Képes Néplap és Politikai Hiradó, 1876. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1876-03-26 / 13. szám
Mulattató és tanulságos újság a magyar nép számára. Megjelen Az előfizetések a »Képes Néplap« kiadó-hivatalához Előfizetési ára: minden héten vasárnap, egy ivén. (Budapest, egyetem-utcza 4. sz.) küldendők: egész évre 2 forint, félévre 1 forint. IV. évfolyam, 1876. 13. szám. Budapest, márczius 26. Falusi János levelei. (A cselédtörvényről.) Nagy kérdések mellett a kicsinyek között is találunk fontosakat. Sőt nekünk egyszerű szegény embereknek a kicsinyek sokszor fontosabbak, mint a nagyok. Elhiszszüik ugyan, hogy Andrássy gróf külügyi politikája, ha helyes irányban halad, ránk nézve is jótékony hatású, de bizony mégis egy kissé távol áll az tőlünk s követlenül nem érezzük olyan jótékonynak, mint sokszor egy kis fontosságú megyei szabályrendelet hatását. Ilyen kisebb, de fontos kérdés ránk nézve a cselédek ügye is, melynek törvény által való szabályozása már valóban nagyon is idején volt. Gazdák és gazdasszonyokhoz szólok. Nem olyanokhoz, akik a házi cselédet úgy tekintik, mint valami barmot és oktalan állatot, hanem azokhoz, akik szeretik a cselédet megbecsülni, szeretik azt jóformán a család tagja gyanánt tekinteni; lesve lesik és várva várják az alkalmat, hogy egy-egy ilyenre tehessenek szert; felveszik az utczai szemétről, kitisztogatják a szennyből, kivetkőztetik a rongyból, felruházzák, felnevelik az elhagyott vagy elvetett ágrólszakadtat, ki sokszor se apát, se anyát nem ismer, csaknem gyermekükké teszik, minden jóban részeltetik a család körében, csakhogy cselédet, hű szolgát, hálás és ragaszkodó, takarékos és munkás családtagot nyerjenek benne, ki mindennel úgy bánik a háznál, mint a magáéval, úgy takarít, úgy szerez nevelő gazdájának, mintha magának tenné s a nevelés jótéteményeit, még a feddést és fenyítést is köszönettel fogadja, a tanulásért pedig szolgálatával becsületesen megfizetni törekszik. Az ilyennek rendesen kijáró, tisztességes de mérsékelt bérével, a család körében asztalra kerülő, jó ízű egészséges, de egyszerű eledelekkel, a családban szokásos szerény ruházattal meg kellene elégedni, a betegségében való gondos ápoltatást nem kellene elfeledni. . . . Régi időkről szól a nóta! Olyan régen volt ez már mind, hogy talán nem is igaz. Nem tudom, hogy a régi jó gazdák megfogyatkoztak-e nagyon, de annyi igaz, hogy a régi jó cselédek eltűntek, csaknem teljesen, s ma már egy igazán hű, ragaszkodó, állandó és jó erkölcsű cseléd, mind a férfiak, mind a nők közül, csaknem olyan ritka, mint a fehér holló. Nem vagyok mindennek bámulója, a mi régi. Nem tartozom azok közé a zsörtölődő, elégületlen vének közé, a kiknek csak az jó, ami elmúlt; a kik a jelenvalókat mindig ócsárolják s egy tegnapot száz mánál többre becsülnek szóval, pedig a tegnapot ma korában csak úgy ócsárolták, mint a hogy a mát fogják dicsérni, mihelyt tegnappá változik. Én meglehetősen szeretem a jót meglátni a mai viszonyok között is, de azért nem tagadhatom, hogy apáinknak jobb cselédjeik és bejáró munkásaik voltak, mint nekünk és testvéreinknek vannak. Mai nap már mindennapivá lett a helyelhagyás, a szegődés megbontása, s számtalanszor előfordul, hogy a cseléd évközben is feljebb zsarolja bérét, mert épen a legnagyobb dolog időben fenyegetődzik odább állással. Ki nem tud, ha gazdálkodott Magyarországon, számtalan esetet arra, hogy a szegődött aratók, nyomtatók és cséplők épen a munka megkezdése előtt szegik meg írás- vagy szóbeli szerződésüket s mikor a szegény gazdának már semmi más menekülése nincs, akkor úgy diktálják neki a szerződési feltételeket, mint a diadalmas hadsereg a legyőzött és lefegyverzett ellenfélnek. Nem lehet tagadni, hogy sokszor a gazdák is roszul bánnak a cselédekkel. Olyan időben, mikor kevés,vagy semmi kereset nincs, mikor a termés nagyon rosz és sok a szegődésre vállalkozó, bizony sokszor előfordul, hogy a gazdák se a jóravaló, tisztességes és munkás embereket választják, hanem megfogadják azt, aki legolcsóbban ígérkezik. Pedig bizony a cselédek között sokszor nagyon drágák az „olcsó János “-félék, mert mindig rájuk kell költeni még annyit, mint amennyivel a jóra való ígérkező több bért kért. De bár a gazdákban is van hiba, nem lehet ellenök annyi panasz Magyarországon, mint a cselédek ellen. Ennek oka is igen természetes. Ahol akkora földmivelési területhez képest, mint a mienk, olyan kevés a munkaerő, mint hazánkban: ott tavasztól őszig folyvást jobban válogathat a cseléd és a munkás a gazdában, mint a gazda a cselédben és munkásban. E körülmény kelleténél inkább felnyitotta a szegődök szemét s vannak rá esetek, jó esztendők idején, hogy a cselédnek szegődni akaró legény, vagy leány azt sem tudja elképzelni, mennyit kérjen s annyira tartja és oly drágán adja munkáját és szolgálatát, hogy az valóságos uzsora. E mellett még követelő is, úgyhogy