Keleti Ujság, 1920. november (3. évfolyam, 254-261. szám)
1920-11-21 / 261. szám
•&41 ISuft. * Vasárnap * november 28 . évfolyam • 261 * **« Előfizetési árak: 6» hónapra .... 25'— Lat Hwitt» . . . . 70'— . Félém..............130 . 1’zóna óvta........*40'— . Egyes szám ára 1 Leu Politikai napilap FeleM* tuet késztől ZÁGONI ISTVÁN Megjelenik minden reggel Saerkeantónécr Unió-utca 3. Kiadóhivatali Uttla-utca 3. Terefocanám 664. Efulemédeink utánnyomása tii. A londoni főtanács előtt Konstantin hajlandó lemondani Románia leszereléséről a genfi bizottságban II magyar király kérdés Vasúti mozdonyok a magánosok kezében Magyarország nem bírja el a bevándorlókat II tűzifa ára Az igazi földreformért A földreform ügye is törvényhozási tárgyalás alá kerül a parlament új időszakában. A reform előkészítő csatározásai már megtörténtek, bizonyos tényleges állapotokat elő is idéztek, de ezek a tényleges állapotok jó kifejlődéssel egyáltalán nem biztatnak. Az előkészítő csatározásokban legfőbb jelenségként a volt kormányzótanács rendelet törvénye vált ki, ezt követte egy kiegészítő és módosító rendelet, legújabban pedig a kényszerbérletekről jelent meg egy olyan kormányintézkedés, mely az eddigi kezdeményezések bizonyosságait is megzavarta. Ezek történtek Erdélyben egyik oldalon, az állam szocializáló akaratának az oldalán. Másik oldalon, a földtulajdonosok és a földigénylők egy vonalba kerültek a maguk speciális elégedetlenségeivel; egy vonalba kerültek, holott érdekeik szerint szemben állanának egymással. Azonban az állami intézkedések kifejlődése nem tudta úgy megragadni a kérdést, hogy a szemben álló érdekeltségeket középútra tudta volna hozni s legalább a szűkölködőket ki tudta volna elégíteni. Ilyen körülmények között a földreform eddigi alakulását és előkészítését nem tudják másnak minősíteni, csak sikertelen és téves tapogatózásnak. A kérdés pedig fontos és nem bírja meg a hosszas kísérletezéseket. A birtokviszonyokra, a magántulajdoni rendre kell átalakítóan hatni, de az átalakítás egyúttal a társadalom általános termelési rendjét sem roskaszthatja meg, sőt épen ellenkezőleg ezt a termelési rendet föl kell hogy lendítse. A vagyoneloszlások módosításáért való állami közbelépésnek első megnyilvánulásában is, eredményében is ki kell fejeznie az általános társadalmi helyzet javítását. Olyan érdek ez, amit se késleltetni nem lehet, de kockáztatni sem szabad. Tehát óriási tárgyilagosság és széles áttekintések magaslata szükséges minden oldalon, hogy a helyes kibontakozások és elrendeződések módjait megtaláljuk. Részletekbe egyetlen újságcikk keretében nem mélyedhetünk, ellenben némely szempontt ki kell emelnünk különösen az erdélyi állapotokra nézve. Először is azt, hogy a földreformról beszélni és ennek a kialakulását mozgatni, korszerű dolog. Népszükség, földéhség van; a háború kiélezte ezeket a szükségérzéseket és éhségeket, mikor a háborús részvétel jutalmazásául a földosztást tipikus kilátásként odaállította. Ha még tárgyilagos földszükség nem volna is, a népvágyaknak ezzel a kifejlődésével számolni kell. Fontos, hangos, súlyos tömegérzéssel állunk szemben s ezt őszintén, becsületesenki kell elégíteni. Olyan őszintén és olyan becsületesen, hogy a nép egyetemes munkakedvének legyen ez a felkarolás a felébresztője. Mintegy kötelezze a kielégítés valami korszakos jótett hatásával a népet, hogy ezért a jótettért hálával és a társadalmi közösség iránti szorgos munkával tartozik. Meg kell állapítanunk, hogy az erdélyi birtokososztály ennek az alapelvnek az elismerését soha meg nem tagadta, sőt szaktestületei útján többször is kifejezte, hogy a földreform