Keleti Ujság, 1933. április (16. évfolyam, 75-99. szám)

1933-04-01 / 75. szám

KELETIUISM XVI. ÉVF, 73. SZÁM. A kisebbségi iskoláknak nem adnak állam­segélyt, csak a lutheránusoknak 3 milliót Laár Ferenc a lelkész­ konynia igazságtalanságait tárta fel Abrudbányai Ede az unitárius egyházat ért jogtalanságot mutatta ki A református és unitárius egyház között megosztottak egy milliót (Bukarest, március 31.) A vallás és közok­tatásügyi minisztérium költségvetésének bizott­sági tárgyalását a kamarában tovább folytat­ták. Ez alkalommal súlyos vitát provokált a román Nemzeti Színházak segélyezése. A költ­ségvetés szerint ugyanis a craiovai, csernováci és kisenevi színházak államsegélyét törölték a költségvetésből. Több órás vita után mintegy hatmillió lej államsegélyt szavazott meg a bi­zottság az említett három színház segélyezésére. A vita során kiütközött az ellentét a regáti és az erdélyi görögkeleti lelkészek gondolkozása között. Csak az esti órákban került sor a kisebb­ségi egyházak segélyezésének kérdésére s min­denek előtt Laár Ferenc, majd Abrudbányayi Ede dr. emeltek szót a Magyar Párt részéről.­ Laár Ferenc egyenlő elbánást kér.] Laár Ferenc újból rámutatott a kisebbségi­ egyházak helyzetére, szemben a domináns­­ orthodox s a görögkatholikus egyházak helyze­tével. Kimutatja, hogy míg egy tizenkettedik­ kategóriabeli görögkeleti lelkész négy kárpót­j­­ékkal 3300 lej államsegélyt élvez havonta és ezt megközelíti a görögkatholikus lelkészek államsegélye, addig a református lelkésznek havi 1700 lej és az unitárius lelkésznek havi 1250 lej a kongruája. Az államnak elsőrendű kötelessége az egyházak erősítése, mert bármilyen egyházról legyen is szó,­ az csak a konszolidációt szolgálja. Szakí­tani kell már egyszer azzal a hajmeresztő kifo­gással, hogy a kisebbségi egyházak lelkészei irredenta politikát folytatnak. El sem képzelhető, hogy egy lelkész, akinek megélhetése az államsegélyhez van kötve, az irredentizmus szolgálatában állana. Ne juttas­sák oda a lelkészeket, hogy hivatásukról meg­feledkezve öngyilkosok legyenek, mint az a ta­valy nyáron két esetben is megtör­ént. Az is elviselhetetlen, hogy egy lelkész négy fiának csak két pár cipője, ■nagy egy másik lelkésznek csak egyetlen egy ingje legyen. A kormánynak figyelemmel kel lennie az államsegély tekintetében a­z előkezelt iskolákra is. Az államnak is elsőrendű kö­telessége a kisebbségi iskolák segélyezése. Laár Ferenc erélyesen követelte indokai alapján a bizottságban a református és unitá­rius lelkészek államsegélyének felemelését és az iskolák segélyezését. Egymillió lej, havi kongruában. Laár beszéde után a miniszter egymillió lej államsegélyt helyezett kilátásba. Abrudbányay Ede felszólalása után — melyet alább közlünk — a bizottság az egymillió lejes államsegélyt a két felekezet között megosztotta, hatszázezer lejt irányozva elő a református és négyszázezer lejt az unitárius egyháznak, mely azonban a református papokra mindössze 65 lej, az unitá­riusokra pedig 295 lej többletet jelent fejenként. Iskolai államsegélyt egyetlen kisebbségi felekezet részére sem adtak, csupán a lutheránus egyház került abba a kiváltságos helyzetbe, hogy ez alkalommal is megkapta az évi hárommillió lejes iskolai államsegélyét. A szászok régi öt­milliós ismeretes paktuma olvadt le ez összeg­ben hárommillióra. Abrudbányay Ede az unitáriusok súlyos sérelméről. Dr. Abrudbányay Ede az unitárius egyház