Keleti Ujság, 1921. június (4. évfolyam, 113-119. szám)

1921-06-04 / 113. szám

2. oldal két, mint amikor vallásosságukban megbánt­ják (és ezt a románok tudják a legjobban) és semmi sem hozza őket úgy a humani­tárius testvériség gondolatközösségébe, mint a hitbéli reciprocitás. Nem rossz ez a politikusoknak sem. De ez a politika azt követeli meg, hogy a hitben lévő erőforrás felhasználtassék, nem pedig elhasználtassék. Legyünk tisztában azzal, hogy a csíksom­­lyói csángó kereszt szabad égbe törése nem egy a magyar tüntetéssel, hiszen ma szim­bolikus tüntetések helyett megnyílt az út a magyar aktivitás politikájára is. És legyünk tisztába azzal is, hogy a szatmári h­asi­­disták, akik még külső effektusokba is zsidónak vallják magukat, nem azért húzzák le a rollót, hogy tüntessenek a román impé­­rium ellen. Legyünk tisztába azzal, hogy a vallás szabadsága a keleteurópai népek számára súlyos élettartalom és hogy a vallás szabadságáról hires Erdélyben lakó népek megszokták, hogy őket ebben senki ne háborítsa. Csiksomlyón elmaradt a csángó kereszt s ott maradt a szivekben a gyimesi távirat villanyos szikrája. Talán ha a gyi­­mesiek ott lettek volna testvéreik ünne­pén, akkor a szivek huzalain vidámabb csilingeléssel a megértés szaladt volna végig. A koronabeváltás hiénái Lupu leleplezései a kamarában — A federáció értekezlete — Take Ionescu utazása törvény megszavazását. A kormány valószínűleg a jövő héten kérni fogja az agrártörvény vitájá­nak lezárását. Leleplezések sok milliomosról (Bukarest, június 3.) A kamara mai ülésén Musk Gáspár sváb képviselő szól hozzá a pénz­ügyi javaslathoz s rámutat annak hiányaira. Kü­lönösen a földbéradó záradékait kifogásolja, me­lyek a földművesosztályra igen nagy adót vetnek ki. Az apróbb birtokokat nem kellene olyan pro­­gresszíve megadóztatni, mint a nagybirtokokat. Az állam emelje fel a létminimumokat és a luxuscikkek nagyobb megadóztatásával igyekez­zék fedezni a költségvetést. Duka a liberálispárt nevében szól. A javas­latért a kormányt teszi felelőssé és kijelenti, hogy a liberálispárt a pénzügyi reformok meg­szavazásánál nem fog résztvenni. Ezután Lupu beszél a föderáció nevében és kijelenti, hogy csekély kivétellel a javaslat ellen fognak szavazni, mert az teljesen keresztülvihe­­tetlen. Kéri a létminimumok felemelését és azok­nak a megbüntetését, akik a korona és rubel beváltásánál spekuláltak. Egy listát olvas fel 150 emberről, akik egyenkint egy-egy millió koroná­nál többet cseréltek be tisztán spekulációból. Nevekkel is szolgál s azt mondja, hogy Ascher Kander 21 milliót, Áron Schuller 28 milliót, Re­­zsovszky mérnök 2 milliót, Branişte dr. 1 milliót, Misu Protopopescu, a kamara questora 4 milliót váltottak be üzérkedés céljából. Protopopescu: Kikérem magamnak, hogy személyes ügyeimbe avatkozzanak. Lupu: Ez még nem magánügy. Radu Xeno­­pol egymilliókilencszézezer koronát váltott be. Közbekiáltások: Xenopol Take Ionescu tit­kára. Titulescu pénzügyminiszter a névsor felol­vasása után kijelenti, hogy legközelebb egy törvényjavaslatot terjeszt elő, mely szerint a spe­kulálás céljából beváltott összegek 65 száza­lékát elkobozzák. Ezután Lupu ismét a pénzügyi javaslatokat kritizálja. Vasilescu bánáti paraszt­­párti a javaslat ellen szól és kéri, hogy az adókulcsot a parasztok részére szállítsák le. (Drs.) A magyarországi lapokról az ország tekintélyének megvédésére, ő is ezt hiszi, hogy itt az ideje annak, hogy a kormányt elzárja a határt a magyarországi lapok elől. (Taps.) Ezután Cocea beszélt, támadva a kormányt a kommunisták jogtalan letartóztatása miatt. A parlamentet hétfőig elnapolták. (Tudtunkkal magyarországi lapok egyáltalán nem jönnek be s nem tudjuk, mit jelentsen Lascu interpellációja és Goga válasza. Hiába való tehát a vita.) (Kolozsvár, június 3. Saját tudósítónktól.) Az ellenzéki federáció ma értekezletet tartott, amelyen a parasztpárt tagjai megkérték Maniut, vájjon fennáll-e még a federáció vagy pedig a nemzeti párt más