Képes Sportlap, 1947. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1947-01-07 / 1. szám

A­z Ú­jpest sem­ jár olasz földön i­l és becsülettel megállni helyet. Magyar játékosokat hívnak I­tál­iába. Ott élő magyar vezetők és edzők érkeznek haza téli szabadságra. A jobb és újabb hírek hallatszanak, amelyek az olasz futball mérhetetlen gazdagságairól és hatalmas arányú fellendüléséről szólnak. Egy kicsit tisztázni szer­etnék a helyzetet. Az alábbiakban két magyar sportembert szólaltatunk meg. Mindkettő alapo­san ismeri az olasz helyzetet és min­denképen alkalmas arra, hogy helyes képet nyújtson a magyar olvasóknak Erdélyi Gléza. Olaszországban ma biztosan kikapna a magyar válogatott — Sáros­ Béla három mérkőzés után ,,császár“ lett — Sereg­szemle az olaszok fölött—A háromhát­védés rendszer tér­­foglalása— Mi van a magyarokkal—Délamerikai ,,selejtáru“ Akik mostanában Olasz­országból érkeztek haza és olasz labd­a­ri­gócs­ap­atokat látták mérkőzni, nagy el­ismeréssel nyilatkoztak az olasz labdarúgásról. A nem­régen itt járt bécsi Wacker játékosai is elragadtatással beszéltek arról, hogy az olaszok ismét Európa lab­da­rúgásának élén haladnak. A napokban érkezett, haza Olaszországból Erdémi­­ Gé­za, a III. ker. TV Ifi és a BTC volt kitűnő hátvédje,­­aki jelenleg a második osz­tályban szereplő 8S Pes­­t■ara edzője. Szabadságát tölti itthon. Vele beszélget­tünk az olasz labdarúgás­­ról. Erdélyi Géza szakember és egyáltalán nem vádolható azzal, hogy elfogult. Mégis minden szavából felérzik, hogy milyen nagyra érté­keli az olasz labdarúgóik­­ adását. — Évekkel ezelőtt már sok esztendőt töltöttem Olaszországban mint edző — mondta Erdélyi Géza.—­­Jól ismertem az olaszokat és amikor néhány hónappal ezelőtt, hosszú idő után is­mét kikerültem Itáliaira, nagyon kiváncsi voltam, milyen állapot­aikat találok mind a sportéletben, mind pedig egyéb vonatkozásban. A legnagyobb csodálat hangján tini­­k csak nyilat­kozni. Olaszország a boldog béke állapotát élvezi, an­nak minden előnyével. Nem szenvedett olyan szörnyű háborús károkat, mint mi és ők so­kkal előbb befejez­ték a szörnyű világégést. Mindenki mindent vásárol­hat, kaphat és az élet olyan lüktető, mint a háború előtt volt. Kíváncsin kóstoltam bele a labdarúgás életébe. Ebben a sportágban nyoma sincs már semminek sem, ami (1. háborúra emlékeztet­ne. Tökéletes jólétet,­­ bo­rús károkat egyáltalán s­em szenvedett sporttelepeket, a labdarúgásért határtalanul izguló és lelkesedni tudó hatalmas nézőseregeket lát­hat, aki kimegy Olasz­országba. — Milyen az olasz labda,­rúgást -- Az eddig említettek mintegy magyarázatai is szolgáljanak arra, hogy az olasz labdarúgás ismét el­érte h­áború előtt­i nagysá­gát. Bámulatos, hogy mi­lyen kitűnő csapatokat lát­tam. Mindegyik játékos duz­zad az erőtől. Gondtalanul élnek és minden igyekeze­tük az, hogy minél jobban szerepeljenek. Az egyesülő­ink az óriási nézősereg Joi­­vet köztében hatalmas össze­geket szednek be. Pénz így aztán mindenre telik. Is­métlem békebeli állapoto­kat találtam. Felszerelési gond, labdahiány, rossz pá­lyáik, füvetlen játszótér, szegényes öltözők? Ugyan, kérem. Ennek nyomát nem lehet találni. — Mit tud a régi nagy játékosokról! Fiola, Ferraris IV., Siravatti, Hava, Depetrini.­­stb. még mindig nagy ne­vek. Még mindig vonzzák a közönséget. A játéktudásuk még a régi ugyan, de a gyorsaságuk már nem az. Érthető, hiszen­­ezek a já­tékosok már mind harminc esztendőn felül vannak. — Kik az új csillagok! — Jelenleg három fiatal tett szert máris országos hírre — magyarázza az edző. — Marosa, a Torino jobbhátvéde, 20 éves. Pa­rola, a Juventus kullancsa, 23 éves és Castigliano jobb­­összekötő, 21 éves. Ezek most a dédelgetett kedven­cek és fantasztikus lelépési díjakat ígérnek értük. Több millió líráról beszélnék. Szerintem közöttük Parola a legnagyobb