Keleti Ujság, 1920. november (3. évfolyam, 254-261. szám)

1920-11-21 / 261. szám

•&41 ISuft. * Vasárnap * november 28 . évfolyam • 261 *­ **« Előfizetési árak: 6» hónapra .... 25'— Lat Hwi­tt» . . . . 70'— . Félém..............130­ . 1’zóna óvta........*40'— . Egyes szám ára 1 Leu Politikai napilap FeleM* tuet késztől ZÁGONI ISTVÁN Megjelenik minden reggel Saerkeantónéc­r Unió-utca 3. Kiadóhivatali Uttla-utca 3. Terefocanám 664. Efu­leméd­eink utánnyomása tii. ­A londoni főtanács előtt Konstantin hajlandó lemondani Románia leszereléséről a genfi bi­zottságban II magyar király kérdés Vasúti mozdonyok a magánosok kezében Magyarország nem bírja el a be­vándorlókat II tűzifa ára Az igazi földreformért A földreform ügye is törvényhozási tár­gyalás alá kerül a parlament új időszakában. A reform előkészítő csatározásai már megtör­téntek, bizonyos tényleges állapotokat elő is idéztek, de ezek a tényleges állapotok jó ki­fejlődéssel egyáltalán nem biztatnak. Az elő­készítő csatározásokban legfőbb jelenségként a volt kormányzótanács rendelet törvénye vált ki, ezt követte egy kiegészítő és módosító ren­delet, legújabban pedig a kényszerbérletekről jelent meg egy olyan kormányintézkedés, mely az eddigi kezdeményezések bizonyosságait is megzavarta. Ezek történtek Erdélyben egyik oldalon, az állam szocializáló akaratának az oldalán. Másik oldalon, a földtulajdonosok és a földigénylők egy vonalba kerültek a maguk speciális elégedetlenségeivel; egy vonalba ke­rültek, holott érdekeik szerint szemben állaná­nak egymással. Azonban az állami intézkedé­sek kifejlődése nem tudta úgy megragadni a kérdést, hogy a szemben álló érdekeltségeket középútra tudta volna hozni s legalább a szűkölködőket ki tudta volna elégíteni. Ilyen körülmények között a földreform eddigi alaku­lását és előkészítését nem tudják másnak mi­nősíteni, csak sikertelen és téves tapogató­zásnak. A kérdés pedig fontos és nem bírja meg a hosszas kísérletezéseket. A birtokviszo­nyokra, a magántulajdoni rendre kell átalakí­­tóan hatni, de az átalakítás egyúttal a társa­dalom általános termelési rendjét sem ros­kaszthatja meg, sőt épen ellenkezőleg ezt a termelési rendet föl kell hogy lendítse. A va­­­gyoneloszlások módosításáért való állami köz­belépésnek első megnyilvánulásában is, ered­ményében is ki kell fejeznie az általános tár­sadalmi helyzet javítását. Olyan érdek ez, amit se késleltetni nem lehet, de kockáztatni sem szabad. Tehát óriási tárgyilagosság és széles áttekintések magaslata szükséges min­den oldalon, hogy a helyes kibontakozások és elrendeződések módjait megtaláljuk. Részletekbe egyetlen újságcikk keretében nem mélyedhetünk, ellenben némely szem­pontt ki kell emelnünk különösen az erdélyi­­ állapotokra nézve. Először is azt, hogy a föld­reformról beszélni és ennek a kialakulását mozgatni, korszerű dolog. Népszükség, föld­éhség van; a háború kiélezte ezeket a szük­ségérzéseket és éhségeket, mikor a háborús részvétel jutalmazásául a földosztást tipikus kilátásként odaállította. Ha még tárgyilagos földszükség nem volna is, a népvágyaknak ezzel a kifejlődésével számolni kell. Fontos, hangos, súlyos tömegérzéssel állunk szemben s ezt őszintén, becsületesen­­ki kell elégíteni. Olyan őszintén és olyan becsületesen, hogy a nép egyetemes munkakedvének legyen ez a felkarolás a felébresztője. Mintegy kötelezze a kielégítés valami korszakos jótett hatásával a népet, hogy ezért a jótettért hálával és a tár­sadalmi közöss­ég iránti szorgos munkával tartozik. Meg kell állapítanunk, hogy az erdélyi birtokososztály ennek az alap­elvnek az elis­merését soha meg nem tagadta, sőt szaktes­­tületei útján többször is kifejezte, hogy a föld­reform