Keleti Ujság, 1928. március (11. évfolyam, 60-74. szám)

1928-03-15 / 60. szám

2. OLDAL Egy taps-bemutatkozó Szombaton délután történt a parlamentben . . . de hiszen ez nem is fontos. És az sem fontos, hogy akkor történt, mikor Duca az interpelláló Madgearu­­nak adott válaszában kiemelte Titulescu érdemeit. Nem fontos, mert Titulescu nagy képességei közismertek és Szász Mihály, meg Orbán Balázs képviselőknek fölösleges volt tapssal jelezniök megelégedésüket a külügyminiszterrel szemben. De ők jelezték. Mintha Titulescu táviratilag kérte volna meg őket a támo­gatásra. És ez a magva a jelen esetnek. Tudniillik furcsa jelenség volt ottan ez a két ember, amint kivö­rösödve tapsolt Dúca felé. Hogy precíz­ebbek legyünk: csak Szász Mihály volt kivörösödve, mert Orbán ko­mor, mogorva férfiú volt, amint ezt már Petőfi is előre látta. De Orbánnak Szász éppen az ellentéte. Egy optimista adóé. Magas ember és nem tudunk sza­badulni ettől a hasonlattól, annál kevésbé, mivel — gondoljuk — a jövendő krónikásának munkáját eny­­nyivel is könnyebbé tesszük. Magas ember ez a Szász és tapsolás közben csontos arcával úgy mosolygott, mint egy szőkére sikerült mikádó, ki birodalmából valami fortélyos szerszámmal (akárcsak az odvas fo­gukat) a tűzhányókat gyökerestől kirántotta. Az az arc világított, mint egy menyecskekorban levő napra­forgó. Ila költői lélek volnánk, mondhatnák, hogy bearanyozta a terepet s a terepen Tanasescu udvar­helyi liberális vezér arcát is, ki atyaistenes módon ült Szász és Orbán között és reprezentálta a kormány to­leráns politikáját . . . Summa summa­rum: a taps­bemutatkozó jól sikerült. Ha primadonnának szól, úgy arról a primadonnáról máról holnapra cipőkrémet ne­veznek­ el. Tu­lzás nélkül állíthatjuk, hogy a szóban­­forgó négy tenyér négy legjobb kisebbségi tenyere volt Középeurópának. Ilyen hangokat kiadni csak ed­zett tenyerek tudnak, melyeken vastag a bőr . . . ­ utazók féaxérG nftlkaSexhBtBtSan­itx uj vasúti dijsxate&s és béri ötjegyűk Árainak táb­­lázatos kimutatása­­ Román-magyar nyelven ismerteti az összes tudnivalókat a „MEI MEI*“ 1 vasúti menetrendkönyv legújabb ki­adása, mely minden könyvárusnál é­s állomáson kapható! fiz utolsó cárnő 12 Irta: Hory Tussy. De mert a látszat ellene vallott, a nép azt kí­vánta, hogy a cárnét zárják el és Rasputint akasszák fel. A cárné iránt táplált gyűlöletet nővérére — a jótékony és ájtatos Elisabeta hercegnőre — a Mária- Márta kolostor fejedelemasszonyára is kiterjesztet­ték. A hercegnőt német kémkedéssel vádolták és he­ves tüntetéseket rendeztek a kolostor előtt. Rodziankó, arra kéri a cárt, hogy hívja össze a dumát. Ahogy a cárné erről tudomást szerez, igyek­szik a cárt lebeszélni: „Tsarkoie-Selo, 1915 junius 25. Drágám, azt hallottam, hogy az a rettenetes Rodz­anko és a többiek a miniszterelnökhöz mentek és a duma azonnali összehívását sürgették. Könyör­­gök neked, ne egyez bele! Olyan kérdéseket akarnak a duma elé terjeszteni, amelyek nem tartoznak reá­juk és csak még nagyobb elégületlenséget okoznának. Hidd el, hogy ebből csak rossz származnék. Hála Is­tennek, Oroszország nem alkotmányos állam. Ezek az emberek politikai szerepet akarnak vinni és olyan kérdésekbe avatkoznak, amelybe nincsen beleszólá­suk. Ne hagyd magad befolyásoltatni. Elég szomorú, hogy ilyen kritikus időben a főhadiszálláson kell len­ned, ahol csak a Nikoladia véleményét hallod. Ez nem vezethet jóra. Neki nincsen joga olyan ügyekbe avatkozni, amelyek kizárólag csak reád tartoznak. Mindenki fel van háborodva, hogy a miniszterek ná­la jelentkeznek kihallgatásra, mintha ő lenne a cár. Oh, én drága Nikim, semmi sem megy úgy, mint kel­lene. Nicoladia csak azért tart téged vissza, hogy go­nosz tanácsai elfogadására kényszerítsen. Nem hiszel nekem? Nem látod be, hogy Isten nem segítheti azt az embert, aki az ő küldöttjét