Képes Sportlap, 1947. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1947-01-07 / 1. szám
Az Újpest sem jár olasz földön il és becsülettel megállni helyet. Magyar játékosokat hívnak Itáliába. Ott élő magyar vezetők és edzők érkeznek haza téli szabadságra. A jobb és újabb hírek hallatszanak, amelyek az olasz futball mérhetetlen gazdagságairól és hatalmas arányú fellendüléséről szólnak. Egy kicsit tisztázni szeretnék a helyzetet. Az alábbiakban két magyar sportembert szólaltatunk meg. Mindkettő alaposan ismeri az olasz helyzetet és mindenképen alkalmas arra, hogy helyes képet nyújtson a magyar olvasóknak Erdélyi Gléza. Olaszországban ma biztosan kikapna a magyar válogatott — Sáros Béla három mérkőzés után ,,császár“ lett — Seregszemle az olaszok fölött—A háromhátvédés rendszer térfoglalása— Mi van a magyarokkal—Délamerikai ,,selejtáru“ Akik mostanában Olaszországból érkeztek haza és olasz labdarigócsapatokat látták mérkőzni, nagy elismeréssel nyilatkoztak az olasz labdarúgásról. A nemrégen itt járt bécsi Wacker játékosai is elragadtatással beszéltek arról, hogy az olaszok ismét Európa labdarúgásának élén haladnak. A napokban érkezett, haza Olaszországból Erdémi Géza, a III. ker. TV Ifi és a BTC volt kitűnő hátvédje,aki jelenleg a második osztályban szereplő 8S Pest■ara edzője. Szabadságát tölti itthon. Vele beszélgettünk az olasz labdarúgásról. Erdélyi Géza szakember és egyáltalán nem vádolható azzal, hogy elfogult. Mégis minden szavából felérzik, hogy milyen nagyra értékeli az olasz labdarúgóik adását. — Évekkel ezelőtt már sok esztendőt töltöttem Olaszországban mint edző — mondta Erdélyi Géza.—Jól ismertem az olaszokat és amikor néhány hónappal ezelőtt, hosszú idő után ismét kikerültem Itáliaira, nagyon kiváncsi voltam, milyen állapotaikat találok mind a sportéletben, mind pedig egyéb vonatkozásban. A legnagyobb csodálat hangján tinik csak nyilatkozni. Olaszország a boldog béke állapotát élvezi, annak minden előnyével. Nem szenvedett olyan szörnyű háborús károkat, mint mi és ők sokkal előbb befejezték a szörnyű világégést. Mindenki mindent vásárolhat, kaphat és az élet olyan lüktető, mint a háború előtt volt. Kíváncsin kóstoltam bele a labdarúgás életébe. Ebben a sportágban nyoma sincs már semminek sem, ami (1. háborúra emlékeztetne. Tökéletes jólétet, borús károkat egyáltalán sem szenvedett sporttelepeket, a labdarúgásért határtalanul izguló és lelkesedni tudó hatalmas nézőseregeket láthat, aki kimegy Olaszországba. — Milyen az olasz labda,rúgást -- Az eddig említettek mintegy magyarázatai is szolgáljanak arra, hogy az olasz labdarúgás ismét elérte háború előtti nagyságát. Bámulatos, hogy milyen kitűnő csapatokat láttam. Mindegyik játékos duzzad az erőtől. Gondtalanul élnek és minden igyekezetük az, hogy minél jobban szerepeljenek. Az egyesülőink az óriási nézősereg Joivet köztében hatalmas összegeket szednek be. Pénz így aztán mindenre telik. Ismétlem békebeli állapotokat találtam. Felszerelési gond, labdahiány, rossz pályáik, füvetlen játszótér, szegényes öltözők? Ugyan, kérem. Ennek nyomát nem lehet találni. — Mit tud a régi nagy játékosokról! Fiola, Ferraris IV., Siravatti, Hava, Depetrini.stb. még mindig nagy nevek. Még mindig vonzzák a közönséget. A játéktudásuk még a régi ugyan, de a gyorsaságuk már nem az. Érthető, hiszenezek a játékosok már mind harminc esztendőn felül vannak. — Kik az új csillagok! — Jelenleg három fiatal tett szert máris országos hírre — magyarázza az edző. — Marosa, a Torino jobbhátvéde, 20 éves. Parola, a Juventus kullancsa, 23 éves és Castigliano jobbösszekötő, 21 éves. Ezek most a dédelgetett kedvencek és fantasztikus lelépési díjakat ígérnek értük. Több millió líráról beszélnék. Szerintem közöttük Parola a