Keleti Ujság, 1921. május (4. évfolyam, 100-109. szám)

1921-05-19 / 100. szám

2. oldal nagy közös összefogásra va­zükségü­k, de ez az összefogás nem hegy­eződhetik ki senki ellen. Legkevésbbé az utódállamok közt levő elődállamok ellen, mert akkor az egész összefogás csak ellenségeskedés. A kisantant csak úgy lehet üdvös a benne csoportosuló államokra nézve, ha felhagy negatívumainak nyomasztó rend­szerével. Ha e rendszer helyett pozitív meg­alapozást visz végbe arra a célra, hogy Középeurópában az államközi szabad gaz­dasági forgalmat megörökítse. Ha az utód­­állarmok és elődállamok közötti nemzeti ellentéteket a népkisebbségek ügyének leg­­liberálisabb intézményeivel kiküszöböli s az igy megenyhült és fölengedett hangulatban megteremti a gazdasági egységet és köl­csönösséget. Ezzel megment a fáradt világ­ból egy óriási területet s a beteg emberi­ségnek talán éppen a szive táján ment meg egy olyan testrészt, melyből az egészség példasugárzóan fog szétáramlani. Várjon ezt a szép kilátást is látta-e Hottowetz csehszlovák miniszter a kies Brassóban? Ha igen, úgy nyitott ajtókat döngettünk a leírt sorokban. De annak mi örülnénk a legjobban, kik már epedve várjuk, hogy a népkisebbségek szabad­ságán keresztül fel tudjon, lélegzeni az új államok megnyugvása is. És hogy e meg­nyugvásból ki tudjon bontakozni a közép­európai gazdasági rend áldása és népeket békítő boldogsága. Bár már ennek a nyitott kapuit döngettük volna . . . Bolsevizmus és irredenta Argetoianu beszéde a kamarában • Napi­renden a földreform vette el, hogy nyíltan vagy titokban a jobboldali reakcióval egy táborba került. S az is tény, hogy a kormánypártban is vannak haladó politikusok, akik viszont a lehetetlen pártviszonyok miatt nem tudnak együttműködni az ellenzéki pa­dokon ülő demokratákkal. És ezért munkakép­telen a parlament. A kamara tegnapi ülésén — mint a R. T. I. jelenti — Dunareanu szociál­demokrata megkérdezte, hogy miért nem jelen­tette a kormány a Ház első ülésén az öt kom­munista képviselő letartóztatását. Zamfirescu elnök azt válaszolja, hogy mivel senki nem szólalt fel ebben a dologban, azért nem került tegnap a jelentés a Ház elé. Azonban az ülés folyamán a belügyminiszter megadja a kívánt felvilágosításokat. Cocea megismétli Dunareanu kérdéseit. Averescu azt válaszolja, hogy szóváltásokkal, félbeszakításokkal és fenyegetésekkel nem lehet elérni semmit. A let­artóztatás nyilvánvaló bizo­nyítékok alapján történt. Ez a kormány állás­pontja. Helyes-e ez az álláspont, vagy sem, afelett a kamara fog dönteni. A reszortminiszter majd megad minden felvilágosítást. Dr. Lupu szerint a kormány törvénysértést követett el és ezért itt felelnie kell. Averescu újból kijelenti, hogy az iratokat tegnap a ka­marába hozta és a belügyminiszter kész volt már tegnap felvilágosítást nyújtani ez ügyről, azonban örömére szolgált, hogy a tegnapi ülé­sen erről senki sem beszélt. Úgy látja, öröme korai volt. Elnök jelenti, hogy a kamara esti ülése fél tízkor lesz, amikor Cocea interpellációját fogják tárgyalni. Ezután Cogalniceanu, az agrárreformjavaslat előadója, felmegy a szószékre, hogy a javas­latról beterjessze