Keleti Ujság, 1929. február (12. évfolyam, 25-45. szám)
1929-02-01 / 25. szám
9 VLDAH tűi tvF. tv, szia. A Magyar Párt és a magyar egyházak elleni brutális támadásokkal akarták mérgezni az atmoszférát A svábok erőszakos magyarosításáról költött vádak a Curentulban — Mayer János magyar miniszter átbeszélt volna a határon (Bucuresti, január 00.) A Curentul című bukaresti lap az egész választás alatt és azután is, szinte hivatásszerűen izgatott a magyarság ellen. Az a nézőpont, amiből a magyar kérdést nézi, sokkal alacsonyabb, semhogy polemizálni lehetne és érdemes volna vele foglalkozni. A legképtelenebb rosszindulatú meséket tálalja fel s ezeknek sorozatában most a Magyar Pártot azzal vádolja, hogy erőszakosan ráfeküdt a svábságra. Attól az emelkedett, vagy egyszerűen liberális felfogástól, mely szerint mindenki olyan nemzethez tartozik, amilyennek magát vallja, nagyon távol áll az ilyen bukaresti uszító román lap. A Curentul a tények és igazságok legképtelenebb kiforgatásával akarja mérgesíteni az atmoszférát. Ezt tartja hivatásának. És a következőket írja: A Magyar Párt ázsiai brutalitással igyekszik megfosztani nyelvétől és német érzületétől a szatmári sváb népet. Mit is jelentene a Magyar Párt a szatmári ötezer lelket számláló katolikus sváb lakosság nélkül! — teszi fel a kérdést a Curentul. A Magyar Párt a Maniu-kormány uralomrajutása után a szatmári római katolikus püspökségi vikáriussal rendeletet adatott az összes sváb elemi iskoláknak, amelyben a német nyelv helyébe a magyar nyelv bevezetését rendelte el. Különben a Magyar Párt abban is vétkes, hogy nem engedi meg a román nyelvű irodalom, valamint az ország alkotmányának ésföldrajzának tanítását a szatmári római katolikus szemináriumban, a Curentul szerint abból az okból, hogy ebben a szemináriumban azután a román állam pénzén a legirredentább nevelésben részesülhessenek a leendő római katolikus papok. — Évről-évre ez a püspökség — írja — küldi szét a Szent István ezeréves Magyarországnak integritásáért harcoló legelhatározottabb harcosokat, — írja a lap. Évtizedek óta küldik ezeket a papokat, a magyarizálás Herkuleseit a sváb községekbe s hűs segítségeseik nekik a felekezeti tanitók, akik a sváb nép iránti ugyanion ellenséges lelkűlétben növekednek fel s ma ezzel viseltetnek a román állam iránt is, amely őket ápolja és hizlalja. A Curentul cikke ezután azt ie írja, hogy, a legutóbbi általános választások alkalmával Mayer János magyar miniszter, aki sváb származású, egy magyarországi határmenti sváb községben arra buzdította a svábokat, hogy legyenek szeretettel Magyarország iránt, amely megadja nekik azokat a jogokat, amelyeket Románia csak ígér az ő svábjainak, előbb azonban az összes svábok legyenek ismét Hungária felix állampolgárai. Következésképen tényleges összeesküvés szerveződött a romániai svábok magyarizálási ügye körül és ezt Bethlen gróf budapesti kormánya vezeti. Kétségtelen, hogy brutális támadásként helyezték el a román lapban ezt a cikket. Az ilyen uszításoknak a hatása már elkophatott volna annyira, hogy a román közvélemény is csak mosolyogjon felette. Csatha Kálmán költészetéről írta: Kristóf György dr. Csatha Kálmánnak most már huszonöt éves írói pályájából jó tíz esztendőnél több a napilapok és szépirodalmi folyóiratok hasábjainak keretén belül folyt le. Apróbb cikkei és novellái nagyobb figyelmet nem keltettek. „Jóizlésük elég tisztán látó literary gentleman — ez volt a legtöbb, mire munkásságát az őt ismerők szűk köre méltatta, — aki állásánál, műveltségénél fogva megengedheti magának azt, hogy kirándulásokat tegyen a szépirodalom földjére is.“ Mikor azonban a Varjú a toronyórán c. regénye 1915-ben külön kötetben is megjelent, tüstént kész volt az egyhangú megállapítás: Csathó Kálmán sokkal több, mint pusztán a maga kedvtelését kielégítő literary gentleman. Csathó Kálmán vérbeli hivatásos és tehetséges író, akinek van mondanivalója és aki képzelő erejének készletét érdekes és élvezetes formába tudja önteni. Különösen az olvasóközönség fogadta nagy örömmel és szeretettel a két Domokos leány folyton egymásba fonódó, egymást keresztező szerelmének a történetét, melynek beállítása, bonyodalma és megoldása egyaránt megkapó. Egy kicsit bidermájeres környezetben s egy csomó érzelgésre hajló, lágyakaratú és bágyadt természetű alak között van egy erős akaratú, leleményes és kitartó fiatal leány s egy hasonlóképpen csupa energia meglett férfi. Mindenre lehet gondolni, csak arra nem, hogy kettőjükből férj és feleség legyen. Pedig úgy történik. A fiatal leány