Keleti Ujság, 1928. április (11. évfolyam, 75-97. szám)

1928-04-01 / 75. szám

2. OLDAL SELECT mozgó kik­lim0TM*művéB^ro)W |^CíÍSCSB* rabszolganő ______________________________________gyönyörű filmben._______________Monopol Concordia-Film. Jön: Iván Mosjokíne LION LE A című filmben. A kalandvágyó, erdélyi fiúból állatszeliditő lett, mert egy orosz agár Hamburgban felfedezte Beszélgetés a különös szemű emberrel, aki könnyezik ha arról beszél, milyen állatkínzásokkal kellett kenyeret keresnie (Cluj-Kolozsvár, március 30.) L. Bandello úr neve nem szerepel a bejelentőhivatalban, holott négy éve kolozsvári lakos. Egy napon szúrós, fekete szem­üveggel rejtegetett szemével, fekete kecskeszakállával és szálas termetével nagy feltűnést keltett a rendőrség bejelentőosztályán. Az előszobában egy idegen far­kaskutya ugrott a különös embernek, aki nyugodtan levette a szemüvegét és ránézett az állatra. Mesélik, hogy valami olyan rettenetes volt ebben a tekintetben, hogy a kutya nyöszörögve lapult a sarokba. L. Bandello úr lakásváltoztatáist jelentett be a hivatalban, de egészen más nevet diktált be és igazol­ványán csak zárójelben szerepelt a Bandello név. A kérdezősködésre így válaszolt: — Ez csak a művészi álnevem volt, artista ko­romban. Állatszelidítő voltam valaha. Csak ennyit­­volt hajlandó mondani. Egyik hivatalnok ismerősünk figyelmeztetett a kü­lönös emberre, akit felkerestünk. Egyik szép belvé­­rosi utcában lakik, szinte szegényesen berendezett la­kásban. Körülötte árad az a sajátszerű idegenség és vonzó megmagyarázhatatlanság, ami a sok földet be­járt emberek egyéniségében van. Tudni sem akar ró­lunk. Csak sűrű eskü után, hogy el nem áruljuk, melegszik fel. — Higgye el, — mentegetődzik, — ez nem udva­riatlanság, hanem gyűlölöm volt mesterségem s nem akarok tudni róla. — Azt ön is igen jól tudja, — folytatja, — hogy az állatszoliditás még talán a háziállatok idomi­­tásánál is rettenetesebb és e­mbertelenebb. Iszonyú ür­egek, kölyökkori hihetetlen koplalás árán szelídülnek meg. Az,­ár mikor a cirkuszban szánkáznak, vagy egy­mást kocsikáztatják a vadállatok, nem olyan rette­netes, vagy nem több a háziállatok kínzásánál. De amikor a betanított vadság fogásaival kell a közön­ség idegeit megborzongatni, akkor az ember, a vad­állat. Azután bőven magyarázza, hogyan tanítják be a vadállatokat csipeszek, szorítók, szitkok, vasvillaszú­­rások segítségével, hogy adott jelre szemmel látható­lag „ne engedelmeskedjenek**, vadul morogjanak és lázongjanak, míg a közönség izgatottan figyeli, mint szelídülnek meg újból a szelídítő fenyegetéseire. Mindez azonban csak betanított játék, a közönséget megtéveszti, de a vadállattól olyan áldozatot kíván, amit kultúrembernél is külön emlegetnek, mint ritka jó tulajdonságot, önuralmat. Ezek a dolgok megutáltatták Bandelloval mes­terségét. A volt állatszelidítő leveszi fekete szemüve­gét és megtörli könnyes szemét, mikor megkínzott ál­latairól megemlékezik. ................................. Azután az életéről beszél. — Erdélyi származó­­ román vagyok. Fiatal koromban Americiába akartam menni, de csak Ham­­burgig jutottam. Sokat kínlódtam, de legalább kalan­dos életre tekinthetek vissza. Egyszer csak, magam