előadói jelentését. A többség a miniszterekkel együtt percekig tapsolja. Az előadó beszéde után megkezdődött az általános vita, amelyhez 35 szónok iratkozott fel. Zelea Codrean­u kijelenti, hogy megszavazza ezt a régen várt törvényt. Részletesen foglalko­zik a javaslat különböző pontjaival. Ezután Cretzu kormánypárti védi a javaslatot. Este fél nyolckor az ülés véget ért. Az esti ülés halmazta ezt a paragrafust és elrendelte a le­tartóztatást. A letartóztatott képviselőknek két útjük van. Felebbezhetnek a bíróságnál, hogy alaptalanul lettek letartóztatva és követelhetik a parlamenttől, hogy vizsgálja felül, nem forog-e fenn zaklatás. A kamara minden indokolás nélkül szabadlábra helyezésüket kívánhatja. „Mi azt hisszük — mondotta — hogy a letar­tóztatás nyilvánvaló bizonyítékok alapján tör­tént. Ha tévedtün­k, Önök dönteni fognak. Le­tartóztattunk 5 szocialistának mondott képvise­lőt, akiket a kamarán kívül kommunistáknak neveznek, az állam biztonsága elleni bebizo­nyult bűntett miatt. A letartóztatottak csatlakoz­tak Lenin és Troszkij programmjához.“ Ezután a belügyminiszter felolvassa a Mosz­kvából jött utasításokat, amelyek a szocialista képviselőket felszólítják, hogy használják fel képviselői immunitásukat államellenes propa­gandájukban. „Mindent megengedünk — mondotta a bel­ügyminiszter — ami törvényes. Moszkvába utazni az törvényes, de onnan visszatérni azzal a tervvel, hogy a kommunizmust is magunkkal hozzuk a Dnyeszteren túlra, ezt már tiltja a törvény. (Taps.) Magukkal hoztak könyveket, amelyek telve voltak méreggel a műveletlen eleinek részére. Már akkor meg­volt a lehető­ség, hogy közbelépjünk és mégsem tettük azt. De amikor láttuk, hogy a teóriából a prakszis útjára lépnek és csatlakoztak a harmadik inter­­nacionáléhoz, akkor kényszerülve voltunk ellen­­rendszabályokhoz nyúlni.“ Ezután a szónok a budapesti kapcsolatokról beszél és kijelenti, hogy itt a magyar irredentiz­mus kommunista alakot öltött, hogy megingassa a román államot. (Úgy van!) Lassa dr.: A magyar kormánynak a kommu­nistákkal való összeműködése már régen be van bizonyítva! “Argetoianu, folytatva beszédét, kifejti milyen propagandát fejtenek ki Budapesten a­­román állam ellen. Bejelenti, hogy Petrozsényben 40 kg. dinamitot fedeztek fel, amely Budapestről eredt. „A nálunk levő kommunista szervezkedésnek egyik keze Moszkva felé van nyújtva, ahonnan pénzt kap, a másikkal Budapest felé nyúlik és tudjuk, mit akar onnan. Várjunk-e még tovább is? Vagy azt akarjátok, hogy előbb szétlőnének bennünket és azután kezdjünk védekezni? Előbb jöjjön a vész és azután védekezzünk? (Hosszas taps.) Nem fogjuk játszani Kerenszky szerepét. A mi Leninünket csirájában fogjuk megfojtani. (Hosszas taps.) Nálunk még nem biztos a dolog. Lehetnek egyesek, akik azt hiszik, hogy a bol­dogság Moszkva felől jön, ha a többség így gon­dolkozik, úgy helyezzék a letartóztatottakat sza­badlábra. De ha a többség­ azt hiszi, hogy ha­zánknak a fejlődés útján kell haladnia, akkor védekeznünk kell. (Zajos taps, bravó.) Mi meg­tettük kötelességünket az ország, a munkások általános közömbössége mellett egyhangúlag he­lyeselte és azt mondta, hogy védekezzünk. Hátra van még, hogy a kamara is ugyanezt mondja.