Képes Néplap és Politikai Hiradó, 1876. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)
1876-07-02 / 27. szám
211 Az észak és dél között oly elkeseredetten dühöngött háború alatt egy klubb, vagyis társas-egyesület alakult Baltimore-ban, Agyu-klubb név alatt; alapítói s fő tagjai harczvágyó s katonaviselt emberek voltak, többnyire olyanok, kik a csatában kezeket, lábukat vesztették, de harczkedvük azzal csak magasabbra fokozódott. A klubb megalakulása után egy hónappal, ezernyolczszázharminczhárom rendes és harminczezerötszázhatvanöt levelező tagja volt az egyletnek. Látnivaló, hogy ügyei gyors virágzásnak indultak, eszméje kivált a háborús időben, nagy népszerűségnek örvendett az egész északon. Hogy valaki tagja lehessen, múlhatlan feltételül volt kitűzve, hogy valami ágyút, puskát, vagy legalább pisztolyt talált föl vagy tökéletesített legyen. S az egylet czélja volt gyarapítani a tüzér tudományt, kiváltképen a löveg tekintetében, mert a cső-tan az európaiak által felülmúlhatlan nagy tökélyre volt emelve, de a löveget illetőleg az amerikaiaké volt az elsőség, s még itt is igen sok teendő maradt fenn. Egyszerre azonban mint villám csapott le a klubb tagjai, s különösen igazgató választmánya közé a kétségbeejtő hír, hogy a béke meg van kötve. A klubb elnöke azonban, Barbicane ezredes, hogy az átalános levertséget fölvillanyozza, közgyűlést hirdetett, melyben egy új eszméjét, tervét akarta előterjeszteni. Október 5-kén este, nagy várakozással gyűltek egybe a klubb tagjai, meghallgatni elnökük előterjesztését , mert Barbicane ezredestől csak meglepőt, eredetit, nagyszerűt várhattak. Nem is csalódtak. Barbicane terve nem kevesebbet tartalmazott, mint a tüzérség és ágyútan útján egyenes közlekedést hozni létre a föld és a hold között, vagyis oly ágyút önteni, melyből a löveg a holdig — s egyenesen földünk e kisérő csillagába — legyen felvethető. „Tudják önök“,mondá az elnök, hosszabb előadása folyamában, „mily előhaladásokat tett a balistika (lövegtan) néhány év óta, s mily tökélyre jutottak volna a tűzfegyverek, ha a háború még csak néhány évig tartott volna. Azt is tudják önök, hogy átalánosságban, az ágyuk ellenállási, s a lőpor terjeszkedési ereje határtalan. Nos, ez elvből kiindulva, azon kérdést tettem föl magamnak, hogy kellő erejű készülettel ellátva, a kiszámítható ellenállási feltételek alatt, nem volna-e lehetséges egy ágyúlöveget röpíteni a holdba!“ Óriási helyeslő zaj szakíta félbe az elnököt, mely percekig nem akart szűnni. Ő azonban kérte a gyülekezetet, hadd fejezhesse be indítványát. „Minden oldalról megvitattam magamban a kérdést, számításokat tettem, s ellenmondhatlan számításom oda vezetett, hogy egy, az első másodperczben 12,000 yard (mintegy 6000 öl) kezdősebességgel bíró löveg a hold felé helyesen irányzott lövéssel, oda múlhatlanul el kell hogy jusson. Van szerencsém ennek folytán indítványozni, tisztelt társak, tegyük meg e csekély kísérletet!“ Lehetetlen leírni Barbicane ezredes indítványának hatását s az általa előidézett lelkesedést. Indítványát , rögtön elfogadták s a kivitellel őt bizták meg, egy választmány élén. Barbicane teljes alapossággal akart nagyszerű vállalatához fogni s azért mindenek előtt kérdéseket intézett a holdba juthatás lehetősége és feltételei iránt a cambridgei csillagda hires csillagászaihoz, kiktől nem sokára minden részben kielégítő feleletet is kapott a következő kérdéseire: ,,1-er: Lehetséges-e löveget küldeni a holdba? 2- szor: Mily távolságban van, legpontosabban, a hold a földtől? 3- szor: Mennyi időtartam kell, hogy az elegendő kezdő sebességgel ellátott löveg a holdba érjen, s következőleg : mely időpontban kell azt kilőni, hogy a holdat bizonyos meghatározott helyen találja ? 4- szer: Mely időpontban leend a hold a legkedvezőbb helyzetben arra, hogy a löveg hozzá juthasson? 5- ször: Az ég mely pontjára kell szegezni a löveget vető ágyú irányzóját ? 6- szor: Az ég mely pontján állandó hold a löveg elindulása perezében?“ E kérdésekre a csillagászok kimerítő s alapos feleletei, összevonva, a következők voltak: ,,1-szer: Az ágyút valahol az északi szélesség 28° és a déli szélesség 28 fokai közt kellene fölállítani. 2- szer: Azon helynek épen zenithjére (t. i. az ég tetőpontjára) kell szegezni. 3- szor: A lövegnek az első másodperczben 12,000 yard sebességet kell adni. 4- szer: A jövő év deczember 1-jén, 11 óra előtt 13 perczcel és 20 másodperczcel kell kilőni. 5- ször: Kilövetése után negyednapra, pontban éjfélkor fog a holdba érkezni, azon perczben, mikor az épen a zenitben halad át. Az ágyu-klubb tagjai tehát haladéktalanul kezdjék meg az előkészületeket, miket ily nagy vállalat kíván, mert ha a jövő év decz. 4-dikét elszalasztanák, a földközel és zenith hasonló helyzetében a holdat csak tizennyolc év és tizenegy nap múlva találandják ismét.“ A választmány tehát azonnal dolgához is látott. A közfigyelem a holdra s az ágyu-klubb működésére és a vállalatra volt fordítva, és annak sikerülése vagy bukása élénk vitatkozások s fogadások tárgya jön. A csillagda igazgatójának tételei a holdba utazás kérdését csillagászatilag tárgyalták. Barbicane és társainak feladata volt, azt erőműtanilag oldani meg. Első teendő volt a löveg alakja, anyagja, nagysága, szerkezete iránt megállapodni. Grolyó legyen-e vagy hosszúkás, hegyes alak? vas, ólom, vagy más érczvegyület ? stb. stb. Először golyó alakban állapodtak meg, mint a legtökéletesebb mértani alakban. Annak nagyságát kilencz láb átmérőjűre határozták, hogy jó távcsővel a földről is meg lehessen látni, mikor a holdba ér, de ily nagyságú golyó, tömören öntve felette súlyos lett volna, azért üresnek kelle önteni, egy láb vastagságú fallal, éspedig