felügyelő-gondnoka szintén hosszú beszédben védte az unitárius egyház érdekeit a bizottság­ban. Rámutatott arra, hogy az unitárius lelké­szek költségvetésileg előirányzott fizetése 600— 1400 lej között váltakozik, amely összeg a román felekezetek papjai fizetésének körülbelül egy­negyedét, a lutheránus és róm. katholikus pa­pok fizetésének egyharmadát teszi ki, sőt a leg­rosszabban fizetett református papok fizetése is másfélszer akkora, mint az unitárius lelké­szeké. Ez a fizetés oly­annyira alacsony, hogy a családos papok egész évi fizetésükből egy rendbeli ruházatot sem tudnak vásárolni ma­guk és családjuk részére és ezenfelül az egész évi megélhetésre semmi sem marad. A bizottságban elnöklő Man lelkészre, mint tanúra hivatkozik Abrudbányay, akinek szemé­lyes tapasztalatból tudomása van arról, hogy egy unitárius lelkész szabadságidejében kénytelen mint soffőr megkeresni a ke­nyeret maga és családja számára. Hangsúlyozza továbbá, hogy lelketlen és mél­tánytalan dolog az unitárius papoknak olyan alacsony fizetést adni, amely egész biztosan a papok anyagi és lelki összeomlásához vezet. Ez az elbánás nemcsak méltánytalan, de törvény­telen is, mert a kultusztörvény 31. szakasza azt rendeli, hogy az egyházi államsegély megálla­pításánál az egyházak tényleges reális szükségle­tei is figyelembe veendők. Már­pedig nagyobb szükségben egyik egyház sem lehet, mint az, amelyik lelkészeit fizetni nem tudja. Rámutat arra is, hogy az impérium átvétele után az erdélyi nemzeti pártból meg­alakult Consilius Dirigent azt az elvi álláspon­tot jutatta kifejezésre az egyházi államsegélyek megállapításánál, hogy a különböző egyházak hasonló funkcionárusai hasonló fizetésben ré­szesüljenek. Ez a felfogás jut kifejezésre a libe­­rálisok által megalkotott felekezeti törvény 31. szakaszában is. Ezt az álláspontot tartották fenn az egymást követő kormányok és az 1928- ban megalakult nemzeti parasztpárti kor­mány is. Ettől a kultusztörvényben is kifejezett állás­ponttól csak az 1932. évi költségvetésben tért­­ a Iorga-kormány, azonban maga Iorga is elismerte miniszterelnök­sége idején, hogy ez az eljárás törvény­telen volt és egy két- és félmilliós rendkívüli segéllyé! Ígérte az unitárius eg­yházat ért sérelmet or­vosolni. A fenti történelmi ismertetés után kérdi Abrud­hány­ay a kormányt, hogy a nem­­zeti­ parasztpártnak évtizedes gyakorlatában kikristályosodott, törvényes, méltányos és tisz­teletreméltó álláspontját fel akarja-e adni és a Iorga-kormány politikáját akarja-e folytatni, amikor a Iorga-kormány elismert tévedéséből akar argumentumot meríteni az unitárius papság igazságos és törvényes igényeinek az elgáncsolásár­a. Megosztják a milliót. Előterjeszti, hogy az unitárius papság államsegélyét körülbelül hárommillióval kel­lene emelni, hogy az unitárius papok fizetése a többi papság fizetésének átlagát elérje. Hang­súlyozza, hogy elvileg, fenntartja az unitárius papság jogát ehhez a teljes összeghez, átmene­tileg azonban, tekintettel a költségvetési nehéz­ségekre, az előirányzott segélyezésnek legalább egymillió lejjel leendő emelését kéri. Részletesen foglalkozik beszéde végén az unitárius egyházat az agrárreform rendjén ért igazságtalanságokkal, amikor is megfosztották az egyházat attól, hogy papjait, ha eltartani nem is, de legalább segélyezni tudja. A bizottság ezután végleges formában le­szögezte, hogy a két egyház számára a költség­­vetésben