Képes Sportlap, 1948. január-június (3. évfolyam, 1-28. szám)

1948-01-06 / 1. szám

Fium­ei­ út 4. házának A Szakszervezeti Tanács földszintjén találjuk a demokratikus magyar sport­élet egyik legüdvösebb intéz­ményét, a kis egyesületek fel­segélyezőjét és ellátóját, a Ter­melő és Értékesítő Szövetkezetét. A polcok zsúfolásig tele vannak felszerelési tárgyakkal. Látni itt mindent, amire csak egy labda­rúgónak vagy versenyzőnek szük­sége lehet. Az igazgató fiatal ember. A sportvilág egyik kedven­ce, a bőrlabda szerelmese: Szél Béla. Persze nyakig ül a munká­ban. Néhány percnyi várakozás után miránk kerül a sor. Megnyug­tatjuk, hogy nem óhajtunk fel­szerelést venni, csupán beszél­getni szeretnénk vele. Szél Béla szerény ember. — inkább dolgozom, mint sem nyilatkozom ! — mondja és már tárgyal a következő kis egyesületi vezetővel, aki szomorúan adja elő, hogy nincs pénze, pedig még cipő is kellene neki. Szél Béla örök mosolyával megnyugatatja az aggódó sportembert hogy a szövetkezet éppen azért van, hogy segítsen és ha kell hitelt is adjon az arra rászorulóknak. Persze emberünk örömmmel veszi tudomásul és csillogó szemmel viszi a drága kincset, a futball­­cipőket. A szövetkezet ismét se­gített azokon, akik arra a leg­jobban rászorulnak: a profi­­gyerekeken. Végre Szél Béla beszélni kezd. Megelevenedik a múlt. Az előző háború végén vagyunk. Egy nyurga fiatal embert igazolnak le a Cipészek, ez Szél Béla, a nagy ígéret. Igazi labdarúgó tehetség. Fedezetet játszik. De nem so­káig marad a Cipészeknél, mert a Kompakter, majd az MTK, a III. ker., Nyíregyháza játékosa lesz. Azután jön a profizmus és Szél Béla a miskolci Attilához kerül. Aztán feljön Pestre, meg­alakítja a Józsefvárosi Iparost, de ezt az egyesületet 1942-ben betiltják. A felszabadulás után az elsők között kezdi el az újjá­építő munkát. De azért még mint futballista sem hagyja abba! Nevetve mutatja játékos-igazol­ványát, ami azt bizonyítja, hogy Szél Béla most, 45 éves korában is az MTE igazolt játékosa. A Fogyasztási Szövetkezetet közvetlenül a felszabadulás után Szél Béla kezdeményezésére léte­sítették. A Szakszervezeti Ta­nács harmadik emeletén két ütött kopott asztalon kezdték meg mű­ködésüket. A törhetetlen akarat, a szív és a lelkesedés azonban ismét csodát művelt. A két asztalból virágzó, négy raktáros, több üzemmel dolgozó, nagy, komoly szövetkezet lett, aminek ma már 1600 egyesület a vevője. — Kedves Szél Béla, beszél­jünk most már a jelenről, a tulaj­donképpeni élő sportról amelyet ön annyira szeret. — Minden időmet, minden per­cemet a sportnak áldozom. Higgje el, ezt nem nagyképűségből teszem, hanem azért, mert szeretem a sportot. Sokan azt mondják : miért vállalok annyiféle tisztséget ? Erre egyszerűen csak azt felelhetem : azért mert tudom, hogy munkámmal egy keveset tudok segíteni a magyar sport újjáépítésében. — Beszéljünk egy kicsit a totóról. — Látja, ez kedvenc témám ! Nagyon szeretem a totót. Ebben látom az újjáéledő magyar sport­­nak az anyagi alapját ! Elmúlik majd az Olimpia és akkor három év alatt mindent megvalósítha­tunk ami — valljuk be — ezelőtt egy évvel csak délibábos rózsaszínű álom volt és amit a nagyfejnek mosolyogva félvállról intettek le. Boldog vagyok, hogy a totót meg­szerette a nagyközönség és