Keleti Ujság, 1928. augusztus (11. évfolyam, 172-197. szám)

1928-08-01 / 172. szám

Jó ízlésű nő-----­nem tűri magán a tennisznél, úszásnál, táncnál az ízléstelen hónalhízőrőket. Eltávolításukra az abszolút ártalmatlan „TÓT"-védjegyű angol szőrvesztőt hasz­nálja, mely az éktelen szőrszálakat, archajakat nyom­talanul feloldja, eltünteti. Ára csontkaparóval együtt Lei 100. Ha valahol nem volna, forduljon De. Bíró gyógyszertárhoz, Olaj (Piața Unirii). Ne fogadjon el mást! nocummsm S­OZVAV­­­XI. évf. mSZÁM A politikai élet feltűnést keltő eseménye volt Gyárfás Elemér szenátornak a stabilizációval és a külföldi kölcsönnel kapcsolatos szenátusi nagy beszéde (Bucuresti, július 30.) A stabilizáció és a köl­csön parlamenti vitájában külön esemény volt a sze­nátus ülésén Gyárfás Elemér dr., magyarpárti sze­nátornak felszólalása. Több beszéd nem is hangzott el. Az ellenzéket az ülésen a nemzeti parasztpárt tá­volmaradása folytán ez a beszéd képviselte, mely úgy felépítésével, mint komoly, az egész kérdést át­fogó, szakértő megállapításaival meglepő hatást vál­tott ki. Maga Bratianu miniszterelnök tartotta szük­ségesnek, hogy a Gyárfás Elemér dr. minden meg­­­állapítására r­eflektáljon. A nagyjelentőségű beszé­det, melyet már kivonatosan ismertettünk és a mi­niszterelnöknek az erre adott válaszát az alábbiak­ban közöljük­: Gyárfás Elemér beszéde Elnök Úr, Szenátor Urak! A tavalyi választásokon három párt jutott be Románia parlamentjébe: a liberális kormánypárt, a nemzeti parasztpárt és kisebbségi blokk. E három párt közül ma hiányzik ebben a testületben — olyan okok miatt, melyeket ezúttal nem kívánok vizsgálat tárgyává tenni,­­ a nemzeti parasztpárt s így most, midőn gazdasági életünk legfontosabb problémáit tárgyaljuk, az ellenzéknek az a nagy feladata, hogy a benyújtott javaslatokat tárgyilagosan meg­bírálja, kizárólag reánk kisebbségekre ne­hezedik, akik itt maradtunk e testületben azért, hogy a szá­munkra egyedül nyitva álló törvényes után teljesít­sük kötelességünket az országgal és népeinkkel szemben. Teljes tudatában vagyunk nehéz helyzetünknek s a reánk nehezedő nagy felelősségnek s tudjuk, hogy ez alkalommal meg kell mutatnunk úgy önök­nek és a kormánynak, mint az ellenzéknek s az­­egész közvéleménynek is, hogy mi, a nemzeti kisebb­ségek vezési, feladataink magaslatán állunk s olyan erkölcsi erőket képviselünk, melyeket érdemes és szükséges is figyelembe vennie minden közéleti té­nyezőnek. E feladatunk és felelősségünk arra kötelez, hogy teljes komolysággal megvizsgáljuk azokat a javas­latokat, melyekkel a kormány új utat akar nyitni az ország gazdasági fejlődésében. Nem teljesítenék azonban h­íven ezt a feladatunkat, ha elhallgatnék és nem fejtenék ki egyidejűleg tárgyilagosan kifo­gásainkat és aggodalmainkat is. A revalorizáció Szenátor Urak! A kamara tegnapi ülésén Ior­­ga, velünk együtt, megállapította azt, hogy a kor­mány és név szerint a miniszterelnök úr ellenmon­dásban van önmagával, mikor azt állítja és azt akar­ja velünk elhitetni, hogy nem csak most helyezke­dett a stabilizáció álláspontjára, hanem ez volt min­dig a következetesen keresztülvitt álláspontja, mely­re törekedett. Messze vezetne, ha a legutolsó tíz esztendő gazdasági életének ismertetésével akarnám bebizonyítani azt,­­ amit egyébként komolyan sen­ki sem vonhat kétségbe, — hogy a kormány a miniszterelnök úrral az élén, évek óta a revalorizálás ábrándját kergette. A liberális kormánynak ezt a törekvését leszögez­ték — anélkül, hogy bárki is kétségbe vonta volna, — a Román Gazdasági Intézetnek 1924. évben a pénzügyi kérdésről tartott előadás-sorozatában s egy nagy tekintélyű román közgazdasági író Ernest Ene ezt a törekvést a következőképen jellemezte: Bratianu Vintila miniszterelnök: Ez a közgaz­dasági író nekünk politikai ellenfelünk, aki a mi egész politikánkat helyteleníti s Ön nem hivatkoz­­hatik reá, mert a bírálata nem tárgyilagos. Ilyen­képpen Ön akár Madgearyra is hivatkozhatnék!