Képes Sport, 1968. január-december (15. évfolyam, 1-53. szám)
1968-01-03 / 1. szám
— A legnagyobb élmény? — tűnődik el idősebb Mátrai. — A fiatalok tudása. Ott van Varga Zoli. Néha még edzés közben is meg kell állni és ámulni, mit tud ez a srác a labdával. A sablon: az idősebb játékos vadul gyűlöli a feltörő fiatalságot, fél tőle, hidegháborús módszerekkel igyekszik visszaszorítani. Az élet azonban — szilveszteri felismerés? — nem zabionok szerint írja a forgatókönyvet. — A legnagyobb pillanat? — kérdez vissza Túróczy Pircsi, aztán kapásból lövi a választ. — Amikor Kugler Sanyi bácsi, az időmérő bemondta nekem a vízbe, azt a 1:00,8-at. Másfél órát bőgtem utána egyhuzamban. — Mexikó? — A könnyeken nem fog múlni. Maradt még. Gyerünk. Zuglóból a Hűvösvölgybe, a Hűvösvölgyből a Szent István parkba. Mindenki otthon van. Lehet elmélázni. Ha ezek a kemény emberek felfedezték az otthon líráját, a csend szépségét, akkor az új év az első pillanatban csatát nyert. Üldögélnek, apró sós süteményeket szedegetnek díszes tálakról, nézik a tv-t, mert örökké él bennük a remény ... hátha... Baráti Lajos a feleségével csárdásozik a képernyő előtt. Nagy élmény tartós derűt, jókedvet látni a mindig mértéktartó futballprofesszor arcán. — Az év felfedezése? Hogy betyárul kemény ülőalkalmatosság a kispad, ha hétről hétre helyet kell foglalni rajta. Többet vártam. Magamtól is, a csapattól is. A gárda kitűnő, jövőre — pardon, az idén — majd jobban kapaszkodunk. Nem túlságosan hasznos dolog, ha egy csapat tízpontos előnnyel nyeri a bajnokságot. Beleszólni még aligha tudunk, de igyekszünk ott lenni valahol a közelben. Van, aki búcsúzik. Utolsó nagy esztendejével néz farkasszemet. Kulcsár Gergely Anikót lovagoltatja a térdén. Anikó négy éves és a tündérek kategóriájába tartozik. — A legszebb emlékeket hagyjuk — mondja Gergely. — Beszéljünk inkább a csúnyákról. Csalódások edzik meg az embert. Kijevben, Mexikóban bizony nem sikerült. Most néhány kegyetlen hónap következik. Utoljára mindent beleadok. Vagy még annál is többet. Méterben nagy javulásra már nem számítok. Kis egyéni csúcsot akarok dobni, de azt a legnagyobb versenyen. Egy nagyon szilveszteri kérdés: mi a jó versenyzés titka? — Semmi. Ha az ember tudja, hogy mindent elkövetett, hogy semmiért sem tehet szemrehányást magának... miért szurkoljon? A másik: Pézsa Tibor. — Melyik volt az elmúlt esztendő legizgalmasabb pillanata? — A legizgalmasabb pillanatokat éppen most éljük. Másfél napig úgy festett, hogy 1967-et írhatunk majd a legifjabb Pézsa születési dátumához. Nos, 1968 lett belőle, de most már tényleg csak órák kérdése. Emellett, e pillanatban aztán minden más nagyon mellékesnek tűnik. Mosoly, a jellegzetes, függőleges barázdák. — Tényleg. Meg is kellene ünnepelni valahogyan. Mexikóban. — Sóhaj. Feszült három esztendő volt. A bajnokot mindenki meg akarja verni, a bajnok viszont senkitől sem akar kikapni. Úgy döntöttem, az olimpia után egy kicsit abbahagyom az egészet. Szűcs János mesteremmel valami nagyon jó poénon törjük a fejünket. A sarokban magnó szól, „Westminster Cathedral", Szívós Pisti szemüveges képe „rayphilippsi” mozdulatokkal imbolyog méterrel mindenki másé fölött. Ha valaki, az ifjú óriás aztán befutott 67-ben. 66 során került a válogatottba, s most már a negyvenediket ünnepelte. — Az év szenzációja? Hogy most már vissza mertem ütni. Nagy felfedezés volt és nagy megkönnyebbülés. 104 kiló vagyok, még kilenc kell ahhoz, hogy 58-at tudjak százon és akkor tényleg húzóembere lehetek a válogatottnak. Egy házzal odébb. Csikarék kettesben ünnepelnek. A drága nyugállományú jobbszélső tulajdonképpen barokk nagyúr. Brokát köntösben ül a hintaszéken, a felesége ringatja, háttérben egy csodálatos Markófestmény. Mit vártam leginkább 67- „Igyunk teát, vagy feketét" - Korsós, a Vasas-klubban az utóbbit választja - Leni: a Pézsa házaspár jó hangulatban éli át az esztendő legizgalmasabb perceit - Turóczy: egy korty, ezúttal nem a Szőnyi út gyógyvizéből Egy kis beat - kit nagy fiú. Szőke Péter és Szívós Pisti Ízlését csak dicsérni tudjuk Gulyás a tv előtt. •. hátha — Lenn, a Kulcsár-trió. Gergelynek még van egy dobása. Az viszont - esküszünk - nagyon nagy dobás lesz ott Mexikóban