Keleti Ujság, 1928. március (11. évfolyam, 60-74. szám)

1928-03-15 / 60. szám

XI. VVF. 60. SZÁM­­. OLDAT) A kisebbségi magyar egyházak vezetői elhatározták,­ogy az elért módosítások mellett is tovább küzdenek kultuszjavaslat szelleme és sérelmes intézkedései ellen (Cluj-Kolozsvár, március 13.) A szenátusi bi­zottság március 5—10-ig tartó ülésein tárgyalta le a kultusztörvény javaslatot pontról-pontra. A tár­gyalások menetéről, az elért módosításokról, jé­szin­tesen beszámolt a Keleti Újság. Méltatta azt a ha­talmas és áldozatos munkát, melyet a magyarság két képviselője: Makkai Sándor dr., ref. püspök, mint jogszerinti szenátor és Gyárfás Elemér dr., szenátor végeztek, hogy az eredeti formájában, a jogfosztások egész sorozatát és a kisebbségi egyhá­zak katasztrófáját jelentő javaslaton, megnyugtató módosításokat érjenek el. A drámai erejű küzdelem első felvonása a bizottságokban lezajlott. Illetékes helyen nyert értesülésünk szerint a kultusztörvényjavaslat csütörtökön kerül a szenátus plénuma elé a bizottság által módosított formájában. Makkai Sándor püspök és Gyárfás Elemér a szenátusi bizottsági ülések lezajlása után Kolozsvárra utaztak, hogy az érdekelt magyar egyházakat tájé­koztassák a tárgyalásokról, az elért módosításokról és jelenlegi helyzetről. Evégből értekezletet tartot­tak kedd­en, amelyen a református, római katolikus, unitárius és evangélikus egyházak vezetőinek Makkai püspök és Gyárfás szenátor részletesen beszámoltak, ismertetve szakaszról-sza­kaszra a törvényt, a módo­sításokat és az előállott helyzetet. A beszámoló alap­ján az értekezlet három dolgot állapított meg. Le­szögezte először, hogyha Lapedatu miniszter konci­­liáns magatartása folytán elért kedvező módosítások valóban benne lesznek a törvényben, akkor a tör­vény sérelmes volta, sok tekintetben enyhülni fog. Egyidejűleg azonban megállapítja, hogy a törvény egészének szel­leme és az ebből folyó egyes rendelkezései változatlanul sérelmesek és­ bizalmatlansá­got fejeznek ki a kisebbségi egyházakkal szemben, miért túlhajtott állami ellenőrzést és beavatkozást tartalmaznak a mindenkori kormányok részére. En­nélfogva felkérik a magyar egyházak a kisebbségi szenátusokat és kamarai képviselőket, hogy a tör­vényjavaslat parlamenti tárgyalásai alkalmából a kedvezményes módosítások mellett is küzdjenek tovább a törvény egészének szelleme és sértő, jogfosztó in­t­ézkedései ellen. A küzdelemre kedvező kilátásokat nyújt a helyzet. Maga a miniszter is mutat hajlandóságot és remélni lehet, hogy ismert jogtiszteletét nem fogja feláldozni a politikának. Bizni tehet abban is, hogy a kisebbségi egyházak segítő társat találnak a gör. kat. egyházban is, amelyre nézve a javaslat szintén súlyos sérelmeket foglal magában. Az az el­keseredett küzdelem, melyet a gör. kat. egyház foly­tat jogai érdekében, még csak első fázisában zaj­lott le a szenátus bizottsági ülésein, de nagyban ké­szülnek, hogy a parlamenti ülések során is megvívják azt a küzdelmet, melynek sikerétől egzisztenciális érdekei függnek. Vannak ezenkívül a kérdésnek kül­politikai vonatkozásai is, amelyek szintén a kisebb­ségi egyházak jogainak védelmébe állíthatók és ame­lyeket nem szabad túllépnie még a legsovénebb po­litikának se. Bízunk tehát benne, hogy a kormány és a kérdésben ellenséges magatartást tanúsító or­todox egyház