Keleti Ujság, 1937. február (20. évfolyam, 26-48. szám)

1937-02-03 / 26. szám

XX. ÉVF. 26. SZÁM, - 1937. FEBRUÁR 3­1UEIT.TIÜRSÉG Az ősi belvárosi templom- L basa szentelték fel Vásárhelyi ref. püspököt A püspöki felavatáson a kormány, az egy­­házak, a M­ayar Párt és más testületek képviselői üdvözölték, a püspököt . Bethlen György gróf a magyar főpap nagy hiva­tásáról beszélt (CLTJJ, február 1.) A református egyházke­rület szombati közgyűlése után vasárnap folyta­tódtak a református ünnepségek. Vasárnap dél­előtt történt meg fényes és ünnepi külsőségek kö­zött Vásárhelyi János püspök felszentelése a ma­gyar kezületek és a hatóságok képviselőinek rész­vételével­ Felemelő ünnepség a templomban Vasárnap délelőtt a református teológia dísz­termében gyülekeztek az egyházkerületi közgyű­lés tagjai és a különböző küldöttségek s iimnein in­dult el néhány perccel tíz óra előtt a belvárosi nagytemplom felé az ünnepi menet, amelynek élén palastosan a lelkészi kar tagjai haladtak hosszú sorban. A közgyűlés világi képviselői kö­vették a lelkészi kart, majd küldöttségek követ­keztek, között­ük­ a kalotaszegi egyházmegye refor­mátus népének színes népviseletében megjelent küldöttsége. A belvárosi nagytemplom zsúfolásig megtelt, úgyhogy egy talpalattnyi hely sem maradt üresen­ Az orgona hangjai mellett lépett be Vásárhelyi János püspök a főgondnokok és az esperes­ kar, valamint az egyházkerület vezetőségének kíséreté­ben. Először Gönczy Lajos dr. teológiai igazgató ment fel a szószékre s a gyülekezeti ének után A megható felszentelési jelenet után a püspök a szószékre ment és elmondotta nagy beszédét. A beszéd alapigéjéül Pál apostolnak a korinthusiakról irt első levele 10—11. verseit választotta. Azzal kezdte, hogy a püspök hiva­tásának első célja Isten kegyelmére és igéjére emlékeztetni a híveket. A sötétségben járóknak az isteni kegyelmet kell hirdetni. Nemcsak em­lékeztetni, de inteni is kell a népet, nehogy bűnök között vesszen el. Minden egyháznak kö­zös célja ez és mindeniknek részt kell vennie ebben a munkában. A történelem nagy tanúsá­gai figyelmeztetnek, hogy hitetlenség, anya­giasság, bálványimádás, könnyelműség , tétlen csüggedés semmiféle népet nem tarthat meg- Ne legyen út a szívek fölött a reménytelenség. Isten kegyelme azonban minden időben meg­tarthat. Az erőshitű, hűségben kitartó és szere­­tetben áldozatos népnek lehetnek reménységei. Hirdette a békességet a más felekezeti és más nyelvű népekkel, polgárokkal. Főpásztori és lelkipásztori feladat az, hogy elvezessék a népet a pusztai vándorlás gyötrelmein keresztül egy üdítő, élő kősziklához, a Krisztushoz. Arról kell gondoskodni, hogy az életnek a nehéz vándor­­rútján ne hatalmasodjék el a lankadás. Amikor a legnehezebb az idő s amikor minden elveszett­nek látszik, akkor itt az igazi nagylelkek órája. Régi egyház nem sírt, hanem imádkozott, re­ménykedett és dolgozott. Ennek a hősi léleknek erejében kereshetjük az utat a megértésre, a közös munkára, hogy a többi krisztusi egyhá­zakkal meg lehessen találni az együttmunkálko­­dásnak az útját. Felajánlja szívét a békesség­nek és szeretetnek erre a szent szolgálatára. Kérést intézett a hívekhez, az egyház hivatalo­saihoz, más felekezetekhez s az államhatalom illetékeseihez, hogy segítsék nagy munkájában. Vásárhelyi püspök záróimájában megha­­tottan kérte Isten áldását egyházára, majd imádkozott a királyért, a királyi családért, Mihály vajdának, Miklós hercegnek a felgyó­gyulásáért, Krisztus népeiért. Ima után meg­áldotta a gyülekezetét. A gyülekezet a „Te benned biztunk" kez­detű zsoltárt énekelte és azután megindult a gyülekezet kifelé a templomból. Az Úrasztal­­tól a padsorok között a főbejáratig sorfalat ál­lottak a theológia növendékei s közöttük