Képes Magyarország, 1956 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1956-01-01 / 1. szám
most megmutathatnám neki, milyen más élete van a fiának. De én magam sem hittem, hogy ennyire értékelik a becsületes munkát. Persze, igazi eredményt csak akkor érhetünk el, ha alaposan megfogjuk a szerszámot és ha mindnyájan segítünk egymásnak. A Kossuth-díjat soha nem kaptam volna meg, ha ez az összetartás nem adott volna napról napra új erőt, több erőt számomra. A „kotrás“ élete — Vándorélet a kotrós élete — folytatja —, de aki egyszer belekóstolt, nem tud lemondani róla. ő is végigjárta a kotrósok „ranglétráját”: volt alsókenő, felsőkenő, azután kotrómester. Amikor főgépész lett és le kellett szállnia a maga gépéről, megkönynyezte a válást. — A gépek zúgását tartom a legszebb zenének. Órákig el tudom hallgatni. Szinte érzem, mekkorát harapnak a földbe . .. Könnyű Gyükérnek — mondhatná valaki. — Kossuth-díjat kapott, Ózdon családi házat vásárolt magának. De ilyen Gyükér csak egy-egy akad. Tévedés. Ettől az élettől úgy látszik, senki sem képes elszakadni. Lukácsi Lajos vezető kotrómester volt a három legjobb munkás egyike. Egy-egy gép általában 180 ezer köbméter föld kiemelése után érik meg generáljavításra. Az ő gépe elérte az 520 ezret! Akik értenek hozzá, azt mondják, hogy ez világviszonylatban is egyedülálló teljesítmény. Azután 1954 nyarán ő sem tudott ellenállni a divatnak. Hazament szülőfalujába és kiváltotta az ipart. Jó szakember, szépen keresett. És 1955 nyarának egyik reggelén csendesen, szerényen újra megjelent régi gépe mellett. — Hiányzott ez a masina. Meg aztán ti is hiányoztatok egy kicsit — mondta kotróstársainak, és munkához látott. Az ilyen példák nem egyedülállóak. Azon a napon, amikor Szoboszlón jártam, visszajött egy másik „hűtlen”, Bobály Mihály. — Most már újra itt van mindenki, aki elment tőlünk ... — mondja Boga Péter építésvezető. Ott sem láttam, éreztem, tapasztaltam igazában , milyen a kollektíva ereje. Hogyan húzza vissza az elkalandozókat és hogyan köti össze mindennél erősebb szálakkal azokat, akik különböző eszközökkel, de ugyanazért a célért dolgoznak.És itt zárójelben el kell mondanom egy jelenetet. Leérkezett az építkezéshez Balassa Miklós főmérnök-helyettes, kevés kotrási szakemberünk közül talán a legelső. Éppen az egyik brigád munkáját figyeltem, amikor elterjedt a híre, hogy Balassa megérkezett. — Vigyázzatok, gyerekek, itt a papa — mondta társainak a brigádvezető. Ezt a „papát” le kellene kottáznom. Szívből jött, őszinte volt, nagy-nagy szeretet csendült ki belőle. És perceken belül valóban ott volt a „papa”. Odament mindenkihez, megkérdezte , mi újság, van-e szüksége valamilyen segítségre. Ennek a gondoskodásnak jeleit lépten-nyomon megtaláltam. Ahogyan a csatorna dolgozóinak szállásáról gondoskodtak, amilyen kitűnő és bőséges ebédet és vacsorát biztosítanak számukra és mindenekelőtt, amennyire szívügyüknek érzik a műszaki vezetők, hogy mindenkinek a legkisebb problémáját is gyorsan és megnyugtatóan megoldják — mindez lényegesen meghaladja a dolgozókról való köteles gondoskodás kereteit.) Nagyszerű emberek formálódtak ki néhány esztendő során az épülő új Tisza mentén — annak bizonyítékául, hogy a gépek hatalmasak, de még hatalmasabbak az egy célért dolgozó emberek. Közben átalakult az egész vidék képe. A Hajdúnánás körüli kopár síkságon 1955-ben már aratták a rizst. És ez csak a kezdet. Megváltozik az ember — és megváltozik körülötte a világ. Kemény István Idegenforgalmi ügyeleti szolgálat az IBUSZ-nál Állandóan növekvő idegenforgalmunkra való tekintettel az IBUSZ a nagyobb nemzetközi idegenforgalmi események (mérkőzések, társasutazások) idején az érkezések és a visszaindulások napján az alábbi időpontokban ügyeleti szolgálatot tart: munkanapokon 1 —20 óráig, szombaton 14—22 óráig, vasárnap és munkaszüneti napokon 8.30-tól 22 óráig. Ezekben az időpontokban szakmailag képzett dolgozók állnak az érdeklődők rendelkezésére VI., Lenin körút 67. szám alatt. Telefon: 422 — 780, 422 — 799.