Keleti Ujság, 1933. április (16. évfolyam, 75-99. szám)
1933-04-01 / 75. szám
KELETIUISM XVI. ÉVF, 73. SZÁM. A kisebbségi iskoláknak nem adnak államsegélyt, csak a lutheránusoknak 3 milliót Laár Ferenc a lelkész konynia igazságtalanságait tárta fel Abrudbányai Ede az unitárius egyházat ért jogtalanságot mutatta ki A református és unitárius egyház között megosztottak egy milliót (Bukarest, március 31.) A vallás és közoktatásügyi minisztérium költségvetésének bizottsági tárgyalását a kamarában tovább folytatták. Ez alkalommal súlyos vitát provokált a román Nemzeti Színházak segélyezése. A költségvetés szerint ugyanis a craiovai, csernováci és kisenevi színházak államsegélyét törölték a költségvetésből. Több órás vita után mintegy hatmillió lej államsegélyt szavazott meg a bizottság az említett három színház segélyezésére. A vita során kiütközött az ellentét a regáti és az erdélyi görögkeleti lelkészek gondolkozása között. Csak az esti órákban került sor a kisebbségi egyházak segélyezésének kérdésére s mindenek előtt Laár Ferenc, majd Abrudbányayi Ede dr. emeltek szót a Magyar Párt részéről. Laár Ferenc egyenlő elbánást kér.] Laár Ferenc újból rámutatott a kisebbségi egyházak helyzetére, szemben a domináns orthodox s a görögkatholikus egyházak helyzetével. Kimutatja, hogy míg egy tizenkettedik kategóriabeli görögkeleti lelkész négy kárpótjékkal 3300 lej államsegélyt élvez havonta és ezt megközelíti a görögkatholikus lelkészek államsegélye, addig a református lelkésznek havi 1700 lej és az unitárius lelkésznek havi 1250 lej a kongruája. Az államnak elsőrendű kötelessége az egyházak erősítése, mert bármilyen egyházról legyen is szó, az csak a konszolidációt szolgálja. Szakítani kell már egyszer azzal a hajmeresztő kifogással, hogy a kisebbségi egyházak lelkészei irredenta politikát folytatnak. El sem képzelhető, hogy egy lelkész, akinek megélhetése az államsegélyhez van kötve, az irredentizmus szolgálatában állana. Ne juttassák oda a lelkészeket, hogy hivatásukról megfeledkezve öngyilkosok legyenek, mint az a tavaly nyáron két esetben is megtörént. Az is elviselhetetlen, hogy egy lelkész négy fiának csak két pár cipője, ■nagy egy másik lelkésznek csak egyetlen egy ingje legyen. A kormánynak figyelemmel kel lennie az államsegély tekintetében az előkezelt iskolákra is. Az államnak is elsőrendű kötelessége a kisebbségi iskolák segélyezése. Laár Ferenc erélyesen követelte indokai alapján a bizottságban a református és unitárius lelkészek államsegélyének felemelését és az iskolák segélyezését. Egymillió lej, havi kongruában. Laár beszéde után a miniszter egymillió lej államsegélyt helyezett kilátásba. Abrudbányay Ede felszólalása után — melyet alább közlünk — a bizottság az egymillió lejes államsegélyt a két felekezet között megosztotta, hatszázezer lejt irányozva elő a református és négyszázezer lejt az unitárius egyháznak, mely azonban a református papokra mindössze 65 lej, az unitáriusokra pedig 295 lej többletet jelent fejenként. Iskolai államsegélyt egyetlen kisebbségi felekezet részére sem adtak, csupán a lutheránus egyház került abba a kiváltságos helyzetbe, hogy ez alkalommal is megkapta az évi hárommillió lejes iskolai államsegélyét. A szászok régi ötmilliós ismeretes paktuma olvadt le ez összegben hárommillióra. Abrudbányay Ede az unitáriusok súlyos sérelméről. Dr. Abrudbányay Ede az unitárius