államsegély címén egymillió lejt vesz fel, hatszázezer lejt a református és négyszáz­­ezer lejt az unitárius egyház számára. A soborsini kastély ura, a tragikus körülmények között meghalt Hunyady Károly gróf, egy Habsburg főhercegnő szerelme miatt hagyta el a bécsi udvart Többszázmilliós vagyon maradt hátra utána, három országban terültek el Hunyady gróf birtokai . A kastély­park tópartján temetik el az öreg Hunyady grófot (Arad, március 31.) Jelentette a Keleti Újság, hogy egy súlyos veseoperáció halálát okozta Hunyady Ká­roly grófnak, a soborsini kastély 69 éves urának. Az el­hunyt magyar arisztokrata eletetnek valóban regénybe illő részletei vannak. Hunyady gróf az olaszországi Ve­ronában született. Édesapja, mint magasrangu katona­tiszt vett részt az olasz-osztrák hadjáratban, ugy lát­­szik apjának Katonai karrierje csábította őt is erre a pályára, mert nachi­ iskolába ment s Hamarosan bekerült Ferenc József udvarába. Erre az időre esik Hunyady gróf esetének legromantikusabb fejezete, a Habsburg­­család egyik bájos fiatal tagja forró szerelemre ébredt iránta. Barátai azt tanácsolták a fiatal tisztnek, hogy siessen megházasodni, mert ez a szerelem veszélyezteti katonai karrierjét. Az akkor 28 éves ifjú arisztokrata csakugyan nőül is vette Szadasdy Ferenc gróf gyönyörű leányát, Irmát. Egy ideig még a hadsereg kötelékében maradt, pár év múlva azonban lemondott rangjáról és visszavonult a soborsini kastélyba. Az ősi kastélyt aztán óriási összegek feláldozásával valóságos tündérkastély­­lyá varázsolta. Horribilis értékű gobelinek, könyveit ez­rei, világhíres festmények özönlöttek Soborsinba, a parkot pedig exotikus dísznövényekkel a francia és olasz Riviera legritkább rózsafajtáival díszítette fel. Ez a park végig gyöngéje maradt az öreg grótnak, meg az utóbbi időben is közel egymillió lejt költött rá éven­ként. Ezt a csodálatos díszkénét a gróf néhány évvel ezelőtt megnyitotta és akárki megtekinthette, sokezer holdas vadászterületein a háború előtt nagy vadászatokat rendezett, amelyeken a magyar és osztrák arisztokrácia tagjain kívül, néha Ferenc Ferdinand, sőt egy ízben Ferencz József is megjelent. Ferencz József a lippai királygyakorlatok alkalmával egy éjszakát a soborsini kastélyban töltött. Soborsinba édesapja betegágyához megérkezett Hunyady Ferenc gróf, magyar képviselő is, s ő zárta le a halott gróf szemeit. Hunyady Ferenc apja utolsó kí­vánságára úgy intézkedett, hogy Hunyady Károly gróf hamvait a híres park tavának partján temessék el. Hunyady Károly gróf után több százmillió lej értékű vagyon maradt, amelyből nyolcvan-kilencvenmillió lej nagyrészt értékpapírokban már tizenöt év óta kolloi­­dén van. A soborsini ingatlanok a vagyonnak csak kis részét alkotják, mert hét birtokának legnagyobb része Magyarországon és Csehszlovákiában fekszik. Érdekes, hogy Hunyady gróf, aki hosszú évek óta ki sem moz­dult Soborsinról, csehországi birtokainak legnagyobb részét nem is látta. Hunyady Károly gróf üives volt takarékosságáról, de emellett mindenkit segélyezett, aki hozzá fordult s az agrár­reform­ életbeléptetése alkalmával önként ajánlotta fel a soborsini vasúti állomás környékén levő temjeit a szegény falusiaknak, száznál több család ka­pott ekkor ingyen házhelyet Hunyady Károly gróf ál­dozatkészségéből. ivasz kezdetével megkezdődött a dupla maláta szezon is! DREHER HAGGEN MACHER gyártmány Kapható palackokban és poharasért

Next