párttal akar-e együttműködni. Maniu kijelentette, hogy a federáció ma is a régi s nincs ok arra, hogy ez a viszony meg­változzék. Take Jonescu külügyminiszter szombaton Belgrádba utazik, hogy a jugoszláv kormánnyal a Románia és Jugoszlávia közötti függő kérdé­sekről tárgyaljon. Belgrádban nagy előkészüle­teket tesznek a külügyminiszter fogadására. Take Ionescut belgrádi útjában elkíséri Dorussi állam­titkár is, valamint Jankovics, Romániának nép­­szövetségi megbízottja. A külügyminiszter június 9-én tér vissza a szerb fővárosból. Kormánypárti információk szerint Averescu miniszterelnök sze­retné, hogy a jelenlegi ülésszak ne tartson to­vább junius 28-énál. Eddig kívánná a költség­­vetés, a pénzügyi javaslatok, valamint az agrár. Bábika szemei felragyogtak az izzó szavakra s mint a szemérmes madárcsicsergés gyöngyö­zött ajkán a szó: — Ma éjjel ivóba megy az uram, egyedül leszek, várom kigyelmedet, jöjjön s vigyen el magával! A szavak után gondolatnál sebesebben el­suhant az asszony s csak a zöldes-fehér roz­­maringvirágok árasztották nehéz illatukat Bar­nabás ur felé.­ Bodor uram, a piros arcú hases csizmadia atyamester az „Utolsó garas“-ban ül jó komá­jával, Dávid molnármesterrel s ép másodszor ereszt egyet a nadrégszijján. Bugyborékolva árad ajkén a szó s közbe fenékig üríti a cinkapát. — Azt mondom komámuram, hogy nem sokat törődik velünk kegyes jó urunk, a fejede­lem őnagységa. — Hét példának okéért minémü kifogással lehetne elmagyarázni akár Anna fejedelemasz­­szonynak, akár pedig főkancellár Teleki uram­nak, ha én azt mondanám, hogy ime én nemes, nemzetes és vitézlő Bodor János a nemes csiz­madias céh atyamestere, aki összesen 143 csiz­madia képit viselem, mely okokból kifolyólag nem vagyok méltó arra, hogy fejedelemurunk kegyes levéllel személy szerint meghívjon ország dolgát intézni a nemzetgyűlésre! Dávid mám látott szájjal hallgatta az atya­mester körmönfont beszédét, majd sebesen pis­logott savószínü szemeivel s arcán a ráncok vi­gyorgásra torzultak. — Hátrább az agarakkal, varga! Felette nagysúlyú embernek véled magadat! Hiszen nesztes ember vagy igaz, de hát bűzlik rajtad ! (Bukarest, június 3.) A kamara éjjeli ülése fél 11 órakor kezdődött. Tom­a Draau a letar­tóztatott kommunista képviselők ügyében beszélt. Lascu Demeter interpellációt intéz a külügy­miniszterhez gróf Bethlen Istvánnak a magyar nemzetgyűlésen tett kijelentése miatt, hogy neki megvan a joga az erdélyi magyarság ellenőrzé­sére, mert magyar állampolgároknak tekinti azo­kat. Kérdezi a külügyminisztert, tud-e arról, hogy a magyar hatóságok különböző rendele­teket küldözgetnek még ma is az erdélyi ható­ságoknak? Követeli, hogy a magyarországi lapokat tiltsák ki az országból. Goga Oktavian miniszter a külügyminiszter helyett válaszolva kijelenti, hogy nem ismeri a magyar miniszterelnöknek, vagy külügyminisz­ternek Lascu által idézett kijelentését. A kor­mány mindenesetre meg fogja tenni kötelességét csereszag ! Hogyan tudsz effélét még csak gon­dolatban is forgatni, hogy Apor urammal, Tol­­dalagival és Teleki Mihálylyal egy sorban ült s ország dolgát igazítsad? Maradj a kaptafánál, varga! Bodor uram egy szusszanásra kihúzta a kupát s vérbenforgó szemekkel ugrott a ko­méra. — Hát te széthordta lisztféreg, te mérlegeled az én eszemnek a súlyát. — Több ész van Itt ebben a koponyában, mint az egész molnércéhében összesen! — Marokra veszem ezt a kupát s addig verem a kobakodat, amíg meglátom, hogy hát mennyi agy­velő szorult is bele? A molnár megriadva feszengett ültében s csillapító, remegő hangon csendesítette a meg­vadult csizmadiát: — No! No komámuram nó! Hét csak nem verné fejembe a kupát? Nem arra teremtette a kupát Isten ő szent felsége, hanem igenis in­kább arra, hogy nekifekügjünk, két kézbe kapjuk s addig nyakaljuk, amíg az utolsó jóféle cseppet is kihörpintjük belőle. E tréfás beszédre megjuhászodott az atya­mester, teljes buzgósággal nekifeküvének a kupáknak s nemsokára szárnyalt medvedörmö­­géshez