­­Derültség.) Gyárfás: Dr. Ernest Ene öt évvel ezelőtt írta­­Önökről azt a jellemzést, melynek csupán néhány sorát szándékozom fölolvasni. Duca belügyminiszter: Ha Ernest Enéről tájé­kozódni óhajt, forduljon a Banca Generala igazga­tóságához ! Gyárfás: Én Ernest Enének csak a következő ténybeli megállapításait kívánom itt 1924-ből le­szögezni : „A kormány volt az, mely árukat vásárolt ide­gen valutában s vásárolta ezeket hitelben; a kor­mány ismételten kijelentette még abban az időben, mikor a lej árfolyama alig egynegyede volt a hábo­­rú előtti értékének, hogy ez az árfolyam indokolat­lan és rövidesen meg kell javulnia; a kormány je­lentette ki a pénzügyminiszter (a jelenlegi minisz­terelnök) útján, hogy az adótörvények megszavazá­sa után a lej nyomban emelkedni fog, a kormány egész valuta­politikája a lej biztos emelkedésére volt alapítva. Ezért léptette életbe a moratóriumot a külföldi hi­telezőkkel szemben, ami a legnagyobb kárt okozta, mert ezzel fölbiztatta azokat, akik külföldi valutá­ban voltak adósok, hogy ne fizessék meg tartozá­saikat, ezért állította föl a deviza-ellenőrző hivatalt stb. stb." Bratianu Vintila miniszterelnök: Mindez nem áll! Az előjáték Gyárfás: Miniszterelnök Úr, mindezt azért ol­vastam föl, mert annak idején senki ezeknek az ál­lításoknak a helyességét kétségbe nem vonta. En­nek igazolására hivatkozom arra, hogy az 1924-ben tartott előadás-sorozatnak azok az előadói, kik a kormány hivatalos álláspontját képviselték, nem­csak, hogy nem tagadták meg a közösséget ezzel az állásponttal, hanem éppen ellenkezőleg azt helyben­hagyták, megerősítették és megindokolták. S e te­kintetben hivatkozom a Banca Nationala legmar­kánsabb egyéniségére, Kiriacescu Oszkárra, ki ma is döntő szerepet visz a jegyintézet vezetésében , aki ugyanezen előadás-sorozat keretében kijelentet­te, hogy: „a lejnek a legutóbbi időben (1924 már­ciusában) bekövetkezett emelkedése csak előjáték" és hogy „mindnyájunknak állandóan annak­­ további emelkedésére­­ kell törekednünk". Elismerte, maga Kiriacescu is, hogy ez a törekvés sok nehézségbe ütközik, de bi­zalmát fejezte ki abban, hogy „a pénz értékének emelkedése nem fog oly súlyos következményekkel járni, hogy veszélyeztesse a gazdasági termelést, minthogy Románia fő termelési ága a mezőgazda­ság, mely el tudja viselni ezt a terhet". Bratianu Vintila miniszterelnök: A pénzt fel­akartuk emelni normális értékére akkor, mikor ér­téke lesülyedt volt — ez volt a törekvésünk, ezt a politikát kellett követnünk, hogy a pénz értékét az ország konszolidálása érdekében normális magas­ságra emeljük. Ez megtörtént és ezért csináljuk ma meg a stabilizációt. Ez volt akkor minden okos em­bernek a véleménye és azt hiszem, hogy veszedelmes térre siklanánk, ha figyelembe vennők, hogy mit mondottak most a mi ellenfeleink, ők olyan dolgo­kat állítanak, melyekben önmaguknak ellent mon­danak, úgy, hogyha figyelembe vennék, amit mon­­­­danak, ingatag talajra kerülnénk. A tönkr­evert gazdasági és kereskedelmi élet Gyárfás: Ezekkel a revalorizációs és deflációs törekvésekkel szemben ki kell emelnem azt az ál­láspontot, melyet én magam mindig követtem , ame­lyet pártom is magáévá tett, leszögezve magát a stabilizáció mellett. A kolozsvári iparkamarában mítoszén előadást tartottam, melyet füzetben is kiadtam s ebben határozottan kijelentettem, hogy szembehelyezkedem a revalorizáció és defláció áb­rándjával. Bratianu Vintila miniszterelnök: Mikor volt ez ! Gyárfás: Ez 1924-ben volt, Miniszterelnök Úr s ebben a tanulmányomban rámutattam arra, hogy a kormánynak revalorizációs és deflációs politikája tönkre fogja tenni egész gazdasági életün­ket s ma sajnálattal kell megállapítanom, hogy az azóta lefolyt öt esztendő alatt az ország gazdasági helyzete semmit sem ja­vult, sőt — mint előre megmondottam — érezhetően súlyosbodott, bármelyik gazdasági termelési ágat vesszük figye­lembe. A mezőgazdaság siralmas helyzetét mind­nyájan ismerjük. Az ipar és kereskedelem kimond­hatatlan sokat szenvedtek. Erdélyben a kisiparosok százai mondanak le nap-nap után iparengedélyük­ről, a nagyipar pedig kétségbeesetten küzd a magas kamatokkal, s a vásárlóképesség csökkenése folytán lecsökkent fogyasztással. A váltó­óvások és csődök napról-napra növekvő száma, melyről a sajtó beszá­mol, világosan mutatja, hogy milyen beteg nálunk a kereskedelem is. Következőleg tehát szó szerint bekövetkezett mind­az, amit öt év előtt már előreláttunk s amire előre figyelmeztettünk.