hiszem, hogy rövidesen elérjük a félmillió szelvényt, sőt még ennél többet is. — Tudomásunk szerint ennek az ötlete volt a Téli Kupa létre­hozása. — Igen, az én ötletem volt ! Sikerült megértetnem az illetékesek­kel, hogy ezáltal többféle célt szol­gálunk. Elsősorban a tippelőknek olyan mérkőzéseket nyújtunk, ame­lyeket saját maguk is láthatnak. Má­sodsorban azoknak a kis egyesüle­teknek adunk anyagi támogatást, amelyek a legmostohább körülmé­nyek között élnek és amelyeknek a tél a legnehezebb időszak. — Ezt ön mint kisegyesületi vezető tudhatja a legjobban! — Bizony, nagyon is tudom, mi az: üres zsebbel nekiindulni a tavaszi idénynek ! A Téli Kupa majd lehetőséget ad arra, hogy a kis egyesületek megfelelő anyagi tartalékkal a hátuk mögött vágjanak neki az idénynek. De mindezen felül érdekes összehasonlítást kapunk az egyesületek erőviszonyáról, mert a csoport­beosztás értelmében az NB másodosztályú egyesületei játsza­nak a BLASz első osztályú csapataival. Emellett olyan egye­sületek kerülnek egymással szembe, amelyek a bajnoki idény folyamán nem igen találkoznak egymással. Van egy negyedik szempont is, ami az egyetemes labdarúgás érdeke! Biztos vagyok benne, hogy ezeken a mérkőzéseken jó­­néhány új tehetség bontogatja majd szárnyát. Mindezek alap­ján bízom a Téli Kupa sikerében. — Mi a véleménye a magyar labdarúgásról ? — Miután a tulajdonképpeni nagyvonalú építkezésen már túl vagyunk, hozzá kell látnunk az egyes feladatok alapos és gondos kidolgozásához. Véleményem sze­rint a legsürgősebb a pályák épí­­tése, a felszerelési kérdés megoldása, a a magas bírói díjak csökkentése, vezetőknek szakszerűvé való kiképzése, a játékosok biztosítása, továbbá a Labdarúgó Szövetség egy kissé elavult alapszabályainak át­dolgozása. Feltétlen szükségesnek tartom a labdarúgók helyzetének meg­oldását is. Az olimpia után meg kell végre vonni a határt az amatőrök és nem amatőrök között is, mert je­lenleg néha olyan réteg is megfertő­­ződik, amely eddig még száz terület volt. — Mit vár az Olimpiától ? — Ha kimegyünk, csak a leg­erősebb csapatunkkal vehetünk részt a küzdelemben. Nem ismerem a délamerikai országok pillanatnyi játékerejét, az európai országok labdarúgását azonban gondosan tanulmányoztam. Nyugodtan ki­jelenthetem, hogy feltétlenül az elsők között leszünk, mert játékos­­­anyagunk kitűnő. Gondos előké­szület mellett óriási teljesítményre képes . Nem tagadom, rózsaszínben látom a magyar labdarúgás jö­vőjét. Az üzlethelyiség egyre jobban megtelik érdeklődőkkel. A sok kisegyesületi vezetőtől nincs szí­vünk tovább elszakítani Szél Bélát. Melegen megrázzuk a ke­zét és búcsúzunk a magyar labdarúgó sport egyik legdolgo­sabb emberétől, a mindig mo­solygó Szél Bélától. Csak még azt kötjük ki, hogy nagyszabású re­form­terveiről adandó alkalommal alaposan elbeszélgethessünk vele. Kint járunk már a Fiumei­ úton. Mellettünk dübörögnek a meg­rakott teherautók és a zsúfolt villamosok. Elgondolkozunk Szél Béla szavain. A hideg decemberi szél azt súgja nekünk, hogy az elhangzott szavak nem szállnak el a levegőbe, hanem­­­ valósággá válnak ! T. i. SZÉL BÉLA, a Téli Kupa atyja beszél az időszerű futballkérdésekről H­ÍRES ESKÜVŐJE Híres Alajos, a Csepel kileni­ játékosa és Ladányi Margit házasságot kötöttek püCCC

Next