sem tudom hogyan, a hamburgi rendőrségnél jutot­tam álláshoz. Itt vettem észre, hogy különös hatással vagyok az állatokra. — Egyszer egy áruház előtt figyeltem az áruház kiállítására tolongó tömeget. A tömegben észrevet­tem egy magas urat, aki egy gyönyörű orosz agarat vezetett. Az orosz agár hosszú orrával belenyúlkált a hölgyek lecsüngő retiküljeibe és pénzt lopott. Azóta nem láttam ilyen ügyes zsebtolvajt. — Amint az állatot nézem, a finom idegzetű ál­lat egyszerre abbahagyta „mesterséges* folytatását. Tekintete az enyémmel találkozott és nem bírta át­fordítani. — Elfogtam a ravasz zsebtolvajt, de amikor a különös esetet elmeséltem barátaimnak, azok rábeszél­tek, hogy állatszelidítő legyek. — Nem mondom, — mentegetődzik, — értettem az állatok nyelvén. Higgye el, ott is vannak egyéni­ségek, jók és rosszak, alattomosak és nyíltszívűek. Bök szelídítő gyűlöli őket, én mindig azt mondtam, mit kivonnak egy bebörtönzött állattól? Több ember­séget ! Még sok érdekes kalandot mesél el, amit eddig élt át, míg néhány ezer megtakarított fejével letele­pedett Kolozsvárt. Egy öröme van, itt nincs a kö­zelben cirkusz, mint a nagyvárosokban. Ha Kolozs­várra cirkusz jön, elutazik. Nem bírja az állatok bő­gősét hallgatni, mert tudja, melyik a panaszos és őszinte és melyik a betanított . . . (írás.) v­V­yj/ S X­­ !« AKKOR utazzék J-m W bbazíW * VIlÁEFfieBÖSE az ÁDCIÁM * .sportúr.ntpelyeti­­é:ráahcm.ó éj :nós^.'cenfiaiáxj m.william Tam­árJpnló JurdostipnécyMwotlee a­ 6o/xol/ada és Petutojr, , . 7 tt­ sigárofít­ltuus ézüm-ló. i. ?sz/dypl.ra­.cl somály. dohra-lel. s.gsxlah/ asjira-td. tezdodilp KI&JSN PLCSPIXTUSTa FlMalteZCATOSA SIDI. Hallós Halló! Erdélyiek Bukarestben!!!! Grand Restaurant Caffe Parcul Oteleseanu Bu­karest, Str. Mátéi Milo [Teatru! National mel­lett] — Tulajdonos Böhm Bandi és Társa Transilvania-éttereme. Pontos és gyors kiszolgá­lás. Erdélyi fajhőről*! — Erdélyi zen*! Minden este az Erdélyszerte közismert neves cigányprímás, Halász Lajcsi muzsikál. ­p teaminggel " 21. VVB. 75. SZÁM 1 Reintz Attal vádolja a szerencsétlen Rozmár­in Jenő édes­apját, hogy csak a vagyonára áhítozik Megkezdték a második Reinitz-gyilkosság táblai tárgyalását (Oradea-Nagyvárad, március 30. Saját tud.) A második Reinitz-per — Rozmarin Jenő erdődi fiatal­ember meggyilkolásának ügye — ma került a nagy­váradi Ítélőtáblán felebbezési főtérgyalásra. Reinitzot három nappal ezelőtt a nagyenyedi fogházból szál­lították át a nagyváradi ügyészségre. A tábla hatalmas nagy főtárgyalási terme már a tárgyalás első órájában szorongásig megtelt. Pontosan kilenc órakor két fegyveres i­egházőr vezette elő Rei­­nitzot. Egészen megváltozott külsőleg. Szakálla lebo­rotválva, bajusza szikulva, fekete hajában fehér szá­lak csillognak, a fe­szik megfesti, gyor­sabban fehéríti meg a legfeketébb hajat is. Sokkal kövérebb, mint azelőtt volt. Sötétszürke felöltője pa­­nyókára vetve, de elől össze van gombolva. Ha nem volna lábán a vas, az ember könnyen hihetné, hogy nem az életfogytiglani fegyházra ítélt Reinitz Jakab áll előtte, hanem egy békés, csöndes kereskedő, aki alig palástolható nyugtalansággal várja sorsa eldő­­lését. A terembe lépve védőjével, dr. Simonka György­­gyel vált