vezetősége a helyzet, magaslatára emelkedve enged eddigi merev magatartásából és végül is sikerül olyan megoldást találni, am­ely min­den irányban megnyugvást jelentsen. A Rador hivatalos távirati iroda egyidejűleg azt jelenti, hogy a felekezeti küzdelmek lehetőségé­nek elkerülése végett a kormány sürgős megoldást keres a kultuszjavaslat körüli konfliktusban, annál is inkább, mert az­ ortodox köröknek a konkordátum elleni éles állásfoglalása úgy látszik a külföldi ka­tolikus köröket kellemetlenül befolyásolja. Ma dél­előtt Bratianu Vintila és Lapedatu kihallgatáson jelentek meg a régenstanácsnál. Az audiencia egy óra hosszat tartott. Rögtön azután a miniszterelnök, Lapedatu jelenlétében, fogadta az ortodox főpapokat, kérve, szüntessék be a konkor­dátum elleni hadjáratot, tekintettel a felmerült külső nehézségekre. Valószínű, hogy a kormány még a mai napon bejelenti a szenátusban a 45. szakasz elejtését, ami tudvalevőleg az áttérések esetén a vagyon átviteléről intézkedik. 0__ ___harisnyát most iniiVPil már nem adok, B ® ■ ISfJr**"* hanem az árakat szállítottam le oly annyira, hogy most már félig ingyen vásárolhat keztyűt, harisnyát, pullovert, kötött mellényt, csipkét és mindennemű rövidárut SXPOSNAK­ City, C­alea Reg. Ferdinand 8. sz. alatt. A genfi balsiker oka Bratianu Vintila pénzügyi politikája (Bucuresti, március 13.) A Cuvantul a genfi si­kertelenség okát abban látja, hogy Bratianu Vintila ahelyett, hogy az angol pénzpiaccal lépett volna kap­csolatokba, a legnagyobb kitartással, sőt makacsság­gal amerikai támogatás útján Franciaországban akarta megszerezni a stabilizálási kölcsönt. Állítása támoga­tására fölhozza a lap, hogy a londoni román követség már régebben hírül adta, hogy az angol kormány elégedetlen ezekkel a pénz­ügyi tervekkel és azokat egyenesen barátság­talan­­aktusniak tekinti. A figyelmeztetésekre Titulescu is csak azt felelhette, hogy a pénzügyek nem az ő reszortjába tartoznak. Az angol elégedetlenséghez Briand rossz hangulata is hozzájárult, amelyet Titulescu hosszú római látoga­tása idézett elő. Végeredményben tehát Bratianu Vin­tila pénzügyi politikája és ennek következményei vol­tak a közvetlen okai a genfi balsikernek. Kormányválság és természetesen cáfolat Ugyancsak a Duvântul úgy értesül, hogy Titil­iescu külügyminiszter bejelentette a kormánynál, hogy tervezett utazásának elhagyásával — pár napi svájci üdülés után — még a hét folyamán visszatér az or­szágba. A főváros politikai köreiben az a vélemény, hogyha addig nem történik meg a kormány lemon­dása, úgy Titulescu hazatérése utáni három napon belül bizonyosan kormányválság lesz. Komoly kormánypárti körökben úgy tudják, hogy az optánsperrel kapcsolatban a miniszterelnök és a belügyminiszter között komoly konfliktus tört ki. Bratianu Vintila szerint a legméltóbb formula a kormány visszavonulására a genfi döntés volna, amely úgy állítható be, mint konfliktus Románia és a Nép­­szövetség között. Duca ezzel szemben előbb a kor­mányutódlás kérdését szeretné teljesen rendezve látni. (Bucuresti, március 13. Rador.) A Viitorul a Cuvantulnak ezt a hírét koholmánynak deklarálja, amely még cáfolatot sem érdemel. Bratianu Vintila és Duca között teljes az egyetértés arra nézve is, hogy a kormánynak semmi oka sincsen visszavonulni, sőt ellenkezőleg, minden oka megvan folytatni