Képes Néplap és Politikai Hiradó, 1878. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1878-06-30 / 26. szám

As előfizetések a KÉPES NÉPLAP kiadó-hivatalához (Budapest, IV., egyetem-utcza 4. sz.) küldendők. Megjelen minden héten vasárnap. 26. szám. VI. évfolyóLUL. 1878. JBubcLcupest. jiznzizs 30. ÉS POLITIKAI HÍRADÓ. A KÉPES NÉPLAP . . . egy évre 2 frt, főtérre 1 frt. A HÁBORÚ-KRÓNIKÁVAL » 4 . 2 . Levél egy katonához. MULATTATÓ ÉS TANULSÁGOS ÚJSÁG A MAGYAR NÉP SZÁMÁRA. tudja, nem veszi-e hasznát egyik-másik, a ki elolvassa, — mert nagyon megszivelni való ám, a mi abban irva van. Látszik, hogy jó testvér irta, a ki testvérének jót akar. De beszéljen maga a levél: Kedves Öcsémnek a zászló alá, adjuk ki a «Képes Néplapéban, » ki Mai számunkkal veszik olvasóink a «Képes Néplap» előfizetési fölhívását a júliussal kezdődő új félévre. Ugyanez előfizetési iv tartalmazza ezenkívül a Franklin-társulat legújabb könyvkiadványainak jegyzékét, továbbá a «Nemzeti Hírlap», «Jogtudományi Közlöny», «Közigazgatási Lapok» s végre az ugyancsak általunk szerkesztett «Vasárnapi Újság» és «Politikai Újdonságok», valamint hetilapjaink melléklapja, a «Háború- Krónika» előfizetési fölhívását is. Midőn olvasóink figyelmét ez előfizetési ívre fölhívnék, csak az utóbb említett „Háború- Króniká“-ra tartjuk szükségesnek megjegyezni, hogy e hetilapunk a béke végleges megkötése után „Világ-Krónika“ czím alatt fog állandóan, szintén hetenként egy ivén, képekkel illusztrálva megjelenni, mely átalakulását maga e lap az «Elefánt és czethal» allegorikus czimű s az orosz és angol előőrsöket Konstantinápoly alatt feltüntető kép szövegében a következőleg adja tudtára a közönségnek: «A legközelebbi kérdés az, hogy a kongresszus talál-e oly módozatot, hogy az a két farkasszemet néző katona tisztességesen szalutálva, békében váljék-e el egymástól, avagy minden békülési kísérletek daczára is összekap egymással ? Ettől függ a világ alakulásának sorsa. De ettől függ a „Háború-Krónika“ sorsa is. Mert ha az előbbi eset következik be s beüt a békesség, akkor mi sem háborúzunk többé, beállunk jámbor, jóravaló polgár embernek, és levetve magunkról a katonai egyenruhát, «czivilben», mint „Vitág- Krónika“ fogunk beköszönteni olvasóinkhoz, illedelmesen bejelentvén, hogy «elmúlt a patália, nézzünk hát körül a világban». Ellenben ha — ami nem lehetetlen, — úgy fordulna a dolog, hogy a berlini kukták összevesznek a tűzhely körül, s kicsap a láng a kéményen és még nagyobb tűzi veszedelmet gerjeszt, mint az eddigi volt, akkor bizony mi is megemeljük a flintát s eddig viselt uniformisunkban, mint«Háború-Krónika» újra kezdjük szolgálni a második kapitulácziót. De elválni hű szövetségünktől és barátunktól, a magyar közönségtől, melylyel véd- és daczszövetséget kötöttünk, azt katonai parolánkra mondjuk, tenni nem fogjuk, hanem szolgáljuk hű tudósításokkal ezután is, legyen bár béke, vagy háború !» E hó elsején utaztam K-váron keresztül, és akkor hallottam, hogy te katona lettél. Elsőbben megdöbbentett a véletlen hír, de későbben a hírrel kibékültem. Hiszen ugye, öcsém, a katonaság szép pálya, s annak tudása, hogy nemesen katonáskodtunk, önbecsületérzést szerez és nevel. Kedves öcsém, bárcsak egyszer beszélhettem volna veled mint katonával, akkor megismertettem volna veled ezen pálya szebb oldalait. Most hát megpróbálom levelemben némely utasításokat adni, de hidd meg, annyit, amennyit szerettem volna és tudnék mondani, nem írhatok, csak arra kérlek, hogy amit írok, arról sokszor gondolkodjál és pontosan tartsd meg. Te ezen kérésemet, hiszem, hogy megfogadod, mert hiszen te bennem e földön leginkább bízol, te csak tőlem, testvértől várhatod az utasítást az anya helyett is. Kérlek tehát a következendő pontokat figyelemmel olvasd és gondold meg. Mindenek felett igyekezzél szorosan megtartani a katonai fegyelmet; felsőbbjeid, azaz tisztjeid ellen soha ne tégy, mert a katonának egyik fő erénye az engedelmeskedés; de azért magadat soha senki előtt meg ne alacsonyítsd, mert a tisztelet és a csúszás között nagy a különbség. Ahol jársz, jól megvizsgálj mindent, tanuld el, ami jót akárhol és akárkitől látsz, háztartásban és földmivelésben, vagy akármely mesterségben. Jó lenne naplót is tartanod, a nevezetesebb és hasznosabb látottakat pontosan fel is jegyezni, és az olyan helyeket és műszereket le is rajzolni, s ezen naplóra pontosan ügyelni és soha el nem téveszteni. Nevezetesen, ha külföldön jársz, pontosan hasonlítgasd össze mi van jobban hazádban és mi rosszabbul. Ezen pont alá sorolom azt is, hogy tanulj, újságlapokat, ha csak lehet, mindig olvass, szintén más könyveket is, p. o. földleírást, históriát, különösen olvasd a derék hadvezérek és katonákról szóló könyveket, s igyekezzél azokhoz, amennyiben lehet közelíteni. Katonatársaidhoz légy nyílt szivű, de csak becsületesekkel társalkodjál. A tivornya-házakat soha ne látogasd, ezeknél ártalmasabb pestis ifjú emberre nézve nem lehet és nincs. Ezek örökös nyomorékká tehetnek nemcsak tégedet, de tán valahai maradékodat is. Istent ne káromolj, ezen szokás alacsony és szennyes lélekre mutat, lehet a katona félelmes és lehet vitéz katona, még ha soha egy istenkáromlás sem fertőzteti is cjakát. Szállást adó gazdáddal és háza népével szelíden és emberséggel bánj. «Vén huszárnak» hívják nagy vidéken azt a jó öreg urat, a ki az alább olvasható levelet mindig a szive fölött hordta az uniformisa zsebében. A levelet egy szerető testvére irta volt hozzá, akkor még maga is ifjú, ma már őszhaju jeles tudós férfi. Irta pedig akkor, mikor öcscse 1840-ben beállt a József-huszárokhoz, honnan 1848-ban mint őrmester átment a honvédekhez, kiknek sorában végig küzdte a szabadságharczot, mig az végre leveretvén, besorozták a huszárt cserepárnak s ott is szolgált még négy-öt évig. És az egész idő alatt ott volt az a levél a pruszlija zsebében, a szivéhez közel. Nekünk a «vén huszár» egy jó barátja hozta el e levelet, hogy most, mikor annyi derék magyar fiút visz