Képes Néplap és Politikai Hiradó, 1876. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)
1876-12-03 / 49. szám
Mulattató és tanulságos újság a magyar nép számára. Megjelen Az előfizetések a »Képes Néplap« kiad4 hiratUh«. Előfizetési ára: minden hiten vasárnap, egy ivén. (Budapest, egyetem-utcza 4. sz.) küldendők: egész évre 2 forint, félévre 1 forint. IV. évfolyam. 1876. 49. szám. Budapest, december 3. Oroszország és népe is. Előbbi közleményünkben említettük, hogy az orosz nép sajnos tudatlanságának és az ebből származó lelki és jellembeli fogyatkozásainak oka főképen az ott uralkodó ferde társadalmi állapotokban keresendő. Európai Oroszország összes lakossága négy főosztályra van elkülönítve : a nemességre, a papságra, a polgári és az úgynevezett paraszt osztályra. A papság, miként minden más aránylag műveletlen államban, úgy Oroszországban is, igen nagy szerepet játszik. A nemesség egyrészt születési vagyis örökölhető kiváltság, egy részt pedig úgy nevezett rangbeli nemesség, mely utóbbi az összes államhivatalnokokat magában foglalja és 14 alosztályból áll; a 8 első osztályban a nemességi kiváltság örökölhető, a többiben pedig csak személyhez van kötve. A polgári osztály a városok lakóiból áll s hét alosztályra oszlik ; ezek: a kereskedők, iparosok, nem nemes városi földbirtokosok s hivatalt nem viselő művészek, tudósok stb. Végül következik a föld népe, a parasztság, a lakosság főzöme, melynek nagy része a legújabb ideig részint a császári családnak, részint a gazdag főnemeseknek volt örökös jobbágya; csupán 1861-ben szabadították fel őket a jobbágyság súlyos lánczaiból, de még 1868-ban 3.629.882 paraszt állott a korábbi jobbágysági függésben, mondhatni rabszolgaságban. Ugyanis bátran elmondhatjuk, hogy 1861 előtt az orosz muzsik (jobbágy, paraszt) sorsa nem sokkal volt irigylendőbb az amerikai néger rabszolgákénál. Uráé volt testestől és lelkestől, s úgy rendelkeztek és játszottak életével, mint valami értéktelen portékával. A parasztok felszabadítása óta egészen új állapotok jöttek ott létre; a vidéki községek, valamint az egész orosz birodalom, bizonyos átmeneti korszakban élnek most s még igen sok idő kell hozzá, mig a viszonyok rendes kerékvágásba juthatnak. Ha egy nemzet átalános jellegét meg akarjuk ismerni, nem a lakosság felsőbb rétegeit, hanem annak közép és alsóbb osztályait kell tanulmányoznunk, így vagyunk e részben az orosz néppel is. A felsőbb társadalmi osztályok, mint mindenütt, úgy ott is messzire tértek őseik eredeti nemzeties életmódjától s a nyugati nemzetek velők egyenlő állású osztályaihoz ma már sokkal inkább hasonlítanak, hogy sem igazi és valódi oroszokul ismerhetnék el őket. Másképen áll a dolog a polgárokkal és földmivelőkkel. Ezekre s főleg az utóbbiakra teljesen talál az a leírás, melyet róluk előbbi közleményünkben adtunk. Az orosz iparos ügyes és tehetséges, de a találékonyság s főleg a kitartás teljesen hiányzik nála: felületes és könnyelmű. A kereskedő és szatócs kevés keresettel is megelégszik, mert ha egyszer ivási szenvedélyét kielégítette, a fölösleggel úgy sem tudna mit csinálni. Ámde épen ez a kevéssel való megelégedés idéz elő legyőzhetetlen tunyaságot úgy a kereskedőknél, mint a mesterembereknél s ez utóbbiak hetenként minél több „jó napot“ szeretnek maguknak csinálni. A földmivelést az orosz átalán véve sokkal kevésbbé szereti, mint az ipart és kereskedést. Úgy látszik, hogy ő is üzérkedésre született, mint a zsidó s ezért, mikor több lengyel zsidó I. Péter czárhoz kérvényt nyújtott be, hogy birodalmában részekre szabad kereskedést engedélyezzen, a czár azt írta vissza nekik : „Semmi szükség itt a zsidókra; én ismerem az én oroszaimat, jobban értenek ők az üzérkedéshez, mint ti!“ Előkelő és alacsony állású, gazdag és szegény oroszok egyaránt szenvedélyesen szeretik a vadászatot. Az előkelők leginkább a hajtó vadászatot kedvelik, melynél a nyulat és a rókát, sőt nem ritkán a farkast és medvét is agarakkal kergetik föl s azután az utóbbiakat erős vadászkutyákkal üldöztetik. Télen át a falvakban kevés férfit lehet otthon találni; némelyek vadászaton vannak, mások meg mint fuvarosok (jemcsikek) messze tájakra elmennek, hogy néhány rubelt keressenek. Sokan mindenféle kézi munkával, mint szánkészítéssel, faszerszámok faragásával, kosár- és gyékény-szőnyegfonással, s több effélékkel foglalkoznak, mások meg kötelet, lószerszámokhoz való szijakat, fatálakat, tányérokat és kanalakat esztergályoznak. Ha az orosz paraszt némileg jól bírja magát, úgy személyére nézve, mint házában és háza népénél a rendet és tisztaságot szereti és minden héten legalább egyszer, többnyire szombaton este övéivel együtt meleg fürdőt vesz. Mondják, hogy az oroszt csak szigorral és kemény büntetésekkel lehet munkára kényszeríteni. Ez állítás