­­ Meg kell még említenem, hogy ugyanezt az álláspontot fejtettem ki két év előtt az Averescu­­kormány alatt mondott felirati beszédemben, épp úgy, mint tavalyi felirati beszédemben is, anélkül, hogy bárki is a felelős tényezők közül nyíltan ma­gáévá tette volna a stabilizáció mellett kifejtett szempontjaimat. Így tehát, azt hiszem, ma már le­szögezhetem, hogy az események a mi álláspontun­kunkat igazolták és leszögezhetem azt is, hogy ezek az események voltak azok, melyek a kormányt arra kényszerítették, hogy elfogadja a stabilizáció elvét. Én ugyanis nem tudom helytállónak elismerni a Mi­niszterelnök Úr azon állítását, hogy a kormány a stabilizációt tervszerűen készítette volna elő. Maga a javaslat indokolása is csak azt mondja, hogy „az idő mutatta meg a követendő utat" ami valójában azt jelenti, hogy a bekövetkezett szenvedések, az elszenve­dett súlyos károsodások s egész gazdasági szervezetünk tönkremenése kényszerítette arra a kormányt, hogy magáévá tegye a a stabilizáció elvét Ugyanígy nem helytállóak a trónbeszéd azon szavai sem, hogy „szakadatlan igyekezettel biztosítottuk a pénzügyi helyzet konszolidációját s következőleg ma már Románia rátérhet a végleges és törvényes sta­bilizációra" hanem éppen­­ ellenkezőleg, én úgy lá­tom a helyzetet, Szenátor Urak, hogy e szakadatlan törekvések dacára, sőt ezek folyományaképen olyan siralmas helyzet állott elő, mely végül is meggyőz­te a Miniszterelnök Urat is arról, hogy a helyzet egyetlen megoldása csak a stabilizáció lehet. Éppen ezért meg kell állapítanom, Szenátor Urak, hogy ezen a téren igen sok drága időt vesz­tegettünk el s hogy az ország ennek következtében óriási károkat szenvedett. Ezek voltak az előzmények, melyeknek folyo­mányaképpen ma a stabilizácós törvényjavaslat előttünk fekszik s ebben a helyzetben csak öröm­mel üdvözölhetjük azt, hogy a kormány végül is magáévá tette a stabilizáció elvét. Szívből kívánjuk, hogy a kormány ezt a stabilizációt mielőbb és mi­­­­nél hatályosabb módon megvalósíthassa s ezt a törekvést hajlandók vagyunk készsé­gesen támogatni is, ami nem jelenti azt, hogy a kormánynak abszolúciót volnánk hajlandók adni a múltban követett helyte­len gazdasági politikájáért. A plafonáttörés­t most engedjék meg Szenátor Urak, hogy né­hány szót szóljak még az n. n. plafon­áttörésről (a Banca Nationala bankjegyállományának felemelé­séről­, mert hiszen az előttünk fekvő javaslat má­sodik szakasza felhatalmazást ad a Banca Nationa­­lának arra, hogy az 1925 május 25-i egyezmény ren­delkezéseit figyelmen kívül hagyva, a piacnak a szükséges pénzkészleteket rendelkezésre bocsássa. A Gyáriparosok Országos Szövetsége három évvel ezelőtt már javasolta a Banca Nationalának ezt az intézkedést, amire bizonyára emlékszik még Cer­­chez szenátor úr s javasoltuk mindnyájan a kérdé­ses 1925 május 25-i egyezmény hatályon kívül he­lyezését, melyet minden tekintetben elhibázottnak tartottunk s összes gazdasági szervezeteink odanyi­latkoztak, hogy ez a rendelkezés az egész gazdasági élet kárára van. Megállapítom, hogy ebben a kér­désben is az események minket igazoltak s hogy a Miniszterelnök Úr kénytelen volt álláspontját fel­adni és szabad kezet adni a Banca Nationalának ar­ra, hogy a gazdasági élet számára szükséges eszkö­zöket rendelkezésre bocsássa. Minthogy a Banca Nationala hiteleszközeinek szaporításáról van szó, legyen szabad felkérnem a Miniszterelnök Urat. Hálókocsiban il való utazás menetjegy, bérletjegy, podgyászszálli­­fl­­tás stb., stb. tudnivalóit és árait román, magyar és német nyelven ismerteti a H „Hermes" vasúti menetrendkönyv IX-ik Hm nyári kiadása, mely minden könyv - és hírlapárusnál kapható és ára csak 50'— Istim

Next