Képes Néplap és Politikai Hiradó, 1876. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)
1876-07-02 / 27. szám
210 a főispánnak ismernie kell ezek mindenikét, mert mindeniknek közelebbi feljebbvalója lesz, mint eddig volt. Hanem az ilyen közelebbi és fáradságosabb kötelezettségek mellett nem is lesz lehetséges, hogy a főispánoknak két vagy három rendes tartózkodási helyök is legyen, mint eddig volt. Eddig a főispán lakott otthon, a maga házánál, egyik vagy a másik birtokán; lakott a megyeházánál, a főispáni szálláson; végre lakott Budapesten, a fővárosban , mint a főrendiház tagja, hol minden nevezetesebb (és veszélyben forgó) törvényjavaslat tárgyalása alkalmával meg kellett neki jelenni — a belügyminiszter felhivó sürgönyére — hogy a kormányt szavával, vagy szavazatával, kitől a mint tett, támogatni el ne mulaszsza. Ez a háromfelé való lakás sokszor még annyifelé való lakással szaporodott, a hány birtoka volt az illető főispánnak egyen felül, és sokszor a főispán nem lakott a megyében, vagy még közel sem a megyéhez, melyben a kormány hatalmának volt képviselője. Ez utóbbinak nevetséges és czélszerűtlen voltát már régen belátta a kormány s megparancsolta a főispánoknak, hogy lakjanak törvényhatóságok területén, de biz’ ennek a rendeletnek is csak az lett a foganatja némelyiknél, hogy tartott egy szállást abban a megyében is, amelynek főispánja volt. Most újabban az a hir járt a lapokban, s nagyon valószínűnek tartjuk a hír igazságát, hogy Tisza Kálmán mint belügyminiszter egy körlevelet intézett az ország összes főispánjaihoz, s ebben a körlevélben felhívta őket, hogy akik az újabb, közigazgatási törvények szerint rájuk várakozó sok teendőt elvégezni nem éreznek kedvet (oda tehette volna azt is , és tehetséget) magukban, azoktól jó néven veszi a belügyminiszter, ha maguktól lemondanak. Kétségtelen tehát, hogy lesz dolga a főispánnak és lesz különösen sok felelősség a vállán. De ha a megyében megszaporodik a dolga, egy terhet se szándékszik venni a kormány a válláról, mely egyszersmind nagy fontosságú változást hoz magával. A főispánok alkalmasint megszűnnek a főrendiház tagjai lenni s igy nem lesznek a törvényhozás tagjai azok, a kiknek a törvények végrehajtása a feladatuk a közigazgatás utján. Nem is lehet az, hogy a főispán a megye első államhivatalnoka is legyen, meg Budapesten is itt legyen a főrendiház ülésein. Ez megjárta akkor, mikor a megyén különben sem volt dolga, országgyűlés pedig olyan ritkán esett, mint a bérmálás. Most azonban, mikor minden évben rendesen és hosszasan tartó ülésszaka van a törvényhozásnak, nem teljesítheti a főispán egyszerre két kötelességét. Ez azonban nemcsak kapcsolatban áll a főrendiház reformjával, hanem azzal egyenesen és pedig a legszorosabban véve is egy dolognak kell tartanunk. A parlamenti alkotmányos élet mellett a törvényhozás felsőházában egészen biztos többséget csak a főispánok által szerezhet magának a kormány. A képviselőház többségét választás útján nyeri, vagy ha elveszti, a kormány megbukik s az uj többség új kormányt alkot. De a főrendiház többsége nem alakítható választás útján, mert annak egy választott tagja sincs, hanem csak született tagjai (a mágnások), holtig kinevezett tagjai (a főpapság) és hivataluk tartamára kinevezett tagjai (a főispánok). Amely kormányt tehát csak megközelítőleg fele támogatja a mágnások és főpapoknak, az már a főispánok kinevezésével mindig alkot magának többséget a főrendiházban. Igen, de ha a főispánok nem lesznek, mert nem lehetnek tovább tagjai a főrendiháznak, akkor azt egészen újra kell szervezni s modern intézménynyé tenni, mint más európai államok főrendiházai vagy szenátusai. Mi módon fog ez történni nálunk, arról ma még épen nem szólhatunk, hanem annak idején, mikor a kormány megkezdi e nagy fontosságú ügy rendezését s terve ismeretes lesz előttünk, mindenesetre meg fogunk róla emlékezni. Most csak annyiban kellett erre is kitérnünk, mert a főispánok teendőinek megváltoztatásával az újabb közigazgatási törvényekben egyszersmind a főrendiház reformjának magva is benne van, de hogy kikelni mikor fog, azt még nem tudhatjuk. Hogy azonban sokára nem maradhat, az nagyon valószínű, mert vagy közigazgatási kötelességeiket, vagy törvényhozói tisztüket lesznek kénytelenek a főispánok elhanyagolni, ami pedig továbbra nem tűrhető, hacsak a kormány az újabb törvények sikerét kockáztatni nem akarja. A mi megint épen nem valószínű, mert a kormány eddigi főmunkássága épen a közigazgatási törvényekben áll s ha azokat megbuktatja az élet és gyakorlat: nagyon kevés eredménye marad a mostani kormány munkájának! Utazás a holdba és a hold körül. A budapesti népszínházban most egy látványos színdarabot játszanak „Utazás a holdba és a tenger alatt“ czímmel, melynek története a híres franczia író Verne Gyula két érdekes regényéből van összeállítva. De bár a színpadi gépezetek és díszletek a néző kíváncsiságát felébreszteni képesek, meg kell vallani, hogy az eredeti mese sokkal érdekesebb a színpadi kivonatnál. A következőkben megismertetjük Verne Gyula egyik legérdekesebb, legszeszélyesebb, legcsodaszerűbb, de azért nem kevésbbé tanulságos művét, vagyis összefüggő két elbeszélésének, az „Utazás a holdba“ és „Utazás a hold körül“ czíműeknek meséjét; a tengeralatti utazás ismertetésére is találunk majd alkalmat; most még csak annyit akarunk megjegyezni, hogy Verne művei azáltal lettek nevezetesekké, mert azokat a tartalomban tudományos alaposság és ismeretbőség, az elbeszélésben pedig regényes szeszélyesség és érdekesség, az előadásban végre megkapó élénkség jellemzi, úgy hogy ép oly kellemes, mint tanulságos olvasmányokul szolgálnak. I. Elbeszélésünk színhelye Amerika, a kalandok és lehetetlen vállalatok hazája. Hol is kezdhetnének másutt ilyesmibe az emberek.