ha­ladt el a felszentelt püspök és őt követték a­­különböző állami hatóságoknak és egyházak­bibliát olvasott és ünnepi imát mondott. Ezután Tavaszi­ Sándor dr. már mint egyházkerületi fő­jegyző olvasta fel a Vásárhelyi János püspökké választásáról szóló jelentést, illetőleg határozatot és azt a tényt, hogy december 9-én megtörtént a főpásztori tisztségében való királyi megerősítés is. Írással a kezében lépett elő Jenciu Moise,, a val­lásügyi miniszter képviselője és felolvasta román nyelven a püspökválasztás megerősítéséről szóló királyi rendeletet. A püspök eskütételre állott fel s Tavaszi­ Sán­dor főjegyző olvasta az eskümintát, amelynek szövegét a püspök az egész templomot betöltő csengő hangján, minden szónak a kihangsúlyozásá­­val mondott el. Az esperesi kar legidősebb tagja, Bajkó György imát mondott a püspökért s az es­peresi kar a „Jövel Szentlélek Úristen" kezdetű egyházi éneket énekelte. Az ének utolsó hangjai alatt Vásárhelyi János letérdelt az imazsámolyra, amit erre az alkalomra a helyi református Nőszö­­vetség készíttetett szép kalotaszegi magyar min­tákkal díszítve. Tavaszi­ Sándor, majd Kádár Géza generális­ direktor, utánuk az összes esperesek ősi szokás szerint, mint az egyház felelős vénei, elvonultak a térdepelő püspök előtt, mindenikük a püspök fejére tette a kezét, rövid áldást mon­dott és homlokon csókolta­nak a képviselői, ornátusos főpapok, egyenru­hás törzstisztek.« Fogadás a püspöki székházban . A püspök és a küldöttségek a püspökség székházába vonultak, ahol a püspöki lakás nagy szalonjában kezdődtek a fogadtatások. Elsőnek Zenciu miniszteri megbizott mondott üdvözletet a kormány nevében. A püspök a terem közepén állva fogadta a küldöttségeket, mellette állottak a főgondnokok, Tavaszy püs­pökhelyettes és Senciu miniszteri m­egbízott. Colan Nicolae püspök kíséretével jelent meg a püspök előtt a görögkeleti egyház képvise­letében. A görög katholikus püspökség képvi­seletében Victor Bojor dr., Agârbiceanu kano­nokok és dr. Cosma theológiai tanár jelentek meg. Kifejezésre juttatták, hogy különösen most szükséges az egyházak együttműködése az istenellenes mozgalmakkal szembeni küzde­lemben. A római katholikus püspök képvise­lője, Szejes kanonok a helyi katholikus egy­házközség s az egyházmegyei tanács képvise­lőivel együtt vonult be. Balázs András, Boga Alajos, Márton Áron kanonokok, Jelen Gyula dr., György Lajos dr., Nagy László dr., Mats­­kássy Pál, Óváry Elemár dr., Hevesi József, Brutsy László vettek részt a küldöttségben. Az evangélikus szász püspökség nevében Hans Ottó Roth­ert képviselő, mint az orszá­gos egyház főgondnoka és Piringer Ottó püs­pöki helynök, valamint Alberti városi lelkész jelentek meg. A magyar lutheránus püspök­ség részéről Purgly László felügyelő és Ma­­terny Imre főesperes tolmácsolták az üdvözle­tet. Azt a kérésüket is előadták, hogy a ma­gyar lutheránusok egyháza számára továbbra is nyújtsanak támogatást s hogy a református theológián neveltethessék ezentúl is papnö­vendékeiket. Az unitárius egyház nevében Bo­­ross György dr., püspök nagy kísérettel jelent meg. A küldöttség tagjai Gyergyai Árpád dr., Váry Albert, Gálffy Zsigmond, Mikó Lőrinc dr. Ürmössy József, Hadházy Sándor voltak. Az ősz unitárius püspök üdvözlő beszédében baráti őszinte hangon mondotta,­ hogy ne kö­vesse Vásárhelyi püspök elődeinek a példáját s ne csak tiz évig legyen püspök, hanem leg­alább olyan időt érjen meg a püspöki székben, mint amilyen hosszú idővel őt áldotta meg az Isten. Az egyházi küldöttségek sorát a zsidó egyházak képviselői zárták be. Előbb az ortho­­dox hitközség üdvözölte, majd a neológ izr. hitközség nevében Weinberger Mózes dr. fő­rabbi mondott üdvözlő beszédet s az ószövet­ségi áldást, amit a reformátusok