korszerű megvalósítását szükségesnek látja. Ez az elvi álláspont mindenesetre lénye­ges megkönnyítője annak, hogy a nehéz kér­dést meg lehessen oldani, mert hiszen épen a birtokososztály terhére vált meg az a föltéte­lezés, hogy ez az érdekeltség ellene van a földreformnak. Ezt­ a föltételezést tehát lojáli­san ki kell küszöbölnünk; úgy kell vennünk a birtokososztály álláspontját, ahogyan ő kife­jezte, vagyis hogy ő általában nem ellenzi a földreformot. Legfölebb egy igényünk lehet a birtokos osztállyal szemben, hogy t. i. a maga nem ellenző álláspontját logikusan fejlessze tovább s fejezze ki igenlegesen is, várjon a földrefor­mot hogyan, milyen módokkal milyen mérték­ben látja megvalósíthatónak. Tehát ne csak el­lenvetéseket és kifogásokat tegyen a földreform felőli rendelkezésekkel és tervezésekkel szem­ben, hanem álljon elő maga is egy ellenjavas­­lattal. A kormányzat és a legfőbb érdekeltség szembenálló koncepciói lehetővé tennék, hogy kialakuljon a középutak rendszere s a közép­­utakon a mindenfelé ható egészséges meg­nyugvás. A birtokos osztály ellenjavaslata az ügynek olyan pozitív előrevitelét jelentené, ami a gyors kibontakozást és a jó megoldást is lehetővé tenné. És éppen aról van szó, hogy a föld iránti nyugtalanság dolgában gyors is, de jó is legyen az elintézés. Mikor így a földbirtokos osztállyal szem­ben előhozzuk igényünket, viszont az általános társadalmi érdekre merünk hivatkozni, mikor az állammal szemben is azt az igényt hangoz­tatjuk, hogy a földreform eddigi megjelenési formáival szemben tett ellenvetéseket komo­lyan vegye figyelembe. Hiúság és hatalmi isi­étezés érzéseit nem szabad az ellenvetések el­temetésére odaengedni. A merkantilista és mun­kás rétegeknek is az az érdeke, hogy a több­termelés lehetősége, folytonossága és állandó­sága ne kockáztatódjék holmi idegesen elkép­zelt és megcsinált földosztással. A népélelme­zés érdeke a többtermelés, ugyanerre a több­­termelésből jutó bővebb ellátásra van szüksége a munkásnak is, de a munkástáplálkozás köny­­nyűségére van szüksége a munkáltatónak is. Továbbmenvén­, látjuk azt a szerves hatást is, hogy a rosszul táplált munkás élete beleviszi a maga ziláltságait a termelésbe és annak minden vonatkozásába, a forgalom is megrok­kan, a falu se tud a városban a maga szük­ségleteire rátalálni s igy a falura is rossz na­pok következnek. A falu is összeroskad tehát. Vallás-e vagy faj a zsidóság? — Idézetek Brisntól — Renan a nagy liberális történetíró és mora­lista rendkívül érdekesen mondotta ki, hogy a zsidóüldözés célja mindig a nyomorgó tömeg elégedetlenségének elvezetése volt a kiváltságos osztályokról. Az ő megállapításai bizonyítják az antiszemiták és a cionisták közös zsidófai elméle­tének tarthatatlan­ságét is. Lássuk, mit mond ebben a kérdésben Renan. • Renan, a Saint Nicolas du Chardonnet intézet, majd a Saint Sulpice papnevelő intézet növendéke, vallom­ásaiban elmondja, hogy a filozófia és filo­lógia némileg megrendítették a katolikus vallás dogmáiba vetett hitét, de csak így vált lehetsé­gessé, hogy oly tiszta tárgyilagossággal tudott be­szélni sorának szintén szerfölött divatos kérdéséről, a zsidó faji problémáról. Ma különösen időszerű az az előadása, ame­­­lyet mint a Ciége de France tanára, kortársai­­ előtt tartott 1883 januárjában egy Saint Simon-kori­­ összejövetel alkalmával. Rövid bevezetés után kijelenti, hogy­­a zsidó­ság vallás, még pedig nagy vallás“. Majd az ak­kori nézéséről szólva, ez,két mondja: ... a zs­dóságot fajnak tekintik, föltételezik, hogy a zsidóság azt az istentiszteleti módot, azo­kat a szokásokat, erkölcsöket, amelyeknek ő volt a megteremtője­, vagyis a vallását meg tudta őrizni a ma­ számára. Világosan látják, hogy egy bizonyos korban kivált belőle a keresztény­ség, de szeretik azt hinni, hogy ez a kis termelő nép összetételében soha nem változott s ezek szerint egy zsidó vallású ember mindig zsidó fajú is. Ismerteti a zsidók nyugatra szivárgásának tör-­­­ténetét, amely szivárgás később áradássá lett. Fe hívja hallgatósága figyelmét Josephus: „A zsi­dók kiboruja“ egy helyére, ahol Josephus az an­­tiochiai zsidó negyed különös virágzásáról beszél és azt mondja: Nagyszámú hellént nyervén meg hitünknek, közösségük egy részévé tették őket. Itt nemcsak zsidó módra élő emberekről van szó, mint amilyenek voltak később Rómában, nemcsak körülmetéletlen megtértekről; nem, ezek­­nagyszámú* hel­ynek, akik áttérnek­ a zsidó hitre s akik a zsinagógához tartoznak. Ezek nem fél­­zsidók, mint amilyenek a Flaviusok családjabeli zsidód­ók : ezek olyan emberek, akik zsidókká lesz­nek s elfog­a­dják a zsidóságba való beavatás fő­tényezőjét, a körülmetélést. _ De nemcsak eddig, hanem tovább is a leg­pontosabban követi a zsidó vallás terjesztését és Rómáról szólván, mondja. Dio Cassius tudja, hogy vannak mellettük nem­i vérbeli zsidók is, akik egyébként a vallásos törvé- I nyek megtartásában teljesen hasonlatosak a zsi­­­­dókhoz. , Hogy ez a terjedés nem holmi kisjelentőségű s vallási őrület, hanem igenis komoly, néptörténeti­­ mozzanat volt arról legjobban és legnyu­ltabban tanús­­­kodik Antonius Pius egy törvénye, amely megengedi­­ a zsidóknak, hogy fiaikat körülmetéljék, de csakis fiakat. Amikor a hatóság kénytelen egy általános szokást eltölteni, az minden kétséget kizáróan azt jelenti, hogy ez a szokás a kívánatosnál nagyobb mértékben terjedt el. Ezekből kiviláglik, hogy a görög és római korban igen sokan lettek teljesen­­ zsid­óká. Ebből az következik hogy a zsidóság­­ nem igen vehető már etnográfiai értelemben. A­­ zsidóság valami egyetemessé vált. Az a mozgalom, amely időszámításunk első századaiban elidegení­tette a pogányságtól a finomabb vallásos érzésű embereket, egy csomó áttérést eredményezett. A legtöbben a kereszténységre tértek át de igen so­­kan választották a zsidó vallást is. A síita és Itália zsidóinak legnagyobb része ilyen áttérésekből szár­mazik és a zsinagóga, mint szakedér kisebbség maradt meg ez egyház mellett. Szerfölött érdekes motívumok játszódnak le a középkorban, amelyek min­d arra mutatnak, hogy a zsidóságot, történelmünk e szakában, a legkevésbé sem jutott eszébe senkinek sem fajként kezelni. Igen élénk világot vet erre a nagyfontosságú tényre Tours Gergelynek a gallai Zsidóság ellen történt fellépése. Renan erre vonatkozólag a következőket mondja: Sok zsidó volt Páriában, Orlean­sban és Ver­­montban. Toursi Gergely, mint eretnekek ellen szállt ellenük síkre. Eszébe sem jut, hogy ezek idegen fajú emberek. Fel lehetne hozni ez ellen, hogy ilyen együgyű elme nem igen volt járatos az etnográfiában. Ez igaz. De honnan jöttek ezek a párisi és orleansi zsidók? Föltételezhetjük, hogy mindnyájan egy bizonyos korban Palesztinából ide szakadt keletiek leszármazói, akik bizonyos váro­sokban gyarmatféléket ülepítettek? Nem valószínű. Kétségkívül vándoroltak be zsidók Galliába, akik a Rhoneon és a Saoneon feleveztek; de volt sok olyan ember is, akiket áttérés tett zsidókká s akik­nek egyetlenegy Palesztinai ősük sem volt. Németország és Angolország zsidói Franciaor­szágból erednek. Nem valószínűtlen tehát,, hogy a Guniram vagy Chilperich korabeli zsidó csak izrae­lita vallást követő gallus. Európa zsidópolitikájára minden bizonnyal ez a legfontosabb és legdöntőbb érv és a művelt Nyu­gat zsidókérdése ezzel az érdekes­­leleplezéssel­ elég intenzíven meg van világítva.

Next