erősebbnek bizonyul, mint a kemény férfi, aki megszelídülve, meghódítva végre is kénytelen feleségül kérni Domokos Lenkét. A diadalt a szerelem jogán vívja meg és vívja ki Domokos Lenke sok józan számítással, alakoskodással, ravaszsággal; ha kell, nyers cselszövéssel, sőt egy kevés, de kellően elhelyezett ideggörccsel is. Mindezt azonban az olvasó elnézi és szívesen megbocsátja neki, mert kiderül, hogy ezek által nemcsak maga, de egész tehetetlen környezete is célhoz jut megtalálván kiki a maga életpárját és a maga élettevékenységét. Az olvasó közönség nem csalódott. Csathó Kálmánnak következő regényeit is — Ibolyka, Te csak pipálj Ladányi, Most kél a nap, — bár a világháború legidegfeszítőbb éveiben jelentek meg, nem csökkenő érdeklődéssel és tömegesen fogyasztotta. Fogyasztotta és fogyaszthatta annál is inkább, mert a Csathó írásművészete is egyre finomodott, alakító eljárása művészibb, felfogása s egész gondolatvilága, nemesebb és közvetlenebb módon nyilatkozott meg. Időben csak egy év, de a költői alakítás és felfogás szempontjából nagy különbség van pl. a Varjú a toronyórán és a Most kél a nap között. Ez utóbbi regényben is a szerelem joga jut diadalra s lesz felesége Káringecz Vilma, az örmény trafikos leánya Bontha Andrásnak, a főúri családokkal is rokonságban álló gentry főispán fiának. De mig az első regényben majdnem sok a hősnő ravaszkodása, mesterkélt a számítása s rideg önzésbe is felöltözik célja elérése végett, akárcsak egy modern diplomata, addig a Most kél a napban igazán a felkelő nap nyugodt, tiszta levegőjében vagyunk s Káringécz Vilma és Bontha András lelke oly természetességgel s annyi gyöngédséggel találkoznak és lesznek egymáséi, mint a felkelő nap verőfénye és a fűszálakon csillogó harmatcsepp. Csak úgy mellékesen kénytelen vagyok megemlíteni, hogy tiszta szerencsétlenség, hogy Csathónak ez a regénye nem a közhatalom változása után jelent meg. Ha nem úgy esett volna meg, akkor tekintettel arra, hogy a regény színhelye, levegője egy erdélyi vármegye fővárosa, hogy alakjai mind erdélyiek, sőt épen örmények; továbbá tekintettel arra, hogy a szerző tanult Marosvásárhelyt és Kolozsvárt: világos, hogy ma nem mint szép magyar regényt emlegetnek. Hanem mint valamivel többet és jobbat: erdélyi regényt. így azonban Csathó Kálmán kénytelen megelégedni azzal, hogy ő csak magyar író. Tisztán irodalmi szempontból is áll a szerencsétlenség, így eggyel csakugyan kevesebb azon erdélyi regények száma, amelyekben kénytelen az olvasó előbb a költészetet, a tiszta irodalmi értéket észrevenni és élvezni. Az erdélyi vonatkozást és tartalmat csak később és utólagosan veszi észre. Ha már egyáltalán észre kell venni... Elég, hogy Csatbó Kálmán e szerencsétlenség dacára is annyira népszerű író lett, hogy mikor első regényének megjelenése után, öt év múlva 1920-ban, Herczeg Ferenc Csatbót a Kisfaludy-társaságnak tagul ajánlotta, többek között azzal is ajánlotta, hogy művei mintegy százezer példányban forognak az olvasóközönség kezében. Azóta persze ez a szám legalább háromszorosára emelkedett. Hiszen csupán a Most kél a nap már hetedik kiadásban s a huszonkétezredik példányban jelent meg. Többi műve is, a régebbiek és újabbak egyaránt, újabb és újabb kiadást érnek. Semmivel sem kisebb Csathó népszerűsége a színpadon. S ez annál figyelemre méltóbb, mert színdarabjainak tárgya, meséje rendszerint nem új költői lelemény. Hanem regényeit dramatizálja és dramatizálta, mint egykor Jókai is. Csakhogy — emlékszünk rá a Jókai dramatizált regényeinek értéke és hatása egyáltalán nem versenyez magának a regényeknek a becsével. Csathó Kálmánr La- Sikerrel biztatnak a magyar-francia barátsági törekvések (Budapest, január 30.) Vilani Frigyes dr. párisi magyar követ pénteken Budapestre érkezik, hogy a magyar kormányt informálja párisi impresszióiról és megmutassa az aktuális kérdéseket. Közvetlen érintkezést keres a kormánnyal és a hatóságokkal s meg fogja beszélni a francia-magyar baráti viszony kiépítését, a sorbonnei magyar katedra ügyét, a Kollégium Hungaricum erősítését és egyéb kulturális ügyeket. Ezekben a kérdésekben végleges döntés is történhetik. Az új követ egyébként párisi politikai körök előtt a legnagyobb szimpátiának örvend, amit Doumergue külön is kiemel. Valószínűnek látszik, hogy a barátsági törekvések teljes sikerrel járnak. Uránia Mozgó Idegen légionárus IP (Mikor a fecskék visszatérnek) megható keleti tárgyú dráma, Marokkó és Tripolis sivatagjaiból. — Főszerepekben: Dorothie Wleck, Oscar Marion ■ Monopol Concordiafilm IwmMH