elárulta? Barátunk is arra kér, ne maradj sokáig a főhadiszálláson. Ő alaposan ismeri Nicolachat és a te túlságosan szelíd, jó szívedet is ismeri. Innen nem, tudok rajtad segí­teni. Ritkán éltem át ilyen kínos napokat, mint most, tehetetlenségem tudatában. Nicolacha ismeri erős akaratomat és fél az én befolyásomtól. Mindez na­gyon világos." A cárnénak ez alkalommal nem sikerült kívánsá­gát keresztülvinni. A dumát 9-re mégis összehívták. A gyűlésen Gorcmykin, — az agg miniszterelnök — a cár nevében ünnepélyesen kijelentette: „Minden gondolatunkat, minden igyekezetünket a háború to­vábbfolytatása érdekében kell koncentrálnunk." A gyűlésen izgatott hangulat uralkodik. A cáriz­­mus összes hibáit napvilágra hozzák és minden fel­szólalás ebben a refram­ben végződik: „Elég volt a hazugságból és bűnből. Újításokat kívánunk és bün­tetést a bűnösöknek. Az egész kormányzást gyökere­sen meg kell változtatni." Varsó eleste még csak fokozza az általános el­keseredést. Bieleiem tábornok élénk színnel ecseteli Pa­­leologue a pétervári francia nagykövet előtt az orosz hadsereg rettenetes helyzetét, hogy az utóbbi har­cokban több gyalogezrednek nem volt puskája és a szerencsétlen katonák a legnagyobb srapneltűzben türelmesen várták, hogy az előttük harcoló baj­tár­saik elessenek és elvehessék től­ük puskáikat. Meg­­illetődve kéri a francia nagykö­vet, hogy járjon közbe kormányánál az orosz hadsereg érdekében. Az oroszoknak ez a reménye is meghiúsult. A várva várt segítség késik és Paleologue tudatja a kül­ügyminiszterrel, miszerint kormánya nincsen abban a helyzetben, hogy Oroszországot munícióval ellássa. Rasputin k­ivei az orosz hadsereg tehetetlenségét, a hadvezetőség hibás taktikájának tudják be és a cár előtt Nikolajevics nagyherceget teszik felelőssé a balsikerekért. Ennek dacára a cár még habozik, vo­nakodik attól, hogy az általános visszavonulás kriti­kus pillanatában másnak adja át a főparancsnoksá­got. De az intrika vezetői nem állanak el tervüktől, a cár vallásos érzelmeire, lelkiismeretére hivatkoznak. A cárné kitartó akaratossággal ismétli előtte: „Mi­kor a trón és a haza veszélyben forog, egy autokrata cárnak hadserege élén van a helye." II. Miklós uralkodásának válságos forduló­pont­jához ért. Szerette hazáját, egész lelkéből országa ér­dekét akarta szolgálni, de a gyenge, nagy elhatáro­zásokra képtelen ember — a körülmények folytán nagy elszigeteltségben élő uralkodó — ki volt szol­gáltatva Rasputin intrikáinak és végül en­gedett az „erősebb befolyásnak. Minden titkolódzás dacára csakhamar köztudomásúvá vált, hogy a cár maga akarja átvenni a hadsereg főparancsnokságát. Ez a hír általános elégületlenséget kelt. Mióta II. Miklós apja örökébe lépett, sok szerencsétlenség súj­totta az országot és a babonás orosz nép lelkében már szinte meggyőződéssé nőtte ki magát az a gon­dolat, hogy a cár minden lépését balszerencse kíséri. A miniszterek megdöbbenve veszik tudomásul a cár elhatározását és közös levélben kérik az uralko­dót, hogy ne vegye át a hadseregfőparancsnokságot. Pimitry nagyherceg csak azért jön vissza a frontról, hogy meggyőze a cárt, milyen rossz hatással lesz a csapatokra Nikolajevics nagyherceg kegyvesztése. Rodziankó is mindent elkövet, hogy a cárt er­ről az elhatározásáról lebeszélje: „Felség, — kérte —alaposan megfontolta-e elhatározását? Hogy hagy­hatja el Felség a fővárost ilyen válságos időben? A balsiker a legnagyobb veszedelmet jelentheti Felsé­gedre és az egész dinasztiára nézve." A cár hajtha­tatlan volt és határozottan jelentette ki: „Tudom, inkább feláldozom magamat, de Oroszországot meg fogom menteni." II. Miklós azzal a lelkében már megrögzött meg­győződéssel határozta el magát a nagyfontosságú lé­pésre, hogy ezt az áldozatot hazája és népe javáért hozta. (Folyt. köv.) KtoammsmXI. ÉVF. 60. SZÁM A magyar nők kérésére sikerrel interveniált