egyház felügyelő-gondnoka szintén hosszú beszédben védte az unitárius egyház érdekeit a bizottságban. Rámutatott arra, hogy az unitárius lelkészek költségvetésileg előirányzott fizetése 600— 1400 lej között váltakozik, amely összeg a román felekezetek papjai fizetésének körülbelül egynegyedét, a lutheránus és róm. katholikus papok fizetésének egyharmadát teszi ki, sőt a legrosszabban fizetett református papok fizetése is másfélszer akkora, mint az unitárius lelkészeké. Ez a fizetés olyannyira alacsony, hogy a családos papok egész évi fizetésükből egy rendbeli ruházatot sem tudnak vásárolni maguk és családjuk részére és ezenfelül az egész évi megélhetésre semmi sem marad. A bizottságban elnöklő Man lelkészre, mint tanúra hivatkozik Abrudbányay, akinek személyes tapasztalatból tudomása van arról, hogy egy unitárius lelkész szabadságidejében kénytelen mint soffőr megkeresni a kenyeret maga és családja számára. Hangsúlyozza továbbá, hogy lelketlen és méltánytalan dolog az unitárius papoknak olyan alacsony fizetést adni, amely egész biztosan a papok anyagi és lelki összeomlásához vezet. Ez az elbánás nemcsak méltánytalan, de törvénytelen is, mert a kultusztörvény 31. szakasza azt rendeli, hogy az egyházi államsegély megállapításánál az egyházak tényleges reális szükségletei is figyelembe veendők. Márpedig nagyobb szükségben egyik egyház sem lehet, mint az, amelyik lelkészeit fizetni nem tudja. Rámutat arra is, hogy az impérium átvétele után az erdélyi nemzeti pártból megalakult Consilius Dirigent azt az elvi álláspontot jutatta kifejezésre az egyházi államsegélyek megállapításánál, hogy a különböző egyházak hasonló funkcionárusai hasonló fizetésben részesüljenek. Ez a felfogás jut kifejezésre a liberálisok által megalkotott felekezeti törvény 31. szakaszában is. Ezt az álláspontot tartották fenn az egymást követő kormányok és az 1928- ban megalakult nemzeti parasztpárti kormány is. Ettől a kultusztörvényben is kifejezett állásponttól csak az 1932. évi költségvetésben tért a Iorga-kormány, azonban maga Iorga is elismerte miniszterelnöksége idején, hogy ez az eljárás törvénytelen volt és egy két- és félmilliós rendkívüli segéllyé! Ígérte az unitárius egyházat ért sérelmet orvosolni. A fenti történelmi ismertetés után kérdi Abrudhányay a kormányt, hogy a nemzeti parasztpártnak évtizedes gyakorlatában kikristályosodott, törvényes, méltányos és tiszteletreméltó álláspontját fel akarja-e adni és a Iorga-kormány politikáját akarja-e folytatni, amikor a Iorga-kormány elismert tévedéséből akar argumentumot meríteni az unitárius papság igazságos és törvényes igényeinek az elgáncsolására. Megosztják a milliót. Előterjeszti, hogy az unitárius papság államsegélyét körülbelül hárommillióval kellene emelni, hogy az unitárius papok fizetése a többi papság fizetésének átlagát elérje. Hangsúlyozza, hogy elvileg, fenntartja az unitárius papság jogát ehhez a teljes összeghez, átmenetileg azonban, tekintettel a költségvetési nehézségekre, az előirányzott segélyezésnek legalább egymillió lejjel leendő emelését kéri. Részletesen foglalkozik beszéde végén az unitárius egyházat az agrárreform rendjén ért igazságtalanságokkal, amikor is megfosztották az egyházat attól, hogy papjait, ha eltartani nem is, de legalább segélyezni tudja. A bizottság ezután végleges formában leszögezte, hogy a két egyház számára a költségvetésben