hasonlatos éktelen bömböléssel a dal: „A csidimámon nincsen-e kéreg Lerágta jó patkányféreg“ Jó félórák után a jámbor éjjeli őrök ala­­bárdjaikra fektetve szállították atyamester ura­mat szállására. * Bodor uram keserves görcsök és szakgató fejfájások közepette dugta ki fejét dunyhája alól s véres szemeivel körülmeredezett a szobában. * Ott áll Bodon uram a termetes várur előtt s kínlódó zavaréban topog, mint a táncra haj­tott medve, sebesen forgatja gömbölyű kalpag­­ját két markában s el-visszanyeli az ajkára tó­duló keserű szókat. Vészes oroszlán dörgésként csattan fel Bar­nabás ur hangja: — Mit keresel ítt ember? Pusztulj, mert csatlósaimmal megfogatlak s a vár faláról vet­tetlek le ! Bodor uram előtt a kemény fenyegetésre elsötétedett a világ. Ráeszmélt kínjában, hogy a hatalmas úrtól aligha kapja vissza asszonyát. Felülkerekedett benne a régi csizmadipfur­­fang s eszébe ötölvén, hogy a Jéra-völgye men­tén Asszonyfalva és két Fülefalva vallja urának ________BüM&rwmsm Szombat, 1921 június 4. — — A görög offenzíva kudarca Görögország kárpótlást követel az alexan­driai mészárlásért . A kemálisták kö­vetelései (Kolozsvár, június 3. Saját tud.) A legújabb jelentések szerint az alexandriai forrongások ha­tározottan az angol uralom ellen irányultak. Ten­denciózus angol táviratok tüntették fel a moz­galmat vallási fanatizmusból kifolyónak. Görögország kairói és alexandriai követeit felszólította, hogy együttesen járjanak el az egyiptomi kormánynál a görög lakosság lemé­szárlása miatt. Görögország fenntartja magénak azt a jogot, hogy a legyilkolt görögökért kártérí­tést követeljen. Konstantin görög király pár nap múlva a frontra utazik. Legelőször a szmirnai csapatokat fogja meglátogatni, jelenti egy athéni távirat. A görög offenzíva további kimeneteléről azonban hallgat a görög kormány. Majdnem bizonyos, hogy az offenziva kezdetén kiadott nagyhangú görög hadijelentés dacára ez az offenziva is arra a sorsra jutott, mint az eddigi görög offenzivák. A konstantinápolyi lapok egyhangúlag hang­súlyozzák, hogy Törökország és a szövetségesek között okvetlenül szükséges a békés megértés. Ezt a megértést még Konstantinápoly jelenlegi megszállása sem akadályozhatja meg. A görögök is békét akarnak már, mert belátták a vérontás hiábavalóságát. A konstantinápolyi lapok nem írhatják meg, de ez az offenzíva bebizonyította, hogy az antant semmiféle eszközzel se rendel­kezik a török ellenállás leküzdésére. A francia kormány megkapta az új angolai kormány ellenjavaslatait. Ezek, francia vélemény szerint, ellenkeznek a Briand és Bekir Sami bej között márciusban létrejött egyezménnyel. A „Figaro“ kikel a kemálisták igényei ellen és azt írja, hogy ezeknek az igényeknek nagy­sága bizonyítja, hogy Angolában jelenleg a bol­sevisták befolyása dominál. A mérsékeltek, mint Bekir Sami bej, háttérbe vannak szorítva az ex­trémisták által. A kemálisták követelései a következők: fenntartják maguk számára azt a jogot, hogy egy havi előzetes figyelmeztetés nélkül újból megkezdhessék az ellenségeskedést; a francia iskoláknak semmiféle garanciát sem adnak; nem ismerik el a francia gazdasági zónát és Franciaország felügyeleti jogát a ciliciai rendőr­ség szervezése fölött; hatérkiigazitést követelnek — Aurnye azt a hétágu keserves hétnyüsü­t, asszony te ! Bábika le hoccl csak hamar az égetbort! A nagy káromkodásokra ijedten dugja be borzos fejét a szolgálóleány s pityeregve, sze­­pegve, csuklások kíséretében adja hírül: — Gazdáram, üssön helyben agyon ki­­gyelmed! Az éccaka egy nagyszakállu fényes vitéz ur bé ide a szobába, átnyalábolta asszo­­nyomat s mint e fergeteg ki, asszonyomat a lóra fel s­avval el. Az atyamester, mintha a menydörgős menykő csapott volna bele, elmerevedett s percekig lé­­tegret vesztve látintott. Nagysokéra erőt vett magán s komor hall­gatásban tempós mozdulatokkal húzta fel ke­­csegeorru csizmáját, öltötte magára ünneplő dolmányát s peckes léptekkel el, kiindult élete párja felkeresésére.

Next