Képes Sportlap, 1947. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1947-01-07 / 1. szám
A szövetségi kapitány és az elötés kérdett Érthető feltűnést keltett kardiffonyi számunk nagy körkérdése, amelyet elsősorban maguknak a ferencvárosiaknak tettünk fel: hányadik helyre várják a Ferencvárost ? Az érdekes körkérdésre válaszol Galldnich Tibor szövetségi kapitány is az alábbiakban: Gallowich Tibor szövetségi kapitány: Csak a második helyre várom a Fradit, mert az Újpest ma még a legjobb felépítésű csapat, csaknem minden poszton rendelkezik teljes értékű tartalékkal, bár ebben az évben korántsem rendelkezik az Újpest aurai a tökéletes lelki és játékbeli kiegyensúlyozottsággal amely egy évvel ezelőtt szinte fogalom volt. Szerintem ez a bajnoki év még elvitathatatlanul az Újpesté, a következő évben jön csak az a nagy vetélkedés, amelynek végeredményben az egyetemes magyar labdarúgás fogja hasznát látni- Ehhez persze az kell, hogy a magyar csatárok is már a Sor-osonkívülről lőjék a gólokat, mint az angolok és ne akarjanak minden labdát a kapu szájába beripetni. Mi bántja Hárai Palit! Hárul Falival, az MTK csatárával beszélgettünk . Mi van magával? Legyintett. — Nem tudom- Nagyon fáj, hogy nem tesznek be a csapatba. Amint lehet, elmegyek az MTK- ból. Legutóbb, amikor a csapat Dorogon játszott, vasárnap korareggelre kirendeltek az autóbuszhoz. Előtte, pénteken még azt mondták, hogy játszani fogok. Vasárnap reggel aztán viszszaküldtek azzal, hogy nem én játszom. Nem azért méltatlankodom, mert nem tettek be a csapatba. A, nem azért. Miért nem közölték azonban velem már ezt szombaton? Hiszen együtt voltunk szombaton is. Csendben, hallgattuk az elkeseredett csatárt. Nem értem, hogyan gondolják azt, hogy valaki jól játsszék, ha egyik, vasárnap beteszik a csapatba, a következő vasárnap kihagyják. Aztán ismét be, majd megint ki. Nagyon unom ezt az állapotot. Elköszönünk tőle. Még annyit mondott: Visszamegyek Budára, a volt Gammához- Ott még tudnak engem használni. Eső-, ballon-, vihar- és lódenkabát Márton és Szász Gróf Teleki Pál utca 3 az őszi idény legjobb labdarúgója Az amerikaiak régi szokása, nagy minden év vegén megszavaztatják a közönséget, hogy kit tart a legjobb filmszínésznek, írónak, szerzőnek. Persze nem megy simán az ilyen szavázán, mert különböző tényezők igyekeznek üzleti érdekeiknek megfelelően befolyásolni az eredményt. Nálunk az idén karácsonykor fejeződött be a labdarúgóidény. Ha rögtön utána megszavaztatták volna a labdarúgás nagy közönségét, hogy ki mutatkozott az idény legjobb játékosának, az az érzésünk, hogy velünk egy véleményen lett volna. A mi véleményünk ugyanis az, hogy az 1946- 47. évi labdarúgóbajnokság őszi idényében Rudas Ferenc, a Ferencváros jobbhátvéde érdemelte ki ezt a kitüntető jelzőt. Természetesnek vesszük, hogy — egy-két, ritka kivételtől eltekintve — a tizenhat NB I. csapatban talált helyet, az országnak körülbelül kétszáz legjobb játékosa. Nem állítjuk, hogy az alacsonyabb osztályokban nincsenek esetleg olyan klasszisú játékosok, mint az NB I-ben, de nagyon valószínű, hogy csak elenyésző számban. Éppen ezért nem érhet, bennünket gáncs, hogy mi elsősorban a tizenhat NB I. csapat játékosait és a vasutasválogatott további tagjait, illetve mindezek teljesítményeit vettük bonokék alá. Munkatársaink minden mérkőzésen figyelték az NB I. játékosokat és amikor most, az idény végén összeültünk, rövid vita után megegyeztünk abban, hogy Rudas Ferit illeti az idény legjobb játékosa címe. Szerénytelenség nélkül