Cantacuzíno herceg­ a kormánynál az anyák jogának érdekében (Olaj-Kolozsvár, március 13.) A kultusztörvény javaslatnak a gyermek vallására vonatkozó intézke­dése nagy visszatetszést váltott ki a nők körében, mert az anyák jogának súlyos megsértését látják benne, hogy a­ gyermekek vallása fölött csak az atya határozzon. A magyar kisebbségi nők szövet­ségének központja táviratilag kérte Cantacusino hercegnét, az ortodox nőszövetség elnöknőjét, hogy a sérelmes szakasz ellen tiltakozzék és ennek módo­sítására tegyen lépéseket a kormánynál. Cantacusino hercegné a legnagyobb készséggel tett eleget a magyar nők kérésének és intervenciója sikeréről a következő táviratban értesítette báró Huszár Pálné elnöknőt: „Megkaptuk az anyák jogait! Cantacusino" Az egyébként szűkszavú táviratot bukaresti ér­tesülésünk teszi világossá, mely szerint a kultusz­törvény szenátusi bizottságában a 46-ik szakaszhoz, mely a vegyes házasságból származó gyermekek val­lását szabályozza, a következő kiegészítést csatolták hozzá: „A gyermekek 14 éves korukig a szülők vallá­sát követik, hogy ha a szülők (az apa) más vallásra térnek át. Tizennégy és tizennyolc év között a gyer­mekek áttérése fakultatív. Abban az esetben, ha a gyermekek a szülőkkel együtt térnek át, az áttérés közös­­deklarációval történik." A szakaszhoz azután hozzácsatolták az ortod­ox nők egyesületének javaslatát is, melyben azt kérték, hogy az anyának is legyen joga a gyermekek vallá­sának meghatározásánál. A Temesvári Műmalom konzervgyára eladási lerakatot létesít Erdély nagyobb városaiban Temesvár és Nagyvárad után közelebbről megnyílik a kolozsvári lerakat Mindenkinek élénk emlékezetében van még a budapesti Viktória Gőzmalom esete, amely néhány évvel ezelőtt fizetési nehézségek közé került és magával rántott egész sor virágzó iparvállalatot és a konzervjéhez tartozó malmot. A legintenzívebb működés közben voltak kénytelenek a virágzó ipar­­vállalatok üzemüket leállítani, munkásaikat el­bocsátani és aktíváikat értékesíteni, hogy az ön­hibájukon kívül keletkezett fizetési zavarokon likvi­dálással segítsenek. A Viktória konzernhez tartozott Romániában egyéb malmokon kívül a Temesvári Műmalom is, amely mint központ köré csoportosult a gyárak egész sorozata, kenyér- és tésztagyár, vagongyár, üveg­gyár, konzervgyár és más-más ipari üzem. Ezek a f­iókvállalatok az anyavállalattal együtt likvidálni voltak kénytelenek és évtizedes szakértői és fárad­hatatlan munka eredményét voltak kénytelenek a nehéz gazdasági viszonyok által diktált hihetetlenül alacsony árakon értékesíteni. Gépberendezéseket, ingatlanokat, raktáron lévő árukat kótyavetyéltek ily módon el. A likvidációs bizottságnak, hogy a likvidálás tempóját meggyorsítsa és közben a fogyasztóknak is segítségére legyen, az az ötlete támadt, hogy a Temesvári Mű­malom konzervgyárának még raktáron lévő készítményeit saját lerakataiban közvetlenül a fogyasztóközönséghez juttatja a jelenlegi pénztelen állapotnak megfelelő áron. Egymás után nyíltak meg Erdély nagyobb városaiban az ilyen saját rezsi­ben vezetett lerakatok, így Temesváron és Nagy­váradon és ezeket a lerakatokat a vevőközönség valósággal megostromolta, mert olcsó pénzért kvali­tásos árut adtak. Értesüléseink szerint a likvidációs bizottság tárgyalásokat folytat, hogy a raktáron lévő kész­leteknek megfelelően Erdély többi városaiban is, így elsősorban Kolozsváron ilyen értékesítési lerakato­kat nyissanak. Ezeknek a lerakatoknak a működése jótétemény a szegénynek és a gazdagnak egyaránt, mert a Temesvári Műmalom konzervgyára mindenki igényének megfelelő árukat állított elő, a minden ház­tartásban szükséges zöldségfőzeléktől elkezdve egé­szen a legfinomabb gyümölcskonzervig. Carmen a mozgóban március 14-től kedve vCiS*' \ W Keleti dráma­i felvonásban. A főszerepekben Bánky Vilma és Rudolf Valentino.

Next