Keleti Ujság, 1928. augusztus (11. évfolyam, 172-197. szám)
1928-08-01 / 172. szám
Jó ízlésű nő-----nem tűri magán a tennisznél, úszásnál, táncnál az ízléstelen hónalhízőrőket. Eltávolításukra az abszolút ártalmatlan „TÓT"-védjegyű angol szőrvesztőt használja, mely az éktelen szőrszálakat, archajakat nyomtalanul feloldja, eltünteti. Ára csontkaparóval együtt Lei 100. Ha valahol nem volna, forduljon De. Bíró gyógyszertárhoz, Olaj (Piața Unirii). Ne fogadjon el mást! nocummsm SOZVAVXI. évf. mSZÁM A politikai élet feltűnést keltő eseménye volt Gyárfás Elemér szenátornak a stabilizációval és a külföldi kölcsönnel kapcsolatos szenátusi nagy beszéde (Bucuresti, július 30.) A stabilizáció és a kölcsön parlamenti vitájában külön esemény volt a szenátus ülésén Gyárfás Elemér dr., magyarpárti szenátornak felszólalása. Több beszéd nem is hangzott el. Az ellenzéket az ülésen a nemzeti parasztpárt távolmaradása folytán ez a beszéd képviselte, mely úgy felépítésével, mint komoly, az egész kérdést átfogó, szakértő megállapításaival meglepő hatást váltott ki. Maga Bratianu miniszterelnök tartotta szükségesnek, hogy a Gyárfás Elemér dr. minden megállapítására reflektáljon. A nagyjelentőségű beszédet, melyet már kivonatosan ismertettünk és a miniszterelnöknek az erre adott válaszát az alábbiakban közöljük: Gyárfás Elemér beszéde Elnök Úr, Szenátor Urak! A tavalyi választásokon három párt jutott be Románia parlamentjébe: a liberális kormánypárt, a nemzeti parasztpárt és kisebbségi blokk. E három párt közül ma hiányzik ebben a testületben — olyan okok miatt, melyeket ezúttal nem kívánok vizsgálat tárgyává tenni, a nemzeti parasztpárt s így most, midőn gazdasági életünk legfontosabb problémáit tárgyaljuk, az ellenzéknek az a nagy feladata, hogy a benyújtott javaslatokat tárgyilagosan megbírálja, kizárólag reánk kisebbségekre nehezedik, akik itt maradtunk e testületben azért, hogy a számunkra egyedül nyitva álló törvényes után teljesítsük kötelességünket az országgal és népeinkkel szemben. Teljes tudatában vagyunk nehéz helyzetünknek s a reánk nehezedő nagy felelősségnek s tudjuk, hogy ez alkalommal meg kell mutatnunk úgy önöknek és a kormánynak, mint az ellenzéknek s azegész közvéleménynek is, hogy mi, a nemzeti kisebbségek vezési, feladataink magaslatán állunk s olyan erkölcsi erőket képviselünk, melyeket érdemes és szükséges is figyelembe vennie minden közéleti tényezőnek. E feladatunk és felelősségünk arra kötelez, hogy teljes komolysággal megvizsgáljuk azokat a javaslatokat, melyekkel a kormány új utat akar nyitni az ország gazdasági fejlődésében. Nem teljesítenék azonban híven ezt a feladatunkat, ha elhallgatnék és nem fejtenék ki egyidejűleg tárgyilagosan kifogásainkat és aggodalmainkat is. A revalorizáció Szenátor Urak! A kamara tegnapi ülésén Iorga, velünk együtt, megállapította azt, hogy a kormány és név szerint a miniszterelnök úr ellenmondásban van önmagával, mikor azt állítja és azt akarja velünk elhitetni, hogy nem csak most helyezkedett a stabilizáció álláspontjára, hanem ez volt mindig a következetesen keresztülvitt álláspontja, melyre törekedett. Messze vezetne, ha a legutolsó tíz esztendő gazdasági életének ismertetésével akarnám bebizonyítani azt, amit egyébként komolyan senki sem vonhat kétségbe, — hogy a kormány a miniszterelnök úrral az élén, évek óta a revalorizálás ábrándját kergette. A liberális kormánynak ezt a törekvését leszögezték — anélkül, hogy bárki is kétségbe vonta volna, — a Román Gazdasági Intézetnek 1924. évben a pénzügyi kérdésről tartott előadás-sorozatában s egy nagy tekintélyű román közgazdasági író Ernest Ene ezt a törekvést a következőképen jellemezte: Bratianu Vintila miniszterelnök: Ez a közgazdasági író nekünk politikai ellenfelünk, aki a mi egész politikánkat helyteleníti s Ön nem hivatkozhatik reá, mert a bírálata nem tárgyilagos. Ilyenképpen Ön akár Madgearyra is hivatkozhatnék!Derültség.) Gyárfás: Dr. Ernest Ene öt évvel ezelőtt írtaÖnökről azt a