Képes Néplap és Politikai Hiradó, 1876. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)

1876-12-03 / 49. szám

Mulattató és tanulságos újság a magyar nép számára. Megjelen Az előfizetések a »Képes Néplap« kiad4­ hiratUh«. Előfizetési ára: minden hiten vasárnap, egy ivén. (Budapest, egyetem-utcza 4. sz.) küldendők: egész évre 2 forint, félévre 1 forint. IV. évfolyam. 1876. 49. szám. Budapest, dec­ember 3. Oroszország és népe­ is. Előbbi közleményünkben említettük, hogy az orosz nép sajnos tudatlanságának és az ebből származó lelki és jellembeli fogyatkozásainak oka főképen az ott ural­kodó ferde társadalmi állapotokban keresendő. Európai Oroszország összes lakossága négy főosztályra van elkü­lönítve : a nemességre, a papságra, a polgári és az úgy­nevezett paraszt osztályra. A papság, miként minden más aránylag műveletlen államban, úgy Oroszország­ban is, igen nagy szerepet játszik. A nemesség egyrészt születési vagyis örökölhető kiváltság, egy részt pedig úgy nevezett rangbeli nemesség, mely utóbbi az összes államhivatalnokokat magában foglalja és 14 alosztály­ból áll; a 8 első osztályban a nemességi kiváltság örö­kölhető, a többiben pedig csak személyhez van kötve. A polgári osztály a városok lakóiból áll s hét alosz­tályra oszlik ; ezek: a kereskedők, iparosok, nem nemes városi földbirtokosok s hivatalt nem viselő művészek, tudósok stb. Végül következik a föld népe, a paraszt­ság, a lakosság főzöme, melynek nagy része a legújabb ideig részint a császári családnak, részint a gazdag főne­meseknek volt örökös jobbágya; csupán 1861-ben sza­badították fel őket a jobbágyság súlyos lánczaiból, de még 1868-ban 3.629.882 paraszt állott a korábbi job­bágysági függésben, mondhatni rabszolgaságban. Ugyanis bátran elmondhatjuk, hogy 1861 előtt az orosz muzsik (jobbágy, paraszt) sorsa nem sokkal volt irigy­­lendőbb az amerikai néger rabszolgákénál. Uráé volt testestől és lelkestől, s úgy rendelkeztek és játszottak életével, mint valami értéktelen portékával. A parasz­tok felszabadítása óta egészen új állapotok jöttek ott létre; a vidéki községek, valamint az egész orosz biro­dalom, bizonyos átmeneti korszakban élnek most s még igen sok idő kell hozzá, mig a viszonyok rendes kerék­vágásba juthatnak. Ha egy nemzet átalános jellegét meg akarjuk ismerni, nem a lakosság felsőbb rétegeit, hanem annak közép és alsóbb osztályait kell tanulmányoznunk, így vagyunk e részben az orosz néppel is. A felsőbb társa­dalmi osztályok, mint mindenütt, úgy ott is messzire tértek őseik eredeti nemzeties életmódjától s a nyugati­­ nemzetek velők egyenlő állású osztályaihoz ma már sokkal inkább hasonlítanak, hogy sem igazi és valódi oroszokul ismerhetnék el őket. Másképen áll a dolog a polgárokkal és földmivelőkkel. Ezekre s főleg az utób­biakra teljesen talál az a leírás, melyet róluk előbbi köz­leményünkben adtunk. Az orosz iparos ügyes és tehetséges, de a találé­konyság s főleg a kitartás teljesen hiányzik nála: felü­letes és könnyelmű. A ker­eskedő és szatócs kevés kere­settel is megelégszik, mert ha egyszer ivási szenvedélyét kielégítette, a fölösleggel úgy sem tudna mit csinálni. Ámde épen ez a kevéssel való megelégedés idéz elő legyőzhetetlen tunyaságot úgy a kereskedőknél, mint a mesterembereknél s ez utóbbiak hetenként minél több „jó napot“ szeretnek maguknak csinálni. A földmivelést az orosz átalán véve sokkal ke­­vésbbé szereti, mint az ipart és kereskedést. Úgy lát­szik, hogy ő is üzérkedésre született, mint a zsidó s ezért, mikor több lengyel zsidó I. Péter czárhoz kér­vényt nyújtott be, hogy birodalmában részekre szabad kereskedést engedélyezzen, a czár azt írta vissza nekik : „Semmi szükség itt a zsidókra; én ismerem az én oro­szaimat, jobban értenek ők az üzérkedéshez, mint ti!“ Előkelő és alacsony állású, gazdag és szegény oro­szok egyaránt szenvedélyesen szeretik a vadászatot. Az előkelők leginkább a haj­tó vadászatot kedvelik, melynél a nyulat és a rókát, sőt nem ritkán a farkast és medvét is agarakkal kergetik föl s azután az utóbbiakat erős vadászkutyákkal üldöztetik. Télen át a falvakban kevés férfit lehet otthon találni; némelyek vadászaton vannak, mások meg mint fuvarosok (jemcsikek) messze tájakra elmennek, hogy néhány rubelt keressenek. Sokan min­denféle kézi munkával, mint szánkészítéssel, faszerszá­mok faragásával, kosár- és gyékény-szőnyegfonással, s több effélékkel foglalkoznak, mások meg kötelet, lószer­számokhoz való szijakat, fatálakat, tányérokat és kana­lakat esztergályoznak. Ha az orosz paraszt némileg jól bírja magát, úgy személyére nézve, mint házában és háza népénél a rendet és tisztaságot szereti és minden héten legalább egyszer, többnyire szombaton este övéi­vel együtt meleg fürdőt vesz. Mondják, hogy az oroszt csak szigorral és kemény büntetésekkel lehet munkára kényszeríteni. Ez állítás

Next