“ (Hosszantartó helyeslés.) Erre az ülés véget ért. A vitát csütörtök éjjel folytatják, a kétség, hogy nem veszítem-e­ el a tőkémet. Ezernyi munkás fizetéséről kell hetenként gon­doskodnom, nagy adókkal nyomorgat az állam s abban a hiszemben, hogy nekem nagy vagyonom van,­­ mindenki csak hozzém fordul, tőlem kér, sőt fenyegetőzve követel, az életem sincs biz­tonságban s a gond meg a félelem miatt éjje­leken át nem tudok aludni. Mennyivel jobb dol­god van neked ! Nincs gondod, nem kell félned, szabad vagy! Senkivel sem törődöl, senkinek semmi köze hozzád! Élsz, ahogy f­élsz, nekem pedig nyomorúságos életemet is mosokéhoz kell szabnom. Bizony, bizony, mondom neked, irigy­lésre méltóbb vagy te nálam. — Ha úgy találod — kapott a szón a sze­gény ember — hát cseréljünk sorsot! — Ó, ó, — szörnyülködött a gazdag — hát annyira gonosznak tartasz, hogy képes volnék embertársammal szemben ily elvetemültségre ? Hogy tégedet, tudatlant, ilyen nagy veszélybe döntselek ? Szó sincs róla ! Hiszen bennem is van egy kis emberség. De félek, hogy kísértésbe jönnék, ha sokáig kérlelnél. Inkább — fordult a púpos emberkéhez — titkár­ úr, vezesse ki ezt a szegény embert. S mielőtt a szegény ember még egy szót szólhatott volna, már az előszobába volt. Csak ott nézte meg jobban a titkárnak nevezett nagy­orrú, vézna emberkét, aki kivezette. — Hol is láttam én ezt a figurát? — töp­rengett. — Persze . .. persze, — jött rá hirtelen, mire azonban megfordult, már nem volt ott a titkár, őt pedig egy irodaszolga tuszkolta lefelé a szőnyeggel befuttatott fehér márványlépcsőn . .. (Kolozsvár, május 18. Saját tud.) A parla­­ment ülései szokatlanul csendesek, aminek oka nyilván ott keresendő, hogy az ellenzék sorainak egységét a fúziós tárgyalások nem erősítették meg, hanem inkább gyengítették. Kiderült, hogy mély ellentétek vannak még a­ föderációt alkotó pártok soraiban is s ezeket csak kiszélesítették a Bratianuékkal és a kormánypárttal a föderáció háta mögött folytatott magántárgyalások. A kor­mány helyzetét pedig megerősíti, hogy az ellen­zék nem tud egységesen fellépni a felemás ele­mek miatt s nem tisztázódhatnak az erőviszo­nyok a demokratikus és a reakciós irányok között. Tény, hogy a föderációban nem egy nagykon­­cepciójú államférfi, akit a közelmúltban még a haladás őszinte hívei közé lehetett számítani, ma nagyon jobbra tolódott abban az örökös törekvésben, hogy a baloldali szélsőséget ellen­súlyozza s ugyanakkor azt az óriási hibát kö-Ebben a szent pillanatban — honnan, hon­­nan nem — ott termett egy alacsony, púpos a vézna,­­nagyorru emberke, kinek ezer ránc vi­gyorgott arcon. — Ragya vagyok, — mutatkozott be komi­kus pukkedli kíséretében — szabadalmazott va­rázsló, számos külföldi fejedelem kitüntetésével. Egyik jóbarátomtól, a fán csiripelő verébtől hal­lom, hogy épen az én tudományomat óhajtják uraságtok igénybe venni. Nos, készséggel állok a rendelkezésükre. S mielőtt még magukhoz térhettek volna a meglepett emberek, a varázsló máris elmormolta bűvös igéit, szikér jobbjával furcsa jeleke­t rajzolt a levegőbe