jellemzést, melynek csupán néhány sorát szándékozom fölolvasni. Duca belügyminiszter: Ha Ernest Enéről tájékozódni óhajt, forduljon a Banca Generala igazgatóságához ! Gyárfás: Én Ernest Enének csak a következő ténybeli megállapításait kívánom itt 1924-ből leszögezni : „A kormány volt az, mely árukat vásárolt idegen valutában s vásárolta ezeket hitelben; a kormány ismételten kijelentette még abban az időben, mikor a lej árfolyama alig egynegyede volt a háború előtti értékének, hogy ez az árfolyam indokolatlan és rövidesen meg kell javulnia; a kormány jelentette ki a pénzügyminiszter (a jelenlegi miniszterelnök) útján, hogy az adótörvények megszavazása után a lej nyomban emelkedni fog, a kormány egész valutapolitikája a lej biztos emelkedésére volt alapítva. Ezért léptette életbe a moratóriumot a külföldi hitelezőkkel szemben, ami a legnagyobb kárt okozta, mert ezzel fölbiztatta azokat, akik külföldi valutában voltak adósok, hogy ne fizessék meg tartozásaikat, ezért állította föl a deviza-ellenőrző hivatalt stb. stb." Bratianu Vintila miniszterelnök: Mindez nem áll! Az előjáték Gyárfás: Miniszterelnök Úr, mindezt azért olvastam föl, mert annak idején senki ezeknek az állításoknak a helyességét kétségbe nem vonta. Ennek igazolására hivatkozom arra, hogy az 1924-ben tartott előadás-sorozatnak azok az előadói, kik a kormány hivatalos álláspontját képviselték, nemcsak, hogy nem tagadták meg a közösséget ezzel az állásponttal, hanem éppen ellenkezőleg azt helybenhagyták, megerősítették és megindokolták. S e tekintetben hivatkozom a Banca Nationala legmarkánsabb egyéniségére, Kiriacescu Oszkárra, ki ma is döntő szerepet visz a jegyintézet vezetésében , aki ugyanezen előadás-sorozat keretében kijelentette, hogy: „a lejnek a legutóbbi időben (1924 márciusában) bekövetkezett emelkedése csak előjáték" és hogy „mindnyájunknak állandóan annak további emelkedésére kell törekednünk". Elismerte, maga Kiriacescu is, hogy ez a törekvés sok nehézségbe ütközik, de bizalmát fejezte ki abban, hogy „a pénz értékének emelkedése nem fog oly súlyos következményekkel járni, hogy veszélyeztesse a gazdasági termelést, minthogy Románia fő termelési ága a mezőgazdaság, mely el tudja viselni ezt a terhet". Bratianu Vintila miniszterelnök: A pénzt felakartuk emelni normális értékére akkor, mikor értéke lesülyedt volt — ez volt a törekvésünk, ezt a politikát kellett követnünk, hogy a pénz értékét az ország konszolidálása érdekében normális magasságra emeljük. Ez megtörtént és ezért csináljuk ma meg a stabilizációt. Ez volt akkor minden okos embernek a véleménye és azt hiszem, hogy veszedelmes térre siklanánk, ha figyelembe vennők, hogy mit mondottak most a mi ellenfeleink, ők olyan dolgokat állítanak, melyekben önmaguknak ellent mondanak, úgy, hogyha figyelembe vennék, amit mondanak, ingatag talajra kerülnénk. A tönkrevert gazdasági és kereskedelmi élet Gyárfás: Ezekkel a revalorizációs és deflációs törekvésekkel szemben ki kell emelnem azt az álláspontot, melyet én magam mindig követtem , amelyet pártom is magáévá tett, leszögezve magát a stabilizáció mellett. A kolozsvári iparkamarában mítoszén előadást tartottam, melyet füzetben is kiadtam s ebben határozottan kijelentettem, hogy szembehelyezkedem a revalorizáció és defláció ábrándjával. Bratianu Vintila miniszterelnök: Mikor volt ez ! Gyárfás: Ez 1924-ben volt, Miniszterelnök Úr s ebben a tanulmányomban rámutattam arra, hogy a kormánynak revalorizációs és deflációs politikája tönkre fogja tenni egész gazdasági életünket s ma sajnálattal kell megállapítanom, hogy az azóta lefolyt öt esztendő alatt az ország gazdasági helyzete semmit sem javult, sőt — mint előre megmondottam — érezhetően súlyosbodott, bármelyik gazdasági termelési ágat vesszük figyelembe. A mezőgazdaság siralmas helyzetét mindnyájan ismerjük. Az ipar és kereskedelem kimondhatatlan sokat szenvedtek. Erdélyben a kisiparosok százai mondanak le nap-nap után iparengedélyükről, a nagyipar pedig kétségbeesetten küzd