is használ­nak, zsidó nyelven adta a püspökre. Az egy­házi küldöttségek után a polgári hatóságok képviselői következtek, elsőnek a város kül­döttsége Drágán Nicolae dr. időközi bizottsági elnök vezetésével. A csehszlovák konzul má­sodmagával jelent meg és szintén üdvözletet hozott. A magyarországi református egyete­mes konvent és négy egyházkerületének a ne­vében jelentek meg ezután dr. Benedek Zsolt és dr. Enyedi Andor. Az üdvözlő beszédet Enyedi dr. mondotta, hangsúlyozva, hogy mi­lyen nagy hivatás vár a több országban élő magyar reformátusok egyházi vezetőinek a számára. Bethlen György gróf, a Magyar Párt üdvözletét hozza Az Országos Magyar Párt és a párt helyi tagozatának a küldöttségét Bethlen György gróf vezette a püspök elé. Beszédében megha­tóan emlékezett meg arról, hogy milyen mara­dandó munkásságot fejtett ki a pártéletben Vásárhelyi János, mint a cluji tagozatnak volt elnöke és mennyire fájdalmas volt megválni tőle. A válást azonban biztatóvá tette az a re­ménység, hogy kimagasló, nagy hivatásában a népnek még nagyobb szolgálatokkal áldoz­hat. Feladatunk, hogy hitünkért, vallásos in­tézményeinkért, népünk jogaiért dolgozzunk, Istennek is tetsző dolog, tehát ezen az útán ez­után is találkoznunk kell, mert egyházainknak egyrészt egymás közti, egyetértő munka, más­részt nemzeti szervezeteinkkel való együttmű­ködése biztosítja az eredményt. Leszögezte az elnök, hogy törvényes keretek között kívánjuk jogainkat érvényesíteni és a békességet kerest­­ük elsősorban a mai többséggel, amellyel év­századokon keresztül együtt éltünk. Megha­­tottan emlékezett meg az elnök arról, hogy Vásárhelyi püspök úgyszólván a párt veze­tőinek a soraiból emelkedett a püspöki székbe s az együttműködés eddigi emlékei felejthetet­lenek, de egyúttal biztosítékok a további egyet­értésre. Vásárhelyi püspök igen szép beszédben válaszolt a magyarság politikai vezetőjének üdvözletére. Kifejezést adott a pártelnök iránti nagy tiszteletének és emlékeztetett arra, hogy a pártvezetőségben minden elhatározás­sal a jót akarták a népnek és az országnak a számára egyaránt. Amikor tagozati elnöknek választották, székfoglaló beszédében megálla­pította, hogy a Párt ugyanazt a jót akarja, ami az ő lelkének a szándéka s általában a párt ugyanolyan erkölcsnemesítő feladatokat vállalt, amilyenek az egyházi feladatok is. Idézte egy régi politikai beszédét, amelyben az együttélő transsylvániai népek megértésér­­ek a szükségét hangoztatta. Az Isten nem azért rendelte egy földre ezeket a népeket, hogy az együttműködés és a békesség lehető­ségit megakadályozzák. A­­református nőszövetségek kerületi ve­zetőségének s a helyi nőszövetségnek együttes nagy küldöttsége nevében Bethlen Mária grófnő mondotta az üdvözlő beszédet. Ezután az egyházkerület lelkészi karának, intézmé­nyeinek, tanintézeteinek népes küldöttsége já­rult a püspök elé és Tavaszy Sándor dr. püs­pökhelyettes mondotta nevükben az üdvözlő beszédet. Vásárhelyi János minden küldött­ség üdvözletére meleghangú és mélységesen átgondolt beszéddel válaszolt. Diszebéd A küldöttségek fogadása után az ünnepi diszebéd következett az Iparos Egylet szék­házának emeleti nagytermében. Kétszázan vettek részt a díszebéden, köztük a hivatalos küldöttségek vezetői: államiak, katonaiak, egyháziak és polgáriak. Egyetlen beszéd hang­zott el, Vásárhelyi János püspök mondott kö­szöntőt a királyra és a beszédében hangsú­lyozta az egyházak testvéri együttműködésé­nek a szívből átgondolt szükségességét. A püspök beszéde 3 /-ik­­K- esz is évüi más 1 m fa. elfoglaltság miatt Corund (Odorheiu megye) községb­en jól jövedelmező edénynyár, mely különleges székely kivitelű edényeket gyárt. Értekezhetni: Odorheiu, Dr. Vár . és Dr. Kálmán ügyvédek irodájáb­an.

Next