Keleti Ujság, 1933. január (16. évfolyam, 1-24. szám)

1933-01-01 / 1. szám

v$C£AP£Sî V. Előfizetés belföldön: ffyiVTC £00, félévre *00, negyedévre 200, egy höre 70 I* Egyes szám ára 4 lei. ORSZÁGOS MAGYARPARII LAP Szerkesztőségi és kiadóhivatali telefon: 60 S. XVI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM. CÎB/*KOLOS8!?41. * 1S33. január 1. * VaSVmCtP Előfizetés Magyarországon­­ Egy évre 80 Pengő, félévre 23 Pengő, negyedévre XSJSV* Egyes szám ára 29 fillér_________ Borúra derű Újra egy esztendő zajlott le az idő homok­óráján. Újra egy esztendővel távolodtunk attól a rettenetes eseménytől, amely megváltoztatta öt földrész politikai térképét, a világháborútól. Azt mondják, a világháború vízválasztója nem­csak két generációt választ el egymástól, hanem két ellentétes világképet is. Semmit sem lehet úgy csinálni, ahogy azelőtt, a béke boldog esz­tendeiben. Más módszereket követel a kormány­zás, más sztratégiai eszközökkel él a kapitaliz­mus és a szocializmus, más arculatokat mutat­nak a társadalmi problémák, más életkörülmé­nyeket szabnak azok a technikai keretek, ame­lyek közé kényszerültünk, mások, egészen má­sok lettek az irodalom problémái és művésze­tek kifejező eszközei. Egy új világ küszöbére kerültünk — ez kétségtelen. Csak azt nem tud­juk, hogy milyen lesz hát az a világ, amelyet a feltörekvő nemzedéknek birtokába kell majd vennie. A zűrzavar körülöttünk éppen olyan nagy, mint egy vagy két évvel ezelőtt, ilyenkor. Ezer­­kilencszázharminchárom fordulója egy lépés­sel sem visz közelebb a kibontakozáshoz. Sőt, majdnem azt mondhatjuk, hogy a tit­koknak és a bizonytalanságoknak még sűrűbb homályú útvesztőjébe kerültünk. Az utóbbi esz­tendőkben politikai téren történtek nagysza­bású kísérletezések, a parlamentarizmussal szembehelyezkedő új kormányzási módszerek, forradalmi úton életbe léptetett államformák, alakulatok, amelyek mind azzal hivalkodtak, hogy ők mutatják meg az igazi és egyetlen utat. Történtek kísérletek a gazdasági élet megrefor­málására is. Kezdve azzal, hogy a racionaliz­mus bűvös jelszavát beledobták a közélet hom­lokterébe és a termelést példátlan méretekig fokozták, végezve azzal, hogy az autark gazdál­kodás jelszavát dobták be ismét és most már a fogyasztást csökkentették le az önzsugoriság legvégső határáig. Ha voltak korok, mint pél­dául a humanizmus, reformáció, reauaissance korai, amelyeket az jellemzett, hogy egységes világnézete volt az emberiségnek, egyformán, szinte közmegegyzésszerűen gondolkozott a vi­lág nagy és kis dolgairól, úgy a mi korunkat éppen a véleményeknek, a felfogásoknak ez a divergens volta jellemzi, ez a sok-sok különböző álláspont, amely mind csalhatatlannak érzi ma­gát és fájdalom, csak a csírázásig tud eljutni. Ha arra a feladatra lennék kényszerítve, hogy szabatosan mérlegét szerkesszük meg az elmúlt év belső és külső politikai történéseinek, zavarba jönnénk, hiszen még arról sem tudnánk képet nyújtani, hogy mi történt pozitívum, mi történt tényszerű valami a fejlődés vonala irá­nyában közel tizenöt év, a világháború be­feje­zése óta. Csak egy pozitívumot tudunk: még mélyebbre sülyedtünk, mint az elmúlt esztendő­ben. Szemben a konjunktúra intézetek kis hala­dást mutató grafikonjaival a válság legbeszé­desebb