Képes Sport, 1959. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1959-07-07 / 27. szám

W­AI/A VAX IR/1 Sportinyencek csemegéje az 1927 óta folyó Középeurópai Kupa labdarúgó-találkozók. 1955-ig — 16 éven át — mind­nyájan a legnagyobb sajnálattal nélkülöztük ezeket a nagyszerű és izgalmas, színvonalas és ke­mény összecsapásokat. 1955 óta viszont példa nélkül álló ma­gyar KK-sikereknek lehettünk szemtanúi. Az MTK, majd két­szer a Vasas aratott világra­szóló diadalt. A labdarúgó világbajnokság miatt egy évig szünetelt a KK, de most ismét izgalmas talál­kozó színhelye volt az MTK sok vihart látott Hungária úti pá­lyája. Hosszú idő után láttuk viszont a nagymúltú csehszlo­vák Slavia utódját, a Dynamo Prága csapatát, amely átvéve elődje nagyszerű hagyományait, küz­dőszellemét és mindazt, ami a Slaviát­­ sikerei idején jelle­mezte. A Dynamo Prága csapa­ta, illetve annak elődje 21 éve nem szerepelt a KK küzdelmei­ben. 1929-ben a döntőben az Újpesttől szenvedett vereséget, de 1938-ban, utolsó KK-szerep­­lésekor éppen a Ferencváros el­leni döntő mérkőzésen nyerte meg a kupát. Az MTK csapata az eltávozott kiváló edző, Bukovi Márton vezetésé­vel a magyar bajnokság máso­dik helyén végezve nyert jogot ismét a KK-ban való részvétel­re, ahol 1927 óta 11 alkalommal szerepelt, de azt csak egy alka­lommal, 1955-ben tudta meg­nyerni, amikor a csehszlovák UDA együttese felett 6:0, majd 2:1 arányban diadalmaskodott. Az MTK együtteséről közönsé­günk körében a bajnokság be­fejezésekor az a nézet alakult ki, hogy hanyatlóban lévő csa­­pat. Ezt a véleményt akarta megcáfolni az MTK-nak utóbbi időben megfiatalított együttese, főképpen a csatársora, amely a most befejezett bajnokságban már nélkülözte a labdarúgó­pályafutásának búcsút mondó karmesterét. Hidegkúti Nándort, az „Öreg“-et ahogyan őt klubtársai, de a ma­gyar labdarúgás minden híve szeretettel becézi. S most a KK első mérkőzésére, mint a csapat edzője vette át nagy felelősség­gel járó feladatát. Úgy hisszük, nem kell bemutatni a népszerű Nándit, aki 1946 óta megszakí­tás nélkül játszott szeretett klubjában és ezen idő alatt nem kevesebbszer, mint 68 alkalom­mal öltötte magára a válogatott mezt. Senki sem felejtette el még, de nem is fogják soha el­felejteni, hogy az „öreg” is tag­ja volt annak a magyar csapat­nak, melyről a külföldi lapok hasábos címekkel írták: „Ma­gyar varázslók”. Sok dicsőséget szerzett ő a magyar sportnak, a magyar labdarúgásnak és klub­jának. S most az „öreg” kívül­ről, a kispadról dirigálta ezt az együttest, ez volt első „fellépé­se”, mint edzőnek, amely re­méljük, éppen olyan sikeres lesz, mint amilyen siker koro­názta egész labdarúgó-pálya­futását. Nagyszerű élményben volt része a nézők­nek ezen a találkozón, amelyet az MTK együttese megérdemel­ten 5:0 arányban nyert meg. — „Ezért érdemes volt ki­jönni ... Ilyen játékot évek óta nem láttunk... ez volt az igazi labdarúgás...” — hallottuk a mérkőzésről távozó közönség soraiból. Valóban, igazi KK-mérkőzés volt. Élvezetes volt az az impo­nálóan biztos játék, amellyel az MTK szinte „megsemmisítette” nagynevű ellenfelét, a csehszlo­vák bajnokság 3. helyezettjét. Sándor Károly a sokszoros válogatott jobbszél­ső mostani játékáról — bár csak egy félidőt játszott — csak felsőfokon lehet beszélni. Gar­­rincha-szerű játékával szinte bűvölte, varázsolta a labdát és két őrzőjét is, akik csak néha­­néha, de akkor is csak szabály­talanságok árán tudták őt ab­ban megakadályozni, hogy káp­rázatos robbanékonyságával, nagyszerű helyzetfelismerésével minduntalan méterekkel ne hagyja őket a partvonal mellett. A kollektív játék minden szépségét megmutatta az MTK megfiatalított csapata. Kuti, Bodor és a sérült Sándor helyére beállt Bóta is kielégí­tően játszott Nagy kitűnő fede­zetjátékáról szintén meg kell emlékezni. Sipos, Lantos és a többiek, tapasztalatukkal, lelkes játékukkal, nagy biztonságukkal érték el azt, hogy vastapssal kö­szöntötte őket a lelkes közönség, mely így jutalmazta ezt a szép és régen látott igazi labdarúgó­­mérkőzést. Kéri László jól sikerült premier. Hidegkúti Nándor mint edző a kispadról figyeli csapatának játékát. Néha szinte nyomasztóvá vált az MTK fölénye. Ilyenkor még a fe­dezetet játszó Nagy (balról) is a prágaiak kapuja előtt tanyázott. Jobbra: Kuti, Zanard és Hemele (10), aki állandóan a védelemnek segített. Az első nemzetközi mérkőzésén jól mutatkozott be az mtk fiatal jobbösszekötője, Kuti (balról). Vla­­sak, a prágai jobbfedezet karral igyekszik őt visszatartani. Sándort nemhiába tapsolta üteme­­sen a lelkes közönség. A képünkön látható jelenet, amíg „Csikar” munkában volt, rendre megismétlő­dött. Most is két stabil őrzőjét, Kettnert és Hemelét hagyja fakép­nél. (Képes Sport — Hemző Károly és Komlós Tibor felvételei)

Next