s a következő szempillantásban a gazdag és a szegény kicserélődött, a szegényből gazdag lett, a gazdagból pedig szegény. Most már a szegény ember járt jó meleg ruhákban, ő ette a hatfogásos ebédeket, itta a finom italokat s az ő erszénye volt mindig tele, mig a gazdag ember éppen olyan nyomoruságosan élt, mint annak előtte a szegény. így teltek a napok, hetek, sőt hónapok s a szegényből lett gazdag már egészen beletörődött a gazdagsággal járó bajokba s el is feledte a régi, kedves, nyugodt, gondtalan, szabad sze­génységet. De nem így a volt gazdag. Eleinte csak tűrte a változást, sőt érdekesnek is találta, később azonban megelégelte a dolgot s egy csúnya, esős, szeles napon beállított utódjának jól fűtött, angol bőrgarnitúrás, süppedő-puha szőnyeges irodájába. Az egykori szegény ember egy hatalmas bőr­fotelben ült, arcon a jólét puha zsírpárnácskái duzzadtak, szemében a megelégedettség fénye vibrált, ajkai között illatos Upman füstölgött és 10 órakor kezdődött. Kennerth Frigyes kérdezi a pénzügyminisztert, vájjon a Banca Naţionala ugyanazt a működést fogja-e kifejteni, mint az Osztrák-Magyar Bank és vájjon megadják a banknak az ahoz szükséges eszközöket. Boca, az erdélyi élőállat-exportról beszél. Averescu miniszterelnök megnyugtatja, hogy a kormány az ügyben már intézkedett. Secelea a márama­­rosi kisajátítások miatt tesz panaszt. Ezután áttérnek a letartóztatott kommunista képviselők ügyére. Argetoianu belügyminiszter közli, hogy ebben az ügyben különbséget kell tenni a jog és a tények között, mivel eddig ez az ügy nincs jogilag eldöntve. Az alkotmány 52. szakasza szerint egy képviselő letartóztat­ható, ha bűnössége nyilvánvaló. A bíróság el­szórakozottan hallgatta a tiszteletteljes távolság­ban álló titkárát, egy alacsony, vézna, púpos emberkét, aki a leveleket bontogatta s tartalmu­kat elreferálta. A szegény ember csak nézte, nézte utódját, akiről alig ismerte fel a hajdani rongyos csavar­gót. Azért is habozott olyan sokáig: megszólal­jon-e? Végre is a gazdag ember felpillantott, észrevette az előtte állongó toprongyos embert s rászólt: — Mit kívánsz, jó ember? — Csak éppen annyit, — felelt az egykori gazdag — hogy most már elég volt a tréfából. Cseréljük vissza magunkat úgy, ahogy régebben volt. A gazdag csodálkozva bámult a züllött kül­sejű, kiéhezett emberre. * — Szegény ember, — szólt hozzá igaz rész­vét hangján — nem értem, mit kívánsz. Nem ismerlek tégedet. Talán beteg is vagy, hogy ilyesmit beszélsz össze ? ! — Nem vagyok beteg — kiállok­ türelmet­lenül a volt gazdag, — hanem igenis azt aka­rom, cseréljük ki magunkat. Add vissza a he­lyemet, te pedig menj az utcára, ahonnan ide­kerültél. A gazdagot nem hozta ki sodrából az ideges hang s szelíden válaszolt: — Szánlak tégedet, szegény ember. Úgy lát­szik az a rögeszméd, hogy te valamikor dús­gazdag voltál s most visszakivánkozol abba a sorsba. Hát én nem ismerem a te előéletedet, de annyit mondhatok, Tie kívánkozz a gazdag­ságra. Nem tudod te, hogy mennyi ezernyi gond nyomja az én fejemet. A gyáraimba rengeteg összeget fektettem be s éjjel-nappal gyötör kinéz staeztm­msm Csütörtök, 1921 május 19.

Next