Képes Magyarország, 1961 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1961-01-01 / 1. szám
eredmények« tervek A vége az ünnepeknek... A karácsonyfán ellobbantak az utolsó gyertyák és csillagszórók, elillant már a szilveszteri pezsgő könnyű mámora is, egymásután peregnek az új esztendő munkás hétköznapjai és szemünk lassan megszokja, hogy 1961-et mutat a naptár. S mint mindig, az első néhány hét most is a nagy mérlegelések, számvetések ideje. Idegenforgalmunk fokozatos fejlődése még sohasem volt olyan biztató, mint az elmúlt esztendőben. Hozzávetőleges becslés szerint több, mint 200 000 külföldi vendég látogatta meg hazánkat az év folyamán, tehát csaknem tizenötször annyi, mint egy évtizeddel ezelőtt. Tovább fejlesztettük nemzetközi kapcsolatainkat, Párizs után Róma már a tizenhetedik európai nagyváros, ahová közvetlen repülőjáratot indítunk. Belföldi idegenforgalmunk növekedését már csak százezres számokkal tudjuk kifejezni. A balatoni üdülő vendégek száma túlhaladta a félmilliót, s a tündéri tó mellé utazó hétvégi kirándulóké az egy milliót! Jóval több, mint egy millió volt azoknak a száma is, akik különvonatokon és társasautóbuszokon látogatták meg az ország különböző tájait, városait. S számbavehetnénk még a fizetővendéglátó szolgálat, a campingek, motelek, sátortáborok, turistaházak, átvonuló diákszállások stb., idegenforgalmát is. Ez a fejlődés annyira természetes, okai annyira magától értetődőek, hogy szinte fölösleges azokat részletesebben magyarázni. A szocialista tábor országaiból érkező vendégek baráti, rokoni látogatásra jönnek hozzánk. A Nyugat felől jövők többkevesebb előítélettel lépik át határainkat, de hazautazásuk után búcsúnyilatkozataikból, otthoni beszámolóikból, Magyarországra küldött leveleikből sorra és rendre kiderül: mást láttak, nálunk, mint amit hallottak rólunk. Belső idegenforgalmunk megduzzadása az egyre javuló életszínvonal és egyre növekvő igények természetes következménye. Az elmúlt évben szinte ugrásszerűen emelkedett az üzemi országjárások, a csoportos parasztutazások résztvevőinek száma. Szükségletté vált az utazás és az üdülés, de van is miből utazni és üdülni. Minden okunk megvan arra, hogy feltételezzük: idegenforgalmunk mérlege az előttünk álló esztendőben még jobb, még eredményesebb lesz. A dolgozó nép birtokába vette hazáját és most meg akarja ismerni. Hányan és hányszor megírták, elmondták már: nem ismerjük eléggé ezt az országot. Még egy-két évvel ezelőtt is találkozhattunk a két véglettel: azokkal, akik megjárták Párizst, Londont, bejárták a fél világot, de sohasem voltak Miskolcon, Pécsett vagy Debrecenben ... és azokkal, akik egész életükben nem mozdultak ki városuk vagy falujukból. Pedig — és ezt is de sokszor hangoztatták írásban és szóban — ez az ország megérdemli, hogy fiai tövirőlhegyire megismerjék. A vén Duna partján, a budai hegyek karéjában csillogó ékszer: Budapest — a világ egyik legszebb nagyvárosa. Selymesvízű tengerünk: a Balaton — Közép- Európa legnagyobb tava. Természeti kincsekben gazdag hegyeinkben és erdőinkben: a Mátrában, a Bükkben, a Mecsekben, a Bakonyban és a Dunazúgban — pihentető üdülés, ezernyi élmény, szórakozás. Vannak csodálatos barlangjaink, vadregényes tájaink, tüzesború szőlőhegyeink, romantikus omladékaink, természeti ritkaságaink, gyógyító erejű fürdőink, ezer meg kétezer esztendős történelmi köveink, barokk városaink, gyönyörű építészeti emlékeink. Van messze földön irigyelt népművészetünk, magasfokú zenei kultúránk, világszerte elismert konyhánk. Sok-sok hagyományunk, históriai nevezetességünk, látni és ismerni érdemes értékünk. És van — nem a természet, nem az elődök, hanem mi magunk alkotta — Sztálinvárosunk, Komlónk, Várpalotánk, Kazincbarcikánk, egy sereg új bányánk, gyárunk, erőművünk, van új arcú mezőgazdaságunk, új ízeket kínáló kultúránk, új életformánk és új ritmusban lüktető életünk. Mindezt megismerni, megérteni, megbecsülni és megszeretni — mind több és több százezrek vágya, igénye. Az idegenforgalom vezetői, szervezetei és intézményei mindent megtesznek, hogy a beköszöntött új esztendőben ezt az igényt maradéktalanul kielégíthessék. 1961 nem csupán új naptári év, hanem második ötéves tervünk első szakasza is. S az új terv idegenforgalmunk előtt is széles távlatokat nyit. Új szálodák, turistaházak, diákszállások, nyári táborok épülhetnek az ország idegenforgalmi szempontból legfontosabb helyein. Több vonatot, hajót, autóbuszt állítunk forgalomba, új utakat építünk, korszerűsítjük és gyorsítjuk a közlekedést. Új éttermek, vendéglők, cukrászdák, csárdák, falatozók, s egyéb vendéglátó és szórakozóhelyek nyílnak, bővül az üzlethálózat, új strandfürdőket, sportpályákat építenek, fejlődik az idegenvezetői és közönségellátó szolgálat. Ezeknek a terveknek megvalósítása szebbé, gazdagabbá, következésképpen mind a magunk, mind külföldi vendégeink számára is vonzóbbá teszi hazánkat. Segítsük hát az új terv megvalósítását minden erőnkkel, hiszen ezzel a munkánkkal nemcsak idegenforgalmunk fejlődését szolgáljuk. Az utazgatás, az idegenforgalom egymás megismeréséhez, megértéséhez, ez pedig a békés egymás mellett élés eszméjének győzelméhez vezet. Alig néhány napja, hogy vidám ■ít pohárcsengés között kívántunk egymásnak boldog Újesztendőt, most hát fogjunk hozzá derűs szívvel és erős kézzel feladataink megoldásához, hogy 1961 valóban minden eddiginél boldogabb és bőségesebb esztendő legyen... ”