Képes Sport, 1940. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1940-01-03 / 1. szám

ÚJ ESZTENDŐ KÜSZÖBÉN... írta: Dr.BÁRÁNY ISTVÁN Közel fél esztendeje annak, hogy Európa békéjét meg­törte a népek fekete lovasa, aki végigsuhanva a földrész felett, magával vitte tarsolyában a paloták és kunyhók lakóinak boldogságát. Ha reméljük is, hogy nincs a tarsolyban a XII. olim­pia, a világbajnoki, európabajnoki és nemzetek közötti mérkőzések sorozatának kiesése, új utakra terelte a spor­tok életét. Amerre fordulunk, mindenütt azt látjuk, hogy a nem­zetközi sportérintkezés minden sportágban két-három szomszédos nemzettel terv­be vett küzdelmek néhányát je­lenti. Kétségtelen, hogy ezek a találkozók az adott hely­zetben elsőrangú sportcsemegét fognak jelenteni, de nem köthetik le azt az erőt, amellyel a sportvezéreknek dol­gozni kell sportáguk fejlesztése érdekében. A távoli országokba irányuló portyák, az izzó leve­gőjű olimpiai, világ- és európabajnoki küzdelmek sorsa nagyon is kétséges a jövőben s így szinte kényszerül min­den sportág a maga teljesítmény-gúlájának legszélesebb alapjait megvetni. Ma — úgy érezzük — kevésbé nehezedik világviszony­latban első helyekre került sportágaink bajnokaira az a súly, melyet az elsőség megvédése jelent. A sportkirakat gazdagítása helyett a sportolók tárházának dús felszere­lése nyomul a feladatok közül az első helyre. Ezt a gondolatot juttatja kifejezésre az a három leg­utóbbi intézkedés, mellyel a magyar sportélet legfőbb őre, a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendezte a sport­­oktatás kérdését, megoldotta a leginkább hivatott sport­oktatók, a testnevelési tanárok régen vajúdó státus­ ügyét és életre hívta az iskolázott labdarúgó utánpótlás bizto­sítására hivatott Szent László-vándordíjat. Bizonyos, hogy a felső helyekről hamarosan más, ha­sonló, a tömegek sportjának fejlesztését célzó intézkedé­sek kerülnek a nyilvánosság elé. Bármennyire alkalma­sak is ezek arra,­­hogy hatalmas lendületet adjanak a sportágak fejlődésének, mégis szükség van, sőt égető szükség van a kis egységek szorgalmas, csendes, sokszor alig észrevehető munkájára. Régóta az a meggyőződésem, hogy a sportok fejlődése érdekében a hatóságoknak két feladat megoldásában úgyszólván kimerül a kötelezettsége. A sportterek létesí­tése és a sportoktatók rendelkezésre bocsátása olyan ala­pot ad a városok és falvak sportolói számára, melyre biz­tosan lehet sikeresen építeni. Kétségtelen viszont az is, hogy máról holnapra nem zárhatja el a hatóság a sport más úton való támogatá­sának módját és hogy egyszerre nem elégítheti ki azokat a kívánságokat, amelyek sporttelepek és oktatók iránt emelkednek. Lehetetlen volna azt várni, hogy a nemzetközi kikül­detésekre szánt összegekből egyszerre az egész ország területén sportpályák épüljenek és minden város, Vagy község vizsgázott sportmestert kapjon. De talán felesleges is lenne hatalmas összegeket for­dítani arra a célra, hogy stadionok, vagy akár iskolai játszóterek épüljenek magas költségekkel. Amikor a fegy­verforgatásra alkalmatlan magyar felnőtt ifjúság ásóval kezében dolgozik mocsarak lecsapolásán, csatornáik léte­sítésén és utak építésén, a fiatalság az iskolaudvaron, a kihasználatlan pásztákon építhet magának szerény esz­közökkel kifogástalan sporttereket. Lapunk hasábjairól tudjuk, hogy a budapesti mező­­gazdasági középiskola és a debreceni piarista gimnázium tanulói milyen más érzéssel, mekkora szeretettel gyako­rolnak azon a sportpályán, amelyet szorgalmuk, ügyessé­gük, találékonyságuk és kisportolt testük izomereje ho­zott létre. Hallottunk arról is, hogy a­­ szűkerszényű iskolai sportkörök, leventeegyesületek, kiscsapatok maguk készí­tette játékok vásárából, gyűjtött narancshéj eladásából, előadásokból varázsolták elő a pénzt sportfelszerelésre, útiköltségre. hát Hisszük, hogy ma, amikor a nemzeti munka korsza­éljük, egyre gyakrabban fogunk értesülni ilyen pályaépítő vállalkozásokról és apró alapok teremtéséről. Nehezebb a helyzet az oktatás ügyében. Az egyéni gondok keveseknek engedik meg azt, hogy sportmeste­rekké képezzék ki magukat és szerény díjazás, vagy csu­pán jó szó ellenében álljanak egyesületeik, iskoláik, le­­ventecsapataik rendelkezésére. önképzéssel kell a csendes munkát végző oktatóknak előmozdítani a korszerű sportoktatás ügyét Sajnos, ke­vés szakkönyv áll erre a célra rendelkezésre és a film­oktatás sem áll még olyan erős lábakon, hogy segítsé­gükre siessen. A szaksajtóra hárul az a feladat, hogy segítségére siessen a tömegekkel dolgozó oktatóknak. Néhány rövi­den és velősen megírt, a leghivatottabbaktól származó mondat de még inkább egy alapos felkészültséggel ös­­­szeálított képsorozat hathatósan tudja támogatni azt az értékes munkát amelyet az oktatók a jövő sportnemzedé­kének nevelése érdekében végeznek. Az új esztendő küszöbén ennek a kettős munkának érdekei mellett foglalunk állást Módot akarunk keresni ahhoz, hogy mind a gyakorló sportpályák létesítése, mind az oktatók munkájának megkönnyítése érdekében szerény erőinkhez képest közreműködjünk. Erre a bennünket a sportoló tömegekkel összefogó láthatatlan szálakkal egybefűzött munkára kérjük Isten áldását lapunk második évfolyamának megindulásával.

Next