Képes Sport, 1940. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1940-01-03 / 1. szám

j Sídeszkákkal — deszkapályán A szívek keserűségét akarjuk boldoggá varázsolni és a vágyódást még nagyobbá tenni ebben a hó nélküli világban. Hiába hozott reménykedést az újesztendei szik­rázó napfény, csak nem akar megindulni a komolyabb havazás. Milyen jó is azok­nak, akiknek rendelkezésére áll a modern sportélet egyik új érdekessége: a »sípara­dicsom«, mely Európa nagyvárosaiban már közkedvelt. N­agy teremben működik a sí­iskola e legmodernebb fajtája, ahol a ta­nulóknak nemcsak a legfinomabb »porhó«, hanem még »bérsí« is rendelkezésére áll. A sísport minden tudománya elsajátít­ható Itt. A terem nagyságától függően 200—100 méternyi lejtő, mesterséges kanya­rokkal (szlalom­-terepszerűen) próbálja ki a tanulók sítudományát. Ez a berendezés azonban arra is alkalmas, hogy a ha­ladók tudásukat értékesítsék és a bajnokok kellőképpen készül­hessenek hó nélkül is arra, hogy amikor a fehér hótakaró befedi a fekete földet, ragyogó tudásukkal elkápráztassák és le­­hengereljék ellenfeleiket, akiknek­­ csak a természetes hó áll rendelke­­zésükre és ha ragyogó napsütésben legfeljebb, csak gondolatban gyako­­rigá Tolhatták telemarkok és krisztiánfák a különböző vállfajak­.­­ Ez a síparadicsom különösen alkalma­s arra, hogy az utánpótlást nevelje és előké­szítse komoly munkára. Mily pompás lenne, ha Budapesten is — mondjuk, az új sport­­csarnokban — egy ilyen síparadicsom állna ifjú síelőink rendelkezésére, hogy aztán, mikor tudásuk már komoly reményekre jo­gosítja őket, visszatért Felvidékünk gyönyö­­rűbbnél-gyönyörűbb és jobbnál-jobb sítele­pein tökéletesítsék ezt a testet-lelket egy­aránt erősítő és nemesítő sportot. Hogy a síelés tudománya mennyire előnyös és mily komoly érték, azt láthatjuk most északi testvéreink, a finnek szabadságharcában, hol a legtöbb és legkomolyabb eredményt és sikert a síosztagok érik el, akik sokszor napi 70—75 km-es távolságot zárva be, a győzelmet saját erőik részére biztosítják. Mosolyogva mutat az oktató a mélybe, ahova néhány pillanat múlva lesiklik és... hoppla, — szomorú véget ért az ifjú bajnok­jelölt. De sebaj, mert a síelés tudománya tulajdonképpen az esés tudománya és a sí­paradicsom hava nem oly kemény, mint az édes anyaföld. — Fontos és lényeges a helyes lábtartás és a botfogás a siklás közben! — Figyelmez­teti növendékeit az oktató. Láthatjuk, hogy mily gondos és aprólékos, sőt a nagy he­gyekben tanuló síelők illúzióját keltő a sí­­paradicsom oktatása. És mikor már a tanulás és a gyakorlás nehezebb pontjain túl van a növendék, bol­dogan és mosolyogva siklik a síparadicsom lejtőjén lefelé... és biztos, hogy a havas, nagy hegyiek lejtőjén is kacagva porzik a hó majd gyorsan sikló léce alatt. GERLE.

Next