legnagyobb tehetség. A játéka nagyon hasonlít az újpesti Szűcséhez, de sokkal robbanékonyabb, keményebb, gyorsabb és jobban is passzol. Élmény a játékot nézni. — Mi igaz abból, hogy az olaszok között is tért hódított a háromhátvédes rendszer"! — Ez az igazság. Pozzo, az olasz szövetségi kapitány mindeni meggyőződésével átállt erre a rendszerre. Az olasz válogatott is háromhátvédes rendszerben játszik. Magam láttam ezt, amikor az osztrákokat nemrégen legyőzték. Meg kell állapítanom, hogy akárcsak annak idején nálunk, ma még ők is hibásan játsszák ezt a rendszert. Ez azonban az olaszoknál semmit sem jelent. Rövid néhány hónap és tökéletesen csinálják majd ezt is! — Melyik első ligabeli csapat játszik a háromhátvédes rendszerben. — Kérem, én nem láttam ez alatt a néhány hónap alatt az összes elsőligabeli csapatokat. A Torinót, a Juventust, a Camp-Doriát, a Genovát, a Fiorentinát és a Milant láttam és ezek a csapatok mind ebben a rendszerben játszottak. Az alacsonyabb osztályokban aztán tucatszámra tértek át a csapatok az új rendszerre. — Mit tud a magyar játékosokról! Nagy lélekzetet vett az edző. Látszott, hogy nagyon nekikészül a mondanivalójának. — Annak idején, amiikor kimentem Olaszországba, azt, híresztelték, hogy én vittem ki Sárosi Bélát és Sipos Vikit — mondta. — Tény, hogy együtt mentünk ki, de ima én „vittem“ ki őket. Engem is az Olaszországban, tanulmányi úton levő ismert operaénekes vitt ki. Elmondhatom,, hogy Sárosi Béla már teljesen beérkezett. Amíg a kinintása nem volt rendben, a tartalékcsapatban játszott és már ekkor is látszott, hogy jó formában volt. Amikor aztán a kiadató»« megérkezett és utána betették a csapatba, három mérkőzés után ő volt a „császár“. Ma remekül megy a sora és mérkőzésről mérkőzésre a csapat egyik legjobbja. A játékostársai is nagyon kedvelik. — Sipos Viki — ő is — Bélával együtt — a Torino első csapatában játszik, bár igen gyakran kiteszik őt. A félénksége nagy hátrány az olasz futballban. Többször játszott egymásután, de eddig egyetlen gólt sem rúgott. — Mit hallott Kincsesről és OlajkáróI.-ről? — Kincses egészen első rangú formában van. Kitűnő bírálatokat kapott. Ha itthon lenne, nem lenne gondja a magyar szövetségi kapitánynak, hogy kit tegyen a válogatott csapat jobbszélére. Olajkár II.-n még mindig sok a súlyfelesleg és ezért mérsékelt sikerrel szerepelt eddig. Kincses mellett játszik jobbössZikötőt az Atalantiban. — Hrotkó II.? — Ő a Bari első csapatában játszik igen nagy « körrel és jó nevet szerzett magának. Majdnem minden mérkőzésen lő gólt. Feltettük a „nagy“ kérdést: — ön szerint mi lenne az eredmény, ha most szembekerülne egymással a két ország válogatottja! Erdélyi egyetlen pillanatig sem töprengett, hanem gyorsan válaszolt: — Olaszországban biztosan kikapna a magyar válogatott. Egy döntetlen már óriási siker lenne számunkra. Magyarországon talán több sikerrel vennénk fel a versenyt, ismétlem azonban, hogy az olaszokat ma már újra a legjobbaknak tartom Európában. Technikában, játékkulúrában sem tudjuk őket lepipálni. Gyorsaságiban, lendületben és gólratörésiben pedig — véleményem szerint — magasan felettünk állnak. A kilencven percet abban az iramban harcolják végig, amilyenben kezdték. — Milyen dolguk van « kint élő magyar edzőknek? — Most még nincsenek olyan sokan kint magyarok, mint it háború előtt voltak A Turin« csupa!« útra hszeu. M»(Jüttrux rgyeslitrt SnVuyM Murohold 73 lipnsi'i. hároiumotoros. 21 személjcs saját repülőgépe, amely a mérkőzés színhelyére röpíti a csapatot. Álló sor liftin'»! Jobbra : Bomilut (kísérő), lovag elváltért (vezető), Ilosettu, fustigHino, Krezar, flallarlil, lmelgHlupo, Uubetto, Kgrt (igazgató), guggold sor: Plant. lobb, Menti II., Martelli, Ferraris, Copernico 4