manométere, a munkanélküliség egyre nagyobb méreteket mutat. Egy dologban lehet csak bízni, egy irány­tűben, egy izzó test csalhatatlan lángjában és ez a józan ész. Hinnünk kell, hogy az 1933-as esz­tendő ahogy egyre távolabb visz az emberiség leghagymázosabb álmától, a világháborútól, egyre közelebb vezet az emberi együttélés ama tiszta reális és józan formáihoz, amelyeket az évezredes tapasztalati tények és erkölcsi igaz­ságok mutatnak. Ennek a reményében lépjünk ki az elmúlt év sötét éjjeléből egy derengő vilá­gosság új esztendeje felé. Az éjt és a napot, a koromsötétet a pirkadástól éles vonalak nem választják el és jól tudjuk, hogy 1932. és 1933. között egyelő­re csak a kalendárium tesz finom különbségeket. De a józan észnek alaptörvénye, hogy higgyen az emberiség sorsának az évsza­kok és napszakok járásához hasonló változásai­ban és azért bízunk benne rendületlenül, hogy a borúra egyszer mégis csak a derű fog követ­­kezni. " N? % 14256& CS£ 192?S ct­: 3$ Maniu miniszterelnök­i tervet juttatott el Genf­be, amely a Nép­szövetség közbejöttével szanálná Románia pénzügyi és gazdasági ügyeit Hz Hdeverul számol azzal, hogyha Genf visszautasítja a prepozíciót, a kormány távozik helyéről Megjelent a kormány új deviza-rendelete (Bukarest, december 31.) A kormány újévi ajándéka az országnak: az új deviza-rendelet. Akkor, amikor kétségkívül bebizonyítást nyert, hogy a deviza-kereskedelem megszigorí­tása súlyos károkat okozott mindazoknak az országoknak, amelyek ezzel a rendszabállyal éltek, kissé anakronizmus számba megy a Ma­­niu-kormán­y rendelete, amely további megszo­rításokra kényszeríti a kereskedőket, végered­ményben tehát a gazdasági életnek újabb ke­rékkötője. Egyébként a deviza­rendelet a kö­vetkezőket tartalmazza: 1. Aki devizát, vagy valutát akar vásárolni, írás­beli kérvényt kell benyújtania a Banca Naţionalához az előírt speciális nyomtatványon és bizonyítania kell, hogy külföldön fizetési kötelezettségei vannak. 2. Akik­nek devizájuk, vagy valutájuk van, csak a Banca Na­ţionala felhatalmazásával vihetik azt külföldre. 3. Min­den devizaigénylőnek deklarációt kell tennie, hogy nin­csen saját devizája. 4. Lejben való kifizetések átutalá­sok útján, amennyiben külföldi cégeknek belföldi ki­utalásairól van szó, csak a­ Banca Naţionala engedélyé­vel lehetséges. 5. A lej kivitele folyószámlán, vagy akk­reditív útján is tiltva van. Devizaeladásra vonatkozó­lag: a) Senki nem adhatja el devizáját a Nemzeti Bank engedélye nélkül, b) Az exportdevizákat és a külföldi hitelekből származó devizakészleteket be kell jelenteni a Nemzeti Banknak, c) Külföldi devizahitelek effektív, vagy folyószámla hitelek, csak a Banca Naţionala en­gedélyével folyósíthatók, d) Az exportáruk dokumen­tumai inkasszó végett a Banca Naţionalănál letétbe he­­lyezendők. A külföldre, vagy külföldről utazókra vo­natkozólag: 1. Az országba érkező utasok kötelesek nyilatkozatot tenni a náluk levő valuta, deviza és lej készletről, amit a vámhivatalnokok bejegyeznek az út­levélbe. 2. A valuta beváltása, vagy a Banca Naţiona­­lánál, vagy a határon levő kirendeltségeknél történik. 