államsegély címén egymillió lejt vesz fel, hatszázezer lejt a református és négyszázezer lejt az unitárius egyház számára. A soborsini kastély ura, a tragikus körülmények között meghalt Hunyady Károly gróf, egy Habsburg főhercegnő szerelme miatt hagyta el a bécsi udvart Többszázmilliós vagyon maradt hátra utána, három országban terültek el Hunyady gróf birtokai . A kastélypark tópartján temetik el az öreg Hunyady grófot (Arad, március 31.) Jelentette a Keleti Újság, hogy egy súlyos veseoperáció halálát okozta Hunyady Károly grófnak, a soborsini kastély 69 éves urának. Az elhunyt magyar arisztokrata eletetnek valóban regénybe illő részletei vannak. Hunyady gróf az olaszországi Veronában született. Édesapja, mint magasrangu katonatiszt vett részt az olasz-osztrák hadjáratban, ugy látszik apjának Katonai karrierje csábította őt is erre a pályára, mert nachi iskolába ment s Hamarosan bekerült Ferenc József udvarába. Erre az időre esik Hunyady gróf esetének legromantikusabb fejezete, a Habsburgcsalád egyik bájos fiatal tagja forró szerelemre ébredt iránta. Barátai azt tanácsolták a fiatal tisztnek, hogy siessen megházasodni, mert ez a szerelem veszélyezteti katonai karrierjét. Az akkor 28 éves ifjú arisztokrata csakugyan nőül is vette Szadasdy Ferenc gróf gyönyörű leányát, Irmát. Egy ideig még a hadsereg kötelékében maradt, pár év múlva azonban lemondott rangjáról és visszavonult a soborsini kastélyba. Az ősi kastélyt aztán óriási összegek feláldozásával valóságos tündérkastélylyá varázsolta. Horribilis értékű gobelinek, könyveit ezrei, világhíres festmények özönlöttek Soborsinba, a parkot pedig exotikus dísznövényekkel a francia és olasz Riviera legritkább rózsafajtáival díszítette fel. Ez a park végig gyöngéje maradt az öreg grótnak, meg az utóbbi időben is közel egymillió lejt költött rá évenként. Ezt a csodálatos díszkénét a gróf néhány évvel ezelőtt megnyitotta és akárki megtekinthette, sokezer holdas vadászterületein a háború előtt nagy vadászatokat rendezett, amelyeken a magyar és osztrák arisztokrácia tagjain kívül, néha Ferenc Ferdinand, sőt egy ízben Ferencz József is megjelent. Ferencz József a lippai királygyakorlatok alkalmával egy éjszakát a soborsini kastélyban töltött. Soborsinba édesapja betegágyához megérkezett Hunyady Ferenc gróf, magyar képviselő is, s ő zárta le a halott gróf szemeit. Hunyady Ferenc apja utolsó kívánságára úgy intézkedett, hogy Hunyady Károly gróf hamvait a híres park tavának partján temessék el. Hunyady Károly gróf után több százmillió lej értékű vagyon maradt, amelyből nyolcvan-kilencvenmillió lej nagyrészt értékpapírokban már tizenöt év óta kolloidén van. A soborsini ingatlanok a vagyonnak csak kis részét alkotják, mert hét birtokának legnagyobb része Magyarországon és Csehszlovákiában fekszik. Érdekes, hogy Hunyady gróf, aki hosszú évek óta ki sem mozdult Soborsinról, csehországi birtokainak legnagyobb részét nem is látta. Hunyady Károly gróf üives volt takarékosságáról, de emellett mindenkit segélyezett, aki hozzá fordult s az agrárreform életbeléptetése alkalmával önként ajánlotta fel a soborsini vasúti állomás környékén levő temjeit a szegény falusiaknak, száznál több család kapott ekkor ingyen házhelyet Hunyady Károly gróf áldozatkészségéből. ivasz kezdetével megkezdődött a dupla maláta szezon is! DREHER HAGGEN MACHER gyártmány Kapható palackokban és poharasért