korszerű megvalósítását szükségesnek látja. Ez az elvi álláspont mindenesetre lényeges megkönnyítője annak, hogy a nehéz kérdést meg lehessen oldani, mert hiszen épen a birtokososztály terhére vált meg az a föltételezés, hogy ez az érdekeltség ellene van a földreformnak. Ezt a föltételezést tehát lojálisan ki kell küszöbölnünk; úgy kell vennünk a birtokososztály álláspontját, ahogyan ő kifejezte, vagyis hogy ő általában nem ellenzi a földreformot. Legfölebb egy igényünk lehet a birtokos osztállyal szemben, hogy t. i. a maga nem ellenző álláspontját logikusan fejlessze tovább s fejezze ki igenlegesen is, várjon a földreformot hogyan, milyen módokkal milyen mértékben látja megvalósíthatónak. Tehát ne csak ellenvetéseket és kifogásokat tegyen a földreform felőli rendelkezésekkel és tervezésekkel szemben, hanem álljon elő maga is egy ellenjavaslattal. A kormányzat és a legfőbb érdekeltség szembenálló koncepciói lehetővé tennék, hogy kialakuljon a középutak rendszere s a középutakon a mindenfelé ható egészséges megnyugvás. A birtokos osztály ellenjavaslata az ügynek olyan pozitív előrevitelét jelentené, ami a gyors kibontakozást és a jó megoldást is lehetővé tenné. És éppen aról van szó, hogy a föld iránti nyugtalanság dolgában gyors is, de jó is legyen az elintézés. Mikor így a földbirtokos osztállyal szemben előhozzuk igényünket, viszont az általános társadalmi érdekre merünk hivatkozni, mikor az állammal szemben is azt az igényt hangoztatjuk, hogy a földreform eddigi megjelenési formáival szemben tett ellenvetéseket komolyan vegye figyelembe. Hiúság és hatalmi isiétezés érzéseit nem szabad az ellenvetések eltemetésére odaengedni. A merkantilista és munkás rétegeknek is az az érdeke, hogy a többtermelés lehetősége, folytonossága és állandósága ne kockáztatódjék holmi idegesen elképzelt és megcsinált földosztással. A népélelmezés érdeke a többtermelés, ugyanerre a többtermelésből jutó bővebb ellátásra van szüksége a munkásnak is, de a munkástáplálkozás könynyűségére van szüksége a munkáltatónak is. Továbbmenvén, látjuk azt a szerves hatást is, hogy a rosszul táplált munkás élete beleviszi a maga ziláltságait a termelésbe és annak minden vonatkozásába, a forgalom is megrokkan, a falu se tud a városban a maga szükségleteire rátalálni s igy a falura is rossz napok következnek. A falu is összeroskad tehát. Vallás-e vagy faj a zsidóság? — Idézetek Brisntól — Renan a nagy liberális történetíró és moralista rendkívül érdekesen mondotta ki, hogy a zsidóüldözés célja mindig a nyomorgó tömeg elégedetlenségének elvezetése volt a kiváltságos osztályokról. Az ő megállapításai bizonyítják az antiszemiták és a cionisták közös zsidófai elméletének tarthatatlanságét is. Lássuk, mit mond ebben a kérdésben Renan. • Renan, a Saint Nicolas du Chardonnet intézet, majd a Saint Sulpice papnevelő intézet növendéke, vallomásaiban elmondja, hogy a filozófia és filológia némileg megrendítették a katolikus vallás dogmáiba vetett hitét, de csak így vált lehetségessé, hogy oly tiszta tárgyilagossággal tudott beszélni sorának szintén szerfölött divatos kérdéséről, a zsidó faji problémáról. Ma különösen időszerű az az előadása, amelyet mint a Ciége de France tanára, kortársai előtt tartott 1883 januárjában egy Saint Simon-kori összejövetel alkalmával. Rövid bevezetés után kijelenti, hogya zsidóság vallás, még pedig nagy vallás“. Majd az akkori nézéséről szólva, ez,két mondja: ... a zsdóságot fajnak tekintik, föltételezik, hogy a zsidóság azt az istentiszteleti módot, azokat a szokásokat, erkölcsöket, amelyeknek ő volt a megteremtője, vagyis a vallását meg tudta őrizni