tehetség. A játéka nagyon hasonlít az újpesti Szűcséhez, de sok­kal robbanékonyabb, kemé­nyebb, gyorsabb és jobban is passzol. Élmény a játé­kot nézni. — Mi igaz abból, hogy az olaszok között is tért hódí­tott a h­á­romhát­védes rend­­szer"! — Ez az igazság. Pozzo, az olasz szövetségi kapi­tány mindeni meggyőződé­sével átállt erre a rend­szerre. Az olasz válogatott is háromhátvédes rendszer­­be­n játszik. Magam láttam ezt, amikor az osztrákokat nemrégen legyőzték. Meg kell állapí­tanom, hogy akár­csak annak idején nálunk, ma még ők is hibásan játsszák ezt a rendszert. Ez azonban az olaszoknál sem­mit sem jelent. Rövid né­hány hónap és tökéletesen csinálják majd ezt is! — Melyik első ligabeli csapat játszik a háromhát­védes rendszerben. — K­érem, én nem láttam ez alatt a néhány hónap alatt az összes elsőligabeli csapatokat. A Torinót, a Ju­­ventust, a Camp-Do­riát, a Genovát, a Fiorentinát és a Milant lát­tam és ezek a csapatok mind ebben a rend­szerben játszottak. Az ala­csonyabb osztályokban az­tán tucatszám­ra tértek át a csapatok az új rendszerre. — Mit tud a magyar já­tékosokról! Nagy lélekzetet vett az edző. Látszott­, hogy nagyon nekikészül a mondanivaló­jának. — Annak idején, amiikor kimentem Olaszországba, azt, híresztelték, hogy én vittem ki Sárosi Bélát és Sipos Vik­it — mondta. — Tény, hogy együtt mentünk ki, de ima én „vittem“ ki őket. Engem is az Olasz­országban, tanulmányi úton levő ismert operaénekes vitt ki. Elmondhatom,, hogy Sárosi Béla már teljesen­ beérkezett. Amíg a k­­inin­tása nem volt rendben, a ta­rtal­é­kcsap­a­t­ban játszo­tt és már ekkor is látszott, hogy jó formában volt. Amikor aztán a kiadató»« megérkezett és utána betet­ték a csapatba, háro­m mér­kőzés után ő volt a „csá­szár“. Ma remekül megy a sora és mérkőzésről mérkő­zésre a csapat egyik leg­jobbja. A játékostársai is nagyon kedvelik. — Sipos Vik­i — ő is — Bélával együtt — a Torino első csapatában játszik, bár igen gyakran kiteszik őt. A félénksége nagy hátrány az olasz fut­ballban. Többször játszott egymásután, de eddig egyet­len gólt sem rúgott. — Mit hallott Kincsesről és Olajkár­óI.-ről? — Kincses egészen első rangú formában van. Ki­tűnő bírálatokat kapott. Ha itthon lenne, nem lenne gondja a magyar szövetségi kapitánynak, hogy­ kit te­gyen a válogatott csapat jobbszélére. Olajkár II.-n még mindig sok a súlyfe­lesleg és ezért mérsékel­t sikerrel szerepelt­ eddig. Kincses mellett játszik jobbössZikötőt az Atalanti­ban. — Hrotkó II.? — Ő a Bari első csapatá­ban játszik igen nagy «­ körrel és jó nevet szerzet­t magána­k. Majdnem minden mérkőzésen lő gólt. Feltettük a „nagy“ kér­dést: — ön szerint mi lenne az eredmény, ha most szembe­kerülne egymással a két ország válogatottja! Erdélyi egyetlen pillan­a­tig sem töprengett, hanem gyorsan válaszolt: — Olaszországban bizto­san kikapna a magyar vá­logatott. Egy döntetlen már óriási siker lenne számunk­ra. Magyarországon talán több sikerrel vennénk fel a versenyt, ismétlem azon­ban, ho­gy az olaszokat ma már újra a legjobbaknak tartom Európában. Tech­ni­kában, játékkulúrában sem tudjuk őket lepipálni. Gyor­saságiban, lendületben és gólratörésiben pedig — vé­­­lem­ényem szerint — maga­san felettünk állnak. A ki­lencven percet abban az iramban harcolják végig, amilyenben kezdték. — Milyen dolguk van « kint élő magyar edzőknek? — Most még nincsenek olyan sokan kint magyarok, mint it háború előtt voltak A Turin« csupa!« útra hszeu. M­»(Jüttr­ux rgyeslitrt SnVuyM Murohold­ 73 lipnsi'i. hároiumotoros. 21 szem­éljcs saját repülőgépe, amely a mérkő­zés színhelyére röpíti a csapatot. Álló sor liftin'»! Jobbra : Bomilut­ (kí­sérő), lovag elváltért (vezető), Ilosettu, f­ustigHino, Krezar, flallarl­il, lm­elgHlupo, Uubetto, Kgrt (igazgató), guggold sor: Plant. l­ob­b­, Menti II., Martelli, Ferraris, Copernico 4

Next