reménykedni merünk abban, hogy a nagyközönség véleménye is ez lesz. Most pedig nézzük csak, hogy mi az, ami a fiatal játékost erre a kitüntetésre érdemesítette. Ismeretes, hogy a Ferencváros az őszi idény kezdetén rendszert változtatott. Szakított a háromhátvédes rendszerrel. Kitűnő kullancsukat, Kérit szélsőfedezetnek törték be, míg Csanádit középfedezetnek állította be. Csanádi nem túlságosan törődik az ellenfél középcsatárával, hanem minden igyekezete az, hogy a saját csatárait tömje labdával. Az ellentél középcsatárának lefogását pedig Rudasra bízta a vezetőség. Mit tent ez! Azt, hogy Rudasra kettős feladat hárult. Nemcsak az ellenfél bal szárnyára, hanem az ellenfél középcsatárára is vigyáznia kell. Az idény végével megállta tndhattuk, hogy Rudas ezt a ritka nehéz feladatot majdnem minden mérkőzésen tökéletesen elvégezte. Bámulatos gyorsasága volt ebben nagy segítségére. Mindig idejében tudott beavatkozni az ellenfél támadásaiba. Hiába volt előnye az ellenfélnek, gyorsaságával mindent rendben hozott. Téved azonban, aki azt hiszi, hogy Rudasnak minden tudása a gyorsasága. Az évek során nagymértékben fejlődött a helyezkedési érzéke. Minden sportember tudja, hogy a gyorsaság születési adottság, így van ez a labdarúgásban a helyezkedéssel is. Rendszeres edzéssel azonban a gyorsaságot is lehet fokozni. A sok mérkőzés folyamán a helyezkedési érzék is fejlődik. Ezt tapasztalhattuk Rudason is. . A Ferencváros a mai rendszerét nem is Csanádira, hanem elsősorban Rudasra építette. Ha nem lenne olyan hátvéde, mint Rudas, akkor a zöld-fehérek gólaránya (43:11) nem lenne ilyen nagyszerű. Ez a kettős feladatot csak az olyan képességekkel rendelkező hátvéd bírja, mint Rudas Feri. VA zöld- fehérek hátvéde értelmes, gondolkozó labdarúgó. Valamikor sok szemrehányás érte azért, mert könnyelmű volt a pályán. Amikor még az volt a feladata, hogy csalk az ellen, fél szélsőjét kellett őriznie, amikor sokszor megtette, hogy a megszerzett labdával végignyargalt a pályán és így akart csapata hasznára tenni. Ma már nem exinálja ezt. Érzi, hogy mostani kettős feladata közben vétkes könnyelműség lenne még ilyesmikre is vállalkoznia. Nem is láttuk mostanában ezt tőle. Ha visszagondolunk az elmút őszi idényre, meg kell állapítanunk azt, hogy nem volt a zöld-fehéreknek olyan, mérkőzése, amikor Rudas legalább is a jó közepesnél gyengébben játszott volna. Nem véletlen az, hogy a Ferencváros kapta, az ősszel a legkevesebb gólt. Ebben nagy része van természetesen Reminek és Onódinak is, de az érdem oroszlán része feltétlenül Rudasé,Fejjátéka elsőrangú. Jól megy fel a levegőbe és fejelés közben nem húzza be a nyakát. Jobblábbal tökéletesen rúg és jól irányít. Ha azt nézzük, hogy egy évvel ezelőtt mennyire tudta használni a ballábát, akkor megállapíthatjuk, hogy ma már sokat javult ezen a téren is.Néhány mérkőzésen egyenesen a régi klasszikus hátvédeinkről látott játékkal örvendeztette meg a híveit. Az Újpek, a Vasas és a Szeged ellen kitűnő volt. Amit azonban Szombathelyen produkált, már szinte hősköltemény volt.. Azon a mérkőzésen a Haladás gólokkal jobb volt a Ferencvárosnál. Mégis sikerült kihúznia a zöld-fehéreknek 0:0-ra. A játék végén a szombathelyiek a vállukon vitték le a ferencvárosi hátvédet. Kell-e ennél szebb eltemetéert, Rudas még fiatal. Tekintettel arra, hogy egyike a legsportszerűbben élő játékosoknak, minden remény megvan arra, hogy még sokáig erőssége leszmind a Ferencvárosnak, mind a válogatott Chapelnak. Rudat „munkában" (éppen Ztengellért szereli)