Képes Sport, 1940. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1940-01-03 / 1. szám
ÚJ ESZTENDŐ KÜSZÖBÉN... írta: Dr.BÁRÁNY ISTVÁN Közel fél esztendeje annak, hogy Európa békéjét megtörte a népek fekete lovasa, aki végigsuhanva a földrész felett, magával vitte tarsolyában a paloták és kunyhók lakóinak boldogságát. Ha reméljük is, hogy nincs a tarsolyban a XII. olimpia, a világbajnoki, európabajnoki és nemzetek közötti mérkőzések sorozatának kiesése, új utakra terelte a sportok életét. Amerre fordulunk, mindenütt azt látjuk, hogy a nemzetközi sportérintkezés minden sportágban két-három szomszédos nemzettel tervbe vett küzdelmek néhányát jelenti. Kétségtelen, hogy ezek a találkozók az adott helyzetben elsőrangú sportcsemegét fognak jelenteni, de nem köthetik le azt az erőt, amellyel a sportvezéreknek dolgozni kell sportáguk fejlesztése érdekében. A távoli országokba irányuló portyák, az izzó levegőjű olimpiai, világ- és európabajnoki küzdelmek sorsa nagyon is kétséges a jövőben s így szinte kényszerül minden sportág a maga teljesítmény-gúlájának legszélesebb alapjait megvetni. Ma — úgy érezzük — kevésbé nehezedik világviszonylatban első helyekre került sportágaink bajnokaira az a súly, melyet az elsőség megvédése jelent. A sportkirakat gazdagítása helyett a sportolók tárházának dús felszerelése nyomul a feladatok közül az első helyre. Ezt a gondolatot juttatja kifejezésre az a három legutóbbi intézkedés, mellyel a magyar sportélet legfőbb őre, a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendezte a sportoktatás kérdését, megoldotta a leginkább hivatott sportoktatók, a testnevelési tanárok régen vajúdó státus ügyét és életre hívta az iskolázott labdarúgó utánpótlás biztosítására hivatott Szent László-vándordíjat. Bizonyos, hogy a felső helyekről hamarosan más, hasonló, a tömegek sportjának fejlesztését célzó intézkedések kerülnek a nyilvánosság elé. Bármennyire alkalmasak is ezek arra,hogy hatalmas lendületet adjanak a sportágak fejlődésének, mégis szükség van, sőt égető szükség van a kis egységek szorgalmas, csendes, sokszor alig észrevehető munkájára. Régóta az a meggyőződésem, hogy a sportok fejlődése érdekében a hatóságoknak két feladat megoldásában úgyszólván kimerül a kötelezettsége. A sportterek létesítése és a sportoktatók rendelkezésre bocsátása olyan alapot ad a városok és falvak sportolói számára, melyre biztosan lehet sikeresen építeni. Kétségtelen viszont az is, hogy máról holnapra nem zárhatja el a hatóság a sport más úton való támogatásának módját és hogy egyszerre nem elégítheti ki azokat a kívánságokat, amelyek sporttelepek és oktatók iránt emelkednek. Lehetetlen volna azt várni, hogy a nemzetközi kiküldetésekre szánt összegekből egyszerre az egész ország területén sportpályák épüljenek és minden város, Vagy község vizsgázott sportmestert kapjon. De talán felesleges is lenne hatalmas összegeket fordítani arra a célra, hogy stadionok, vagy akár iskolai játszóterek épüljenek magas költségekkel. Amikor a fegyverforgatásra alkalmatlan magyar felnőtt ifjúság ásóval kezében dolgozik mocsarak lecsapolásán, csatornáik létesítésén és utak építésén, a fiatalság az iskolaudvaron, a kihasználatlan pásztákon építhet magának szerény eszközökkel kifogástalan sporttereket. Lapunk hasábjairól tudjuk, hogy a budapesti mezőgazdasági középiskola és a debreceni piarista gimnázium tanulói milyen más érzéssel, mekkora szeretettel gyakorolnak azon a sportpályán, amelyet szorgalmuk, ügyességük, találékonyságuk és kisportolt testük izomereje hozott létre. Hallottunk arról is, hogy a szűkerszényű iskolai sportkörök, leventeegyesületek, kiscsapatok maguk készítette játékok vásárából, gyűjtött narancshéj eladásából, előadásokból varázsolták elő a pénzt sportfelszerelésre, útiköltségre. hát Hisszük, hogy ma, amikor a nemzeti munka korszaéljük, egyre gyakrabban fogunk értesülni ilyen pályaépítő vállalkozásokról és apró alapok teremtéséről. Nehezebb a helyzet az oktatás ügyében. Az egyéni gondok keveseknek engedik meg azt, hogy sportmesterekké képezzék ki magukat és szerény díjazás, vagy csupán jó szó ellenében álljanak egyesületeik, iskoláik, leventecsapataik rendelkezésére. önképzéssel kell a csendes munkát végző oktatóknak előmozdítani a korszerű sportoktatás ügyét Sajnos, kevés szakkönyv áll erre a célra rendelkezésre és a filmoktatás sem áll még olyan erős lábakon, hogy segítségükre siessen. A szaksajtóra hárul az a feladat, hogy segítségére siessen a tömegekkel dolgozó oktatóknak. Néhány röviden és velősen megírt, a leghivatottabbaktól származó mondat de még inkább egy alapos felkészültséggel összeálított képsorozat hathatósan tudja támogatni azt az értékes munkát amelyet az oktatók a jövő sportnemzedékének nevelése érdekében végeznek. Az új esztendő küszöbén ennek a kettős munkának érdekei mellett foglalunk állást Módot akarunk keresni ahhoz, hogy mind a gyakorló sportpályák létesítése, mind az oktatók munkájának megkönnyítése érdekében szerény erőinkhez képest közreműködjünk. Erre a bennünket a sportoló tömegekkel összefogó láthatatlan szálakkal egybefűzött munkára kérjük Isten áldását lapunk második évfolyamának megindulásával.