Képes Néplap és Politikai Hiradó, 1882. július-december (10. évfolyam, 27-53. szám)

1882-07-02 / 27. szám

X. évfolyam, 1882. 27. szám Budapest, július 2 ., elő­fizetések a KÉPES NÉPLAP kiadó-hivatalához Mpp'tplfin mi TI dfiTl hfitfin vasáman A KÉPES NÉPLAP ... egy évre 2 frt, feb­­r. 1 fr». (Budapest, IV., egyetem-utoia 4. n.) küldendők. P' A VILÁG-KRÓNIKÁVAL « 4 . • 2 » ÉS POLITIKAI HÍRADÓ. MULATTATÓ ÉS TANULSÁGOS ÚJSÁG A MAGYAR NÉP SZÁMÁRA. Garibaldi életéből. (Képekkel.) II. A nagy szabadsághős eseményteljes életéből a lapunk múlt heti számában közölt csoportos képet ezúttal kiegészítjük egy másodikkal, mely szintén kilencz jelenetet tüntet fel, részint történeti nevezetes­­ségüeket, részint oly jeleneteket, melyek Garibaldi jó szívének és nemes gondolkozásának tanúbizony­ságai. A legfölül balra látható kép (10) a szic­iliai had­járatot diadalmasan befejezett tábornok találkozását mutatja Viktor Emánuel királylyal. Garibaldi testestől­­lelkestől republikánus ember volt, Viktor Emánuel polgárias modora azonban s különösen az, hogy ő alatta az olasz egység eszménye biztosabban ígért megvalósulást, s a republikánus Garibaldit is kibékíté királyával, s noha elveihez hűtesen nem jön soha, igazi lojalitással szolgálta a királyban megtestesült olasz nemzeti törekvések ügyét. Garibaldi levett kalappal közeledett a királyhoz, lóhátról fogtak egymással kezet s a király barátságos szavai és őszinte elismerése annyira megnyerték az ősz tábornokot, hogy aztán soha nem gondolt keserűséggel reá, s úgy nevezte őt, hogy «Olaszország első polgára, — noha király». A jelen csoportozat második képe (11) Garibaldi visszatérését tünteti föl csendes otthonába, Kaprera szigetére, hová mindannyiszor visszavonult, midőn akczióját befejezte s a másiknak megkezdésére nem látta még elérkezettnek az időt. Ilyenkor ott a kis szigeten barátai, fiai és néha egy-két munkás fogadó, kikkel ő ott abban versenyzett, hogy a sziklás, kopár szigetet termékenynyé tegye, a mi bizony csak részben s csak oly makacsságig szilárd akaratnak sikerült, minő Garibaldié volt. Róma miatt Garibaldi örökös súrlódásban állott az olasz kormánynyal, ő minél előbb meg szerette volna szerezni az örök várost hazája fővárosának s többször indult meg, hogy fegyveres kézzel foglalja el. Az olasz kormány s kivált annak feje, a nagy Cavour, veszedel­mesnek látta ez erőszakolást, a pápát a franczia császár fegyveresei őrizvén birtokában, kit ingerelni Olaszország­nak nem állhatott érdekében. E miatt Garibaldi és Cavour sokszor jöttek keserű ellenkezésbe,sőt halálos ellenségekké válhattak volna, ha a király közbe nem veti magát s országának e két hű és nagy fiát ki nem békíti egy­mással. Ezt a kibékülést mutatja a 12. számú kép, a­mig az alatta levő (13) ismét Kaprerára visz bennünket s egy végtelen megkapó jelenetet ábrázol. Garibaldi egy este észrevevé, hogy egy kis gödölye hiányzik a nyájból. Valahol elmaradhatott a sziklák között. A tábornok azonnal keresésére indult, de noha csaknem az egész éjszakát átbolyongta a kis bárány után, nem akadhatott rá. Visszatért tehát s már le is feküdt, mikor meghozták a kis állatot átázva, fázva, reszketve minden tagjában. Valami hasadékba bukott bele s nem birt kivergődni belőle. Garibaldi ágyába véve a didergő kis állatot, s ott melengeté, ott ápolá párnái között, mintha valami kis gyermek volna s ő lenne az anyja. Hasonló kedves jelenet látható a 14-ik képen is. Garibaldi, mint nagy nemzeti hős, tömérdek ünnepel­­tetésben részesülhetett volna, ha nem irtózik a külső­ségektől. De így se kerülhette el, hogy kitüntetések ne érjék. Egyszer egy gyermekküldöttség tisztelgett nála. No, azt csak nem utasíthatta el, hiszen Jézus is azt mondát «Engedjétek hozzám jönni a kisdedeket». Látható örömmel fogadta a kis emberek deputáczióját, sorba ölelte, csókolta annak tagjait, intvén őket, hogy a hazának hű fiai, a szabadságnak, becsületnek s minden szépnek és nemesnek bátor harczosai legyenek. Az aspromontei nap (1862. aug. 29.) szomorú nap Garibaldi életében. Nem bírta bevárni, hogy Róma úgy hulljon hazája ölébe, mint az érett gyümölcs, s a köréje csoportosult harczosokkal elindult elfoglalására. De a királyi sereg útjába állta Aspromontenál összeütközésre került a dolog. Egy golyó bokában találta Garibaldit, mire összerogyott. Pallavicino ezredes a legnagyobb tisztelettel közeledett feléje s elkérve kardját, puskákon szállíttatta el a tábornokot a csatatérről egy fa alá, hol az első köteléket rá adták. A megsebesült Garibaldit mint foglyot Varignano erődbe vitték aztán s ideiglenesen itt ápolták. Elszállítását a csatatérről mutatja 15-ik képünk, mig a 16-ik varignanoi fogságában tünteti föl a tábornokot. 1864-ben Garibaldi Londonba ment. Albion népe oly lelkesedéssel fogadta a hős vezért, a milyenben Kossuth Lajos óta e hidegvérű néptől más ember még nem részesült. Londonba vonulását, fogadtatását tünteti föl a 17-ik számú kép, míg a 18-ik számú azt a jelenetet mutatja, mikor a német-franczia háború alatt a Garibaldi vezénylete alatt a Vogez-hegyek közt harczoló frank­­tizőrök — szabad lövészek — Garibaldi elé Dijonba hozzák az általuk elfoglalt porosz zászlót, mely állítólag e hadjáratban az egyetlen zászló volt, a­melyet a német seregtől a francziák elvehettek. Utolsó, nagyobb képünk ravatalán kiterítve mutatja a szabadság nagy hősét. Ő ugyan végrendeletében akként intézkedett, hogy halála után égessék el tetemeit s hamvát helyezzék elhunyt gyermekei teteme mellé. Ez ellen azonban hangosan kikelt az olasz közvélemény egy része, s mivel a család maga sem örömest felelt volna meg az elhunyt e rendelkezésének,­­ Garibaldi tetemét bebalzsamozták s ideiglenesen elhelyezték egy a

Next