a ma számára. Világosan látják, hogy egy bizonyos korban kivált belőle a kereszténység, de szeretik azt hinni, hogy ez a kis termelő nép összetételében soha nem változott s ezek szerint egy zsidó vallású ember mindig zsidó fajú is. Ismerteti a zsidók nyugatra szivárgásának tör-ténetét, amely szivárgás később áradássá lett. Fe hívja hallgatósága figyelmét Josephus: „A zsidók kiboruja“ egy helyére, ahol Josephus az antiochiai zsidó negyed különös virágzásáról beszél és azt mondja: Nagyszámú hellént nyervén meg hitünknek, közösségük egy részévé tették őket. Itt nemcsak zsidó módra élő emberekről van szó, mint amilyenek voltak később Rómában, nemcsak körülmetéletlen megtértekről; nem, ezeknagyszámú* helynek, akik áttérnek a zsidó hitre s akik a zsinagógához tartoznak. Ezek nem félzsidók, mint amilyenek a Flaviusok családjabeli zsidódók : ezek olyan emberek, akik zsidókká lesznek s elfogadják a zsidóságba való beavatás főtényezőjét, a körülmetélést. _ De nemcsak eddig, hanem tovább is a legpontosabban követi a zsidó vallás terjesztését és Rómáról szólván, mondja. Dio Cassius tudja, hogy vannak mellettük nemi vérbeli zsidók is, akik egyébként a vallásos törvé- I nyek megtartásában teljesen hasonlatosak a zsidókhoz. , Hogy ez a terjedés nem holmi kisjelentőségű s vallási őrület, hanem igenis komoly, néptörténeti mozzanat volt arról legjobban és legnyultabban tanúskodik Antonius Pius egy törvénye, amely megengedi a zsidóknak, hogy fiaikat körülmetéljék, de csakis fiakat. Amikor a hatóság kénytelen egy általános szokást eltölteni, az minden kétséget kizáróan azt jelenti, hogy ez a szokás a kívánatosnál nagyobb mértékben terjedt el. Ezekből kiviláglik, hogy a görög és római korban igen sokan lettek teljesen zsidóká. Ebből az következik hogy a zsidóság nem igen vehető már etnográfiai értelemben. A zsidóság valami egyetemessé vált. Az a mozgalom, amely időszámításunk első századaiban elidegenítette a pogányságtól a finomabb vallásos érzésű embereket, egy csomó áttérést eredményezett. A legtöbben a kereszténységre tértek át de igen sokan választották a zsidó vallást is. A síita és Itália zsidóinak legnagyobb része ilyen áttérésekből származik és a zsinagóga, mint szakedér kisebbség maradt meg ez egyház mellett. Szerfölött érdekes motívumok játszódnak le a középkorban, amelyek mind arra mutatnak, hogy a zsidóságot, történelmünk e szakában, a legkevésbé sem jutott eszébe senkinek sem fajként kezelni. Igen élénk világot vet erre a nagyfontosságú tényre Tours Gergelynek a gallai Zsidóság ellen történt fellépése. Renan erre vonatkozólag a következőket mondja: Sok zsidó volt Páriában, Orleansban és Vermontban. Toursi Gergely, mint eretnekek ellen szállt ellenük síkre. Eszébe sem jut, hogy ezek idegen fajú emberek. Fel lehetne hozni ez ellen, hogy ilyen együgyű elme nem igen volt járatos az etnográfiában. Ez igaz. De honnan jöttek ezek a párisi és orleansi zsidók? Föltételezhetjük, hogy mindnyájan egy bizonyos korban Palesztinából ide szakadt keletiek leszármazói, akik bizonyos városokban gyarmatféléket ülepítettek? Nem valószínű. Kétségkívül vándoroltak be zsidók Galliába, akik a Rhoneon és a Saoneon feleveztek; de volt sok olyan ember is, akiket áttérés tett zsidókká s akiknek egyetlenegy Palesztinai ősük sem volt. Németország és Angolország zsidói Franciaországból erednek. Nem valószínűtlen tehát,, hogy a Guniram vagy Chilperich korabeli zsidó csak izraelita vallást követő gallus. Európa zsidópolitikájára minden bizonnyal ez a legfontosabb és legdöntőbb érv és a művelt Nyugat zsidókérdése ezzel az érdekesleleplezéssel elég intenzíven meg van világítva.