az állam konszolidációs munkáját. A kormánylap hangsúlyozza, hogy Titulescu az ellenzék összes vezéreihez táv­iratozott, nemcsak Masimhoz és erről előzőleg értesítette a kor­mányt is. A táviratok azonos tartalmúak voltak. A lap megjegyzi, hogy semmiféle esemény sincs készülő­ben, nagy csalódására azoknak, akik azt hiszik, hogy nagy nemzeti kérdésekből hasznot húzhatnak. Bratianu Vintila miniszterelnök kijelentette a Ra­dor tudósítójának, hogy a kormány lemondásáról szóló hírek minden alapot nélkülöznek. Ma inkább, mint valaha, példát kell adnunk energiánkról és szo­lidaritásunkról a román ügy győzelmének biztosítására. Románia nem mondhat le a Nép­­szövetség támogatásáról (Bucuresti, március 13.). Maniuék lapja, a Drep­­tatea mai számában élesen elítéli Titulescu kijelentését interjújában a Népszövetség ellen. Romániának kon­szolidáció végett van szüksége a Népszövetség támo­gatására. Nagy hiba — írja az újság — harcias ki­jelentéseket tenni, amelyeket Titulescu fog majd elő­ször sajnálni. A Luptában Bazilescu egyetemi tanár cikkezik és azt írja, hogy Románia válasza a genfi határozatra az kell, hogy legyen, hogy erősítse meg hadseregét és alkalmazza a régi mondást: Ha békét akarsz, készülj háborúra. A Lupta más helyen ajánlja hogy a pártok fogjanak össze, alkossanak nemzeti blokkot, amelynek Titulescu legyen az elnöke. Az Adevĕrul szkepticizmussal ítéli meg Románia kapcsolatának romlását a Népszövet­séggel és konstatálja, hogy a genfi incidens rossz ha­tással tesz a kölcsönügyre, amelyhez eddigi gyakorlat szerint a Népsövetség jóindulatára és garanciájára volt szükség. Manoilescu, a Politicának interjút adott a genfi döntésről és kijelentete, hogy a külügyminiszternek vannak szónoki érdemei, de mint diplomata felelős a történtekről. Ő volt az, aki helytelen irányt szabott a kérdésben. Látnia kellett volna a liberális gazdasági politika összeomlását azokkal a külpolitikai kihatá­sokkal, amelyekkel 1927 júniusában önmagét azono­sítani sietett. A külföldi sajtó véleményei (London, március 13.) A Manchester Guardian genfi levelezője szerint a szentgotthárdi eset megol­dása igen megnyugtató volt és az összes feleket kielé­gítette, kivéve Romániát, amely az előző napi vere­ség fájdalmas hatása alatt, egy nyilatkozatban hang­súlyozta az incidens fontosságát. A levelező meg van azonban győződve arról, hogy júniusig az eset el fogja veszíteni aktualitását. Az optáns pert illetően a levelező úgy találja, hogy Titulescu makacssága ki­tűnő alkalmat adott a négy nagyhatalomnak arra, hogy egy szövetségeseket érintő ügyben teljes egyér­telműséggel és tárgyilagossággal járjanak el. A Nép­­szövetség előtti időkben Franciaország bizonyára Ro­mánia mellé és Olaszország Magyarország mellé állt volna, most ellenben éppen Briand sürgette a legeré­­lyesebben a tanács nevében Romániát, hogy fogadja el a döntést. (Varsó, március 13.) A konzervatív Dziew Polski hosszabb cikkben foglalkozik gróf Bethlen István debreceni beszéde alapján a magyar külpolitikával. Cikke végén azt írja, hogy Lengyelország részéről, a tradíciónak és az ősi barátságnak megfelelően, csak sikert tehet kívánni a magyar nemzetnek a megerő­södéshez és ahhoz, hogy meg tudjon egyezni azokkal az országokkal, amelyek­knl szomszédok tudnak lenni és nem tagadják meg a nyugati kultúrát. I Zwack-likőr

Next