, amelyek egyike-másika kissé könnyedén nyilatkozott. Mivelhogy szabadságforradalmat csináltunk, védelmezni akartuk Keleten a többségekkel szemben a kisebbségeket, amelyeket ott gyak­ran elnyomtak, vagy lemészárol­tak. Megkiséreltük felszabadító akciónk terét kiterjeszteni. Annyira amennyire sikerült csak, mert mi is csak emberek vagyunk. Vannak hibák A vita a szerződés oly tökélet­lenségeinek felfedezésére vezetett, amelyeket eddig nem ismertem. De vannak olyanok, amelyeket isme­rek, amelyeket azonban legnagyobb meglepetésemre r­e­m fedeztek föl előttem. Nem olyan mű gyanánt terjesz­­tem önök elé a szerződést, amely csak dicséretes és lelkes felellltá­sokat tár. A szerződés tökéletlen, hamarjában csinált munka, mely oly feltételek között készült, ame­lyeket önök nem ismernek. Tegnap egy kartársuk mondta nekem: .És ez az, amit négy hó­nap után ide hoznak?" Igen ez az és ez olyan, aminőt eddig senki sem látott. Láttunk már koalíciókat alakulni országok védelmére. Lát­unk más koalíc­ikat támadási célzattal. De egy felszabadító koalíció, mely nyugcsir­á­ja a­z, amit ígért, amely helyreálítja Franciaországot, hely­reállítja Európát, helyreállítja a világot, amely kezdeményezésemre — és büszke vagyok, hogy én kezdeményeztem a békek­onferen­cián — behozza ezt az új dolgot: a nemzetközi munkát­örvényhozást. Egy ilyen koalíció a történelemben példa nélkül áll. Változtathatatlan Lehet vitatni és részleteiben tá­madni a kérdés­­ét? A szerződés tömör egészet képez, amely fölött szavazh­írtak, de amelyet részle­teiben nem változtathatnak meg. Már­pedig megtörtént, hogy rész­letkritikákat kezdtek és szem elől tévesztették, ez egész sí. Az egészet kell nézni. Ez a há­ború s ez a béke az emberi szo­lidaritás háborúja és békéje, ami­lyen eddig még sosem volt a vi­lágon. Hogy vagyunk a szolidaritás ezen művével? Hogyan született, mira vez sí be! mink­­ ? Ha a kér­dések­et jól állítottuk föl, ha a meg­oldás­ok érdekében tett erőfeszíté­sek semmist sí hissé.il­­hatók, eddig a történelemben az­­tatásuk, hogy már maga az eszköz, elte­kintve azon társadalmi megújulás­tól, melyet a népek számára hoz­hat, oly munka, mely igazolja az összes társadalmi reménységeket. Azt mondom, hogy ez jó szerző­­dés és mivel ezt hiszem, egyálta­lában nem fogok zavarba jönni, ahogy azt önök előtt ki is akarom mutatni. Önök is kint­ fele nem; lesz­nek ugyanezt mondani ve­lüm egy­ütt. A végzet legmagasabb csúcsán Gimence­au beszédét a követ­kező szavakkal fejezte be: A századok folyamán bekövet­kezett oly sok szerencsétlenség után, amelyeket egyáltalában nem félek büszkeséggel emlegetni, most Franciaország — hála ellenségei­nek — ismé­t a reménység tető­pontjára jutott. Mikor háborúba kellett indulnia, mikor a Viviani­­kormánynak alá kellett írnia azt a rettenetes papirost — nem tét­e anélkül, hogy a keze na reszketett volna. Jól tudom — önök nem tudták, hogy velünk jön Anglia, velünk jön Amerika és Új-Zéland és Ausztrália. Pedig mind eljöttek és megadták a legnagyobbra a példát a világon: harcolnak egy nemes eszméért Legyünk mi is méltók önmagunkhoz. Önök hatal­mazták fel Vivisnit az aláírásra, ami lehetővé tette nekünk, hogy ellenálljunk a golyózápornak, a tér és véráradatnak, amely elbo­rította a világot. Jól tették önök ! A gloire itt van. Ha valaki mon­daná önöknek, hogy Franciaor­szág elveszett, feleljék valameny­­nyien: Nemi Franciaország meg ven mer­tye­n őrizzük meg ezért összetartá­sunkat, minden politikai titkos gondoláttól menten. Valamenn­i nép a lerombolha­tatlan össze­tartás talajon él, mely nem­etet csinál belőle. Számunkra ez a lerombol­hatatlan alap: Francia­ország érdekei. Leszerelt ka­tenéi­nk munkában vannak. Őlviseth­etük nekünk a francia reményt. H­add repüljön ez az örök intésére a végzet legillegalabb csúcsaira. A visszhang Bukarest, okt. 4 A .L’Orient" Írja: Alfréd Capus a következőket írja Clemenceau beszédéről: Gaxenceau nagyszeri­­elmeéllel és egyszersmind a mély lelkek filozófusi alázatosságával az igaz­ságot fejts­­e ki. a egyes közbe­­szólásoknak az alávalósága csak beszéde nagyságát mutatja. Mély tanulság világlik ki Cle­­menceau beszédéből, mint egész háború alatti működésiből. Ő volt a tragikus napok embere, hatal­mas megtestesülése Franciaország­nak, mely győzni akart és tarto­gatott m­­a számára más alter­­natívát, m­i­t hogy győz, vagy el­pusztul. Ez ez­t ekvélhetetlei d c808ég9 8 ellenfeleinek támadá­sai összetörnek e en a márvány­­sziklán. Bukarest, okt. 4 A „L’Orient" írja: Merce! Csehio a következőket hja Clemenceau "beszédéről: Mi£,­ azt tegnap Re­­i­naudel mond a kitűnő beszédében, s kegyetlenség volna egyra Clemen­ceau kínos erőfeszítéseit hajtogatni. A miniszterelnök nagyon fáradt volt és úgy látszott, hogy nyolc­­­­van év­rek a súlyát roskadozva­­ hordja. Nem fogunk védőbeszédt­­­8zererd­éilem formájánál hossza­­b­ban időzni és az általa igazság-­­­talanul és kíméletlenül támadott szocálisták nem lesznek könyör­telenek a visszavonulás küszöbén álló aggastyánnal szemben. Mert az utóbbi tapasztalatok után le­hetetlen előre nem látni közeli és szükséges távozását. Clemenceau hajdan csodás és félelmes szónok volt. Ékesszólána

Next