3. Az országot deviza-, valuta-, vagy lej­ készlettel csak a Banca Naţionala felhatalmazása alapján lehet elhagyni, amit be kell mutatni a határállomáson. E rendelkezés alól mentesíttetik maximálisan 2000 lej bel­földi és 5000 lej értékű külföldi valuta. Átutazó utasok­nál pénzkészletüket egyszerűen bevezetik az útlevélbe, az osztrák, magyar és csehszlovákiai útlevéltulajdono­­sokn­ak azonban birtokában kell lenniök a kompenzá­ciós pénztár engedélyének. A rendelet ellen vétdíjz Utasok 5000 lejtől 300.000 lejig terjedő pénzbírsággal és 15 nap­tól 3 hónapig tartó fogsággal büntetetnek. Az­ok az exportőrök, akik hamis deklarációt tesznel^||®B havi fogsággal és 10.000—500.000 lej büntetésűt »^kapnak. Ugyancsak súlyos szankciókba­n részesülnek azok is, akik engedély nélkül exportálnak devizát. Egyidejűleg rendelet jelent meg a hivatalos lapban az ismert kon­­tingentálással kapcsolatosan, amely átmeneti időre, egészen február 1-ig szabályozza a behozatalt. A veresen is megszólal az olasz kölcsön ügyében. Madgearu pénzügyminiszternek a kétszáz­­milliós olasz kölcsönnel kapcsolatos szenátusi kijelentése nyomán még tovább bonyolódik az ügy. Madgearunak az újságírók előtt tett teg­napi nyilatkozatára ma nyilatkozik Averescu marsall, aki a kölcsön megkötése idején a kor­mány miniszterelnöke volt. Leszögezi, hogy az olasz kölcsön semmiféle megrendeléssel nem volt összefüggésben. A kölcsön nem volt kapcsolat­ban Kaspoli herceg ügyével sem, akinek ügye teljesen független a kölcsön­től. Az Universul hevesen támadja Maniut és Madgearyt a szená­tusi nyilatkozat miatt, a Dreptatea pedig kemé­nyen megleckézteti a sajtó­támadások miatt Stelian Popescut, az Universul főszerkesztőjét, akiről azt írja, hogy politikai kitartott. Az Adeverul a gen­fi tárgyalások kudarca esetén számol a kormány távozásával Az Adeverul is szolgál egy újévi szenzá­cióval, amikor megírja, hogy a kormány genfi t­árgyalásai olyan irányt vettek föl, amelyek nem zárják ki a kormány távozását sem. A lap ugyanis azt állítja, hogy Maisiu eljuttatta Genf­­be azt a koncepcióját, amelynek végrehajtása esetén Románia gazdasági helyzete lényegesen enyhülne. Mánia terve szerint: 1. egy pénzügyi és gazdasági terv készülne a genfi szempontok honorálásával; 2. a tervezet nyugati szakértők közreműkö­désével készülne el Románia speciális viszonyai­nak figyelembevételével, 3. ebben a munkában az ország szociális kö­vetelményeinek is érvényesülnie kellene. Az Adeverul szerint ez a program Maniu tudtával, sőt iníciativájára alakult ki. Meg kell állapítani, hogy ebben a formában a Maniunak tulajdonított koncepció annyira homályos, hona nem is inég lehet megállapítani, mit akar. A valószínűség az, hogy nemcsak egy papiros terv a kormány célja, hanem annak reális pénzügyi alátámasztása is. Csakis így lehet megérteni a lap további kommentárjait. Az Adeverul ugyanis úgy tudja, hogy a kormány tagjainak többsége azon a véleményen van, hogyha Genf nem hajlandó segítséget nyújtani a terv meg­valósításához,­ a kormánynak le kell mondania. Maniu szerint azonban még végső esetben sem­i szabad levonni a konzekvenciákat. Az Adeve­­rul megjegyzi, hogyha az a kormány, amely­nek Maniu, Titulescu, Lugoşeanu, Madgearu az oszlopai, Genf miatt kénytelen volna tá­vozni a helyéről, el sem képzelhető más poli­tikai koncentráció, amely Genf­fel szemben ér­vényesíteni tudná az ország érdekeit. —o—

Next