néhány szót, arról beszél, hogy egyik szat­mári lapban olvasott valamit magáról, aztán leül a vádlottak székére. Feltűnik a folyosón, hogy sok diák jelent meg, közöttük azok is, akik a nemrégiben lefolytatott had­­birósági tárgyaláson vádlottként szerepeltek, de fel­mentették. A folyosón egy ősz szakállú zsidó ember csendesen járkál: Rozmarin ... Reinitz vagyona Georgescu Valcea táblai tanácselnök 10 órakor nyitja meg a tárgyalást. A táblai bírák részére fen­­tartott helyen, mint vendég megjelent Ilie Andor dr. táblai tanácselnök is, aki, amint emlékezetes, a két évvel ezelőtt megtartott Grosz Herman-ügy tárgya­lását vezette. A bíróság először Reinitz személyi adatait veszi fel, majd az elnök felteszi a kérdést a vádlotthoz, bűnösnek érzi-e magát? — Nem! — jelenti ki a leghatározottabb hangon Reinitz.• A vádlotton látszik az izgalom, a hozzá intézett kérdésekre hevesen válaszol, széles gesztusokkal, minduntalan hosszabb beszédet szeretne tartani, ki­pirul, minden szellemi erejét összeszedi. Állandóan és makacsul ártatlanságát hangoztatja. — Soha életemben nem láttam Rozmarin Jenőt, — mondja. A vallomás befejezése után az elnök megkérdezi, hogy van-e még valami mondani­valója. — Hogyne! — kiáltja Reinitz. — Az öreg Roz­marin két nappal a szatmári főtárgyalás előtt be­ment az ügyvédemhez és meg akarta vesztegetni, csakhogy hozzájusson a vagyonomhoz. Azt kell mon­danom, hogy ez a lengyel zsidó az én bőrömön csak­ pénzt akar, a vagyonomat akarja. Az ötperces szünet után ,Nicu főügyész tartja meg vádbeszédét. A beszéd közben Lévai Béla dr. az öreg Rozmarin jogi képviselője átnyújtja az ügyész­nek Rozmarin Jenő egy fényképét. Az ügyész átadja az elnöknek, aki viszont Reinitznak mutatja meg. — Ismeri ezt az embert? A vádlott pár pillanatig nézi a képet, azután határozottan mondja: — Nem láttam soha életemben! Az ügyész kéri a törvényszéki ítélet helyben­­hagyását. Az elnök a tárgyalás további folytatását szom­bat reggelre tűzte ki. Bútor­árleszállításra határoztuk el magunkat, hogy üzemünk mun­kásait foglalkoztathassuk, ha tehát olcsó és jó bútort, Bönendorfer, Stingl, Wirt, Productiv­­genossenachaft és Hoffmann zongorát és pianinót akar vásárolni, ne sajnálja az utat Marost*­vásárhelyre és tekintse meg Székely és Réti Bútorgyár rt hatalmas raktárait­ Hitelképes egyé­neknek kedvező fizetési feltételek. URáNljl mozgó Nagy sikerről Mutalja ! tfcSffFGflP­élelőtt fél 11 CrafeOF T uzbpagád a mai IKEIRHLEG legújabb vígjátékaiban. c­ film bemutatásai. Megható dráma a tűzoltók d­íjtalán/ír k­i • Ooi 1K óe Doi OA életéből■ Monopol Fanametfilm. j .neiepOCUj . AaCl 10 65 d-61 Borodin (Sanghai, március 30.) Borodin, aki Nanking és Moszkva szakításakor Mongóliába ment, most vissza­tért Kínába, mivel a forradalmi tevékenység újra fel­lobbant. Borodin hamis útlevéllel és hamis néven for­golódik az országban és jelenleg Sanghaiban tartóz­kodik. Amerikában bíznak a német repülők óceáni repülésében (Newyork, március 30.) Ma megkezdődtek a wall­­streeti fogadások az óceán átrepülésére. A fogadáso­kat sikerre kötötték tegnap este már­ négy egy arány­ban. A német extrónörökös Berlinben lapnyilatkozat­ban cáfolja a hírt, mintha résztvenne a repülésen.

Next