Képes Sport, 1970. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-30 / 26. szám

Nemzetközi sportlövőverseny, valahol Budapesten. A sportlövészek világa külön világ. Mindenkinek a világa külön világ, ezernyi külön kis világ kellős közepén élünk, érdemes valamennyit megismerni. Sportpisztoly ... talán a barkácsoló em­berek fegyverneme. Mindegyiküknek van egy kis szerszámládája. Sörtekefe, csa­varhúzó, üvegcsék, tiszta és puha rongy­darabkák, csavarkulcs, meg egy olyan fura kis olló is, a vége félkörösen visz­­szagörbül. Végtelenül lehet matatni a fegyverrel, nagy szeretettel huholni, si­mogatni, fényesítgetni, szép, pontos és nemes, mint egy Stradivari. Van aztán a távcső. Közel hozza a cél­táblát, lehet látni a becsapódásokat. Ha csak kilences, akkor bosszúsan cset­tint a lövész, kutyafáját, hibáztam. Amíg nem húzzák fel a táblákat, addig a hát­só, golyófogó dombot mutatja a távcső. Parányi lila virágok lengedeznek, ren­geteg lila virág. A lőállás és a céltáblák között verebek ugrándoznak a fűben. Száz durranás és száz lövedék, oda se neki. Irigyelni lehet a verebek idegeit. Aztán gyertyát is gyújtanak. Bekor­mozzák a cső mindkét végét. Hogy ne vakítson, ha ráesik a napfény. Halljuk a magyarázatot: éles fényben délibábos lesz a célzóberendezés finom éle, megkettőző­dik, vibrálni kezd. Tulajdonképpen poé­­tikus sportág. Fel kell fedezni. És néha a véletlen műve. Gyöngyösi Gábor húsz éves és öttusázónak indult. Aztán rájött, hogy a futás és az úszás nem az ő „asztala”. Nagy Imre tanácsol­ta: próbálkozzék a szóló­pisztollyal. Ma a magyar ranglista második helyén tanyá­zik. Kerek fejével, tempós beszédével még hasonlít is Nagy Imrére. Kinn, a táblák tövében megint új, fura világ. Nagyüzemi munka. Csere, jelzés, nyikorog a drótkötél, sikít a csörlő. Pakk­­pakk-pakk, az ember feje fölött szitává lövik a kartont. A lőállásból telefonon intézkednek. Tizenkét éves kislány tartja a kagylót, ölében a Pajtás-újság, Piff­­kutya kalandjai. Húszas táblát cserélni, tizenkettes jelez... a hangja vékony és átható, túlcsipogja a durrogásokat, ő a szakma legjobbja. Jurij Razkazov — két rész­felmondó, csipetnyi Jean Marais-val vegyítve. Fekete bőrzakó, felgyűrt gallér. Nyugodtan, szin­te unottan álldogál. Időnként megkemé­nyedik két izom az arca két oldalán, ak­kor felemeli a fegyvert és minden teke­tória nélkül tízesen lövi a céltáblát. A füléből két töltényhüvely áll ki. Zaj­ártalom ellen, ő vezeti a világranglis­tát. FARKAS JÓZSEF FELVÉTELEI

Next