a magas kamatokkal, s a vásárlóképesség csökkenése folytán lecsökkent fogyasztással. A váltóóvások és csődök napról-napra növekvő száma, melyről a sajtó beszámol, világosan mutatja, hogy milyen beteg nálunk a kereskedelem is. Következőleg tehát szó szerint bekövetkezett mindaz, amit öt év előtt már előreláttunk s amire előre figyelmeztettünk. Meg kell még említenem, hogy ugyanezt az álláspontot fejtettem ki két év előtt az Averescukormány alatt mondott felirati beszédemben, épp úgy, mint tavalyi felirati beszédemben is, anélkül, hogy bárki is a felelős tényezők közül nyíltan magáévá tette volna a stabilizáció mellett kifejtett szempontjaimat. Így tehát, azt hiszem, ma már leszögezhetem, hogy az események a mi álláspontunkunkat igazolták és leszögezhetem azt is, hogy ezek az események voltak azok, melyek a kormányt arra kényszerítették, hogy elfogadja a stabilizáció elvét. Én ugyanis nem tudom helytállónak elismerni a Miniszterelnök Úr azon állítását, hogy a kormány a stabilizációt tervszerűen készítette volna elő. Maga a javaslat indokolása is csak azt mondja, hogy „az idő mutatta meg a követendő utat" ami valójában azt jelenti, hogy a bekövetkezett szenvedések, az elszenvedett súlyos károsodások s egész gazdasági szervezetünk tönkremenése kényszerítette arra a kormányt, hogy magáévá tegye a a stabilizáció elvét Ugyanígy nem helytállóak a trónbeszéd azon szavai sem, hogy „szakadatlan igyekezettel biztosítottuk a pénzügyi helyzet konszolidációját s következőleg ma már Románia rátérhet a végleges és törvényes stabilizációra" hanem éppen ellenkezőleg, én úgy látom a helyzetet, Szenátor Urak, hogy e szakadatlan törekvések dacára, sőt ezek folyományaképen olyan siralmas helyzet állott elő, mely végül is meggyőzte a Miniszterelnök Urat is arról, hogy a helyzet egyetlen megoldása csak a stabilizáció lehet. Éppen ezért meg kell állapítanom, Szenátor Urak, hogy ezen a téren igen sok drága időt vesztegettünk el s hogy az ország ennek következtében óriási károkat szenvedett. Ezek voltak az előzmények, melyeknek folyományaképpen ma a stabilizácós törvényjavaslat előttünk fekszik s ebben a helyzetben csak örömmel üdvözölhetjük azt, hogy a kormány végül is magáévá tette a stabilizáció elvét. Szívből kívánjuk, hogy a kormány ezt a stabilizációt mielőbb és minél hatályosabb módon megvalósíthassa s ezt a törekvést hajlandók vagyunk készségesen támogatni is, ami nem jelenti azt, hogy a kormánynak abszolúciót volnánk hajlandók adni a múltban követett helytelen gazdasági politikájáért. A plafonáttörést most engedjék meg Szenátor Urak, hogy néhány szót szóljak még az n. n. plafonáttörésről (a Banca Nationala bankjegyállományának felemeléséről, mert hiszen az előttünk fekvő javaslat második szakasza felhatalmazást ad a Banca Nationalának arra, hogy az 1925 május 25-i egyezmény rendelkezéseit figyelmen kívül hagyva, a piacnak a szükséges pénzkészleteket rendelkezésre bocsássa. A Gyáriparosok Országos Szövetsége három évvel ezelőtt már javasolta a Banca Nationalának ezt az intézkedést, amire bizonyára emlékszik még Cerchez szenátor úr s javasoltuk mindnyájan a kérdéses 1925 május 25-i egyezmény hatályon kívül helyezését, melyet minden tekintetben elhibázottnak tartottunk s összes gazdasági szervezeteink odanyilatkoztak, hogy ez a rendelkezés az egész gazdasági élet kárára van. Megállapítom, hogy ebben a kérdésben is az események minket igazoltak s hogy a Miniszterelnök Úr kénytelen volt álláspontját feladni és szabad kezet adni a Banca Nationalának arra, hogy a gazdasági élet számára szükséges eszközöket rendelkezésre bocsássa. Minthogy a Banca Nationala hiteleszközeinek szaporításáról van szó, legyen szabad felkérnem a Miniszterelnök Urat. Hálókocsiban il való utazás menetjegy, bérletjegy, podgyászszállifltás stb., stb. tudnivalóit és árait román, magyar és német nyelven ismerteti a H „Hermes" vasúti menetrendkönyv IX-ik Hm nyári kiadása, mely minden könyv - és hírlapárusnál kapható és ára csak 50'— Istim